Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2011 (144. évfolyam, 1-7. szám)
2011 / 1. szám
Száz éve, 1911. január 17-én iktatták be az első kőolaj- és földgáztörvényt* ETO: 340.132+340.134+351.823.3+622.32 A hazai kőolajbányászat története, hasonlóan az egyéb területek kőolaj-bányászati történeteihez, híven tükrözi a mindenkori társadalmi viszonyokat, gazdasági, hatalmi törekvéseket és a természettudományok, valamint a műszaki felkészültség fejlettségét. A hazai olajbányászati történelem az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén végzett vizsgálatokkal vette kezdetét. Az olaj és a természetes bitumenek előfordulásai emberemlékezet óta ismeretesek voltak egy időben a Magyarországgal szomszédos Galíciában, valamint Romániában. A külszíni nyomokból ismert olajszivárgások és gázömlések közelében megindult a kőolajkutatás és -termelés. Magyarországon az első kutatásokra a szomszédos galíciai és romániai eredmények buzdítottak, és ezek a petróleumbányászat lehetősége mellett szóltak. Ennek megfelelően először a galíciai és romániai kőolajkutatás és -termelés történeti áttekintése látszik szükségesnek az 1850-es évektől kezdődően az 1. ábra alapján [1-5]. Galíciai és romániai kőolajkutatás és -termelés vállalkozók játszottak szerepet a galíciai olajiparban. 1898-tól Galícia olajtermelése a felfutó stádium CSATH BÉLA aranydiplomás bányamérnök, ipartörténész, az OMBKE tiszteleti tagjáiban lévő boryslawi termeléstől függött, amikor 1907-ben Galícia olajtermelése elérte már a bűvös egymilliós határt [6-12]. Románia A romániai régóta ismert kőolajelőfordulások félkör alakban veszik körül a Keleti- és a Déli-Kárpátok hatalmas övét. A romániai kőolajtermelés és feldolgozóipar 1857- ben kezdődött. A legjelentősebb olajtelepek a Bacaui körzetében (1. ábra/1.), a Buntenari Runcu-i és a Colibasi (1. ábra/2.), valamint a Câmpinai mezőben (1. ábra/3.) találhatók. Grigoriu Stefanescu, majd Mrazek Ludovic neve fémjelezte a román kőolajkutatást és -termelést. A román kormány az ipar gyors ütemű fejlődése érdekében sorozatos intézkedéseket tett 1890-től kezdve, de 1897-ben mégsem volt megelégedve az eredményekkel, és a következő évben maga vette kezébe az olajkérdést. 1907-ben Romániába helyezte át a székhelyét Anton Raky fúrási vállalkozó, aki lefektette a virágzásnak induló petróleumipar alapjait. 1906-ban Galícia A galíciai kőolaj- és földgázbányászatnak, valamint -feldolgozásnak a bölcsője a Keleti-Beszkidek külső oldalán, Kleczany (1. ábra/I.), Krosno-Bobrka vonalában (1. ábra/II.), valamint a kárpátaljai Drohobycz-Boryslaw-Schodnica (1. ábra/III.) és Sloboda Bungarska vidékén (1. ábra/IV.) terült el. Galíciában a kőolaj iparszerű kitermelése Ignacy Lukasiewicznek, a galíciai finomítóipar megteremtőjének fellépésével kezdődött 1852-ben. Az eleinte kézzel ásott kutakban fúrással folytatták azok mélyítését. Ezen a területen Albert Fauck és William MacGarvey fúrás ig készült a Magyar Olajipari Múzeum Alapítvány, a MOL Nyrt. és az OMBKE 2010. évi történeti pályázatára benyújtott, dr. Papp Simon Emlékdíjat nyert pályamunka felhasználása alapján. BKL Kőolaj és Földgáz 144. évfolyam 2011/1. szám * www.emlekenet.hu