Bányavidéki Új Szó, 1991. július-december (3. évfolyam, 143-195. szám)
1991-07-02 / 143. szám
2 1991. július 2., kedd Szamosháti körkép (Folytatás az 1. oldalról) tettes tanügyi szervek román tagozatot létesíteni, jelestezők hiányában nem jött össze a dolog !). Azt is megjegyezte, hogy többen hangoztatják: az újság túlságosan Nagybánya-centrikus . (Részben igazuk van, hiszen az újság a megye magyarságának a lapja, úgy a városon, mint a falun! Igyekszünk tenni azért, hogy így legyen.) Abban állapodtunk meg, hogy a református gyülekezet lelkipásztoranak (Tóbiás Tibornak) a segítségével — aki meg is ígérte a segítséget (és nincs okunk kételkedni az ígéret betartásában) — a helybeli RMDSZ tagok bevonásával megszervezik az újságelőfizetést és lapterjesztést. Mindegyik beszélgetőpartneremmel abban egyetértettünk, hogy ha nincs megrendelés, megszűnik a lap és csak akkor vennénk észre, hogy hiányzik, ha már nincs! Újraindítani sokkal nehezebb lenne (Mellesleg, sajnos akadnak olyanok, akik nem bánnák, ha megszűnne a lap és ezek még magyaroknak is tartják magukat!) Szilágyi István monói RMDSZ- elnök gazdálkodó ember. Egy traktor nyergéből „szedtük" le. Ő imigyen számolt be a falubeli helyzetről: „Mono lakossága majdnem fele-fele arányban román és magyar. Nemzetiségi problémák nincsenek és nem is voltak vllánkban. A magyar nyelvű oktatás 1—4 osztályra terjed ki és egy óvodai csoportra. Három tanítónő és egy óvónő biztosítja a tanulást ilyen szinten. A felső tagozatosok Szamosardón tanulnak, ahol jól ellátott (a körülményekhez képest) bentlakás áll rendelkezésükre. Az újság előfizetésekkel sajnos itt sem sokkal rózsásabb a helyzet, pedig itt nagyon lelkiismeretes a postás. (Megkértem Kulcsár tiszteletes asszonyt, hogy a tőle telhető módon hirdese ki a gyülekezet előtt is ezt a mindnyájunkat érintő problémát. Reméljük eredményes lesz a felhívása, amit ezúton is hálásan köszönünk — a szerk.). A Földtörvény alkalmazásával kapcsolatosan is elbeszélgettünk. íme a válaszok: Vicsai János : Szamosardón különösebb problémák nem adódtak, a fő gond az, hogy elég kicsi a határ és nem kaphatta meg mindenki a neki járó tényleges nagyságú földterületet. Szilágyi István: Monón is vita nélkül folyt a földosztás, illetve a szomszédos Szélszeggel van egy néhány elintézetlen ügy, de megkértük Miklós János mérnök urat a prefektúráról, aki monói, hogy járjon utána a jogosultságnak. Egyébként a földosztást Miklós István vezette (románokmagyarok megelégedésére) őt segítette — ugyancsak pártatlanul — Mureşban volt jegyző is. Mint mondtam, Monón nagyon jól megfér együtt a román a magyarral! (Mint hallom, ez nem jellemző a községközpontra Sürelmedre — a szerk. megj.). A privatizálással kapcsolatos kérdésemre is ez a két úriember válaszolt. A válaszokból kitűnik, hogy Szamosardón valamivel előbbre tartanak a magánkezdeményezés terén. Működik két asztalosműhely (Nagy István és Vicsai Miklós, valamint Szabó Miklós műhelye), Kiss Tóth József tv-rádió javító műhelye. Vicsai Ferenc (jelenleg munkanélküli): Üvegházas kertészetet szeretne létrehozni, a munkálatok folyamatban vannak. Szó van egy szilágycsehi kft. ardói érdekeltségének a létrehozásáról, amely importexport engedéllyel rendelkezik és hazai, valamint külföldi árukat forgalmazna. Beszélgetőpartnereim elmondták azt is, hogy az iskolákban nem ártatna, ha ú.n. „menedzser“-kurzusokat is bevezetnének, hogy fejlesszék az ifjúság gazdasági szellemét, ami elengedhetetlen a jövőre nézve. Ki kell lábalni a letargiából és rá kell férni sürgősen a jól megszervezettmunkára! Kormányok jönnek, kormányok mennek, de ha mi nem lépünk, nem teszi ezt meg helyetünk senki! Akinek füle van, hallja meg ! Új státusszimbólum ra ? Kinek jó ez a sok munkanélküli? (Folytatás az 1. oldalról) okfejtés mellé még odabigyesztették azt is, amolyan utolsó szalmaszálként, hogy: ha fentnevezett képes murttát, vagyis megrendeléstszerezni a vállalatnak, amelyből fedezhetnék a fentnevezett