Bécsi Napló, 1981 (2. évfolyam, 2-6. szám)

1981-03-01 / 2. szám

VARGA LÁSZLÓ Az új elnöktől az amerikai republikánusok csodát várnak, az európaiak, egy erős Ameri­kát, a harmadik világ több dollárt, míg a Vas­függöny mögött, azt hogy a Kreml tartó osz­lopait meglazítja. Az amerikai elnöknek, mint általában min­den politikai vezetőnek céljai eléréséhez négy feltétel szükséges: tehetség, döntési képesség, a körülmények kedvező alakulása és nem utolsó sorban szerencse. Trumant az amerikai nép egy része, de kü­lönösen az európaiak lekicsinyelve, kis ember­ként fogadták. De nagy elnök lett, mert a körülötte sürgölődő tudálékosokat, a testet­­emésztő intellektuálisokat félretolta és jól működő ösztönére hallgatott. Nem volt in­tellektuális, de intelligens volt. (A kettő nem ugyanaz, így a magyar paraszt sem intellek­tuális, de magasan intelligens.) Igaz Truman­­nak kedveztek a körülmények, atombombája is volt. De legalább ilyen erős volt, ha dönteni kellett. A szürke kis Truman, fényes elnök­ként írta be nevét az amerikai történelembe. Elődje Roosevelt rendkívüli intellektuális, intelligens is, a külső körülmények is kedvez­tek neki, Amerika összeroppant gazdasági életét rendbehozta, a kis ember istápolója,­­de — máig is titok miért — a Vasfüggöny mö­götti népek sírásója lett, így 35 év után is, a legnagyobb dicséretek és keserű átkok kö­zött pihen, a festői, New York állambeli Hyde parkban. Eisenhowert a szerencse a tenyerén hor­dozta. Minden sikerült neki. A választási küzdelemben szinte elsöpri az amerikai po­litikai élet fényes intellektuális csillagát, Stevensont. Népszerű, hatalma korlátlan, Amerika gazdag, de a körülményeket nem tudta kihasználni. A magyar forradalmat sem. Fényes generáisként vonult be Washington­ba, de szürke elnökként marad a történe­lemben. Kennedy brilliáns intellektuel. A Fehér Házban reggelenként munkatársaival Shakes­­pearet szavalnak, könyv nélkül, szinte ver­senyeznek. Miközben szelleme száguld a le­vegőben, a földön mindig megcsúszik. A szerencse messze elkerülte, a kubai fiaskótól haláláig, szinte semmi sem sikerül neki. Meg­tört fény lett, de Amerika népe a szívébe zárta. Johnson a század politikai tüneménye. A belpolitikában varázsló, a Kongresszust az ujjai köré csavarja és minden kívánságából te­mény lesz. Egymás után hajtja át a kis em­bert megsegítő törvényeit. De miközben a törvényhozással úgy játszik, mint macska az egérrel, Vietnamban ezt teszi vele Ho Chi Minh, mert a külpolitikában járatlan. Ténfe­­reg. Ott voltam New Yorkban a Freedom Házban, amikor Johnson mérgesen felemelte jobb kezét, jól megszúrta a levegőt és indula­tosan mondta: „És mégis győzni fogunk!”... De nem győztek, mert nem az ösztönére, hanem a katonákra hallgatott. Ez tette kese­rűvé. Az amerikai elnökök között, mint a szociális igazság támogatója, a kis ember megsegítője, neve aranybetűkkel íródott. Nixon a század politikai csalódása. A kül­politikában úgy úszik, mint a pisztráng a hegyi patakban, de a belpolitika nem ínyére való. A Vasfüggöny mögötti népek tőle vár­ják, hogy Brezsnyev meggyengül és így sorsuk jobbra fordul. Nem ez történt. A politikai élet nagy fintora, hogy éppen Nixon alatt, a