Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2002 (135. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6-7. szám
ról Nemes Vilmosról, dr. F. Petres Éváról, Takaró Lászlóról, Tóth Istvánról. Valamennyit felsorolni nem lehetett és itt is csak néhány név számára jut hely. A múzeumot alapításakor nem csak az iparág vezetői, a székesfehérvári István Király Múzeum vezetője, de Székesfehérvár város Tanácsa VB és a megyei tanács vezetői is támogatták, így alakulhatott meg a világ, ma is egyetlen alumíniumipari múzeuma. Radnai József, „A Mi Múzeumunk", a Magyar Alumíniumipari Múzeum Baráti Körének Lapja felelős kiadója és a Magyar Alumíniumipari Múzeum Baráti Körének alapítója „Civil társaságok a múzeum mellett" c. előadásban beszélt azokról a csoportokról és egyesületekről, amelyek nagy felelősséggel és minden ellenszolgáltatás nélkül munkálkodnak azon, hogy a múzeumot minél többen megismerjék, támogassák. Ők szerveznek ott rendezvényeket, hogy ezzel is új barátokat, érdeklődőket csalogassanak a magyar alumíniumipar e kincses házába. Ugyanezen csoportok tették szalonképessé a múzeumot Székesfehérvár kultúréletében, ami nem kis feladat volt olyan városban, amely kultúráját Szent István előtti időkre vezeti vissza. Az előadó kitért a néhai Drégely László festőművész, állandó kiállítására, amely a művész egyedülálló alkotásainak nagy részét tudja bemutatni a nagyközönségnek. Az anyagot dr. Dózsa Lajos, a Hungalu Rt. volt vezérigazgatója és a művész özvegyének nagylelkűsége jóvoltából láthatják ilyen szép összeállításban és méltó környezetben múzeum látogatói. A múzeum vezetői és támogatói időszakos képzőművészeti kiállításokkal lopták be magukat a város polgárainak szívébe, és tették elismertté a korábban alig ismert kiállítási szakanyagot. Megemlítette a múzeum és az alapítvány kiadásában megjelent a Kézjegykönyveket, a Múzeumi Füzeteket, Ipartörténeti Forrásokat Ilyen szerteágazó tevékenység a közreműködő civil egyesületek nélkül elképzelhetetlen lenne. Csurgó Lajos a Magyar Alumíniumipari Múzeum és az OMBKE székesfehérvári, helyi szervezetének kapcsolatáról számolt be sok példával tarkított előadásában. Kitért azokra a rendezvényekre, ipatörténeti napokra, amelyeket e múzeummal közösen vagy a múzeum munkáját ismertetve szerveztek meg. Az elmondottakból a hallgatók képet alkothattak az OMBKE Fémkohász Szakosztálya egyik legtevékenyebb csoportjának a munkájáról is. Dr. Dézsi Lajos, „A Mi Múzeumunk" felelős szerkesztője bemutatta a vezetése alatt szerkesztett lapot. Beszélt a szerkesztés nehézségeiről és örömeiről, a szerzők önzetlen munkájáról, az eddigi eredményekről és azokról az újabb tevékenységekről, melyeknek elindítója a lap volt. A Mi Múzeumunk akkor lesz még jobb, még érdekesebb, ha mindazok, akiknek régi irataik, tárgyaik, képeik vannak, vagy emlékeznek régi érdekes eseményekre, a tárgyakat a lap rendelkezésére bocsátják, az emlékeket leírják.. A lap szívesen fogad el manuális segítséget, pl. gépíró kapacitást is. Elitet tett amellett, hogy a lapnak hivatása van, mert az embereket érdekli a múlt, és a múlt beható ismerete nélkül nem lehet felelősen jövőt építeni. Papp Gábor, a Természettudományi Múzeum osztályvezető geológusa nagyon érdekesen ismertette a Bárdossy f. bauxitföldtani gyűjteményt. Dr. Bárdosssy külföldi útjairól mindig hozott haza kincseket, bauxitmintákat és bauxittal társult ásványokat. A több száz darabot tartalmazó gyűjteményt a Természettudományi Múzeumnak adományozta, ahol az anyagot katalogizálták. Ennek során olyan darabok is előkerültek, melyek létezéséről az irodalom beszámolt, de hollétükről csak most, a gyűjtemény feldolgozása során derült fény. A gyűjtemény előzetes bejelentkezés után megtekinthető és kutatható. „Az alumínium hazai megismerésének korai évtizedei" témakört választotta előadása címéül Tóth Álmos. Az Eötvös József Geofizikai Kutatóintézet kutatója, aki korábban a magyar bauxitkutatás egyik vezető munkatársa volt számos értékes dokumentuma van, amiket a vállalatok privatizációja során mentett meg a papírzúzdától. Ebből a korábban összegyűjtött iratanyagból, személyes élményeiből és korábbi nagyok elbeszéléseiből idézett részleteket, érdekes eseményeket a hazai alumíniumipar történelmének bemutatására. Előadásának sajnos a korlátozott idő szabott határt, bár a résztvevők szívesen hallgatták volna tovább is fejtegetéseit. Az ipartörténeti előadások után a résztvevők átvonultak a közeli Magyar Alumíniumipari Múzeumba, ahol dr. Vámos Éva, az országos Műszaki Múzeum főigazgatója nyitotta meg az Alumínium a hétköznapi életben" tárgyú időszaki kiállítást." Megnyitó beszédében kimerítően taglalta a Magyar Alumíniumipari Múzeum tevékenységét, a kis létszámú csapat lelkes munkáját és a múzeum vezetője, Kovács Istvánné sokoldalú szervezési munkájának néhány eredményét. A múzeum az Országos Műszaki Múzeum egyik legfiatalabb, de egyben leglelkesebb tagja. A kis csoportnak további sikereket kívánt, és az összes támogatónak hálás köszönetet mondott. E tényezők nélkül a múzeum, nem érhette volna azokat az eredményeket, amelynek ma tanúi lehetünk. A kiállítás tartalmazza a múzeum tárgyaiból összegyűjtött sokrétű anyagot a „fusiban" gyártott hamutartótól a nagyiparilag előállított italos dobozokig, melyek összegyűjtése még mindig nincs megoldva hazánkban. Sok egyéb tárgy mellett láthattuk az alumíniumból készült mentődobozt, az öregebbek által jól ismert alumínium tejeskannákat és az alumínium evőeszközöket. A kiállítás a tudományos értékén túl rendkívül érdekes és szórakoztató. Az összeállításért dicséret illeti a múzeum munkatársait és vezetőjüket Kovács Istvánnét, akinek a résztevők őszinte szívvel gratuláltak. A múzeum 30 éve alatt nyilvánvalóvá vált, hogy igazán eredményes munka csak jó közösségben lehetséges. Ahol jó a közösség, ott zavartalan a munka és mutatkozik az eredmény. A MÁM esetében ez volt a helyzet. * (H. W.) 135. évfolyam, 6-7. szám • 2002. június-július 21.