fizetését, a vállalat kész továbbra is alkalmazni őt. Ehhez mit lehet még hozzátenni, ha csak nem a bibliai mondást: segíts magadon. . . . Mert ugye az elbocsátókat egyáltalán nem érdekelte, hogy M. Ildikónak két kisgyermeke van és amikor hiányzott a munkahelyéről sok, amelyet az előbbiek mellé még felhoztak — nem indokolatlanul tette, gyermekei közül beteg volt valamelyik, gondoznia kellett, hiszen magára van utalva, a férje is dolgozik. — És mi lesz ezután ? — Még nem tudom — mondta —, valamit majd csak kitalálok, helyesebben találok. Esetleg beállok a tanügybe. Nem tudom, teljesen meg vagyok zavarva. Mondja meg kérem, 16 esztendő után, egyik napról a másikra kikerülni az utcára ! Fene nagy demokrácia ez ! Folytathatnánk a felsorolásokat, az úgymond érdekes esetek említését s sajnos egyre több akad belőlük, ám úgy hiszem ennél lényegesebb, ha azt próbálnánk megfejteni, mégis miért van szükség erre az áldatlan állapot.kinek, kiknek a politikai húzását szolgálja ? Mert egyáltalán nem akarok — s gondolom mások sem — arra gondolni, hogy ezzel azt kívánjuk igazolni, képesek vagyunk abba a táncba fogózni, amelyről évekkel ezelőtt oly megvetően beszéltünk. A nyugati világ rákfenéjéről, a munkanélküliségről van szó. És most íme minálunk is dívik, egyre nagyobb hullámokban terjed. Mit lehet tenni ez ellen ? — kérdeztem miniankétom alanyait. A válasz többek között az volt: privatizálódni, új szakmát, foglalkozást, mesterséget tanulni. Igen, de hogyan ? — kérdezte tanár ismerősöm —, hiszen a privatizáció sem tiszta. A régi munkahelyed átalakul mondjuk KFT-vé, te befizeted az alaptőke hozzájárulásodat és ezzel azt érted el, hogy megvetted a munkahelyedet. Ugyanúgy más határoz helyetted, ugyanolyan beosztott vagy mint eddig, sőt, ha a fizetésed „megbeszélésénél“ nem értesz egyet, akkor azt is hozzád vágják, keress másutt állást, mi nem tudunk többet fizetni. Nos igen, vannak még buktatók jócskán. És ami a legbosszantóbb a piacgazdálkodás felé vezető utat valakik — hogy ne mondjunk neveket — teletűzdelik akadályokkal. Mert úgy szebb a küzdelem. De, hogy kinek jó ez, azt nem lehet tudni ! W.VAV.W.V/W.W.V.W.WWAVAWVAWWAV/AV.V/ÍMWJV Szatmár megyei RMDSZ TÁJÉKOZTATÓ / A Szatmár megyei Szilágypér (PhJ RMDSZ szervezete a református egyházközség vezetőségével közösen 1991. július 7-én, vasárnap emlékezik meg a község nagy fia BUDAI E ZSAA S történész, a magyar klasszika-filológia úttörője, az ITA tiszteletbeli tagja, Csokonai egykori tornája és a tiszántúli református egyházkerület püspöke születésének 225, halálának pedig 150. évfordulójáról. A megemlékezésre a szilágypéri műemléktemplomban kerül sor, melynek falára ez alkalomból emléktáblát helyeznek el. Az ünnepi istentisztelet délután 4 órakor kezdődik, igét Tőkés László püspök hirdet. BANYAVIDÉKI ÚJ SZÓL Egy potyautas vallomásai demokráciánkban Köztudomású vasúti dolgozóink azon „igyekezete“, mellyel a kormányt ostromolták. Bizony ki nem szeretne manapság magas fizetést kapni s mellékelten még valutát is. De ki tehet arról, hogy szegény az eklézsia ? A vonatjegyek ára ezidáig két alkalommal drágult és azzal biztatnak, hogy még drágulni fog. „Lenyúznák az emberről a bőrt is“ kesergett a napokban egy mindennapos „De azért rólam bizony nem, mert körülbelül 3—4 éve már se bérletet, se jegyet nem vettem. Mindig van nálam egy százas, esetleg kettő, amit az ellenőrnek adok szívességből, meg valami apró, amit a jegykezelőnek nyomok a markába vagy zsebébe, ha nagyon berzenkedik. Minek legyek tisztességes, ha ők sem törődnek velünk ? A 40-es években készített vagonokban kell utaznunk még mindig. A vagonok mocskosak, égő, tükör, függöny hiányzik, télen a fűtés sem a legmegfelelőbb stb. Jártam a szomszédos országokban, de a véleményem az ottani vasúti szállításról egészen más. Lehet, hogy az illetékesek még nem néztek szét szomszédainknál ? Vagy nem is akarnak, csak a pénz jöjjön, de minél több ! De tőlem aztán igazán keveset kapnak. Hogy miért ? Mert nem érdemlik meg !