Bátor, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)

2001 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM 1.SZÁM NYÍRBÁTOR VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA ÁRA: 80 FT Jönnek a hollandok, épül a baromfiüzem. Sürgetik a határátkelőhely megnyitását. A város, sőt az egész vonzáskör­zet lakossága évek óta várja, hogy olyan cégek települjenek Nyírbátorba, melyek jelentős számú munkahelyet teremte­nek. Ezért is váltott ki nagy ér­deklődést az elmúlt évben a hír, mely szerint holland-amerikai befektetők zöldmezős beruhá­zásként egy nagy gyárat építe­nek a városban. Milyen stádi­umban vannak most az ezzel kapcsolatos tárgyalások, erről, illetve a város idei helyzetéről kérdeztük Petróczki Ferenc polgármestert. -Ami a város pénzügyi helyzetét il­leti, azt hiszem, hogy az idei év a korábbiakhoz képest kiegyensú­lyozottabb, nyugodtabb lesz. Nem csupán az intézmények működte­tése biztosított, hanem még más jellegű kötelezettségeket is tudunk vállalni. Támogatunk kulturális- és sporte­gyesületeket, gondolkodhatunk fejlesztésben, megfelelő módon tudjuk méltatni ünnepeinket. Pénzügyileg a költségvetésünk sta­bil, és bár szükségünk van folyó­számlahitelre, ez nem terheli meg a város költség­vetését.­­ A környék, és ezen belül a város életének talán legfájóbb pontja a munkanélküliség. Történt-e előre­lépés ennek felszámolása terén ? - Az önkormányzatnak egyik leg­fontosabb célja, hogy a város gaz­daságát, az itteni vállalkozókat se­gítse. Nem korlátlanok a lehetősé­gek, de olyan környezetet kell te­remtenünk, amelyben a vállalko­zások biztos jövőt látnak. Nagy öröm számomra, hogy hol­land-amerikai vegyesvállalatokkal sikerült túljutni a szándéknyilatko­zatokon összesen több mint 1000 főt foglalkoztató elektronikus ösz­­szeszerelő üzem létrehozásáról. Ebben a folyamatban segítségünk­re volt a Területfejlesztési Tanács, a Gazdasági Minisztérium és az ITD Hungary, a gazdasági és a külügyminisztérium vállalkozás­ösztönző cége. Bár egy ilyen mil­­liárdot meghaladó beruházás na­gyon körültekintő, időtörlő folya­matban valósulhat meg, mégis tü­relmetlenül várom, hogy megtör­ténjen az első kapavágás. Mind a Megyei Területfejlesztési Tanácstól, mind pedig a gazdasági Minisztériumtól sikerült biztosí­tani a letelepülni kívánó cégeknek a munkahelyteremtő támogatáso­kat. Ebben a folyamatban segítsé­get kaptunk parlamenti képvise­lőktől, de mindenki rendkívüli jó­indulattal kezelte a "nyírbátori ügyet". - Meg tudunk-e már nevezni vala­milyen konkrét időpontot? - El kell mondanom, hogy két üzem idetelepítéséről folynak a tárgyalások. A kisebbik esetében a beruházók szándéka, illetve az el­nyert pályázatok 2001 -re szólnak, tehát ebben az esztendőben meg kell valósulniuk a fejlesztéseknek. A vezetők kiválasztása folyamat­ban van, és remélem, hogy rövid időn belül, még a tavasz folyamán, mindenki által érzékelhető módon megindul a megvalósítás. A na­gyobbik üzem esetében a beruhá­zások zöme várhatóan a jövő évre húzódik át. - A nyírvasvári út jobb oldalán je­lenleg is folyik egy beruházás. Erről mit kell tudni? - Örömmel mondhatom, hogy Földművelésügyi Minisztérium területén is komoly fejlesztés kez­dődött városunkban. Egy európai színvonalú baromfifeldolgozó épí­téséről van szó, mely már az elmúlt év őszén megkezdődött. Ehhez majd egy biogáztermelő­ üzem is társul. Ez a beruházás is milliárdos értékű, és ami még fontosabb, munkahelyeket teremt. Nagyon örülök ezeknek a beruhá­zásoknak, de természetesen szá­momra legalább ilyen fontosak a­­zok a munkahelyeket biztosító vál­lalkozások, amelyek a városban je­lenleg is működnek. Az ő fi­gyelmüket is szeretném felhívni azokra a lehetőségekre, amelyeket a Megyei Területfejlesztési Tanács és a Széchenyi-terv lehetőségei biztosítanak.