Barátság, 1994 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1994 / 1. szám

Magyarország népei kölcsönös megismerkedését szolgáló havi folyóirat Megjelenik minden hónap 15-én Kiadó: Filantróp Társaság Budapest XI., Tas vezér utca 17. IV. 4. A szerkesztőség vezetője: Ember Mária A kiadásért felel: Mayer Éva A szerkesztőség postacíme: 1519 Budapest, Pf.: 452 Telefonszáma: 165-5064 és 182-2548 ISSN 1218-0149 Előfizetési díjak: negyedévre 150,- Ft félévre 300,- Ft egy évre 600,- Ft Előfizethető a Barátság csekkszámláján: 529-81340-0 OTP Budapest XI., Szent Gellért tér 3. MNB szám: 218-98426 Terjeszti a szerkesztőség Számítógépes nyomdai előkészítés: TiMac Bt. Budapest XVI., János utca 107. Telefon: 271-4166 Készül a Kolor Optika Nyomdában Budapest XIII., Kucsma utca 6. Telefon: 120-8759 LAPSZÁMUNK MEGJELENÉSET TÁMOGATÁSUKKAL ELŐSEGÍTETTÉK: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal valamint a Dunaholding Alapítvány Címlapunkhoz. A dunabogdányi festő Hock Ferenc 1949-ben kezdte meg tanulmányait Budapesten, a Képző­­művészeti Főiskolán, azt követően, hogy odahaza, édesapjánál kitanulta az asztalosmesterséget. -Mindenki Bernáth Aurélhoz vagy Szőnyi Istvánhoz igyekezett kerülni, ők voltak akkor a legnagyobb egyéniségek a főiskolán. Én mindenképpen Szőnyi mester tanítványa szerettem volna lenni, ha másért nem, hát azért, mert ő is kötődött a Dunakanyarhoz, ahol én is éltem és mert persze ismertem a képeit, amelyekből emberi melegség, humánum áradt. Ha most, évtizedekkel később visszaemlékezem erre az időszakra, azt kell mondanom, kemény, dolgos, szép évek voltak. Szőnyi fantasztikusan jó pedagógus volt, sohasem kényszerítette tanítványaira a saját stílusát, önálló gondolkodást, egyéni látásmódot és színvonalas munkát követelt. Hock Ferenc 1954-ben fejezte be főiskolai tanulmányait és friss diplo­másként a szabadfoglalkozású művészek igen nehéz életét próbálta élni Budapesten. Csakhamar visszatért azonban szülőfalujába, Du­­nabogdányba, ahol édesapja halálával megüresedett az asztalosműhely. Ott rendezte be azután műtermét, amely óriási ablakokkal néz a kertre és a kert végében hömpölygő Dunára. A folyó, az évszakok váltakozása, a természet csodái kínálják számára képei témáját. És abban az időben még javában folyt a kitermelés a kőbányában is, ahol a festő gyakran készített vázlatokat. 1959-ben munkáival elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat, 1963-ban a „HATOK” művészeti csoport tagjaként tűnt fel egy Ernst Múzeum-béli kiállításon, 1977-ben megnyerte a Pesti Vigadó díszlépcsőházának üveg­ablakára kiírt pályázatot, ekkor keletkezett „Tűztánc" című, erőteljes, színekben gazdag kompozíciója. Amikor felépült Bonyhádon a Vörösmarty Művelődési Ház, ott is pályázatot nyert és elkészíthette „Évszakok" című mozaikját. Ezenkívül pannója látható Kiskunhalason és mozaikja Szombathelyen a tüdőgondozó intézetben. 1991-ben a Hatvani Tájkép­festészeti Biennálé arany diplomájával, 1993-ban a Neufeld Anna Ala­pítvány díjával tüntették ki.­­ Díjakat hol itt, hol ott kap az ember, ezek a pillanat számára fon­tosak, hiszen a végzett munka elismerésének jelei. Ám a képek sorsa belát­hatatlan, márpedig csak a képek számítanak, azok alapján ítélik majd meg munkám minőségét, azt, hogy képes voltam-e valami lényegeset létrehozni - mondja a 70 éves művész. - A festő addig él, amíg van mondanivalója, amíg közölni akar valamit, és én még szeretnék néhány dolgot elmondani átalakulóban lévő világunkról: a tülekedés, a pénz mindenhatósága talán természetes az átállásnak ebben a rendszerében, de nekem nem rokonszenves... Meg kellene őrizni valamit abból az emberi tartásból, ami mindig segített megmaradnunk a harmónia keretei között. Mayer Éva A borítón Hock Ferenc „Tűztánc" című üvegablak-terve, 1977

Next