“ — fejezte be mondókáját a nevét felfedni nem akaró potyautas. Apropó, potyautas. Május 27-én este a Nagybánya — Bukarest személyvonattal utaztam, mellékesen mondom olyan vaksötétben, hogy még a kollegám arcát sem láttam, mikor kivágódik a fülkitartó s betoppan a jegykezelő egy ismeretlennel. A jegyeket és a bérleteket kérem ellenőrzésre — kiáltotta el magát a bóbiskoló utasoknak. A zseblámpa fényénél „verifikálták“, hogy rendben vannak-e az utasok jegyei vagy sem. A potyautasok, miután látták, hogy a magát meg nem nevező ellenőr ( ?) ugyancsak borgőzös, lejárt határidejű bérletet nyújtottak át neki, ami akár hiszik, akár nem, számára érvényes volt. S így szinte mindenki megszabadult. Mondhat nekem bárki bármit, nálunk demokrácia van. Hogy nem olyan jól sikerült mint nyugatabbra? Hát ez van ! VICSAI GYÖRGY Előszezon (?) Néhány napja rövid újsághír jelezte, hogy újra megnyitotta kapuit a karbonod gyógyfürdő. Olvasóink részletesebb tájékoztatása céljából eredtünk utána a hírnek. Lássuk, mit is kínál a jelenleg még ROMNORD RT tulajdonában levő fürdőhely. A festői környezetbe helyezett szálloda, vendéglő, fürdőépület és park valóban felújítva, kitakarítva kész a fürdőidényre. A másodosztályú szállodában 30 hely van 2 és 3 ágyas szobákban (naponta 70 lej). A reumatikus bántalmazó orvoslására alkalmas kénes kádfürdő (35 lej) 11-től 19 óráig üzemel. A vendéglőben előrendelés esetén több személynek napi háromszori étkezést biztosítanak, de alkalmi vendégeket is kiszolgálnak. Ilyenformán minden együtt volna, csakhogy: a fürdőkomplexum 3 kilométernyire van a főúttól, a buszmegállótól. Semmilyen menetrend szerinti járat nem közelíti meg, márpedig egy 20 perces meleg kádfürdő után nem valószínű, hogy jót tesz egy félórás gyaloglás bármilyen időjárási viszonyok közepette. A másik bökkenő, hogy gyógyfürdőről van tutiján szó, de sem a helyszínen, sem elérhető közelségben nincs biztosítva semmilyen orvosiegészségügyi ellátás. Elgondolkoztató hiányosság, hisz a reumabetegek többsége idősebb ember, ilyen életkorban gyakoriak a szívbántalmak, vérnyomásos panaszok, keringési zavarok. Előfordulhat, hogy egy fájós láb kezelése kás területen lehet káros hatású. Ezért ajánlatos, hogy a gyógyulni vágyók a fürdőkezelés előtt legalább körzeti orvosuk véleményét kikérjék. Tudomásunk szerint a Romnord Rt nem kíván semmilyen további fejlesztést lebonyolítani, hisz e nagy privatizációs hajszában előfordulhat, hogy a közeljövőben megváltozik a tulajdonos személye. Talán az új gazda majd érdekeltebb lesz a fürdő újjászervezésében. . . KISS ÉVA Szalonnasütés (Deák László fotóje) Hova lett az aprópénz? Telefonpalota, hétköznap délután. Marosvásárhelyre akarok telefonálni, automata készüléken. Huszonötös bankjeggyel lépek az ablakhoz, egy és háromlejes érmékre szeretném váltani. — Nincs aprópénz ! —– mondja a kisasszony. — Akkor hogy telefonáljak ? — Nem tudom ! — Akkor kérem, vegyen fel egy megrendelést. — Figyelmeztetem, hogy prefixel hívható számok esetében a központokon keresztül a hívás duplájába kerül! Na bumm ! Tehát az amúgy sem olcsó mulatság, a távhívás nekem kerül kétszer annyiba, mert nekik, akiknek a feladatkörébe tartozna, nincs váltó- , pénzük.* Kenyérüzlet, sorbanállás, többé-kevésbé friss kenyér. A többség bankjeggyel fizet, ludassal, 50-essel. A kenyér 18 lej, mellé egy recsegésre aszalódott perec 2 lej, összesen 20, mindjárt könnyebben lehet számolni. — Köszönöm, nem kérek perecet. — Sajnálom, akkor nem tudok viszszaadni. Nincs apróm. És jön a perec, ha tetszik, ha nem. Esetleg ott is hagyhatom. Esetleg várhatok a pult mellett, amíg vissza tudnak adni. Bizományos a Divatház földszintén. A férfi frottírzokni 44 lej. Mondjam tovább ? Aprópénz nincs. Mit kapok ? Hat lejért egy rágógumit. De ha netán kettőt akarnék venni, már megint nem jó, mert az újra nem kerek összeg. . . Esetleg kérhetek hatot, annak az ára újra zéróra végződik. . . Ki érti ezt. ------- ' K. fi.