Bátor, 1989 (1. évfolyam, 1-12. - 2. évfolyam 1. szám)

1989 / 1. szám

Irány: Velence L ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Újságköszöntő tsztelt Olvasó! Mi indított bennünket, városi vezetőket, szer­kesztőket a „Bátor” című újság megjelentetésére? Mindenek­előtt az, hogy felélesszünk egy szép hagyományt. Nyírbátor ugyanis korábban már rendel­kezett saját lappal. A század­forduló táján, a „boldog béke­időkben” két lappal is büszkél­kedhetett a település: 1909 és 1914 között jelent meg egy he­lyi újság, „Nyírbátor és Vidé­ke” címmel, majd 1913-ban már egy újabb lap, a „Nyír­ség” adott tájékoztatást heten­te az itt élőknek a szűkebb ha­za, a helyi társadalmi és gaz­dasági élet legfontosabb törté­néseiről. Ezt a fontos szerepet kívánja most induló lapunk év­tizedek után folytatni. A felelősségteljes vállalko­zást az is sürgette, hogy nap­jainkban egyre erőteljesebben fogalmazódik meg az igény a nyilvános politizálásra, mind többen kívánnak részt venni az országos és a helyi közéletben. Ez nyíltabb tájékoztatást, a közérdekű, mindenkit érintő információk házhoz szállítását követeli. A városközösségnek ugyanis joga, hogy minden tag­ja tudjon a szűkebb pátria éle­tét érintő kérdésekről, mert csak így képes cselekvően részt venni a legfontosabb döntések meghozatalában, teljesítésében. A havonta megjelenő lapunk sokszínű tükre kíván lenni a városban zajló eseményeknek; Nyírbátorról a nyírbátoriakhoz akar szólni. Szeretnénk, ha a város lakossága, a közélet iránt érdeklődő, azért tenni is akaró polgárai nemcsak passzív olva­sói, hanem alkotó szerkesztői is lennének újságunknak. A „Bátor” elsősorban a nyír­bátoriaké. De tekintettel az évszázadok alatt kialakult köz­igazgatási egységre, az egymás­ra utaltságra, a továbbiakban is — az együttélés szándéká­nak kinyilatkoztatásával, az önállóság tiszteletben tartásá­val — a város vonzáskörzeté­nek fejlődésére, fontosabb ese­ményeire is tekint. Azzal a reménnyel indítjuk útjára a „Bátor”-t, hogy ezzel is elősegíthetjük az együttgondol­kodást, s városközösségünk olyan fórumát teremthetjük meg, amelyben mindenki tu­datos összhangban törekszik közös várospolitikai céljaink megvalósítására. Ján­vári Tibor városi tanácselnök Cipőgyári szorítás „Ne csodálkozzon ezen a hangulaton. Tavaly lefogytam öt kilót, mert annyit töpreng­tem, mi lesz itt velünk.” Tóth­­né Kiss Mária, az Auróra Ci­pőgyár személyzeti és oktatási vezetője, a párt Központi Bi­zottságának tagja mondja mindezt lapunk 3. oldalán. Érted, nem ellened Lesz-e égi jelünk? ARA: 5,— FT NYÍRBÁTOR VÁROSI TANÁCS LAPJA Demokratikus közéletet kell teremtenünk — mondja dr. Veres János, a városi pártbizottság első titkára, aki nem akar 20 évig ebben a funkcióban maradni. — Milyen érzés 1989. elején az első titkári székben ülni? — Szokatlan és az országban kialakult politikai helyzet miatt sokszor nagyon kényelmetlen is. Most első titkárként döntenem is kell kérdésekben, míg titkár­ként legtöbbször csak a javas­lattételig jutottam el. A saját döntésem előkészítésének mi­kéntje vált fontossá, ami ener­gia- és időigényes. Gyakorlattá m­etném tenni — amit, titkár­ként már tudtam alkalmazni —, hogy a döntések előtt a