­­ Ismeretes, hogy az uniós pályá­zatoknál elsősorban azokat a pro­jekteket létesítik előnyben, ame­lyek a települések összefogásával valósulnak meg. Mi a helyzet az együttműködés terén?­­ Kétségtelen, hogy Nyírbátornak a városhatáron túlmutató feladatai is vannak. Akkor, amikor váro­sunkban munkahelyeket terem­tünk, ezzel a városkörnyék is jobb helyzetbe kerül. Vannak ugyan­akkor olyan feladatok, pályázati lehetőségek, amelyek csak konk­rét kistérségi összefogással való­sulhatnak meg. Ilyen például a hul­ladékhasznosítás. Ezért is tartom fontosnak, hogy a város és a környező települések építő, jó kapcsolatban legyenek egymással. Ezeket a kapcsolatokat kívánjuk ápolni azokkal a találkozókkal, amelyeket munkatársaimmal a környékbeli polgármesterekkel szervezünk. - Úgy hírlik, Nyírbátor önkor­mányzata nemrég ismét sürgette a vállaji határátkelő megnyitását, kiépítését... - Nagyon fontos lehetőség a tér­ségnek és a városnak a vállaji ha­tárátkelőhely sorsa. Évek óta hú­zódik a megnyitása, annak elle­nére, hogy a magyar kormány többször kifejezte ezirányú szán­dékát. Jelenleg a magyar oldalon a szükséges épületek elkészültek, nemzetközi pályázatot nyújtot­tunk be a Vállajt Nyírbátorral ösz­­szekötő út szélesítésére, felújításá­ra. Ugyanakkor a határ túloldalán még nem történt említésre méltó előrelépés. Nyírbátor város önkor­mányzata a térség településeivel együtt kérte a magyar kormányt a határátkelő mielőbbi megnyitásá­ra. Ehhez a kérésünkhöz csatlako­zott a megyei önkormányzat is. A válasz tartalma szerint a magyar fél"... törekszik a határátkelőhely mielőbbi megnyitására. A román partner viszont 2003. december 31-ét jelölte meg a legkésőbbi időpontnak." Új térítési­­ díjak (2. oldal) Okmányirodai tapasztalatok (2. oldal) Új lakások­­ épülnek ■ 3. oldal Alapítvány a tanuszodáért (3. oldal) Vállalkozás­élénkítő -­4. oldal pályázatok | Egy rene­szánsz kastél Hunyadi-hét (6. oldal) Csapataink tavaszi­­ sorsolása (6. oldal) Beköszöntő Tisztelt Nyírbátornak! Örömmel jelentjük Olvasóinknak, hogy két esztendei hallgatás után a "Bátor" újság, Nyírbátor Város Önkormányzatának lapja újra megjelent. Alig múlt el nap ezalatt az idő a­­latt, hogy ismerősök, a város mindennapjai felől érdeklődők, ne kérdezték volna meg: mikor olvas­hatunk helyi hírekről, a városban élőket joggal foglalkoztató kérdé­sekről, a pletykaszintű hírforrá­sokat mikor söpri el és váltja fel hi­teles és időben megszólaló tájé­koztatás. Jogos elvárása volt ez a városla­kóknak, hiányát érezte az írott mé­dia adta kapocsnak az Önkor­mányzat is. Hisz önmagát fosztotta meg információs társadalmunk­ban a párbeszédtől, a közélet, a te­lepülés iránt felelősséget érzők, Nyírbátorért tenni akarók moz­gósításától. Talán többen jöttek volna el a szá­zad és egyben évezred záró rendez­vényeinkre, a Millennium évének nagy helyi alkalmaira. Talán