Barátság, 1994 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1994 / 1. szám - Beköszöntő
A szabad sajtó napján, március 15-én indul útjára ez a folyóirat. Valóban a szabad sajtó, a szabad gondolat terméke: kigondoltuk, megcsináltuk. Már senki sem vonhatta össze a szemöldökét, nem tekinthetett ránk gondterhelten: „No de hogy képzelik ezt az elvtársnők?!’’... Fölöttes hatóságunk sem lesz, mely aggályosan méricskélné, ugyan melyik hivatalos szemponttól tértünk el s hány dekával... Annál nagyobb a felelősségünk. Mert a szabadság: felelősség. És a demokrácia: tanulási folyamat. Meg kell tanulnunk türelemmel viseltetni egymás iránt. Tudomásul venni, hogy mások mások. Hogy a másság: szín, érték, s vállalható, vállalandó tulajdonság. Annyit már tudunk, hogy a felülről megkövetelt „egység" az egység látszata csupán; valódi egység csakis akkor jöhet létre, ha mindenki hangja szól a nagy kórusban. Sohasem jelent még meg Magyarországon olyan folyóirat, amely a hazánkban élő kisebbségek, etnikai csoportok, nemzetiségek hangját felerősítve, a sokaságon át igyekezett volna megközelíteni az egységet. A csoportérdekeken át láttatni a hazát. Még sohasem volt Magyarországon olyan folyóirat, amely egymás mellé téve tárgyalta volna a közös hazában élők eltérő történelmi tapasztalatait, mások szemében esetleg különös szokásait, más-más helyzetből eredő erkölcsi meggyőződését, saját rétegéből kisarjadt irodalmát. „A szomszéd rétje mindig zöldebb m -int, régóta, a közmondás, s kimondatlanul arra bíztat, menjünk közelebb. Igaz-e, hogy zöldebb? Ha igaz, mitől az? Ne irigykedjünk, vádaskodjunk, ördöngösségre se gyanakodjunk, hanem lépjünk oda, ismerkedjünk! A megbékélést a Kárpát-medencében épp úgy, mint Közép-Kelet-Európában csak és kizárólag a kölcsönös jobb megismerés segítheti elő. Szükségét érezzük tehát egy összefogó, összefoglaló folyóirat létrehozásának, mindazok számára, akik nem közömbösek a „szomszéd” (esetünkben a tőszomszéd) családtörténete, házi szokásai, ünnepei, kultúrájának értékei iránt. De nemcsak a nemzetiségek és a magukat nemzetiségnek nem tekintő hazai népcsoportok egymás közti megismertetése a cél, hanem a magyar olvasó figyelmének felkeltése is a történelem során nem egyszer bizalmatlanul, gyanakvással szemlélt, „elzárkózó”, elzárkózásra kényszerült vagy azzal megvádolt hazánkfiai iránt. Ami pedig a kisebbségeket, etnikai csoportokat illeti, részben az egykori telepítések következtében kialakult egy tömbben élésük, földrajzi elhatárolódásuk, részben az egykor nagynak számító távolság is oka volt, hogy egymást nem ismerték. Folyóiratunk lapjain a messzeség áthidalható: a Baranyában élő svábok hányatott sorsáról írott könyv ismertetése és a Békés megyében munkához juttatott szlovákok helytörténete nemcsak békésen megfér egymás mellett, hanem teljesebbé teszi, amit közös szülőföldünkről tudunk. A kölcsönös megismerkedés elősegítheti a másság iránti ösztönös irtózás eloszlatását és megteremtheti egymás kölcsönös megbecsülésének légkörét. Hazánkban minden néprétegnek kijutott a történelmi megpróbáltatásokból, nincs közösség, amely megkíméltetett volna a sorscsapásoktól. Elzárkózásukban sokan hajlamosak lebecsülni mások történelmi sérelmeit, hajlamosak azt hinni, egyedül ők szenvedtek. Sajtójukban, anyanyelvükön ma már alapos és szavahihető dolgozatok jelennek meg a nehéz évekről, s folyóiratunk feladatának tekintjük, hogy ezekkel a tényekkel kölcsönösen megismertessük olvasóinkat - mégpedig a közös haza nyelvén. Műfajilag változatos újságot szeretnénk az Olvasó kezébe adni. A borítón minden hónapban más kortárs művész alkotását mutatjuk be. Állandó rovataink közül az „'56 emléke” a forradalom napjainak kellően még fel nem derített vidéki eseményeire összpontosítja figyelmét és szívesen közölne visszaemlékezéseket arra vonatkozóan, mi történt akkoriban nemzetiségi tájainkon? Miként lapunk lapozgatói észre fogják venni: közreműködésre kérjük, bátorítjuk az Olvasót. Ember Mária !