Bányavidéki Új Szó, 1990. július-december (2. évfolyam, 56-108. szám)

1990-07-03 / 56. szám

c:2 1990. július 3., kedd — Nincsen semmi bajunk veletek, fém forgácsolókkal — mondta erős baritonján a munkaruhás, olajoskezü lak­ásos —, de az mégsem járja, hogy ti kétszeres fizetést kapjatok, mi pe­dig csak 50—69 százalékost. . . K­ék a szavak a Szersz,­­íngépeket és G­éptartozékokart Gyártó Vállalat r/­.szkszervezeti irodájában hangzottak el június 18-án. Aki a szemrehányást tette: Martin­­Viorel, az 590-as részleg lakatosa. Akihez szavai szóltak: Boţoc Constantin, a 300-as részleg esztergá­lyos­. Martin Viorel és Hoţoc Cons­tantin a vállalat két régi szakembere. Munkatársak, jó ismerősök, talán ba­ritok is. Most azonban úgy méregetik egymást, mint összecsapásra készülő ökölvívók. Mi ennek a feszültségnek, meg nem értésnek az oka ? E­rre pró­báltunk meg fényt deríteni a dolgozók és a szabad szakszervezet vezetőinek segítségével. — 1979-re­ dolgozom itt — mondja Marlin Viorel. — Csak mi tudjuk, hogyan boldogultunk a diktatúra sö­tét évei alatt. Gondoltuk, a forradalom után könnyebb lesz. De ennek mint­ha az ellenkezője történt volna. •Nyersanyag, alapanyag nincs, ellátóink vagy sztrájkolnak, mindenféle jogokat követelnek, vagy arra hivatkoznak, hogy nincs pénz importra. Szóval a helyzet az, hogy nincs mit dolgoznunk a részlegen. Befejezzük a szerelés alatt álló gyalugépet és játszhatunk lábteniszt. Meg fizetetlen szabadságra mehetünk. — Mdidig megkapták az alapfizetést? — A szerelőrészleg­ teljesítménye nagyon kicsi, de a vállalat túlteljesí­tette tervét (? !), ezért kiegészítették a mi keresetünket is. Ján­­ást van a moz­gás más részlegeken: azt mondják, minek dolgozzanak, ha mássa­ kell megosztani a keresetet ? De mi önhi­bánkon kívül jutottunk ide: dolgoz­nánk, ha megkapnánk a szükséges al­katrészeket — például az esztergályo­soktól. — Mit szól ehhez az esztergályosok képviselője, Botoe Constantin ?­­? fordulok a jóvágású fiatalemberhez. •Szabad szakszervezet FESZÜLTSÉGEK A SZERSZÁMGÉPGYÁRBA!« — A mi részlegünk biztosítja az al­katrészek túlnyomó többségét a szere­lőknek — mondja Botoe Constantin. — Sajnos, nem mindig sikerül időben elkészítenünk mindazt, amit kérnek tőlünk, kiváltképp, ami az öntvény­­alkatrészeket illeti. Ezeket mi is késve kapjuk, igén, sok a selejt. Valóban elő­fordul, hogy a szorgalmas, jó szakem­­ber­ek kétszeres fizetést is megkeresnek a részlegen. Én azt gondolom, minden­ki annyi fizetést kapjon, amennyiért megdolgozd­. — Vannak jobban és kevésbé jól fizetett munkák — ilyenek például a csavarok, hol­nik, csapszegek, me­lyekért az esztergályos csak filléreket kap, de ha nem készíti el őket, a szerelő nem tudja összeállítani, befe­jezni a gépet. Nem fordul elő, hogy a nagyobb kereset érdekében „mellő­zik“ ezeket az apró alkatrészeket, s azonban az anyagellátással, a m­á­s egy­ségektől beszerzett villanymotorok, hidraulikus rendszerek, elektronikus vezérlőberendezések minősége nem kielégítő, ezért termékeinket nem­ tud­juk időben és folyamatosan szállí­tani a megrendelőknek, s az tudott dolog, hogy pénzt csak azért kapunk, ami a vállalatból kész termékként ki­kerül. Ezeket a gondolatokat mi nem tudjuk megoldani, kormányszintű dön­tések szükségesek orvoslásukhoz. Az viszont már rajtunk múlik, hogy belső szervezési