Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1961. (12. évfolyam, 1-4. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Választmányi ülés A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsulása olyan problémákat hozott felszínre, amelyekre kellőképpen felkészülve nem voltunk. A nagyarányú átalakulással járó állóalapok biztosítása oly mértékben vette igénybe az ország teherbíróképességét, hogy az egyéb vonalon jelentkezett negatív kihatásaival. Ehhez járult még, hogy hároméves népgazdasági tervünk is bizonyos lazaságokat tartalmazott, ami a termelőkapacitások elégtelen kihasználásához, külkereskedelmi mérlegünk romlásához vezetett. A hibákat azonban felismertük. A helyzetet reálisan ítéljük meg és máris megtörténtek az első pozitív lépések a hibák kijavítására. Természetesen, a tennivalókból mindnyájunknak ki kell vennünk részünket. Egyesületünk, mely tömöríti a két legfontosabb iparág, a bányászat és kohászat műszaki dolgozóit, nyilvánvalóan nem nézheti tétlenül azokat az erőfeszítéseket, melyeket az iparnak kell kifejtenie, mindazoknak az eszközöknek az észszerű és célszerű felhasználásával, melyek maximális eredményeket biztosítanak termelési, termelékenységi, minőségi és önköltségcsökkentési vonatkozásban egyaránt. Szemünk előtt zajlik le az a gigászi harc, amit gazdasági téren vívnak egymással népek, népcsoportok és végső fokon a kapitalista és szocialista tábor. És ez a gazdasági harc egyre élesedik, egyre nagyobb arányokat ölt és nem kétséges, hogy ebből a harcból az kerül ki győztesen, aki többet, jobbat, olcsóbban tud előállítani, tartós technikai fölényt tud kiharcolni és szakadatlanul emelni tudja népe életszínvonalát. Mi a szocialista tábor országaihoz tartozunk, feladataink egyértelműen adottak és rendíthetetlenül bízunk a szocializmus nagy győzelmében. A fejlődést azonban meg kell gyorsítanunk. 1961. évi tervünk már szakít azzal a kényelmes állásponttal, ami jelenlegi hároméves tervünket jellemezte a népgazdaság általános fejlődése szempontjából. A bányászat 1961. évi 2 millió tonnás tervnövekedése már tükrözi azt a fejlődést, amit a baráti szocialista államok már korábban célul tűztek ki és sikeresen meg is valósították. Az ország energiahordozó-helyzete a következő 20 év perspektívájában is nagy feladatot ró a szénbányászatra, függetlenül attól, hogy az energiahordozók közti harc mindinkább a szénhidrogének irányába való eltolódást eredményezi. A 28 millió tonnás 1961. évi széntermelési feladat, a megkívánt termelékenységnövekedés aránya — adott beruházási lehetőségek mellett —olyan irányító és végrehajtó tevékenységet kíván meg, mely maximális mértékben számol a műszaki fejlesztéssel elérhető lehetőségekkel, a rendelkezésre álló termelő kapacitások jobb kihasználásával, a jobb munkaszervezésben és a munkafegyelem megszilárdításában rejlő hatalmas lehetőségekkel. Napilapok hasábjain egyre többet olvashatunk arról, hogy az ellenforradalom utáni stabilizáció óta romlott a munkamorál, csökkent a munkaidőkihasználás, fellazultak a normák, legalább is a technológiai korszerűsítést, új, termelékenyebb gépek beállítását nem követte a megfelelő, új normák megállapítása , romlott exportcikkeink minősége és nagyfokú tervszerűtlenség tapasztalható a beruházási eszközök felhasználásában. Szinte általános lett az a szocialista erkölcs szempontjából megengedhetetlen helyzet, hogy az egyéni érdekeket a vállalati érdek fölé, az egyéni illetve vállalati érdekeket pedig az általános népgazdasági érdek fölé helyezik. Nyilvánvaló, hogy a normák felülvizsgálata és rendezése, a munkaidő jobb kihasználása, a technológiai fegyelem szigorú megkövetelése, az elemi munkaszervezési hiányok megszüntetése és rendelkezésre álló termelőkapacitások teljes mértékű kihasználása elsőrendű érdeke dolgozónak és vezetőnek egyaránt. Külön is szólnom kell a műszaki munka fontosságáról. Munkanap felvételeink bizonyítják, hogy az iparban foglalkoztatott mérnökök igen tekintélyes része nem végez mérnöki munkát, illetve munkaidejének csak tört részét tölti ki az igazi értelemben vett műszaki munka. Ezt a luxust népgazdaságunk nem engedheti meg magának, mert máris kétségbevonhatatlan jelei vannak annak, hogy iparunk technikai színvonala nem tart lépést a haladó világátlaggal, a termelékenység növekedése nem kielégítő és gyártmányaink korszerűsége sok kívánnivalót hagy maga után. Előbb említett okok miatt a rendelkezésre álló és ma még jelentős mértékben más irányban lekötött műszaki erőket a technikai fejlesztés kizárólagos szolgálatába kell állítani, mielőbb be kell hozni elmaradásunkat és mielőbb fel kell zárkózni az iparilag fejlett országok sorába. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a felső, közép és alsó irányító szerveknél növelni kell a műszaki dolgozók arányszámát, a minőségi munkát kell előtérbe helyezni és csökkenteni kell generálisan a műszaki dolgozók adminisztrációs munkával való leterhelését. Egyesületi vonalon a magunk eszközeivel, a magunk céltudatos tevékenységével is legyünk segítségére az iparnak, az iparirányításnak azzal, hogy a legésszerűbb megosztással a műszaki erőket 3. ábra. Távlati kép a nagyolvasztóval, balról az erőmű, jobbról a háttérben az érctéri rakodó