pártbi­zottság tagjaival és hozzáértők­kel is konzultáljak. Sajnos kevés az idő a folyamatok átgondolá­sára. Korábban egy első titkár és két titkár dolgozott, ma ket­ten látjuk el a feladatokat, te­hát továbbra is foglalkozom a gazdasági szakterülettel. Jelen­leg például legnagyobb gondunk az „Auróra” Cipőgyár helyzete, ami súlyánál fogva — politikai kérdés. Tudom, másképpen kell dolgozni, de nehéz megtalálni, mi­ként legyen az a másképp; ru­galmas is, demokratikus is, és partneri is. Munkamódszerünk­ben meg kell találni az elvi irá­nyítás és az operatív beavatko­zás közötti helyes arányt, de sok esetben még most is igénylik a közvetlen irányítást. — Mi lehet ennek az oka? — Az eddig működő modell­ben elhelyezték magukat az em­berek, hozzászoktak a kialakult gyakorlathoz. A döntés és a fe­lelősség vállalása nehezen megy; egyértelműbb, ha konkrétan megmondják nekik, mit kell ten­ni. (Folytatás a 3. oldalon) Miből, mire, mennyit? A város kasszája 1989-ben Az egészségmegőrzés társadalmi programjáról, az 1989. évi pénzügyi tervről, a városi bíróság működésének tapasztalatairól tárgyalt idei első ülésén többek között Nyírbátor Városi Tanácsa. Ezenkívül előterjesztést vitatott meg a városi gázhálózat megvalósításáról, a továbbépítés felada­tairól, tájékoztatót hallgatott meg a lakáselosztási tervről. (E két utóbbi­ról februári lapszámunkban részletesen szólunk.) Ebben az évben kevés híján 375 millió forinttal gazdálkodik Nyírbátor Város Tanácsa — hangzott el a testületi ülésen. Az intézmények működtetési kiadá­sai elsőbbséget élveznek, amire a pénzeszközök több mint 70 százalékát kell fordítani. Jelen­tős előrelépéssel 1989-ben sem számolhatunk — állapította meg a testület, mivel a korábbi dön­tésnek megfelelően ebben az évben is az egészségügyi központ építésére koncentrálják a forrá­sokat. A rendelkezésre álló bevéte­leket 33 millió forint hitel igény­bevételével és a gazdálkodó szer­vektől, más tanácstól 25 millió forint átvétellel tervezik kiegé­szíteni, hogy finanszírozási gon­dok ne legyenek. Bankhitelből akarják fedezni a Zrínyi úton OTP-beruházásban megépülő 21 lakás tanácsi bérlakásként tör­ténő hasznosítását, a Fáy úton 10 lakást értékesítésre építenek, s ugyancsak a Fáy utca végén az új szakmunkásképző intézettel szemben láncházas beépítésre alkalmas telkeket alakítottak ki, amit szintén hitelből szükséges finanszírozni. Néhány gyors elképzelés a fej­lesztési tervekből: az idén is ter­vezik 6 csökkentett igényű sor­ház megépítését, a közlekedés és hírközlési feladatok megvalósí­tására az elmúlt évinél lénye­gesen nagyobb összeget irányoz­hattak elő. A megyei tanács úti híd keret címén több mint 7 mil­lió forintot juttatott a városnak. Többek között járda építésére kerül sor a Zrínyi út páros olda­lán, az Ady úton, csomópontépí­tés várható az Édesanyák—Ma­dách utcánál. Leaszfaltozzák a Vágóhíd utcát, korszerűsítik a Bocskai utcát és útcsatlakozásra kerül sor a Sallay úton. Keres­kedelem és szolgáltatás terén a 21 lakás alatt várhatóan megnyí­lik a Modul-szerviz, Tigáz-iro­­da létesül, s harisnyabolt nyílik. Másfél milliót terveznek átadni az Új Barázda Termelőszövetke­zetnek egy lakossági igényt is kielégítő