Barátság, 1997 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 1. szám
Magyarország népei kölcsönös megismerkedését szolgáló folyóirat Megjelenik hatszor egy évben Kiadó: Filantróp Társaság Budapest XI., Tas vezér utca 17. IV. 4. A szerkesztőség vezetője: Ember Mária A kiadásért felel: Mayer Éva A szerkesztőség postacíme: 1519 Budapest, Pf. 452. Telefonszáma: 165-5064 és 203-2858 Fax: 203-2858 Fogadóórák munkanapokon délután 3 és 5 között új címünkön: XI., Tas vezér u. 17. IV. 4. Telefon: 165-5064 ISSN 1218-0149 Egyes szám ára: 100 Ft Előfizetési díjak: félévre 300 Ft egy évre 600 Ft Előfizethető a Barátság csekkszámláján: 11711034-20813402 OTP Budapest XI., Szent Gellért tér 3. Terjeszti a szerkesztőség, a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Egyesülés és a FOLIE. Nyomdai munkálatok: Comp-Press Kft. Felelős vezető: Idős Ferenc ügyvezető igazgató Címlapunkhoz Bak Imre „Ünnep"-e Milyen nap az ünnepnap? A népköltészet néhány szavával: „kegyes”, „jeles", „fényességes", „aranyszál tollakkal ékes". És változatos. Tele van - vagy csak azt reméljük, hogy tele lesz - meglepetésekkel. Ami egyenletes benne: kizárólag a fény. Milyen Bak Imre ,,Ünnep"-e? Fényes. Változatos. Miközben statikusnak látszik, tele van meglepetésekkel. Ami egyenletes rajta, kizárólag a fény. Mert különben minden mozog. Kiemelkedik az egyik idom, visszahúzódik a másik. Közben még magukban is mozognak a tengelyük körül, kettéoszlanak fényes és árnyas síkra. Mozgásukban azonban nem melegszenek fel, hűvösen távolságtartók maradnak. De nem csupán mértani formák fejtik ki hatásukat a képen. Szerves alakzatok, képlékeny áramlatok, némelyik Bak Imre-festményen valósággal Tejút-rendszerek ömlenek át a háttéren, lágyságukban még meglepőbbé téve a szervetlen szerkezetek kemény kontúrral, szigorú fényárny-játékkal létrehozott, velük látszólagos ellentétét. A Képzőművészeti Főiskolán 1963-ban végzett Bak Imrének meg kellett küzdenie művészi szabadságáért. Külföldön - mindenekelőtt Németországban, Stuttgartban, Essenben - előbb ismerték és ismerték el, mint itthon. Ez (visszatekintve) természetes is, hiszen a mester, aki vélhetőleg a legerősebben hatott rá, Korniss Dezső is éppenséggel „tűrt", olykor „tiltott" térfélre vettetett (többnyire a szűk határmezsgyén tartózkodott, nem egészen szabad akaratából). Az ő törekvéseit - a népművészet jeleinek és jelkombinációinak a modern képzőművészetbe való átemelését - Bak Imre is magáénak vallotta, sőt, tovább vitte. Az ő tulipánjai (a nyolcvanas évek fekete-fehér grafikáin) lángolva hulltak szét alapelemeikre. Alig néhány évvel később szikárabbá, hangsúlyozottabban geometrikussá vált ez a festészet - miközben kiszínesedett. Humor is volt ebben, némi irónia, hogy míg a (feltételezett) növényi szirmok fekete-fehér kockásak, addig a (felismertnek vélt) zárt koporsó-forma zsenge zöld vagy halvány rózsaszín. S milyen meglepőek a barnák! Ám ne beszéljünk se tulipánról, se koporsóról; ez nem ábrázoló művészet. Vagy más értelemben talán mégis az? jelképekre utaló címeivel a művész befolyásolni, egy irányba terelni igyekszik látásmódunkat. Ugyanazt az absztrakt alakzatot a maga vegytiszta égre törésében hol new yorki felhőkarcolónak nevezi, hol azt akarja, hogy fölénk tornyosuló, ijesztő, középkori keleti monarchának lássuk, hol meg azt a gondolatot sugallja, hogy ez a nőcsábításban, pinceodu-börtönből-szökésben akadályt nem ismerő Casanova „portréja". Színei ugyanannak a motívumvilágnak új, más jelentést adnak, ha bíborpirosak, ha égszínkékek. (És a meglepő barnák!) Művei monumentális méretűek, lenyűgözőek, s a műteremlátogató csodálkozva észleli magán delejes hatásukat, nem képes a tekintetét elfordítani róluk. Ember Mária Címlapunkon: Bak Imre „Ünnep" című festménye, mérete: 200x450 cm, akril, vászon (1996). E LAPSZÁMUNK a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztálya és a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért" Közalapítvány támogatásával jött létre.