Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1966. (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam 1. szám 1966. január ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Az öntvénygyártás helyzetének néhány kérdéséről* KALMÁN LAJOS okl. kohómérnök Az öntvénygyártás kiszolgáló jellegű ágazat, amelynek mennyiségben és minőségben ki kell elégítenie a felhasználók igényeit. Különösen nagy mennyiségű és egyre javuló minőségű öntvényt igényel a gépipar, ennek szerszámgépeket, járműveket, motorokat, mezőgazdasági gépeket, háztartási eszközöket stb. előállító ágazatai. Ezért elképzelhetetlen a gépgyártás fejlődése az öntvénygyártás egyidejű vagy inkább a készterméket időben megelőző fejlesztése nélkül. Az öntödei ipar szervezete A gépipar még ma sem mentes attól az elavult szemlélettől, hogy az öntödéknek úgy kell kielégíteniük a felhasználó igényeit, hogy beépülnek annak gyártelepébe a helyi feladatoknak megfelelő legolcsóbb színvonalon. Ez rendszerint — éppen az öntödei technológia szempontjából a vegyes profil, a kis mennyiség és a gyakran változó választék miatt — alacsony technológiai és gépesítettségi színvonalat jelent az öntödében. Az alacsony technológiai színvonalon előállított öntvény pedig visszahúzza a későbbi forgácsolás technológiai színvonalát és termelékenységét is, a méretek pontatlansága, az öntvények rossz felülete és az ezek miatt szükségszerűen megnövelt forgácsolási ráhagyások következtében. Nem sokat változtat a lényegen az sem, ha ezt a szemléletet iparági szinten akarjuk érvényesíteni, vagy ha ilyen alacsony színvonalú öntödéket szervezetileg összevonunk. A közös vezetés ilyen esetben legfeljebb csak bizonyos profilrendezés lehetőségét teremti meg. A fejlett ipari országokban már régen eltértek a mindenáron való vertikális gyártás elvétől, és a készterméket előállító vállalatok kész szerelvényeket, géprészeket vásárolnak az arra szakosított üzemektől , így öntvényeket is, több felhasználót ellátó szakosított öntödéktől. A Szovjetunióban sorra épülnek olyan nagy teljesítményű öntödék, amelyek egy-egy ipari körzet teljes öntvényszükségletét elégítik ki olyan közös igazgatás alá tartlt 621.74.002. 621.744.001.5 tozó technológiai egységekben, amelyeknek nagysága magas színvonalú gépesítést, korszerű technológiák alkalmazását teszi lehetővé. A hazai gépipar fejlődésének ingadozásait szorosan nyomon követte az öntödék fejlesztésének hullámzása az elmúlt két évtizedben, de még az utóbbi 2 —3 évben is. Az 1962-ben elhatározott és megkezdett öntödei fejlesztési terveket 1963-ban felülvizsgálták , lassították vagy leállították. Egy évvel később ismét az öntödék gyorsabb fejlesztését határozták el az időlegesen visszaesett és ismét fejlődésnek indult gépipari igények kielégítetlensége miatt. A korszerű nagyüzemi öntödék 5-6 évig tartó beruházásában keresztülvitt ilyen éves ingadozás a tervek felülvizsgálata, korszerűsítése, nemegyszer a kapacitások és a személyzet átcsoportosítása miatt lényeges időeltolódást okoz a megvalósításban, természetesen az igények korszerű kielégítésében is. E hiányok pótlására újabban kisgépesítési kampány indult, amely javít ugyan a helyzeten, de a nagy beruházásokat pótolni nem tudja, tehát csak gyorsan amortizálódó esetben indokolható. Csak az ipar egyes ágazatainak fejlődése ismert tételesen 5- 10 évre előre, többségében csak összevont gyártmányok, sőt gyártmánycsoportok fejlesztési üteme meghatározott. E keretek konkrét kitöltését csak az éves tervektől várhatjuk, mert a KGST szakosítási tevékenységének érvényesülésétől, valamint a nyugati piac ingadozásaitól is függ az egyes gyártmányok mennyiségi alakulása. Az alkatrészeket, illetőleg konkrét öntvényeket előállító öntödék hosszú átfutású fejlesztését ezért alig lehet másként elképzelni, mint olyan korszerű termelőegységek létrehozásával, amelyek öntéstechnológiai szempontból egynemű öntvények gyártására (nem előállítására !) alkalmasak. A helyes arányokban kiválasztott és különböző feladatok ellátására alkalmas termelő egységek — főként egységes vezetéssel — képesek rugalmasan követni azokat a választékbeli eltolódásokat, amelyek részben az igények minőségi fejlődésével, részben a nemzetközi munkamegosz t Érkezett 1965 augusztus 25-én