Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1960. (11. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
KOHÁSZATI LAP XI. évfolyam 1. szám 1960. január ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Az öntőipar fejlődése a Német Demokratikus Köztársaságban* NAUMANN, FRITZ (Lipcse) DK. 031.74.001. 6 (43) Развитие литейного производства в ГДР. Die Entwicklung der Giesserei-Industrie der DDIt. Development oi the foundry industry in the German- Democratic-Republic. 1. He vezetés 1945-ig Németország összefüggő gazdasági egységet alkotott, amelyben igen kedvező volt az ipari fejlődés. Az akkori egységes szervezetben az öntőipar igen jól fejlettnek mondható. Kielégítette a gépipar és a műszeripar szerteágazó igényét, valamint minden egyéb öntvényigényes iparágát és emellett még össztermelésnek kb. 70%-át, mint nyersöntvényt exportálta. A háborús hatások következményeként 1945 után — különösen a szovjet csapatok által megszállt zónában — öntőiparról nem lehetett beszélni. Nemcsak azért, mert a háborús pusztítások folytán az öntödék ezen a területen igen súlyos károkat szenvedtek és azok megindítása igen nagy nehézségekbe ütközött, hanem Németország kettéosztása révén az egységes gazdasági terület teljesen szétbomlott és így a gyártmányok és a nyersanyagok nagy részére, melyeket addig hazánk nyugati részéből szereztünk be, teljesen új gyártási alapokat kellett teremteni. Németország kettéosztása különösen az öntőiparra hatott zavarólag, mert a nehéz öntvények és egyéb öntvényminőségek gyártására alkalmas öntödék a Ruhrvidéken vannak és így igen sok, hosszú éves tapasztalatokkal rendelkező speciális öntöde a mi területünkön kívül maradt. Ez nemcsak azt jelentette, hogy számos, különleges öntvényminőség gyártására alkalmas öntödénk nem volt, hanem a különleges feladatok megoldására megfelelő szakemberek is hiányoztak. Meg kell még említeni, hogy 1945 előtt majdnem a teljes öntödei gépgyártás Nyugat- Németországban volt és annak mindössze 5%-a esett a mi területünkre, amely a háborús behatások folytán majdnem teljesen elpusztult. Ez a körülmény okozta elsősorban öntőiparunk gépesítésének nehézségeit. Jó néhány évre volt szükség, amíg az NDK-ban az öntödei gépek gyártását rendszeresen meg lehetett indítani és kifejleszteni. Ehhez nemcsak arra volt szükség, hogy megfelelő gyárakat létesítsünk, hanem erre a különleges célra megfelelő szerkesztőket is ki kellett képezni. A termelés 1945 után túlnyomórészt a legegyszerűbb kézi formázással indult meg. A megrongálódott korszerű készülékeket és egyéb berendezéseket vagy csak igen hosszú javítással— de legtöbbször saját magunk által készített pótalkatrészekkel — tudtuk üzembehelyezni, vagy nagyon sok esetben egyáltalán nem tudtuk őket rendbehozni. A beruházási lehetőségek 1945 után öntödei vonalon igen szűkek voltak, mert azokat akkoriban elsősorban az újonnan létesítendő iparágak, mint pl. nehézszerszámgépgyártás, hajóépítés stb. emésztették fel. Ennek ellenére az öntőipar feladata volt, hogy az ipar megindításához szükséges öntvényszükségletet maradék nélkül fedezze. Ebben az időben az öntödei szakemberektől az NDK-ban igen nagy feladatok teljesítését követelték meg, amely lényegében abból állott, hogy a kohászati, a kémiai ipar és az áramellátás biztosításához szükséges berendezések öntvényeit előállítsák, amelyeket addig Nyugat- Németországban gyártottak. Ennek keretében állítottak elő hajócsavarokat, nagy hajó dieselmotorrészeket, turbina, vákuumszivattyút és nehéz szerszámgép öntvényeket, továbbá tübbingeket, kohászati öntvényeket, kokszoló berendezések öntvényeit, a kémiai ipar részére ötvözött acélöntvényeket, könnyűfémdugattyúkat stb. Az első évek legfontosabb feladata a termelés megindítása volt, amelyet az öntvényminőség rendszeres javítása követett, különösen az exportra kerülő gépek esetében, ami az öntödékre igen nagy minőségi követelményeket rótt. Néhány éven belül sikerült az NDK gyártmányait minőségi szempontból világpiaci szintre emelni. * Érkezett 1959. VII. 21-én.