Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2002 (135. évfolyam, 1-12. szám)

2002-06-01 / 6-7. szám

ról Nemes Vilmosról, dr. F. Petres Éváról, Takaró Lászlóról, Tóth Istvánról. Vala­mennyit felsorolni nem lehetett és itt is csak néhány név számára jut hely. A múzeumot alapításakor nem csak az iparág vezetői, a székesfehérvári István Király Múzeum vezetője, de Székesfehér­vár város Tanácsa VB és a megyei tanács vezetői is támogatták, így alakulhatott meg a világ, ma is egyetlen alumíniumi­pari múzeuma. Radnai József, „A Mi Múzeumunk", a Magyar Alumíniumipari Múzeum Baráti Körének Lapja felelős kiadója és a Ma­gyar Alumíniumipari Múzeum Baráti Kö­rének alapítója „Civil társaságok a múze­um mellett" c. előadásban beszélt azok­ról a csoportokról és egyesületekről, amelyek nagy felelősséggel és minden ellenszolgáltatás nélkül munkálkodnak azon, hogy a múzeumot minél többen megismerjék, támogassák. Ők szerveznek ott rendezvényeket, hogy ezzel is új barátokat, érdeklődőket csalogassanak a magyar alumíniumipar e kincses házába. Ugyanezen csoportok tették szalonképessé a múzeumot Szé­kesfehérvár kultúréletében, ami nem kis feladat volt olyan városban, amely kultú­ráját Szent István előtti időkre vezeti vissza. Az előadó kitért a néhai Drégely László festőművész, állandó kiállítására, amely a művész egyedülálló alkotásainak nagy részét tudja bemutatni a nagykö­zönségnek. Az anyagot dr. Dózsa Lajos, a Hungalu Rt. volt vezérigazgatója és a művész özvegyének nagylelkűsége jó­voltából láthatják ilyen szép összeállítás­ban és méltó környezetben múzeum láto­gatói. A múzeum vezetői és támogatói idő­szakos képzőművészeti kiállításokkal lopták be magukat a város polgárainak szívébe, és tették elismertté a korábban alig ismert kiállítási szakanyagot. Megemlítette a múzeum és az alapít­vány kiadásában megjelent a Kézjegy­könyveket, a Múzeumi Füzeteket, Ipar­­történeti Forrásokat Ilyen szerteágazó tevékenység a köz­reműködő civil egyesületek nélkül elkép­zelhetetlen lenne. Csurgó Lajos a Magyar Alumíniumipari Múzeum és az OMBKE székesfehérvári, helyi szervezetének kapcsolatáról szá­molt be sok példával tarkított előadásá­ban. Kitért azokra a rendezvényekre, ipa­történeti napokra, amelyeket e múzeum­mal közösen vagy a múzeum munkáját is­mertetve szerveztek meg. Az elmondot­takból a hallgatók képet alkothattak az OMBKE Fémkohász Szakosztálya egyik legtevékenyebb csoportjának a munkájá­ról is. Dr. Dézsi Lajos, „A Mi Múzeumunk" fe­lelős szerkesztője bemutatta a vezetése alatt szerkesztett lapot. Beszélt a szer­kesztés nehézségeiről és örömeiről, a szerzők önzetlen munkájáról, az eddigi eredményekről és azokról az újabb tevé­kenységekről, melyeknek elindítója a lap volt. A Mi Múzeumunk akkor lesz még jobb, még érdekesebb, ha mindazok, akiknek régi irataik, tárgyaik, képeik vannak, vagy emlékeznek régi érdekes eseményekre, a tárgyakat a lap rendelke­zésére bocsátják, az emlékeket leírják.. A lap szívesen fogad el manuális segítsé­get, pl. gépíró kapacitást is. Elitet tett amellett, hogy a lapnak hivatása van, mert az embereket érdekli a múlt, és a múlt beható ismerete nélkül nem lehet felelősen jövőt építeni. Papp Gábor, a Természettudományi Múzeum osztályvezető geológusa nagyon érdekesen ismertette a Bárdossy f. bau­­xitföldtani gyűjteményt. Dr. Bárdosssy külföldi útjairól mindig hozott haza kin­cseket, bauxitmintákat és bauxittal tár­sult ásványokat. A több száz darabot tar­talmazó gyűjteményt a Természettudo­mányi Múzeumnak adományozta, ahol az anyagot katalogizálták­. Ennek során olyan darabok is előkerültek, melyek lé­tezéséről az irodalom beszámolt, de hol­létükről csak most, a gyűjtemény feldol­gozása során derült fény. A gyűjtemény előzetes bejelentkezés után megtekint­hető és kutatható. „Az alumínium hazai megismerésének korai évtizedei" témakört választotta előadása címéül Tóth Álmos. Az Eötvös József Geofizikai Kutatóintézet kutató­ja­, aki korábban a magyar bauxitkutatás egyik vezető munkatársa volt számos ér­tékes dokumentuma van, amiket a válla­latok privatizációja során mentett meg a papírzúzdától. Ebből a korábban össze­gyűjtött iratanyagból, személyes élmé­nyeiből és korábbi nagyok elbeszélései­ből idézett részleteket, érdekes esemé­nyeket a hazai alumíniumipar történel­mének bemutatására. Előadásának saj­nos a korlátozott idő szabott határt, bár a résztvevők szívesen hallgatták volna tovább is fejtegetéseit. Az ipartörténeti előadások után a résztvevők átvonultak a közeli Magyar Alumíniumipari Múzeumba, ahol dr. Vá­mos Éva, az országos Műszaki Múzeum főigazgatója nyitotta meg az Alumínium a hétköznapi életben" tárgyú időszaki ki­állítást." Megnyitó beszédében kimerítő­en taglalta a Magyar Alumíniumipari Mú­zeum tevékenységét, a kis létszámú csa­pat lelkes munkáját és a múzeum vezető­je, Kovács Istvánné sokoldalú szervezési munkájának néhány eredményét. A mú­zeum az Országos Műszaki Múzeum egyik legfiatalabb, de egyben leglelkesebb tagja. A kis csoportnak további sikereket kívánt, és az összes támogatónak hálás köszönetet mondott. E tényezők nélkül a múzeum, nem érhette volna azokat az eredményeket, amelynek ma tanúi lehe­tünk. A kiállítás tartalmazza a múzeum tár­gyaiból összegyűjtött sokrétű anyagot a „fusiban" gyártott hamutartótól a nagy­­iparilag előállított italos dobozokig, me­lyek összegyűjtése még mindig nincs megoldva hazánkban. Sok egyéb tárgy mellett láthattuk az alumíniumból ké­szült mentődobozt, az öregebbek által jól ismert alumínium tejeskannákat és az alumínium evőeszközöket. A kiállítás a tudományos értékén túl rendkívül érdekes és szórakoztató. Az összeállításért dicséret illeti a múzeum munkatársait és vezetőjüket Kovács Ist­­vánnét, akinek a résztevők őszinte szív­vel gratuláltak. A múzeum 30 éve alatt nyilvánvalóvá vált, hogy igazán eredményes munka csak jó közösségben lehetséges. Ahol jó a közösség, ott zavartalan a munka és mutatkozik az eredmény. A MÁM eseté­ben ez volt a helyzet. *­ (H. W.) 135. évfolyam, 6-7. szám • 2002. június-július 21.

Next