problémáinkat meg­oldjuk, pontra tegyük. A munkások nehezményezték, hogy a műszaki-szer­vezési személyzet túlméretezett, hogy sok a tervező, a munkaszervezéssel foglalkozó szakember. Másrészt pedig kialakult az ellentét a fémforgácsolótc és a szerelők között. A gondok megol­ő­dása érdekében a vállalat adminisztra­tív vezetőségével elhatároztuk az egy­ség átszervezését július 1 -től kezdő­dően. Ennek az átszervezésnek a lé­nyege az, hogy az eddigi részlegek ez­után önálló gyáregységekként fognak tevékenykedni, saját műszaki és ter­vező osztállyal, saját fémforgácsoló és szerelő szekcióval, saját termékvá­lasztékkal. Ily módon csökkenthető, gyorsabbá, közvetlenebbé tehető a gyártási folyamat, a dolgozók is job­ban megtalálják számításukat. Ezek a gyáregységek önállóan döntik majd el szervezési kérdéseiket, ide értve a személyzeti problémákat is. H ha úgy ítélik meg, hogy felesleges m­unk­a­erővel rendelkeznek, akkor létszí csökkentésre is sor kerülhet majd. I­. ez a jövő problémája. Addig azonban fontosabbnak tartom, hogy minél ha­marabb megszüntessük a feszültsége­ket kiváltó okokat — amelyek tőlünk függenek —, hogy ismét megfelelt?­ légkört alakítsunk ki a munkahelye­ken. Segítségünkre lehet ebben a vá­ros vezetősége akár úgy, hogy több­ lakást utal ki dolgozóink részére. Ez­zel a nemrég alakult, erejét, szárnyait próbálgató szabad szakszervezet irán­­­ti bizalmat erősítenék. . . MAROSI ZOLTÁN Petre Roman miniszterelnök bemutatja a Parlamentnek új kormánya tagjait (Folytatás az 1. oldalról) tűzéseinket már eddig elértük, meg­valósítottuk. Most a lakosság élelmi­szerekkel és energiával való ellátásá­nak javítása van napirenden, mely­nél­; érdekében eddig is történtek in­tézkedések. Ezek az elkövetkező két esztendőben fokozódnak. A minisz­terelnök felhívta egyes gazdasági szektorok dolgozóinak figyelmét arra, hogy — például a kereskedelem ese­tében — olyan szervezési-működési keretet kell megállapítaniuk, mely ré­vén biztosítani lehet a lakosság folya­matos ellátását. Ami az új kormány oktatási politi­káját illeti, arra fektetnek súly­t, hogy az általános iskolákban és a gimná­ziumokban minél szilárdabb alapokon álló, minél sokoldalúbb általános mű­veltséget adjanak a gyermekeknek, a főiskolákon pedig, a szakképzés mel­lett a tudományos­ munkásságra kell nagy gondot fordítani. Az új kormány hasonlóképpen megváltozott szemlé­letet mutat az­ igazságszolgáltatás, a kultúra terén is. Tudatában vagyunk annak, hogy a román társadalom fellendítéséhez szükséges mélyreható változások be­folyással lesznek az életmódra, a munkára, az emberek közötti kapcso­latokra, egy sor új, előre nem látható jelenséget szülnek majd. Ez azonban egy olyan társadalmi kísérlet, melyet tudatosan vállalunk, s mely fokozott termelői és alkotói hozzájárulás, nemzeti szolidaritást és a világ felé történő nyitást követel mindannyiunk­tól ■— mondotta beszéde végén Felie Roman miniszterelnök. A Parlamentnek bemutatott új kor­mány tagjai a következők : ANTON VATASESCU — ipari és ke­reskedelmi tevékenységgel meg­ezért áll a szerelőrészleg ? — Ezt nem tagadhatom. De ha elő­fordul ilyesmi, akkor a részlegvezető, a mester, az üzemmérnök a hibás, az nem végzi el a feladatát, akinek nyo­mon kell követnie a gyártási folyama­tot. Tehát a munkaszervezésen kell javítani! — Miként