Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2009 (142. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1. szám
Bányászat nélkül nincs esély a fejlődésre és a felzárkózásra LADÁNYI ANDRÁS INTERJÚJA DR. VOJÓCZKI PÉTERREL* 2009. január elején a gázválság - az oroszukrán gázvita következtében elzárták az Európába vezető gázvezetékek csapját - nyomatékosan rávilágított arra, hogy Európában az energiahordozók kereskedelme szempontjából Magyarország az egyik leginkább behozatalfüggő ország, és hogy ezáltal mennyire kiszolgáltatott. Magyarország széntermelésének visszafejlesztése és az energiaimport növekedése között öszszefüggés van. Arról beszélgetek dr. Vojóczki Péter oki. bányamérnökkel, bányaipari gazdasági mérnökkel, lehet-e a szénbányászatnak jövője Magyarországon? - Személyes emlékkel kezdem a beszélgetést. Arra emlékszem, hogy a szénbányászat kiemelt ágazat volt 1960-ban, amikor Tatán elkezdtem a vájáriskolát Azt mondták akkor ránk, vájártanulókra - amikor május 1-jén felvonultunk -, hogy a széncsaták hősei vagyunk. Fél évszázada romlik bányászatunk hírneve. Az 1950-es években még kevesen gondolták volna, hogy a szénbányászat nemzet- vagy népgazdasági szerepe hamarosan jelentősen megváltozik. Akkor a szén volt az alapvető energiahordozó, őstermelése - miután 1949-ben elérte a háborús évek 13 millió tonnás termelési csúcsát - , a korszak túlfeszített gazdasági növekedéséhez igazodóan 1949-től 1955-ig csaknem megkétszereződött. A növekedés 1958-60 között a korábbi évi 11%-ról viszszaesett évi 4,6%-ra, de 1964-ben már 31,5 millió tonna szenet termeltünk. Az energiahordozók értéke 1950-55 között meghaladta a nemzeti jövedelem 10%-át, előállításuk nagyon megterhelte a költségvetést és felemésztette a beruházások 20%-át. A fejlesztés elhatározásában a termelési költség sokszor nem játszott döntő szerepet, mindenáron termelni kellett még a rossz adottságú telepek bevonásával is. A növekedés korlátaira rámutató szakembereket félreállították. A széntermelésben a mennyiségi szemlélet volt a meghatározó, nem a minőségi. A cél a minél több tonna szén kitermelése volt. Közben a költségek csökkentése érdekében folyt a növekedés elfogadhatóbb megoldásának keresése. Már 1955-ben iparfejlesztési koncepció készült, amely a bányászat gépesítését, a geológiai kutatások kiterjesztését, jó hatásfokú erőművek, közöttük atomerőművek felépítésének előkészítését tűzte ki célul. A „magyar kormány kérésére" 1955-ben szovjet szakértők bevonásával elkészültek a mecseki uránérc-előfordulás földtani térképei, és kijelölték a később megépült üzemek helyét. 1961-ben az állami vezetés elfogadta, hogy az import alapú nyersanyag- és energiaellátás gazdaságosabb, ha a nyersanyagimportot jó cserearányú termékek exportjával ellentételezzük. Elkezdődött a bányászat, ezen belül is elsősorban a szénbányászat leértékelése. A „vas, acél és gépek országának" mítosza helyébe a nyersanyagok és energiahordozók korlátlan és olcsó rendelkezésre állásának - szakmailag már az 1960-as években is bírált - illúziója lépett. A kormányzat - elvetve a szakmai figyelmeztetést- nem tekintette kockázatosnak a termelés-import arány egyensúlyt bontó jelentős módosulását. Erősödtek azok a célzatos állítások, mely szerint nyersanyagokban szegény ország vagyunk, a szén minősége, költséges bányászata, a felhasználó berendezések műszaki elavultsága és környezetszennyezése miatt előnyösebb az igényeket importból, más energiahordozókkal kielégíteni. Dr. Vojuczki Péter 1946-ban Munkácson született. Egyetemi tanulmányait 1964-ben a Tallini Műszaki Egyetem Bányászati Karán kezdte el, 1965-től a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán folytatta, ahol 1970-ben bányaművelő mérnöki oklevelet szerzett. Később elvégezte a bányagazdasági mérnök szakot is. 1972-ig a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági Intézetében szén- és bauxitbányászati, gazdasági, kutatási témákkal foglalkozott. 1972-80 között a Nehézipari Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztálya Bányászati Osztályának főmérnökeként közreműködött a természeti erőforrások, ill. az ásványvagyon optimális hasznosításának, a termelési szerkezet korszerűsítésének kialakítására irányuló munkában, és részt vett a magyar bányászat nemzetközi kapcsolatainak építésében. 1984-86 között a Geominco Bányászati Rt. ügyvezető igazgatója volt. 1986-ban kinevezték az Ipari Minisztérium Nemzetközi Főosztályának főosztályvezető-helyettesévé. Ebben a beosztásban a magyar ipar nemzetközi műszaki-tudományos és gazdasági együttműködéseit szervezte. 1984-től rendszeresen képviselte a magyar bányászatot az ENSZ EGB Szénbizottságában és annak munkacsoportjaiban. A bányászati világkongresszusokat szervező bizottság munkájában 1978 óta a Magyar Nemzeti Bizottság titkáraként, majd tagjaként vesz részt. Több kongresszuson előadóként is szerepelt. 1988-tól a Compack Kereskedelmi Vállalatnál a vállalkozási és kooperációs terület igazgatója volt, ahol kísérletet tettek az aknaszlatinai és az erdélyi sóbányákkal közös vállalkozásban a hazai sóellátás megoldására. 1991-től magyar és külföldi résztvevőkkel az ásványi nyersanyagellátás körébe tartozó, jelenleg is sikeresen működő három vállalat alapításában vett részt és töltött be ügyvezetői tisztséget. Ezek közül az AUROMA Kft. ügyvezető igazgatói teendőit jelenleg is ellátja. A Miskolci Egyetemen 2005-ben PhD címet szerzett, 2007- ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztályának alelnökévé választották. ■ 1 * Az interjút az érintettek szíves engedélyével közöljük a http://www.tilosaza.hu honlapról 142. évfolyam, 1. szám , 2009