Bárka, 2014 (22. évfolyam, 1. szám)

2014 / 1. szám - Sajó László: Nekrológ: ad notam Ladányi Mihály: Nekrológ

Sajó László jöttél a városba, hol köpések s villamosjegyek közt senki sem ismert, záróra után fűtetlen albérlet várt, inkább külvárosokban kószáltál éjjelente, hol konyhák fényében ázik a piros hetes, tócsák villognak eszelősen, s patkányok vágnak át a fényszórók előtt, az estben felragyog, hogy Keravill, és Isten neve kigyúl a házakon: Országos Takarék Pénztár. Búcsúzom tőled, te szépség huligánja, fehér néger, élhettél volna gyönyörűen, s éltél, ahogy lehetett, kis kopasz, pocakos kobold, túra manó, te, tömpe, dagadt ujjaiddal többé nem szorongatod a ceruzát, nem szikrázik fekete keretes, kerek szemüveged váróteremben, restiben, kultúrházakban Kőszegtől Kazincbarcikáig, nem döntöd polcnak a könyvtárosnőket, rózsaszín bőrű malac, furcsa, csúnya, kóbor, szabad állat, paprikáskrumpli-illatban, bőröndszabadságban, fáradt kisember, te, éhes proletár. Búcsúznak tőled a nők, parfümös szeretőid füstszagú csókkal, a főbérlők feleségei, a bakfisok, fiatal nők, a hús virágai, borzas kis cigány Mária, a Liliom utcai szüzecske, a Nagymellű Lány, a jó nők, a kiöregedett gépírólányok, s valamennyi kékharisnya, ki bebaszta magát a mozgalomba. Búcsúznak a loknik, illatos kombinék, csipkés hálóingek, az imbolygó rózsák a pongyolákon, a dezodorillatú harisnyakötők, a takarékbetétért elvetélő nők, búcsúzik az Abortusz Bizottság. Búcsúznak feleségeid és a tartásdíjak, fájdalommal megtört szívvel hitelezőid: az OTP, a Díjbeszedő Vállalat, az ÚMK stb. Mint az állatra, rád van sütve két iksze, búcsúzik tőled a XX. század, a DDT, a kvarcórák, az üzemi főzelék, büfék bablevesei, Szabó bácsi, a krumplislaska, a kolbászos­ tojás, a segélybélyeg, a híradómozik, a jó behóved eszpresszók, a szedett tej, a csurgli, a hepaj, a zrí, régi indulózenék és a táncdalfesztivál, a savanyúcukor, a teaforraló, a telefonkagyló, búcsúznak a szakszervezeti tagdíjbeszedők. 50

Next