hetente­ szerelmes Kissinger révén a meg­szállott népek sorsa nem javul, sőt Brezs­nyev megerősödik. Nixon áldozata lett az amerikai politikai élet betegségének: a sikert­ összetévesztik az eredménnyel. Nagy érdeme, hogy Peking kapuját kinyitotta Washington és Nyugat felé, de hogy Washington fényes ajtaja mögötte becsapódott az az ő hibája. Még akkor is, ha a sajtó kíméletlenül bánt vele. Bár a külpolitika a kisujjában volt, az egész világot ismerte, de önmagát nem. Nem tudott felejteni. Belpolitikai ellenfeleit jobban üldözte, mint Brezsnyevet. Ezért fizetett. Nagy árat. A nagyság elkerülte, mert az nem megy kicsinyesekhez. Ford, derék, tisztességes, kedves ember volt. Carter üstökösként jelent meg és kedvenc szólás-mondásával azonnal népszerű lett. Nem Washingtonból jöttem és nem vagyok ügy­véd, mondta legalább százszor. Meg is lát­szott rajta. Kevés ember indult el annyi re­ménnyel és hittel, mint ő. De sem a bel-, sem a külpolitikában nem volt gyakorlata és mire megszerezte, már mennie kellett. Igaz, a körülmények sem kedveztek, a ros­­­szabbodó gazdasági helyzettel és Iránnal nem tudott megbirkózni. A feladatok túl­nőttek rajta. Szerencséje sem volt. Elnöksége elején az emberi jogok érvényesüléséért küzdött. Szinte bombát dobott a nemzetközi levegőbe. De ez sajnos nem Moszkvában, hanem Közép-Amerikában robbant, aminek következményei nem értek véget. Az ameri­kai történelemben nem üstökösként, hanem kialudt csillagként emlékeznek róla. Reagan beiktatása fényűző volt, Washing­ton fényárban úszott. Ez a remény kisugár­zása volt. Végre egy határozott férfi, mond­ták. Reagan nem intellektuális, de ösztöne, intelligenciája erősnek látszik. Gyakorlati ember, a szóbűvészeknek nincs helyük kor­mányában. Páratlan sebességgel kezdett: be­iktatása után 9 nappal sajtókonferenciát tar­tott, ahol egyénisége jól megmutatkozott: a gazdasági kérdések megoldására összponto­sít. Itt otthon van, bár inkább a tőke, mint a kisember oldalán áll. Ha azonban az izgága újságírók kérdéseikkel a külpolitika területére vitték, izgett-mozgott, nem volt olyan ott­honos, mint a gazdasági vonalon, ahol hi­bátlanul, sőt fölényesen válaszolt. A diplo­mácia ásatag nyelvét félretéve a Szovjetunió politikáját nevén nevezte: „félrevezetnek, hazudnak”. Ezt a kétségtelenül erős, de igaz megállapítást Moszkva visszautasította és Reagant tájékozatlansággal vádolta, de a sze­rencse Reagan mellé állt. Amit ui. Gromyko a Haig külügyminiszterhez intézett levelében a lengyel és afgán kérdésben írt: „félrevezetés és hazugság”. Reagan valószínűen azért összpontosít a bel­politikai kérdésekre, és főleg a gazdaságiakra,­­arrol a bürokratikus hínárokat le akarja sza­kítani az egyéni kezdeményezésről és a vállal­kozás szabadságáról), mert azt tartja, ha Amerika belül erős, tekintélye kifelé is megnő. Ez igaz. Naiv, aki azt hiszi, hogy Reagan a rá váró óriási feladatokat négy év alatt megoldja. Erre még a zseni sem képes és Reagan nem zseni, de praktikus, cselekvő, ösztönös, intelligens elnök, aki, ha kell dönteni is képes. Hogy ez elég lesz-e, még nem tudjuk. És azt sem, hogy a körülmények miként alakulnak - elsősorban a lengyel kérdés — és Fortunával milyen