Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2011 (144. évfolyam, 1-7. szám)

2011 / 1. szám

Száz éve, 1911. január 17-én iktatták be az első kőolaj- és földgáztörvényt* ETO: 340.132+340.134+351.823.3+622.32 A hazai kőolajbányászat története, hasonlóan az egyéb területek kőolaj-bányásza­ti történeteihez, híven tükrözi a mindenkori társadalmi viszonyokat, gazdasági, hatal­mi törekvéseket és a természettudományok, valamint a műszaki felkészültség fejlettsé­gét. A hazai olajbányászati történelem az akkori Osztrák-Magyar Monarchia terüle­tén végzett vizsgálatokkal vette kezdetét. Az olaj és a természetes bitumenek előfordu­lásai emberemlékezet óta ismeretesek voltak egy időben a Magyarországgal szomszé­dos Galíciában, valamint Romániában. A külszíni nyomokból ismert olajszivárgások és gázömlések közelében megindult a kőolajkutatás és -termelés. Magyarországon az első kutatásokra a szomszédos galíciai és romániai eredmények buzdítottak, és ezek a petróleumbányászat lehetősége mellett szóltak. Ennek megfelelően először a galíciai és romániai kőolajkutatás és -termelés tör­téneti áttekintése látszik szükségesnek az 1850-es évektől kezdődően az 1. ábra alap­ján [1-5]. Galíciai és romániai kőolaj­­kutatás és -termelés vállalkozók játszottak szerepet a galíciai olajiparban. 1898-tól Galí­cia olajtermelése a felfutó stádium­ CSATH BÉLA aranydiplomás bányamérnök, ipartörténész, az OMBKE tiszteleti tagjái­ban lévő boryslawi termeléstől füg­gött, amikor 1907-ben Galícia olaj­­termelése elérte már a bűvös egy­milliós határt [6-12]. Románia A romániai régóta ismert kőolaj­előfordulások félkör alakban veszik körül a Keleti- és a Déli-Kárpátok hatalmas övét. A romániai kőolaj­­termelés és feldolgozóipar 1857- ben kezdődött. A legjelen­tősebb olajtelepek a Bacaui körzetében (1. ábra/1.), a Buntenari Runcu-i és a Colibasi (1. ábra/2.), vala­mint a Câmpinai mezőben (1. ábra/3.) találhatók. Grigoriu Stefanescu, majd Mrazek Ludovic neve fémjelezte a román kőolaj­kutatást és -termelést. A ro­mán kormány az ipar gyors ütemű fejlődése érdekében sorozatos intézkedéseket tett 1890-től kezdve, de 1897-ben mégsem volt megelégedve az eredmé­nyekkel, és a következő év­ben maga vette kezébe az olajkérdést. 1907-ben Ro­mániába helyezte át a szék­helyét Anton Raky fúrási vállalkozó, aki lefektette a virágzásnak induló petró­leumipar alapjait. 1906-ban Galícia A galíciai kőolaj- és földgázbányá­szatnak, valamint -feldolgozásnak a bölcsője a Keleti-Beszkidek külső oldalán, Kleczany (1. áb­­ra/I.), Krosno-Bobrka vo­nalában (1. ábra/II.), vala­mint a kárpátaljai Dro­­hobycz-Boryslaw-Schod­­nica (1. ábra/III.) és Slo­­boda Bungarska vidékén (1. ábra/IV.) terült el. Galíciában a kőolaj ipar­­szerű kitermelése Ignacy Lukasiewicznek, a galíciai finomítóipar megteremtőjé­nek fellépésével kezdődött 1852-ben. Az eleinte kézzel ásott kutakban fúrással folytatták azok mélyítését. Ezen a te­rületen Albert Fauck és William Mac­Garvey fúrás i­g készült a Magyar Olajipari Múzeum Alapítvány, a MOL Nyrt. és az OMBKE 2010. évi történeti pályázatára benyújtott, dr. Papp Simon Emlékdíjat nyert pályamunka felhasználása alapján. BKL Kőolaj és Földgáz 144. évfolyam 2011/1. szám * www.emlekenet.hu

Next