Bányavidéki Új Szó, 1990. július-december (2. évfolyam, 56-108. szám)
1990-07-03 / 56. szám
c:2 1990. július 3., kedd — Nincsen semmi bajunk veletek, fém forgácsolókkal — mondta erős baritonján a munkaruhás, olajoskezü lakásos —, de az mégsem járja, hogy ti kétszeres fizetést kapjatok, mi pedig csak 50—69 százalékost. . . Kék a szavak a Szersz,íngépeket és Géptartozékokart Gyártó Vállalat r/.szkszervezeti irodájában hangzottak el június 18-án. Aki a szemrehányást tette: MartinViorel, az 590-as részleg lakatosa. Akihez szavai szóltak: Boţoc Constantin, a 300-as részleg esztergályos. Martin Viorel és Hoţoc Constantin a vállalat két régi szakembere. Munkatársak, jó ismerősök, talán baritok is. Most azonban úgy méregetik egymást, mint összecsapásra készülő ökölvívók. Mi ennek a feszültségnek, meg nem értésnek az oka ? Erre próbáltunk meg fényt deríteni a dolgozók és a szabad szakszervezet vezetőinek segítségével. — 1979-re dolgozom itt — mondja Marlin Viorel. — Csak mi tudjuk, hogyan boldogultunk a diktatúra sötét évei alatt. Gondoltuk, a forradalom után könnyebb lesz. De ennek mintha az ellenkezője történt volna. •Nyersanyag, alapanyag nincs, ellátóink vagy sztrájkolnak, mindenféle jogokat követelnek, vagy arra hivatkoznak, hogy nincs pénz importra. Szóval a helyzet az, hogy nincs mit dolgoznunk a részlegen. Befejezzük a szerelés alatt álló gyalugépet és játszhatunk lábteniszt. Meg fizetetlen szabadságra mehetünk. — Mdidig megkapták az alapfizetést? — A szerelőrészleg teljesítménye nagyon kicsi, de a vállalat túlteljesítette tervét (? !), ezért kiegészítették a mi keresetünket is. Jánást van a mozgás más részlegeken: azt mondják, minek dolgozzanak, ha mássa kell megosztani a keresetet ? De mi önhibánkon kívül jutottunk ide: dolgoznánk, ha megkapnánk a szükséges alkatrészeket — például az esztergályosoktól. — Mit szól ehhez az esztergályosok képviselője, Botoe Constantin ?? fordulok a jóvágású fiatalemberhez. •Szabad szakszervezet FESZÜLTSÉGEK A SZERSZÁMGÉPGYÁRBA!« — A mi részlegünk biztosítja az alkatrészek túlnyomó többségét a szerelőknek — mondja Botoe Constantin. — Sajnos, nem mindig sikerül időben elkészítenünk mindazt, amit kérnek tőlünk, kiváltképp, ami az öntvényalkatrészeket illeti. Ezeket mi is késve kapjuk, igén, sok a selejt. Valóban előfordul, hogy a szorgalmas, jó szakemberek kétszeres fizetést is megkeresnek a részlegen. Én azt gondolom, mindenki annyi fizetést kapjon, amennyiért megdolgozd. — Vannak jobban és kevésbé jól fizetett munkák — ilyenek például a csavarok, holnik, csapszegek, melyekért az esztergályos csak filléreket kap, de ha nem készíti el őket, a szerelő nem tudja összeállítani, befejezni a gépet. Nem fordul elő, hogy a nagyobb kereset érdekében „mellőzik“ ezeket az apró alkatrészeket, s azonban az anyagellátással, a más egységektől beszerzett villanymotorok, hidraulikus rendszerek, elektronikus vezérlőberendezések minősége nem kielégítő, ezért termékeinket nem tudjuk időben és folyamatosan szállítani a megrendelőknek, s az tudott dolog, hogy pénzt csak azért kapunk, ami a vállalatból kész termékként kikerül. Ezeket a gondolatokat mi nem tudjuk megoldani, kormányszintű döntések szükségesek orvoslásukhoz. Az viszont már rajtunk múlik, hogy belső