vi­szonya lesz. Fél év múlva azonban már látni lehet — amit minden jóhiszemű ember kí­ván —, hogy Amerika elindult-e egy szellemi és gazdasági reneszánsz útján, ami egyben a Kreml hatalmi törekvéseinek végét is jelenti, vagy a washingtoni fények megfakulnak, ami a Kreml erősödését jelentené és nem utolsó sorban Amerikának és a Vasfüggöny­­ mögötti népeknek további megpróbáltatást. Igen Tisztelt Kormányelnök Úr! Alulírott Dr. Janics Kálmán, nyugdíjas orvos, vágkirályfai lakos, kötelességemnek tartom, hogy Önt társadalmunk egyes negatív jelenségeiről tájékoztassam Ismeretes, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja 1963-ban ünnepélyesen biztosította a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lakosságát arról, hogy soha többé nem térnek vissza azok a tévedések, amikor az államhatalom szervei a polgárság rovására visszaéltek a hatalommal. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az elmúlt három évben a hatalommal való visszaélés és törvénytelenségek több esetével kerültem szembe. 1978. március 31-én orvosi állásomból a rozsnyói járásban hamis vádaskodás és zsaro­lás útján távolítottak el. Ezt az eljárást kény­telen vagyok a szocialista törvényesség durva megsértésének és hatalommal visszaélésnek minősíteni. 1979. január 24-én Szatmáry Ád­ám álnév alatt rejtőző cikkíró tollából az Új Szó­ban személyem ellen irányuló cikk jelent meg, teljes egészében hazug felépítésben, nyilvános megszólás és gyalázkodás céljából, melynek következtében második orvosi állásomat is el­vesztettem. Ezen törvénytelen eljárásért első­sorban az Új Szó főszerkesztője Dr. Rabay Zoltán felelős. A cikk állításaival szemben panasszal éltem, de a bizonyítható hazugsá­gok ellenére egy kihallgatáson kívül (1979. június 4.) jogorvoslatot elérni nem sikerült. A fenti tényeken kívül a szocialista törvé­nyesség több hatalmi megsértéséről is tudo­másom van. Levelem megírását azért tartot­tam szükségesnek, mert úgy látom, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Főállam­ügyészsége esetemben tanácstalan, ezért ké­rem a szövetségi szervek vizsgálatát. 1980 június Dr. Janics Kálmán s.k. ELNÖKÖK JANICS KÁLMAN LEVELE a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Kormány­ elnökének Lubomir Strougalnak A SZOVJET PÁRTKONGRESSZUS 17 millió szovjet kommunista párttag 5000 küldötte előtt zajlott le a meglehetősen ko­mor hangulatú 26. szovjet pártkongresszus. Leonyid Brezsnyev beszéde 3 óra 40 percig tartott. Különösen tanulságos, amit Lengyel­­országról mondott. Szerinte a „testvéri Len­gyelországban” „a szocializmus ellenségei a külső erők támogatásával, anarchia létrehozá­sával igyekeznek ellenforradalmi mederbe te­relni az események alakulását. Mint a LEMP KB legutóbbi plénuma megállapította, Len­gyelországban olyan veszély keletkezett, a­­mely fenyegeti a szocialista állam alapjait. A lengyel elvtársak most azon munkálkod­nak, hogy leküzdjék a válságos helyzetet. A párt harcképességének fokozására, a munkás­­osztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsola­tok megszilárdítására törekszenek, konkrét programot dolgoznak ki a lengyel népgazda­ság rendbehozására.” .....A lengyel munkásosztály, az ország dol­gozói bizton számíthatnak barátaikra és szö­vetségeseikre. A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani!” Erre mondták régen a lengyelek, hogy „az oroszokkal jóban lenni olyan, mint a tigrist simogatni: az élvezet csekély, a veszély nagy.” Milyen erős a keleti tömb ? 