Barátság, 1995 (2. évfolyam, 2-7. szám)

1995 / 2. szám

Magyarország népei kölcsönös megismerkedését szolgáló havi folyóirat Megjelenik minden hónap 15-én Kiadó: Filantróp Társaság Budapest XI., Tas vezér utca 17. IV. 4. A szerkesztőség vezetője: Ember Mária A kiadásért felel: Mayer Éva A szerkesztőség postacíme: 1519 Budapest, Pf. 452. Telefonszáma: 165-5064 és 182-2548 Üzenethagyás és fax: 182-2548 Fogadóórák munkanapokon délután 3 és 5 között XI., Ulászló u. 18. fszt. 1. ISSN 1218-0149 Egyes szám ára: 50 Ft Előfizetési díjak: negyedévre 150 Ft félévre 300 Ft egy évre 600 Ft Előfizethető a Barátság csekkszámláján: 529-81340­0 OTP Budapest XI., Szent Gellért tér 3. MNB szám: 218-98426 Terjeszti a szerkesztőség, az EXTRA-Hír, a HÍRKER és az NH Rt. Nyomdai munkálatok: Comp-Press Kft. Felelős vezető: Ibos Ferenc ügyvezető igazgató Címlapunkhoz Titokzatos jelek festője - Nincsen azokban a jelekben semmi rejtélyes - mondja Móricz Zsigmond körtéri műtermében Bartl József festőművész. - Nagyon egyszerű geometriai formák vagy a népművészetből vett motívumok: szív, tulipán, épületi oromdíszek, fejfák, régi tímárműhelyek cégtábláin látott emblémák... Nem olyan sok, s az utóbbi időben még redukálódott is... Mégsem olyan egyszerű ez a néző oldaláról. Nem kevesen tanulták úgy az iskolában, hogy a jelekben sokatmondó szimbólumokat kell látni és „mögöttes tartalmat", neadjistem „eszmei mondanivalót” kell keresni. S e homályos feltételezéseket a művész is táplálni látszik, hiszen ön­törvényű, összetéveszthetetlen képein újra meg újra azokat a motívu­mokat variálja, ezáltal a szimbólumnak vélhető jelek képről képre sú­lyosabbakká válnak. Valójában nem a „mit"?, hanem a „hogyan"? kérdésével kell közeledni Bartl József képi világához. Nem a jeleket leltározni, hanem azt figyelni a művek folyamatában, mint mozdulnak el egymáshoz képest a sorok, milyen finom rezzenésekből alakul a következő és a rákövetkező mű... - Igen - mondja Bartl József egyszerűen -, ha valamit már kipróbáltam egy sorban, legközelebb meg akarom nézni két sorban, milyen lesz úgy a dolog. Ad ez nekem festői feladatot eleget, nem is lehet a végére jutni, akárcsak a sakkban, a matematikában... Azt olvastam legutóbbi kiállítása szórólapján, hogy ez a művészet „élet­örömöt sugároz", számomra új és nem is egészen hihető volt ez a megál­lapítás, mint régi nézője ezeknek a képeknek, a töprengést éreztem ki belőlük mindig, a művész aggályos önkontrollját. Most, hogy művei előtt beszélgetünk, valamit megérteni vélek abból az életörömből mégis: az örök újrakezdés örömét, a végeérhetetlen feladatok biztonságát. - Én mindig nagyon jókedvűen festek - mondja erre Bartl József. Az életéről tartózkodóan, szemérmesen mesél. 1932-ben született Soroksáron. Hálásan emlékezik meg tanárairól, Javscsi Rózsi néniről a soroksári polgáriból, aki felfedezte rajzkészségét. „Mert én csak másolgat­­tam, mint ahogy újságokból szoktak a gyerekek..." Bekerül a művészeti gim­náziumba, járni kezd a Soroksári Textil Művek képzőművészeti körébe Iván Szilárdhoz, később a Csepel Művek képzőművészeti körébe Ilosvai Varga Istvánhoz. Tanára révén, aki ekkor már Szentendrén lakik, elkezd kijárni a modern magyar festészetnek erre a bölcsőhelyére, megismer­kedik Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Bálint Endre, Jakovits József munkáival, maga is szentendreivé válik, befogadják a művészkolónián... És immár felderülve, csillogó szemmel beszél a régiekről, immár má­sokról beszélhet, nem kell önmagáról. Ahogy hallgatom és közben fél szemmel a képeit nézem, úgy gondolom, hogy hiszen elmondanak ezek magukról mindent, csak jobban oda kell figyelni, komolyabban kell ven­ni a címeiket: ,,Feljegyzések", „Szimmetria", „Programok", „Jelek pontozva", „Pontozott kép", „Pettyezett jelek"... Ember Mária Lapzárta után értesültünk arról, hogy a művészt március 15-én Munkácsy-díjjal tüntették ki. Gratulálunk! E LAPSZÁMUNK a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi koordinációs keretének támogatásával jött létre. _____________________________________________|

Next