szervezési problémáinkat megoldjuk, pontra tegyük. A munkások nehezményezték, hogy a műszaki-szervezési személyzet túlméretezett, hogy sok a tervező, a munkaszervezéssel foglalkozó szakember. Másrészt pedig kialakult az ellentét a fémforgácsolótc és a szerelők között. A gondok megolődása érdekében a vállalat adminisztratív vezetőségével elhatároztuk az egység átszervezését július 1 -től kezdődően. Ennek az átszervezésnek a lényege az, hogy az eddigi részlegek ezután önálló gyáregységekként fognak tevékenykedni, saját műszaki és tervező osztállyal, saját fémforgácsoló és szerelő szekcióval, saját termékválasztékkal. Ily módon csökkenthető, gyorsabbá, közvetlenebbé tehető a gyártási folyamat, a dolgozók is jobban megtalálják számításukat. Ezek a gyáregységek önállóan döntik majd el szervezési kérdéseiket, ide értve a személyzeti problémákat is. H ha úgy ítélik meg, hogy felesleges munkaerővel rendelkeznek, akkor létszí csökkentésre is sor kerülhet majd. I. ez a jövő problémája. Addig azonban fontosabbnak tartom, hogy minél hamarabb megszüntessük a feszültségeket kiváltó okokat — amelyek tőlünk függenek —, hogy ismét megfelelt? légkört alakítsunk ki a munkahelyeken. Segítségünkre lehet ebben a város vezetősége akár úgy, hogy több lakást utal ki dolgozóink részére. Ezzel a nemrég alakult, erejét, szárnyait próbálgató szabad szakszervezet iránti bizalmat erősítenék. . . MAROSI ZOLTÁN Petre Roman miniszterelnök bemutatja a Parlamentnek új kormánya tagjait (Folytatás az 1. oldalról) tűzéseinket már eddig elértük, megvalósítottuk. Most a lakosság élelmiszerekkel és energiával való ellátásának javítása van napirenden, melynél; érdekében eddig is történtek intézkedések. Ezek az elkövetkező két esztendőben fokozódnak. A miniszterelnök felhívta egyes gazdasági szektorok dolgozóinak figyelmét arra, hogy — például a kereskedelem esetében — olyan szervezési-működési keretet kell megállapítaniuk, mely révén biztosítani lehet a lakosság folyamatos ellátását. Ami az új kormány oktatási politikáját illeti, arra fektetnek súlyt, hogy az általános iskolákban és a gimnáziumokban minél szilárdabb alapokon álló, minél sokoldalúbb általános műveltséget adjanak a gyermekeknek, a főiskolákon pedig, a szakképzés mellett a tudományos munkásságra kell nagy gondot fordítani. Az új kormány hasonlóképpen megváltozott szemléletet mutat az igazságszolgáltatás, a kultúra terén is. Tudatában vagyunk annak, hogy a román társadalom fellendítéséhez szükséges mélyreható változások befolyással lesznek az életmódra, a munkára, az emberek közötti kapcsolatokra, egy sor új, előre nem látható jelenséget szülnek majd. Ez azonban egy olyan társadalmi kísérlet, melyet tudatosan vállalunk, s mely fokozott termelői és alkotói hozzájárulás, nemzeti szolidaritást és a világ felé történő nyitást követel mindannyiunktól ■— mondotta beszéde végén Felie Roman miniszterelnök. A Parlamentnek bemutatott új kormány tagjai a következők : ANTON VATASESCU — ipari és kereskedelmi tevékenységgel megezért áll a szerelőrészleg ? — Ezt nem tagadhatom. De ha előfordul ilyesmi, akkor a részlegvezető, a mester, az üzemmérnök a hibás, az nem végzi el a feladatát, akinek nyomon kell követnie a gyártási folyamatot. Tehát a munkaszervezésen kell