Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2009 (142. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 1. szám

Bányászat nélkül nincs esély a fejlődésre és a felzárkózásra LADÁNYI ANDRÁS INTERJÚJA DR. VOJÓCZKI PÉTERREL* 2009. január elején a gázválság - az orosz­ukrán gázvita következtében elzárták az Európába vezető gázvezetékek csapját - nyomatékosan rávilágított arra, hogy Euró­pában az energiahordozók kereskedelme szempontjából Magyarország az egyik leg­inkább behozatalfüggő ország, és hogy ez­által mennyire kiszolgáltatott. Magyaror­szág széntermelésének visszafejlesztése és az energiaimport növekedése között ösz­­szefüggés van. Arról beszélgetek dr. Vojóczki Péter oki. bányamérnökkel, bá­nyaipari gazdasági mérnökkel, lehet-e a szénbányászatnak jövője Magyarországon? - Személyes emlékkel kezdem a beszél­getést. Arra emlékszem, hogy a szénbányá­szat kiemelt ágazat volt 1960-ban, amikor Tatán elkezdtem a vájáriskolát Azt mond­ták akkor ránk, vájártanulókra - amikor május 1-jén felvonultunk -, hogy a szén­csaták hősei vagyunk.­­ Fél évszázada romlik bányászatunk hírneve. Az 1950-es években még kevesen gondolták volna, hogy a szénbányászat nemzet- vagy népgazdasági szerepe hama­rosan jelentősen megváltozik. Akkor a szén volt az alapvető energiahordozó, ősterme­lése - miután 1949-ben elérte a háborús évek 13 millió tonnás termelési csúcsát - , a korszak túlfeszített gazdasági növeke­déséhez igazodóan 1949-től 1955-ig csak­nem megkétszereződött. A növekedés 1958-60 között a korábbi évi 11%-ról visz­­szaesett évi 4,6%-ra, de 1964-ben már 31,5 millió tonna szenet termeltünk. Az energiahordozók értéke 1950-55 között meghaladta a nemzeti jövedelem 10%-át, előállításuk nagyon megterhelte a költség­­vetést és felemésztette a beruházások 20%-át. A fejlesztés elhatározásában a ter­melési költség sokszor nem játszott döntő szerepet, mindenáron termelni kellett még a rossz adottságú telepek bevonásával is. A növekedés korlátaira rámutató szakembe­reket félreállították.­­ A széntermelésben a mennyiségi szemlélet volt a meghatározó, nem a minő­ségi. A cél a minél több tonna szén kiter­melése volt.­­ Közben a költségek csökkentése érde­kében folyt a növekedés elfogadhatóbb megoldásának keresése. Már 1955-ben iparfejlesztési koncepció készült, amely a bányászat gépesítését, a geológiai kutatá­sok kiterjesztését, jó hatásfokú erőművek, közöttük atomerőművek felépítésének elő­készítését tűzte ki célul. A „magyar kor­mány kérésére" 1955-ben szovjet szakér­tők bevonásával elkészültek a mecseki uránérc-előfordulás földtani térképei, és kijelölték a később megépült üzemek helyét. 1961-ben az állami vezetés elfogadta, hogy az import alapú nyersanyag- és ener­giaellátás gazdaságosabb, ha a nyers­anyagimportot jó cserearányú termékek exportjával ellentételezzük. Elkezdődött a bányászat, ezen belül is elsősorban a szén­bányászat leértékelése. A „vas, acél és gé­pek országának" mítosza helyébe a nyers­anyagok és energiahordozók korlátlan és olcsó rendelkezésre állásának - szakmailag már az 1960-as években is bírált - illúziója lépett. A kormányzat - elvetve a szakmai figyelmeztetést- nem tekintette kockáza­tosnak a termelés-import arány egyensúlyt bontó jelentős módosulását. Erősödtek azok a célzatos állítások, mely szerint nyersanyagokban szegény ország vagyunk, a szén minősége, költséges bá­nyászata, a felhasználó berendezések mű­szaki elavultsága és környezetszennyezése miatt előnyösebb az igényeket importból, más energiahordozókkal kielégíteni. Dr. Vojuczki Péter 1946-ban Munkácson született. Egyetemi ta­nulmányait 1964-ben a Tallini Műszaki Egyetem Bányászati Ka­rán kezdte el, 1965-től a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán folytatta, ahol 1970-ben bányaművelő mérnöki oklevelet szerzett. Később elvégezte a bányagazdasági mérnök szakot is. 1972-ig a Nehézipari Minisztérium Ipargazda­sági Intézetében szén- és bauxitbányászati, gazdasági, kutatási témákkal foglalkozott. 1972-80 között a Nehézipari Minisztérium Műszaki Fejleszté­si Főosztálya Bányászati Osztályának főmérnökeként közreműkö­dött a természeti erőforrások, ill. az ásványvagyon optimális hasznosításának, a termelési szerkezet korszerűsítésének kiala­kítására irányuló munkában, és részt vett a magyar bányászat nemzetközi kapcsolatainak építésében. 1984-86 között a Geominco Bányászati Rt. ügyvezető igazga­tója volt. 1986-ban kinevezték az Ipari Minisztérium Nemzetközi Főosztályának főosztályvezető-helyettesévé. Ebben a beosztás­ban a magyar ipar nemzetközi műszaki-tudományos és gazdasá­gi együttműködéseit szervezte. 1984-től rendszeresen képvisel­te a magyar bányászatot az ENSZ EGB Szénbizottságában és an­nak munkacsoportjaiban. A bányászati világkongresszusokat szervező bizottság munkájában 1978 óta a Magyar Nemzeti Bi­zottság titkáraként, majd tagjaként vesz részt. Több kongresszu­son előadóként is szerepelt. 1988-tól a Compack Kereskedelmi Vállalatnál a vállalkozási és kooperációs terület igazgatója volt, ahol kísérletet tettek az aknaszlatinai és az erdélyi sóbányákkal közös vállalkozásban a hazai sóellátás megoldására. 1991-től magyar és külföldi résztvevőkkel az ásványi nyersanyagellátás körébe tartozó, jelenleg is sikeresen működő három vállalat ala­pításában vett részt és töltött be ügyvezetői tisztséget. Ezek kö­zül az AUROMA Kft. ügyvezető igazgatói teendőit jelenleg is el­látja. A Miskolci Egyetemen 2005-ben PhD címet szerzett, 2007- ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bá­nyászati Szakosztályának alelnökévé választották. ■ 1 * Az interjút az érintettek szíves engedélyével közöljük a http://www.tilos­az­a.hu honlapról 142. évfolyam, 1. szám , 2009

Next