Barikád, 2013. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
2013-02-14 / 7. szám
költségvetéshez képest tűnt el a különbség fele. Mit tettek tehát a másik felével? Egyszerű: fogtak egy olyan forint-euró árfolyamot, amellyel éppen az jött ki, hogy „forintban többet fogunk kapni”. A 2007-2013-as ciklus nagyjából 275-ös átlagos árfolyama helyett 2014-2020-ra vettek egy körülbelül 301-es árfolyamot, és csodák csodája, máris kijött a megfelelő eredmény. (A részleteket lásd mellékelt táblázatainkban.) Az üzleti életben ezt a fajta számolást hívják „kreatív könyvelésnek”. Magyarán csalás történt. Orbán Viktor és csapata tudatosan becsapja a közvéleményt, szándékosan dezinformál annak érdekében, hogy elfedtesse a saját totális csődjét. Azonban még ez sem volt nekik elég. A kormányzati tanácsadóknak a tárgyalások lezárása előtt még arra is volt idejük, hogy „lefordítsák” hétköznapi nyelvre azokat a hatalmas összegeket, azt a sok égi áldást, amelyet Brüsszel oly bőkezűen és jószívűen fog záporoztatni nekünk. Kitalálták a „vagonokat”, amelyek pénzzel teletömve érkeznek majd Magyarországra a Nyugat Kánaánjából. Nem is érthető, hogy miért nem raktak a közlemények mellé egyből egy képet Orbán Viktorról, amelyen boldogan néz egy ilyen bejövő EU-s pénzesvagont, miközben egyik kezével egy mosolygó kisiskolás fejét simogatja, a másikban pedig egy érett búzakalászt tart. A kormányzat felállva tapsol a befelé úgymond „vagonszámra” érkező pénznek, de mélyen hallgat a kifelé menő vagonokról, amelyek gyorsabban és hatékonyabban viszik el tőlünk a pénzt, mint ahogy az befelé érkezik. Az egyik ilyen kifelé menő vagont egyébként éppen a kormányfő saját maga töltötte meg pénzzel, nem is olyan régen: ez volt az E.ON magyarországi gázüzletágának megvétele, amelynek során egy gyakorlatilag nulla üzleti értékű cégért a magyar kormány több mint 1 milliárd eurót fizet ki a németeknek. Egymilliárd euró ingyenpénzért kaptunk néhány üres, át nem érzett, szóbeli (csakis szóbeli!) dicséretet, meg esetleg egy-két ködös ígéretet. Az ország kifosztása pedig ugyanúgy folyik tovább, mint eddig. Lássunk tisztán, mostanra mindent odaadtunk a Nyugatnak, mindent odaadtunk az EU-nak. Odaadtuk az iparunkat, odaadtuk a mezőgazdaságunkat, munkaképes magyarok százezreit, és odaadtuk - az eladósodás révén - a jövőnk nagy részét is. Mit kaptunk cserébe? Egy lerabolt, kifosztott országot, amelyet ezzel az új költségvetéssel még inkább megalázott, még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hoztak. Elég volt! Elég volt a hazugságokból, elég volt a kisemmizettségből, elég volt a kilátástalan vergődésből! Feltétlenül szükséges, hogy legelőször is a kormány propagandagépezete azonnal hagyja abba a magyar közvélemény félretájékoztatását. Ezen túlmenően pedig elengedhetetlen, hogy ebben a 2004-es csatlakozáshoz képest lényegileg megváltozott, súlyos helyzetben Magyarországon is népszavazás döntsön az EU-ban történő maradásunkról, mert a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem biztosított a magyar nemzeti érdekek érvényesülése. Tizennégy malac Szinte mindnyájan ismerjük Hofi Géza legendás tanmeséjét, mely a szocialista tervgazdaság egyik legpikírtebb kifigurázása. Fiatalabbak kedvéért a történet dióhéjban így szól. A téeszben a paraszttal közül, hogy a terv szerint a disznó idén tizennégyet fog elleni. A gond az, hogy ezt a disznóval nem közölték, így világra is jön tíz malac. Helyi szintem a párttitkár bevet egy pici trükköt, beír a statisztikába tizenegyet. A járási párttitkár látja, hogy a terv szerinti tizennégy helyett a papíron csak tizenegy szerepel, ezért ő is trükköz, beír tizenkettőt. A megyei párttitkár ugyanígy jár el, trükköz egyet és beír tizenhármat, végül a Központi Bizottság ezt felkerekíti tizennégyre. Gyönyörűen teljesült a terv papíron! Ennek örömére hatalmas ünneplés, ahol Rákosi elvtárs bejelenti: ebből a tizennégy malacból tízet exportálunk, a többit meg megesszük mi. Nem véletlen, hogy ez a kabaréjelenet jutott eszembe Orbán Viktor sikerpropagandáját látván-hallván. Hiszen csupán ebben az egy - igaz, az ország számára rendkívül zsebbe vágó - kérdésben két trükköt bevetett a miniszterelnök kommunikációs stábja. Első kérdés: honnan tudjuk előre, hogy az euróövezet inflációja annyi lesz a következő hét évben, mint az előző hétben? Mi van, ha alábbhagy a válság és lassul a pénzromlás? Ebben az esetben csökken az a bizonyos inflációs kiigazítás és kevesebb lesz a pluszpénz. Ez pedig százmillió eurókat jelenthet. Második kérdés: tényleg fog annyit romlani még a forint, hogy hét év átlagában ilyen brutális árfolyammal kell számolni? Cél a forint rontása? A két kérdés közül egyértelműen utóbbi a fajsúlyosabb. Legyünk naivak és feltételezzük, az elkövetkező kormányok és a következő MNB-elnök mindent megtesznek a forint értékállósága érdekében. Ebben az esetben a számítás él, Orbán pedig lebukik, csak propaganda céljából alkalmazta a cselt. A gengszterváltás utáni Magyarország történetében egy miniszterelnök már mondott ilyet:,,... trükkök százai - melyekről nektek nyilvánvalóan nem kell tudnotok - kellettek, hogy idáig túléljük". Azt a miniszterelnököt azóta joggal nevezi az utca embere hazugnak. Vajon Orbán is erre pályázik? Jó étvágyat a tizennegyedik malacból készült pecsenyéhez! Európai Unió Magyarország 2007-2013 előirányzat 864 milliárd EUR 22,6 milliárd EUR 2007-2013 inflációs módosításokkal korrigálva 979 milliárd EUR 25,7 milliárd EUR 2014-2020 előirányzat 960 milliárd EUR 20,4 milliárd EUR Csökkenés 2,0% 20,6% barikád 2013. február 14.