Bárka, 2003 (11. évfolyam, 2-6. szám)
2003 / 5. szám - MŰHELY - Szilágyi Márton: „Alkalmatosságra írott versek”, avagy vidám férfikompániák humora: Csokonai, Arany és a közköltészeti hagyomány
56 Szilágyi Márton újság állandó kihívást jelentett: verseinek meglehetősen tetemes hányadát teszik ki olyan szövegek, amelyek személyhez szólóan s egy meghatározott szituációhoz kötődően keletkeztek, s nem is csak a mulattatás szándékával, hiszen számos sírfelirata is ismeretes, ezek között olyanok is, amelyek valóban egy-egy sírkövön maradtak csak fenn15 - voltaképp ezért nagyon veszélyes a népszerű Arany-kiadásoknak az a szokásos gyakorlata, amely a versek mellől az ezt megvilágító információkat elmellőzi, olyasféle indoklással, amelyet pl. a mindmáig legjobban használható Keresztury-féle kiadás utószavában is olvashatni: „a szükséges jelzések feleslegesen terhelnék az olvasót.”16 Hogy Arany számára ez az alkalmiság mennyire fontos ihletforrás volt, jól mutatja, hogy még Arany legutolsó műve, a [Tóth Lőrincnek] című is alkalmi versnek tekinthető, hiszen a megszólított személy írói fellépésének ötvenedik évfordulójára készült.1z Arany szórakoztatásra szolgáló verseinek születésében természetesen fontos szerepe volt annak a lehetőségnek, hogy adva voltak számára olyan, a költőt elfogadó és rögtönző képességéért is tisztelő társaságok, amelyek igényelték és méltányolták ezeket az azonnali tetszésnyilvánításra szoruló szövegeket. Ilyen társaságot Arany a falusi-mezővárosi léptékű Nagyszalontán és Nagykőrösön inkább találhatott: a nagyvárosi Pest már teljesen más társadalmi közeget jelentett, s a közösségi szórakoztatás ilyen alkalmai itt már ki is szorultak a költő életéből, maradtak a nevezetes alkalmakra többnyire már csak elküldött verses üzenetek, illetve az akadémiai ülések unalmát oldó tréfás írásbeli üzengetések, például Jókaival 18 — bár ebben a váltásban Arany súlyosbodó betegsége is közrejátszhatott,19 hiszen ez a közösségben való megmutatkozását is akadályozta, nemhogy versszerzői, tréfamesteri szerepvállalását. Nagyszalontán azonban jegyzői működésének hivatalos kapcsolatrendszere szolgálhatott ilyesféle háttérként (erre példa a főnökének, Borbély Pál főjegyzőnek írott névnapi vers, a Sz. Pálnak B. Pálhoz küldött főlevele), s az ebből a társadalmi státuszból fakadó társasági ismeretség is elősegíthette alkalmi versek születését (pl. így alapozódhatott meg egy presbiteri vacsorán barátsága a frissen odaérkezett rektorral, Szilágyi Istvánnal, akinek aztán szintén írt köszöntő verset).20 Nagykőrösön aztán egy, a mezőváros társadalmától többé-kevésbé elkülönült 21 kisvilág, 15 Ilyen pl. a Rockenstein Mihály sírkövére című vers, amelyet Arany karlsbadi tartózkodása idején írt az ott és akkor fiatalon meghalt Rockenstein Mihály (1842-1869) emlékére. A vers a helybeli zsidó temető egyik sírkövén maradt fenn, a szerző megnevezése nélkül. Keletkezésére és hitelességére összefoglalólag: Szilágyi Ferenc: Adatok egy Arany-vers hitelességéhez s egy Arany-töredékhez. ItK 1966. 448-450., valamint a Knócz József és László sírverse /—//., amelyet Arany felkérésre írt, s szövegüket maga soha nem publikálta. A verset és a hozzá tartozó kísérőlevelet közölte: Várdai Béla: Arany János költői hagyatékához. Budapesti Szemle 1909. 138. kötet 264—267 A régi vízivárosi temetőben lévő sírkövön valóban szereplő, első verset ugyancsak Várdai kereste meg; utóbb ismét azonosította: Babay József: Arany János ismeretlen versei egy vörösmárványlapon — a vízivárosi temetőben. Világ 1925. nov. 4. (249 szám) 5. 16 Arany János összes költeményei. Szerkesztette és az utószót írta: Keresztury Dezső és Keresztury Mária. II. kötet. Szépirodalmi, Bp., 1978. 815. 17 A verset közölte és az életmű utolsó darabjaként azonosította. Miklós Róbert: Arany János ismeretlen verse és Tóth Lőrincnek írt kiadatlan levelei. In: A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve. 1963. 163-168. 18 Egy ilyen céduláról 1. Scheiber Sándor: Arany János akadémiai papírszelete a rétjáról. In: Uő.: Folklór és tárgytörténet. Teljes kiadás. Bp., 1996. 963-967. 19 Erről 1. Pál Endre: Arany János betegségei. It 1996. 316—337. 20 Ez utóbbi verset az Arany-kiadások általában [Szilágyi István nevenapjára] címmel közük, első publikálásakor még a Lelki szemét hordó lapát címet adta neki (Gyöngyösy László: Adatok Arany János életéhez. EPKK 1905. 483—495.); ugyanitt található a Borbély Pálhoz intézett vers is. 21 Erről 1. Novák László: Arany János és Nagykőrös. In: Arany János tanulmányok. Szerk. Novák László. Nagykőrös, 1982. (Acta de János Arany nominati II.) 85-134. Különösen: 129-131.