javítani! — Miként ítéli meg a vállalatban kialakult helyzetet a szabad szakszervezet vezetője ? — Az utóbbi időben több rémhír kapott lábra a városban vállalatunkkal kapcsolatosan — mondja Baluşescu Ioan mérnök, a szabad szakszervezet vezetője. — Mondták, hogy nincs munkánk, hogy a dolgozók felét szélnek kell eresztenünk, hogy be kell zárnunk az egységet. A dolog távolról sem áll így. Megrendelésünk van annyi, hogy egész évre fedezi a termelőkapacitást. Gondunk van bízott államminiszter ; ION AUREL STOICA — az életminőség és társadalomvédelem kérdéseivel megbízott államminiszter ; EUGEN DIJMARESCU — gazdasági irányítással megbízott államminiszter ; ADRIAN SEVERIN — a miniszterelnök megbízottja a reformkérdésben és a Parlamenttel való kapcsolatokban ; ADRIAN NASTASE -- külügyminiszter ; VICTOR STANCELESCU — nemzetvédelmi miniszter ; TEODOR STOLOJAN — pénzügyminiszter ; DORU VIOREL IASI — belügyminiszter ; VICTOR BABILUC — igazságügyminiszter ; MillaI ZISU — erőforrás- és ipari miniszter ; CONSTANTIN FOTA —■ kereskedelmi és turisztikai miniszter; IOAN TIPU — mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter ; ANDREI CHIRICA — távközlésügyi (Folytatás az 1. oldalról) elést, két alapvető emberi magatartásformát különböztetnék meg. Az egyik az, amikor az ember minden erőfeszítése és buzgalma kimerül abban, hogy alkalmazkodjék egy adott helyzethez, azt maximálisan kihasználja. Többnyire ez volt a múltban a mi magatartásunk, a kisebbség magatartása. Azonban már rég rá kellett jöjjünk, hogy ez nem elégséges, hogy végül is hiába alkalmazkodunk, mert mindenképpen vesznünk kell, és csak áltatjuk magunkat,, hogy valamit is tehetünk az alkalmazkodással. A másik magatartásforma, amikor nem az adott helyzetet fogadjuk el mint olyant, és csupán azonosulunk hozzá, hanem a helyzetet próbáljuk megváltoztatni, tehát nem magunkat alkalmazzuk a helyzethez, hanem a helyzetet is megpróbáljuk megváltoztatni. Ezt nevezném forradalmi attitűdnek és helyénvaló a decemberi változások nyomán ezt a magatartást magunkévá tenni. Sajnos környéke, bennünket a kicsinyhitőség és a régi alkalmazkodó reflexeink időről időre működésbe lépnek, a lemondás és a kétség rágódik lelkünkön. Túl hamar odalett a December vetése. Az RMDSZ csak az újmegfogalmazásban válhatott politikai erővé. Eddig is voltak szervezeteink, különböző formában, a régi szellemű alkalmazkodás szintjén, de az RMDSZ nem elégedhet meg, mint ahogy régen valahogy kiügyeskedtük vagy sikerült valamilyen rendezvényt nyélbe ütni. Az RMDSZ-nek, mint politikai erőnek feltétlenül ezt a második magatartást kell alkalmaznia és ezzel válhatunk érettekké és lehetünk a helyzet magaslatán. Én tehát az egyház és a Magyar Demokrata Szövetség közösségében ezt ajánlanám a figyelmükbe, hogy átkötő módon álljunk hozzá a helyzethez, bár nyilván osztom a többség véleményét, hogy vérmes reményekre nincsen ok, csak az lehet a miénk, amit kivívunk, a kezdeti optimizmusunk lehervadt, de ezzel az új magatartással biztos, hogy célt érünk. Az önkényuralom utolsó korszakában is csak egy ilyen helyzetváltoztató magatartással lehetett célt érni. . . Tudom, hogy nehéz a régi beidegződéseket levetkőzni, átállni az új magatartásra, de ez elengedhetetlenül szükséges. Át kell képeznünk