7. NDK A Német Demokratikus Köztársaság soha nem látott katonai propagandabevetéssel ün­nepli az ún. Nemzeti Néphadsereg (Nationale Volksarmee, NVA) 25 éves fennállását. A tö­megtájékoztató eszközök naponta oldalnyi cikkeket szentelnek megdicsőítésére, melyek­ben minden alkalommal rámutatnak „a Szov­jetunió hősies hadseregével való testvériség­re”, vagy a „fegyveres testvériségre”. A Nemzeti Néphadsereget 1956-ban léte­sítették és minden tekintetben a szovjet had­erőkhöz igazították. Az NDK-t két katonai körzetre - a III. körzetre (Lipcse) és V. kör­zetre (Neubrandenburg) — osztották fel, amelyekben ma 6 aktív páncélos és motorizált üteghadosztály áll. A páncélos tartalék számát mintegy ezerre becsülik. A két páncélos had­osztály, a 7-es és a 9-es Drezda, illetőleg Eggesin térségében, a motorizált üteghad­osztályok (az 1., 4., 8. és a 11. számú) Pots­dam, Erfurt, Schwerin és Halle környékén állomásoznak. A Nemzeti Néphadseregnek ezenkívül van 2 független tüzérségi és 2 lég­elhárító ezrede, különböző speciális egységei zászlóaljnyi nagyságrendben, valamint 2 gya­logsági (földi) rakétabrigádja. A Nemzeti Néphadsereg aktív állományát 180 ezer főre becsülik. A tartalékosok száma 250 ezer emberből áll. Mind a hat hadosztályt állandóan első számú riadókészültségben tart­ják. A két katonai körzet parancsnokságának vezérkari rangja van. Az információk szerint háború esetén a keletnémet csapatoknak nem lesz nemzeti főparancsnoksága, hanem alá­rendelik a Varsói Szerződés frontparancs­nokságának, ill. front-vezérkarának. Jelenleg 5000 keletnémet katonai állományban levő szemág működik „tanácsadóként” és kikép­zőként Afrika és Ázsia legalább 14 orszá­gában. A páncélos és a motorizált üteghadosztályo­kat 1700 harci páncélossal, főképp T-54-es és T-55-ös, 1979 óta néhány T-72-es típusú páncélossal szerelték fel. A Nemzeti Néphad­seregnek az aktív egységekhez beosztott harci páncélosokon kívül van mintegy 1000 tartalék páncélosa. A kötelékek felszerelésé­hez ezenkívül 880 BRDM típusú, 500 BMP, 1000 BTR típusú csapatszállító páncélozott gyalogsági harci járművek és a legmodernebb szovjet ütegek tartoznak, részben önmeghaj­tású talapzaton. A 38 ezer fővel és 30 ezres tartalékkal ren­delkező légierőknek mintegy 350 harci gépe van, melyeket 4 vadászbombázó-, 19 vadász-, 3 csapatszállító- és 6 helikopter-rajra osztot­ták fel. A harci gépek a MIG-17-es, MIG-21-es és a MIG-23MF típushoz tartoznak. A csapat­­szállító gépek típusa: 11-14, Tu-134, An-2 és An-14. Az Mi-2-es és az Mi-8-as idősebb heli­koptereken kívül 1979 óta van az NDK had­seregnek Mi-24-es harci helikoptere is. A lég­elhárító egységeket a légierőkhöz csatolták. Az ún. népi tengerészet (Volksmarine) Wilhelm Elm admirális parancsnoksága alatt 16 ezer főből áll. A tartalék 25 ezer ember. Jelenleg 181 harci egysége van és kb. 32 is­kola- és segédhajója. 