gépkocsiszerviz létre­hozására kommunális téren. Az egészségügyi ágazatban jelentő­sebb induló beruházás a közel 100 millió forintos egészség­ügyi központ építése, amelyből az idén 50 millió forint kifize­tését tervezik. A VÁROSHÁZA Párbeszéd a lakossággal „Bátor" lett a kisbíróból Az újdonság erejével hat a hír, hogy Nyírbátor önálló la­pot alapít, elsőként a megye városai között. — Én rendkívül fontosnak tartom, hogy egy ilyen kis kö­zösségnek, mint Nyírbátor, le­gyen önálló újságja — fogal­mazta meg véleményét a Bá­­thori gimnáziumban Lázár Miklós magyar—orosz szakos ta­nár. — Szerintem eddig fehér foltok tarkították a helytörténel­met, ez a lap segíthetne a múlt felkutatásában és széles körű is­mertetésében. Kulturális rendez­vényeink a megye határain túl is ismertek, legalább mi tudjuk pontosan, mikor, hol, mi lesz. — Nyírbátor sportéletéről, ta­nítványaink szerepléséről a me­gyei lapból sok esetben késve tájékozódunk. Engem érdekelne a városkörzet számos gondja, öröme — hallottuk Harcsa And­rás matematika—fizika szakos tanártól. — Hajdanán a kisbíró kido­bolta, mi újság, majd a hangszó­rókon keresztül értesült a lakos­ság a tudnivalókról. Ezeknek az ósdi közlési formáknak lejárt az idejük és az újság a hírközlés, az informálás mellett vállalkoz­hat a hírek hátterének megvilá­gítására is — hallottuk Tóth Gyula igazgatóhelyettest a gim­náziumban. — Engem meglep, hogy újsá­gunk lesz — ez volt az első mon­data Mitecsák Miklós felszol­gálónak a Kakukk étteremben. Pedig őt úgy ismerik, hogy a betű szerelmese. — Reformsze­­rű újság lesz? — kérdez vissza. — Mert a helyi politikáról, a képviselőnk, Tölgyes István par­lamenti munkájáról szívesen ol­vasnék a „Bátor”-ban. Jó cím, más tartalmat is érzek mögötte. Vagy az adózás módjáról sze­retnék cikket látni. Vagy magya­rázza meg nekem valaki, mi lett a 10 éve ígérgetett szálloda ter­vével? Még az Esti Hírlap is megírta, hogy az 1977. évi szil­vesztert az új szállodában kö­szöntjük. Nézze meg, most is csak lézengenek az étteremben, egy-két fiatalon kívül nem na­gyon jönnek. Régen meg­tömve volt a Kakukk egy focimeccs után. Ma se pénz, se foci. Egyéb­ként a város lakossága és vezetői közötti párbeszéd lehetne hasz­nos témája az újságnak. — Na ne mondja, minek n­lünk újság, ebben a helyzetbe ? — vélekedik Oszlánszkiné Ná­­­rai Erzsébet dohányboltvez­ő. — Van már annyi újság háza­k­­ban, hogy azt győzzük elöl­ ás­ni. Egyébként, ha jól belegon­do­­lok, volna itt miről írni a ház­znk táján. Én például laktam Deb­recenben és ott olcsóbb volt a tanácsi bérlakás fenntartása, ír­ják meg azt, hogy lehet 1200 fo­rintot fizetni havonta az olaj­kazános, kétszobás bérlakás fű­téséért?! Arról nem is szólva, hogy kerülhet egy négyzetméter 23 ezer forintba, ha lakást épít­tet az OTP? Kevés a szórakozá­si lehetőség, régen volt színhá­zi előadás, meghívtak együttest is. Hátha a „Bátor” segítene fel­éleszteni a hagyományt, ha tény­leg bátor lesz. Vassné Petermann Anna ár­ügyi előadó az Aurórában: — A közéletről eddig csak pletyka­szintű tájékoztatást kaptunk. Jobban ismerjük az ország hely­zetét, mint a nyírbátorit. Talán az újság segít eloszlatni a ho-Todorán a rekortánon A „PIRAMIS” TITKA

Next