ítéli meg a vállalatban kialakult helyzetet a szabad szakszer­vezet vezetője ? — Az utóbbi időben több rémhír kapott lábra a városban vállalatunk­kal kapcsolatosan — mondja Balu­­şescu Ioan mérnök, a szabad szakszer­vezet vezetője. — Mondták, hogy nincs munkánk, hogy a dolgozók fe­lét szélnek kell eresztenünk, hogy be kell zárnunk az egységet. A dolog tá­volról sem áll így. Megrendelésünk van annyi, hogy egész évre fedezi a termelőkapacitást. Gondunk van bízott államminiszter ; ION AUREL STOICA — az életmi­nőség és társadalom­védelem kérdéseivel megbízott állam­­miniszter ; EUGEN DIJMARESCU — gazdasági irányítással megbízott állam­­miniszter ; ADRIAN SEVERIN — a miniszterel­nök megbízottja a reformkér­­désb­en és a Parlamenttel való kapcsolatokban ; ADRIAN NASTASE -- külügymi­niszter ; VICTOR STANCELESC­U — nemzet­védelmi miniszter ; TEODOR STOLO­JAN — pénzügymi­niszter ; DORU VIOREL I­ASI — belügymi­niszter ; VICTOR BABILUC — igazságügymi­niszter ; Mill­aI ZISU — erőforrás- és ipari miniszter ; CONSTANTIN FOTA —■ kereskedel­­mi és turisztikai miniszter; IOAN TIPU — mezőgazdasági és élel­miszeripari miniszter ; ANDREI CHIRICA — távközlésügyi (Foly­tatás az 1. oldalról) elést, két alapvető emberi magatartás­­formát különböztetnék m­eg. Az egyik az, amikor az ember minden erőfe­szítése és buzgalma kimerül abban, hogy alkalmazkodjék egy adott hely­zethez, azt maximálisan kihasználja. Többnyire ez­ volt a múltban a mi magatartásunk, a kisebbség magatar­tása. Azonban már rég rá kellett jöj­­jü­nk, hogy ez nem elégséges, hogy végü­l is hiá­ba alkalmazkodunk, mert mindenképpen vesznünk kell, és csak áltatjuk magunkat,, hogy valamit is tehetünk az alkalmazkodással. A má­sik magatartásforma, amikor nem az adott helyzetet fogadjuk el mint olyant, és csupán azonosulunk hozzá, hanem a helyzetet próbáljuk megvál­toztatni, tehát nem magunkat alkal­mazzuk a helyzethez, h­anem a hely­zetet is megpróbáljuk megváltoztatni. Ezt nevezném forradalmi attitűdnek és helyénvaló a decemberi változások nyomán ezt a magatartást magunké­vá tenni. Sajnos környéke, bennün­ket a kicsinyhitőség és a régi al­kalmazkodó reflexeink időről időre működésbe lépnek, a lemondás és a kétség rágódik lelkünkön. Túl hamar odalett a December vetése. Az RMDSZ csak az új­­megfogalmazásban válhatott politikai erővé. Eddig is voltak szervezeteink, különböző for­mában, a régi szellemű alkalmazko­dás szintjén, de­ az RMDSZ nem elé­gedhet meg, mint ahogy régen vala­hogy kiügyeskedtük vagy sikerült va­lamilyen rendezvényt nyélbe ütni. Az RMDSZ-nek, mint politikai erőnek feltétlenül ezt a második magatartást kell alkalmaznia és ezzel válhatunk érettekké és lehetünk a helyzet ma­gaslatán. Én tehát az egyház és a Ma­gyar Demokrata Szövetség közösségé­ben ezt ajánlanám a figyelmükbe, hogy átkötő módon álljunk hozzá a helyzethez, bár nyilván osztom a többség véleményét, hogy vérmes re­ményekre nincsen ok, csak az lehet a miénk, amit kivívunk, a kezdeti op­timizmusunk lehervadt, de ezzel az új magatartással biztos, hogy célt érünk. Az önkényuralom utolsó kor­szakában is csak egy ilyen helyzetvál­­toztató magatartással lehetett célt ér­ni. . . Tudom, hogy nehéz a régi be­idegződéseket levetkőzni, átállni az új magatartásra, de ez elengedhetet­lenül szükséges. Át kell képeznünk magunkat, és