1978-ban ill. 1979-ben kapták a Szovjetuniótól az első két fregattot az ún. „Konn” osztályból; ezek a „Rostock” és a „Berlin” elnevezésű hajók. Most várják egy további egység érkezését. A tengerészet­nek van ezenkívül egy fregattája a „Riga” nagyságrendből, 52 aknakereső- és eltávolító hajója, 15 rakétával felszerelt gyorscsónakja az „Osa” osztályból, 14 vadász-tengeralatt­járó a „Hai” osztályból, 18 „Shershen” osz­tályú nehéz torpedó-gyorscsónak, 30 könnyű („Libelle”) torpedócsónak, 10 („Iltis”) kön­­­nyű torpedócsónak, 18 partvédelmi hajó (KB-123) és 12 csapatszállító, inváziós célokra alkalmazható hajó („Frosch”). A néptenge­részet támaszpontjai a Keleti-tengeri kikötők­ben van, Rostock, Warnemünde, Peenemünde, Sassnitz, Tarnewitz és Wolgast közelében. Ezekhez a reguláris csapatokhoz hozzá kell még számítani az 500 ezer főből álló munkás harci egységeket („Kampfgruppe der Arbeiter­klasse”), mely nem más mint a pártmilícia, — van T-54-es és T-55-ös páncélosa is, — vala­mint a 46 ezer főből álló határvédelmi egy­ségeket és a 25 ezer főből álló államvédelmi csapatokat. A katonai jellegű és félkatonai szervezetekhez az említetteken kívül még hozzá kell vennünk a Günter Teller altábor­nagy által vezetett technikai és sportszövetsé­get (Gesellschaft für Sport und Technik), melynek több mint 300 ezer tagja van. Az ifjúság katonai iskolázása már a népis­kolákban kezdődik a 10. életévtől. A mind­két nemű gyerekeket kiképzik a fegyverek használatára is. A népiskolák utolsó két osz­tályában a tanulóknak évente egyszer katonai terepgyakorlaton kell résztvenniök. A kelet­német fiatalságnak azonban nem nagy kedve van katonáskodni. A tiszti és altiszti képzés­ben állítólag hiányosságok észlelhetők, úgy­hogy a kommunista ifjúsági szervezet kény­telen volt verbuváló csoportot felállítani, hogy a fiatalokat rábeszélje a katonai pálya választására. TAUBINGER LÁSZLÓ A PAX ROMANA hagyományos tavaszi találkozó­ját Assisiben rendezik meg a húsvét utáni héten. A tavalyi kongresszus témáját folytatva az emberré­­válás, az ember és természet kapcsolata után a vál­tozó korunkban alakuló emberrő­l, a személyiség kibontakozásának kérdéseiről lesz szó. Érdeklődés a Katolikus Egyetemi Mozgalom címén: München 81., Oberföhringer Str. 40. Az EURÓPAI PROTESTÁNS MAGYAR SZABAD­­EGYETEM 1981. évi akadémiai hetét a nagyhéten a dél-tiroli Bozen/Bolzano melletti Schloss Korb nevű szállodában rendezi (április 11-18). A talál­kozó témája: Tolerancia és pluralitás a jövő magyar életformája. Magyarországról érkezik Benda Kálmán történész, Losonczi Ágnes szociológus és András­­faly Bertalan pécsi etnográfus. A külföldi magyar előadók: Vass György innsbrucki teológiai tanár, Balla Bálint berlini szociológus, Bárczay Gyula ref. esperes, Kiss Sándor strassburgi jogászprofesszor, Szépfalusi István bécsi ev. lelkész, Szöllő­sy Árpád, a szabadegyetem elnöke, Tóth János genfi nemzet­közi jogász. Részt vesz ezenkívül Ferdinandy György (Puerto Rico) és Vekerdi László (Budapest) író, valamint Lohinszky Lórándné a marosvásárhelyi állami színház tagja. BALATONI ÖSSZKONFORTOS HÁROMSZOBÁS HÁZ KIADÓ AZ ÉSZAKI PARTON. BÉR (VALU­TÁBAN FIZETHETŐ) HETI 1.000,­ SCHILLING­­TŐL. Cím a kiadóban.

Next