Bányászati és Kohászati Lapok, 1928 (61. évfolyam, 1-24. szám)
1928-03-02 / 5. szám
A följegyzett adatoknak a kívánt célra való feldolgozásánál megállapították a kazán vizébe átvitt összes melegmennyiséget az ismert és kiszámított részletekből. Miután ez a melegmennyiség két úton juthatott a vízbe és pedig érintkezés és sugárzás útján s miután továbbá a sugárzás útján bejutott hőmennyiséget az ismert Stefan-Boltzmantörvénnyel meglehetős pontosan lehet kiszámítani az adatokból, a kettőnek különbségéből megállapították azt a melegmennyiséget, amely a füstgázokkal való érintkezés útján jutott a csőfalba és a vízbe. A kísérlet sorozattáblázatba foglalt adatai azt mutatják, hogy a sugárzás által közölt hőmennyiség közel ugyanannyi, mint az érintkezés által közölt hőmennyiség; ingadozás mindkét irányban előfordul, de az érintkezés javára nagyobb a kilengés. Ennek megfelelő módon a kazánig : 0.00263 A T + 0.00679 TY vagy pedig kc 0.00194 A T + 0.00415 TY amely képletekben kc — az érintkezési együttható — kalóriát jelent, amely a kazán egy m2 felületén egy óra alatt és a hőfokkülönbség minden fokánál a vízbe átmegy. AT a logaritmikus közép hőmérsékletkülönbség a füstgázok és a csőben levő víz között: Ta- a víz hőmérséklete: Wa a percenkint tovaáramló füstgázok súlya kg.-ban a füstcsatorna szabad keresztmetszetének m2 szelvényében; V8 a gáz sebességemében másodbányafa impregnálás nyitott tartályokban. Izolált fekvésű szénbányáknál nyílnak különösen kedvező lehetőségek a nyitott tartályokban történő impregnálási folyamatok alkalmazására, a kreozonnak ily módon való használata azonban csak felületi telítésre alkalmas,különben az eljárás gazdaságtalanná válik. A pittsburgh-i Mellon intézet 1927. év folyamán sorozatos kísérleteket végzett a cinkklorid-oldatnak nyílt tartályokban való alkalmazásával. Bár a nyomás alatti telítésnek előnyei letagadhatatlanok, mégis sok izolálva fekvő kisebb szénbánya, mely ilyen központi telítőtelepet fentartani nem tud, e kísérletek alapján előnyösen használhatja a 3 —ö°/C-os cinkklorid-oldattal nyitott tartályokban történő telítési eljárást. A vízben oldott telítőanyagok kétségtelenül előnyösebbek a kreozot használatánál. A nyitott tartályokban történt telítésnél általában használt két tartályos (külön meleg, külön hideg) rendszer helyett a kísérleteknél a kevesebb befektetési és kezelési költséggel járó egy tartályos (meleg és hideg) rendszert alkalmazták s ezzel igen jó telítési eredményeket értek el. Igen fontos, hogy a bányafa lebontott állófelület felületegységén óránként átmenő hőegységek száma is közel 50%-os arányban oszlik meg a kétféle hőközlési mód között. A táblázat adatait angol mértékrendszerről méterrendszerre átszámítva azt tapasztaljuk, hogy a hőközlés együtthatója 19—63 kalória közt ingadozik a kazán egy m³ felületén óránként és a víz és a füstgáz hőmérséklete közt levő hőmérsékkülönbség C°-a szerint. Ebből a hőmennyiségből pedig 96—3’9 kalória esik az érintkezés által közvetített hőközlési módra. A jelzett ingadozás összefüggésben van a füstgázok és a csőben mozgó víz középhőmérséklet különbségével, a víz hőmérsékletével, a gőznyomással, a füstgázok sebességével és a fülgázok hőmérsékletével. Erre az összefüggésre az adatok alapján a következő empirikus képleteket állították föl méterrendszerre átdolgozva : ■ 0.0262 Wa + 0.00795 Tg — 2 70.460 Vs H- 0.00765 Tg — 135, percenként; Tg- a füstgázok átlagos hőmérséklete , minden hőmérséklet C° okban mérve. A víz mozgási sebessége igen kis befolyással van a hóközlési együttható értékére. A víz sebessége változik a gőznyomás és a gőzfejlesztés emelkedése szerint s gyakorlatilag az 1 ml felé mint maximum felé igyekszik. (University of Illinois, Bulletin No. 168.) K. L. porban és 4 — 12 hónapi száradás után kerüljön a tartályba, ahol a telítés a legtöbb fanemnél 24 óra alatt megtörténik. A telítéskor az oldatot 9—12 óráig gőzzel 93—99 C hőfokon tartották és a 24 óra hátralevő részében lehűlni hagyták. 1 ms fára kb. 12 kg. száraz cinkklorid esett. A kisérletek helyén az impregnált bányafa szükséglet az összes bányafa elhasználásnak egyhatoda, azaz tonnánkint kb. 00016 m3, ennek előállítására 900-3600, illetve 2700—6400 tonna termeléssel bíró üzemeknél 64 ill. 119 m napi teljesítményű berendezések volnának megfelelőek. A berendezés a tulajdonképeni telítő tartályból, oldatkészletező tartályból, 6 drb merítő rácsból, felvonó berendezésből és hídmérlegből áll. A telítésnél és az ácsolásnál felmerülő összes költségek becslése alapján impregnált bányafa használatával előreláthatólag 3, 15 évig ill. azon túl fennálló bányaterek biztosításánál a nem telített bányafával való ácsolás költségeinek 27, 49 ill. 50%-a takarítható meg. Tipikus viszonyok mellett a telített bányafa használata a 16 hónapnál hoszszabb időre tervezett bányaterek ácsolásánál gazdaságos. (Coalege, 1927. dec.) Pelaclus: Szemle.