ahogyan hitünkben az óember megtéréséről és az új ember megelevenedéséről beszélünk, egyfaj­ta újjászületésre van szükségünk, nem a régi mivoltunkat kell védelmezni még akkor sem, ha sok embert táma­dás ért. . . Tőkés L­ászló kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az Amerikában tett utazása és a nemzetközi konferenciá­kon történt részvétele során azt ta­pasztalta, hogy a világ végre kezd fel­figyelni a nemzetiségi kérdésekre mint időszerű problémára. Kezdik ér­zékelni a mi problémáinkat, de mint­ha eddig nem lettek volna hozzá re­ceptoraik. Türelmetlenségre nincs okunk. Ha valami nagy dolog, az az, hogy ezek a problémák mind inkább a politikai élet előterébe kerülnek, a nemzetiségi kérdés mégis a nemzetkö­zi élet nagy problémája. . .És a te­mesvári események során különösen figyelnek ránk. Ha én mondom, egé­szen más súlya van. . . — mondta. Különös, hogy a román fórumok a mi megkérdezésünk nélkül akarják meg­oldani a mi problémáinkat. Ezt ta­pasztalta Koppenhágában is a közel­múltban. —­ Ezeket a kérdéseket a demokrá­cia szintjén kell megoldani — fejtette ki. Javasoltam, hogy tekintsék a ma­gyarságot nem etnikumnak, hanem adott társadalmi kategóriának, mint mondjuk a bányászok vagy a paraszt­ság. . . Azt a legvérmeseb­b jopinn de-miniszter ; DOHM PANA — a közmunkálatok, a szállítás és a területrendezés­­minisztere ; Gl­EORGI­E ŞTEFAN — tudomány­­­os oktatásügyi min­iszt­er ; VALERIU EUGEN POP — környe­­zetvédelmi miniszter ; ANDREI PLEŞU — művelődésügyi miniszter ; BOGDAN MARINESCU — egészs­­ügyi miniszter ; CĂTĂLIN ZAMFIR — munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter; BOGDAN NICULESCU DUVAZ — ifjúsági és sportügyi miniszter ; ROMULUS NEAGU —­külügyminisz­tériumi államtitkár ; ANDREI ȚUGULEA — tudom­­ny- és oktatásügyi minisztériumi ál­lamtitkár. Amint a fentiekből is kitűnik, az új kormány tagjai közül egy sincs olyan, aki az ország legnagyobb ellen­zékét, az RM­­DSZ-t képviselné. Tehát még mindig csak papíron vagyunk egyenjogúak­­­mokrata sem vonja kétségbe, hogy minden társadalmi rétegnek lehetnek­ reális társadalmi követelményei. Ha a­ román politika továbbfolytatja eddi­gi gyakorlatát, teszi magát, hogy sem­mit se vesz észre, csak hajtogatja a magáét, nevetségessé válik. . . Szüksé­günk van arra, hogy megfelelő­kép­­pen tudjuk képviselni Ügyünket a vi­lág előtt. Sütőnek, ha nem verik ki a lét szemét. Kincsessel, ha nem törté­nik az, amit csináltak, akkor ők sem tudnak olyan hatásosan fellépni, lát­hatatlanul még mindig működik va­lahogyan egy félrevezető gépezet, an­­nak az utóhatásait tapasztaljuk. Az ügyünk megfelelő képviseletéhez saj­nos nem vagyunk eléggé felkészülve, nincs elég nyelvtudásunk, tapasztala­tunk, mindenképpen le vagyunk ma­radva. . . A találkozó során szó esett a jelen­legi parlamenti viták meddőségéről, a fiatalok kivándorlásának megállítá­sáról, Tőkés László politikai szerep­léséről. A vendég kifejezte reményét, hogy rövidesen beindul a visszaván­­dorlás. A jelenlevők nevében dr. Márton Árpád, az RMDSZ nagybányai vá­lasztmányának elnöke köszönte meg a püspök úr látogatását, észrevételeit, útmutatását, tanácsait és kifejezte re­ményét, hogy rövidesen szélesebb k­örbe­n is. ..ÚSZOIT láthatjuk: lökés László Nagybányán 1$ ANYA VIDÉKI 0} SZÓ in ■iiiniw.TiBai—iwMMJiniini'»—re

Next