magunkat, és ahogyan hitünkben az óember megtéréséről és az új ember megelevenedéséről beszélünk, egyfajta újjászületésre van szükségünk, nem a régi mivoltunkat kell védelmezni még akkor sem, ha sok embert támadás ért. . . Tőkés László kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az Amerikában tett utazása és a nemzetközi konferenciákon történt részvétele során azt tapasztalta, hogy a világ végre kezd felfigyelni a nemzetiségi kérdésekre mint időszerű problémára. Kezdik érzékelni a mi problémáinkat, de mintha eddig nem lettek volna hozzá receptoraik. Türelmetlenségre nincs okunk. Ha valami nagy dolog, az az, hogy ezek a problémák mind inkább a politikai élet előterébe kerülnek, a nemzetiségi kérdés mégis a nemzetközi élet nagy problémája. . .És a temesvári események során különösen figyelnek ránk. Ha én mondom, egészen más súlya van. . . — mondta. Különös, hogy a román fórumok a mi megkérdezésünk nélkül akarják megoldani a mi problémáinkat. Ezt tapasztalta Koppenhágában is a közelmúltban. — Ezeket a kérdéseket a demokrácia szintjén kell megoldani — fejtette ki. Javasoltam, hogy tekintsék a magyarságot nem etnikumnak, hanem adott társadalmi kategóriának, mint mondjuk a bányászok vagy a parasztság. . . Azt a legvérmesebb jopinn de-miniszter ; DOHM PANA — a közmunkálatok, a szállítás és a területrendezésminisztere ; GlEORGIE ŞTEFAN — tudományos oktatásügyi miniszter ; VALERIU EUGEN POP — környezetvédelmi miniszter ; ANDREI PLEŞU — művelődésügyi miniszter ; BOGDAN MARINESCU — egészsügyi miniszter ; CĂTĂLIN ZAMFIR — munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter; BOGDAN NICULESCU DUVAZ — ifjúsági és sportügyi miniszter ; ROMULUS NEAGU —külügyminisztériumi államtitkár ; ANDREI ȚUGULEA — tudomny- és oktatásügyi minisztériumi államtitkár. Amint a fentiekből is kitűnik, az új kormány tagjai közül egy sincs olyan, aki az ország legnagyobb ellenzékét, az RMDSZ-t képviselné. Tehát még mindig csak papíron vagyunk egyenjogúakmokrata sem vonja kétségbe, hogy minden társadalmi rétegnek lehetnek reális társadalmi követelményei. Ha a román politika továbbfolytatja eddigi gyakorlatát, teszi magát, hogy semmit se vesz észre, csak hajtogatja a magáét, nevetségessé válik. . . Szükségünk van arra, hogy megfelelőképpen tudjuk képviselni Ügyünket a világ előtt. Sütőnek, ha nem verik ki a lét szemét. Kincsessel, ha nem történik az, amit csináltak, akkor ők sem tudnak olyan hatásosan fellépni, láthatatlanul még mindig működik valahogyan egy félrevezető gépezet, annak az utóhatásait tapasztaljuk. Az ügyünk megfelelő képviseletéhez sajnos nem vagyunk eléggé felkészülve, nincs elég nyelvtudásunk, tapasztalatunk, mindenképpen le vagyunk maradva. . . A találkozó során szó esett a jelenlegi parlamenti viták meddőségéről, a fiatalok kivándorlásának megállításáról, Tőkés László politikai szerepléséről. A vendég kifejezte reményét, hogy rövidesen beindul a visszavándorlás. A jelenlevők nevében dr. Márton Árpád, az RMDSZ nagybányai választmányának elnöke köszönte meg a püspök úr látogatását, észrevételeit, útmutatását, tanácsait és kifejezte reményét, hogy rövidesen szélesebb körben is. ..ÚSZOIT láthatjuk: lökés László Nagybányán 1$ ANYA VIDÉKI 0} SZÓ in ■iiiniw.TiBai—iwMMJiniini'»—re