Barátság, 1998 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek (Cluj-Napoca): A lengyel emigráció a magyar-román megbékélésért 1848/49-ben
bizalmát érdemelte ki. Látva az elmérgesedett erdélyi helyzetet, számos lépést tett a románok megnyerésére. Nicolaea Solomon, Hunyad megyei román prefektust szövetségre és román légió felállítására szólította fel. Az ő támogatásával adta ki Cézár Bolliaci az „Espatriotul" (A száműzött) című lapot Brassóban, hogy a szabadságszerető népek közös harcát támogassa. Bem méltán hivatkozhatott arra, hogy seregében „mindenféle népfaj ivadékai" harcolnak. A magyarok mellett Bem oldalán küzdött a forradalmár ifjakból álló bécsi légió, aztán lengyel, olasz, szlovák katonák. Anton Kurz német publicista, a tábornok egyik hadsegéde, német volt. A székelyföldi egységek, jórészt a kolozsvári kollégiumok ifjúságából alakult híres 11. zászlóalj mellett dicső nevet vívott ki magának Bem seregében a román többségű 55. zászlóalj. A jól informált lengyel megbízottak és a bánsági hadszíntéren átutazó Balcescu ismételten szólnak Bem hadseregének soknemzetiségű jellegéről, elragadtatással beszélnek az abban harcoló 16-20 éves ifjak lelkesedéséről és forradalmi szelleméről, kiemelik, hogy milyen nagy számban vannak azok között nem magyar katonák, akikbe a lengyel tábornok hitet öntött a forradalom ügye iránt. Mivel 1848-49-ben főleg Erdély területén tevékenykedett, elsősorban a románság iránti mérséklete nyilvánulhatott meg és járt azzal a következménnyel, hogy a román vezetők bíztak benne és igénybe vették politikai közvetítő szerepét. Mikor a magyar-román békéltető tárgyalások javában folytak Simonffy József honvédőrnagy azt jelentette, hogy a román nép fiai „Bem tábornokhoz nagy bizalmat mutattak". Ilyen körülmények között természetes, hogy a megbékélési tárgyalások során sem magyar, sem lengyel, sem román részről nem lehetett megkerülni Bem személyét. Bem tábornok erdélyi tevékenysége akkor kezdődött, mikor a forradalom ügye egész Európában hanyatlóban, Magyarországon pedig válságos helyzetben volt, a lengyel emigráció levelezésében is a magyarok kétségbeejtő helyzetét ecsetelték. És ekkor megérkeztek az első hírek Bem győzelmeiről Anton Puchner tábornok és Karl Urban alezredes császári erői fölött, ami nagy lelkesedést váltott ki a forradalmi szabadságharcos erők táborában. Czartoryski jól szervezett külképviseleti hálózata azonnal jelentette a kedvező fordulatot, hozzátéve, hogy Bem soknemzetiségű honvédseregéhez „újabban nagy számban csatlakoztak bukovinai román önkéntesek". A lengyel kiküldöttek érthető módon külön előszeretettel ecsetelték azt a vereséget, amit a cári Oroszország szenvedett el hadserege 1849 eleji, első erdélyi intervenciója során. Tudni vélték, hogy Alekszandr Nyikolajevics Laders cári csapatai a harcok során nem küzdöttek olyan energiával, mint Anton Puchner osztrák katonái , hogy ellentétek robbantak ki a két hadvezetőség között, a visszavonulás után pedig az orosz hadsereg erősen demoralizált állapotba került. A forradalmi erők további küzdelme szempontjából biztatóak voltak azok a hírek - ha túlozva is -, amelyek arról szóltak, hogy sok ezer orosz katona került Bem fogságába, s közülük számosan csatlakoztak seregéhez... Nicolae Balcescu Cézár Bolliaci