többen örültek volna apró városi sikereknek, segítettek volna a köz­érzetünket javító városszépítő tet­teinkben, és megfogták volna a vi­rágokat megcsonkító, a hangula­tos utcatábláinkat meggyalázó ke­zeket. Hiszem, hogy a minden hónap első hetében megjelenő "Bátor"­ újság színes hírei, aktuális kér­désekkel foglalkozó cikkei, mindennapjainkat, ter­veinket bemutató írásai, a városért való együttgondolkodás és cse­lekvés új forrásait fogják fel­szabadítani, s erősíteni fogják korunk egyik nagy alapigazságát: az önkormányzat, a helyi közösség csak akkor érhet el sikereket, teheti szebbé környezetét, alakíthatja életét, ha közösen fogalmaz meg helyi értékrendet, teremt és formál egy olyan szokásrendet, melyet mindnyájan, Nyírbátor lakói Nyír­bátorért, egymásért fel tudunk vállalni. Az újrainduló "Bátor" újság ezt a célt kívánja szolgálni, ezt a szelle­miséget akarja sugallni. Báthori Gábor alpolgármester Ünnepi program Március 14-én a Papok rétjén, a Minorita téren kerül sor a nemzeti ünnepünket méltató rendezvényre. 18.15-18.30 Gyülekezőt fúj a Nyírbátori Koncertfúvószenekar 18.30 Himnusz 18.35 Köszöntőt mond Petróczki Ferenc, Nyírbátor város polgár­mestere, valamint dr. Helmeczy László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke. 18.40 Ünnepi beszédet mond dr. Dávid Ibolya, igazságügyminiszter, az MDF elnöke. 18.50-19.20 Ünnepi műsor. A Magyar Golgota című nemzeti folk-rockot a Talán Teátrum adja elő. Koreográfia: Demarcsek Györgyné, rendező: Buzogány Béla. A rendezvény, melynek szervezője a Szárnyas Sárkány Kulturális Vállalkozás, tűzijátékkal zárul. Szimbólum, tanulság, biztatás. Úgy is mondhatnók, a magyarság többezer éves történetének kivo­nata van egy jelszóban, amelyet egyszerűen, hétköznapiasan " március 15-nek" mond a magyar, immáron 153 éve. E jelszó, melyről azt gondolták korok, ideológiák, hogy torzítható, lényegében megváltoztatható, örökül, legyőzhetetlenül bi­zonyítja: egy kis nemzet, amely a népvándorlás hullámain legké­sőbb érkezett Keletről, de amely minden érzelmi és érdekszálával a nyugati kultúrába kapcsolódik bele, minden leveretés után talpra tud állni, hogyha felül a szabadság hajójára. Ama XIX. századi 30-as, 40-es éveknek, a reformkornak, az akkor élő, a magyar jövőben gondolko­dóknak, azért cselekvést is fel­vállaló hazafiaknak is ezt a kérdést tette fel a haladás; eljuthat-e a ma­gyarság saját erejéből a fejlődés­nek ama fokára, amelyen a nyugati civilizált népek állottak, legyőzve az útjába szándékosan gördített akadályokat, legyőzve önmagát? 1848 márciusának pozsonyi és pesti viharos eseményei, a ki­nyomtatott nemzeti kívánságok 12 pontja, megadják e dilemmára a magyarság válaszát. Az akkori döntés helyességét nem változtat­hatta meg sem a nemzetközi erő­szak, sem pedig az időlegesen győzedelmeskedő 17 éven át tartó súlyos abszolutizmus. A megtorpanás időleges lehet csak, nemzedék­­ léptekben ugyan mérhető, ám a civilizációban működő csodálatos, titkos erő, az egész világra kiterjedő átalakulás, fejlődés feltartóztathatatlan. Hirdetni a szabadságot, nem en­gedni a vérvesztett idők nemzete­ket, hazát, egyént emésztő rángá­­sának, hanem tudni azt: a jövő csak a szabadság útján található; ez Március 15. üzenete, nemcsak a magyar hazának, hanem az egész Emberiségnek. Báthori Gábor alpolgármester

Next