Baranyai Művelődés, 1958 (3-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám

Felködlik előttem a képe. Hatalmas szál ember volt. Feje tetején kicsi kerek kopasz folt ékeskedett. Térdére ültetett és úgy mondta kedvesen: „Bumbula“ ... így hívott bennünket, bátyámat, meg engem. Bumbula ... a szónak más számára semmi értelme sincs, nekem sokat jelent. Az ő emlékét.“ (Halmai Éva, a pécsi Leőwey Klára Általános Gimnázium IV. osztályos tanu­lója „Nagyapám“ c. dolgozatából.) TALÁLKOZÁS „Nagy György 64 éves. Pécsváradon lakik. Csinos Jus háza a Szászvölgyben van. A faluban nagy tekintélynek örvend. A téli szünidőben egy vasárnap dél­után meglátogattam. Takaros feleségével szívesen fogadtak. Tudtam, hogy a napokban Budapesten voltak. Budapesti útjukra tereltem a szót. Szemei felcsillantak. Nagy György 38 év után most volt Pesten, felesége pedig először. A parlamentben Dobi István tűzte mellére a „Magyar Szabadság Érdemrend“ ezüst fokozatát. Örömest mutatta az érdemrendet és oklevelét. Tenyerébe vette az érmet. Mintha súlyát méregetné. Közben tekintete hol a kitüntetésen nyugodott, hol úgy tűnt, mintha az ablak előtt a Szászvölgyre nehezedő sűrű januári ködön át a messzeségbe nézne. Talán életútját látta? Nem szólt­­ senki. Mély csend honolt a kellemesen meleg szobában. Jó idő múlva mély sóhaja­ törte meg a hallgatást. Úgy mondta: „... hosszú és nehéz volt az út a grófi pofontól, a Magyar Szabadság Érdem­rendjéig“. Megkértem, beszéljen erről az útról. (Öhler Erzsébet, a pécsi Leőwey Klára Általános Gimnázium IV. osztályos tanulója „Egy magyar forradalmár életéből“ c. dolgozatából.) GYERMEKKORI EMLÉK „1898. június 20-án születtem. Édesapám kőművessegéd volt és részt vett a pécsi Építőmunkások Szakszervezetének megalapításában. Már nyolc éves koromban részt vettem édesapámmal gróf Apponyi Albert „fogadásán“, aki kor­teskedni jött ide. Úgy történt, hogy anyám elküldött tojásért. Visszafelé találkoztam apám­mal. Kérdezte, hová megyek. Megmondtam. — Gyere velem, később is hazaérsz! — Hová? — Ne kérdezd, csak gyere! Majd meglátod! Lementünk az állomásra. A munkások kövekkel és záptojásokkal fogadták a gróf urat. Én is nagy hevenyében a gróf felé dobtam a magam jó tojásait. Azután rendőrök jöttek, kardlappal oszlatták szét a tömeget. Szaladtam haza anyámhoz. — Kardlappal verik apámat a rendőrök! — kiáltottam. (Halmai Éva, a pécsi Leőwey Klára Általános Gimnázium IV. osztályos tanu­lója „Egy élet, amelyről regényt lehetne írni“ c. dolgozatából. Adatközlő: Mata­­kovics János.) 8

Next