Barátság, 1998 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1998 / 1. szám - KÖZŐS EURÓPÁNK - Tatabánya város lesz
KÖZÖS EURÓPÁNK Tatabánya város lesz, valódi Tatabánya múltjáról nem kell túl sokat beszélnem, hiszen jól ismert az, hogy sokáig a magyarországi alapanyagipar központja volt. A szocialista-kommunista idők bolsevista típusú várostervezésének ideáltipikus következménye. Egy csinált város, Tatabánya ötven évvel ezelőtt, 1947-ben kapta meg a városi rangot, de negyvenöt éven keresztül hiányoztak azok a feltételek, amelyek egy települést valóban várossá tehetnek. 1990-ben azt mondtuk, hogy nyolc-tíz év szükséges ahhoz, hogy a gazdasági növekedés tartósan beinduljon a városban, és további tíz-tizenöt esztendő szükségeltetik ahhoz, hogy a város valóban kellemes lakhellyé váljon a polgárok számára. Csak néhány tényt említek Tatabánya ipari múltjából, azért hogy lássuk, honnan is indultunk: 1894. Ez fontos dátum volt, hiszen a Magyar Általános Kőszénbányák Rt (MÁK Rt.) ekkor kezdte el az ott található szénvagyon kitermelését. 1914-ben a MÁK Rt. Európa ötvenedik legnagyobb ipari vállalkozásává nőtte ki magát. Az 1910-es évek végén és a húszas évek elején, a világgazdasági válságot megelőzően Tatabánya és a Tatai-medence Európa öt legdinamikusabban fejlődő gazdasági övezetének az egyike volt. A második világháborút követően, 1947-ben a MÁK Rt.-t államosították, majd további állami vállalatokat hoztak létre: a megyei építőipari vállalatot, a húsipari vállalatot. 1964-65 körül, a kollektivizálás idején pedig, a női munkaerő lekötése érdekében, fővárosi székhellyel rendelkező gazdasági társaságok leányvállalatait telepítették a városba. Többek között a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár (BHG) és a gyapjúfonó egy-egy gyáregységét. Az 1980-as évek végére az eocén-programmal próbálták megújítani a térség bányászatát; a kísérlet igazi sikereket nem hozott, inkább meghosszabbította ennek a szép múltú, nagy iparágnak az agóniáját. 1989-90 volt a következő fontos dátum: a KGST-piacok összeomlása. Ekkor egyik napról a másikra megszűnt a cementgyár, a gyapjúfonó, a vágóhíd, az alumíniumkohó, a megyei építőipari vállalat. Két év alatt a hetvenötezres városban összesen tizenkétezren váltak munkanélkülivé. Tatabánya-Ózd térségéhez hasonlóan - válság sújtotta övezetté vált. Ennek ellenére állami támogatást nem kaptunk: 1990 óta a munkahelyteremtésre és -megőrzésre fordítható állami támogatásoknak mindösszesen egy ezreléke került Komárom-Esztergom megyébe. Amikor az önkormányzat megkezdte működését, a városban a munkanélküliségi ráta húsz százalékot is meghaladta. A lehetőségek felmérése Mi történt ezután? Mit csináltunk ezzel a csődtömeggel? Annak érdekében, hogy modernizációs előkészületeink sikeresek legyenek, 1990-94 között először számba vettük a hátrányokat és az előnyöket. A hátrányok közül ismét csak néhányat: gyengén kiépített infrastruktúra, roncsolt, szennyezett környezet, lepusztult ipartelepek, egyoldalúan képzett munkaerő, a felsőoktatási intézmények teljes hiánya. Tatabánya volt az egyetlen olyan megyeszékhely, ahol nem működött főiskola! Gyengén kiépített szolgáltatói háttér. És ami még nagyon fontos: a polgári gondolkodás hiánya. Zöldmezős beruházásra kevéssé alkalmas domborzati viszonyok. Mindemellett a bánya által elhagyott intézmények működtetésének többletköltsége (itt mindenekelőtt a jóléti intézményekről van szó). Na és a sajtó, azon keresztül pedig a közvélemény előítéletei. Az előnyöket nagyon gyorsan fel tudjuk sorolni. Ezek közé tartozott a jó közlekedés, a kiépített nemzetközi autópálya és a vasútvonal. Néhány szakmakultúra megléte, s a nyomokban azért fellelhető szellemi tőke. Az első lépések 1990-94 között az első önkormányzati ciklusban az alapozó munkát végeztük el. Az első lépés a műszaki és szellemi infrastruktúra megteremtése volt. Tatabányát - Oroszlánnyal és Doroggal együtt - „a szén városa"-ként emlegették, s föl sem merülhetett más energiahordozó behozatala a városokba. A telefonellátás, a csatornázás, a korszerű hulladéklerakó, a roncsolt területek rekultivációja, az ipari övezetek kialakítása, mind-mind az alapozás körébe tartozott. A szellemi infrastruktúra megteremtése volt a legnehezebb. Alapítani kellett egy felsőiskolát. Létre is hoztuk 1991-ben a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláját, amelyen jelenleg ezerötszáz hallgató tanul; az idén egy felmérés készítői a Magyarországon működő állami és nem állami gazdasági felsőoktatási intézmények közül már az első helyre sorolták. Létrehoztuk a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. Azóta nagyon sok hazai és nemzetközi zenepedagógiai kurzust, szimpóziumot tartunk Tatabányán. Ezenkívül önálló városi színházat hoztunk létre, Jászai Mariról neveztük el. Átalakítottuk a szakképzési rendszert. A kulturális élet helyi támogatását a polgári gondolkodás elmélyítése érdekében tartottuk nagyon fontosnak. Ugyanezért Tatabányán hamarabb indult egyházi iskola, óvoda, mint az érseki vagy püspöki székhelyeken, Székesfehérvárott, Győrött, vagy éppen Esztergomban. Ezenkívül másodikként hoztunk létre önálló városi levéltárat. Éppen ebben az esztendőben bővítettük egy önálló helytörténeti kiállítás megvalósításának a lehetőségeit. A Német Lovagrend segítségével létrehoztuk Közép-Európa legmodernebb rehabilitációs gyermekellátó rendszerét és az értelmi fogyatékosok foglalkoztató intézményét, mintegy félmilliárd forintos beruházással. Négyéves előkészület után kezdődött el a modernizáció. 1994- ben elkészítettük önkormányzatunk stratégiai működőképességének vizsgálatát, a helyi gazdaságfejlesztés lehetséges irányainak meghatározását, továbbá megfogalmaztuk önkormányzati értékrendünket is. 1995- ben a kanadai kormány segítségével elindítottunk egy szakértői programot, a gazdaságfejlesztés, a humán erőforrás-fejlesztés és a pénzügyi gazdálkodás reformját kívántuk elvégeni. Ugyanabban az esztendőben átalakítottuk a hivatali szervezetet, teljes egészében különválasztottuk az operatív és a stratégiai feladatokat, és ekkor került sor az intézményi hálózat átalakítására is. A hatékonyabb gazdálkodás érdekében, az úgynevezett „Bokros-csomag"-ot megelőzve, négyszáznegyven közalkalmazottól A Gyulán 1997-ben megrendezett - sorrendben harmadik - országos önkormányzati találkozón hangzott el Bencsik Jánosnak, Tatabánya polgármesterének (amelyet itt rövidítve adunk közre) előadása.