Bécsi Napló, 1982 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
MENEKÜLTPROBLÉMÁK Az elmúlt évben 35 ezer menekültet fogadott be Ausztria. Hatalmas szám. (1980-ban csak kilencezren jöttek a kommunista államokból.) Az elhelyezés és ellátás, az elirányítás és kivándorlás megszervezése nagy gondot okoz az osztrák hatóságoknak, főképp mert a menekülők száma hol magasba szökik, hol elapad, vagyis az is baj, ha nagy számú adminisztratív személyt állítanak be, az is, ha keveset. A lengyel tragédia a lengyel menekültekre összpontosította a figyelmet, s a felmerülő nehézségeket az új menekültek nem egyszer annak tulajdonítják, hogy a magyarok másodlagossá váltak. Hogy miként gondolkoznak az Ausztriában várakozó honfitársaink, hogy milyen problémák merülnek fel és ezt miként ítélik meg magyarok és osztrákok, az alábbi összeállítással próbáljuk érzékeltetni. A zömében negyed- és féligazságokkal tömített írással nem kívánunk részleteiben foglalkozni, csupán azt jegyezzük meg, hogy Ausztriában sokféleképpen lehet viszonyulni a menekültkérdéshez, csupán ezen a hangon nem lehet eredményeket elérni, hatósági és menekültszervezeti támogatásra ill. megértésre számítani. (A megnevezett írás névvel jelent meg a bécsi magyar újságban, vagyis feltehetően nem azonos a lap kiadóinak illetve felelős szerkesztőjének véleményével!) Ebben az összefüggésben még megjegyezzük: a menekülttábori protestáns lelkészi hivatal kivándorlási, letelepedési és visszatérési kérdésekben — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül - változatlanul az új menekültek rendelkezésére áll. MÁSOKÉRT EGYÜTT, 1981. dec. A LEÉRTÉKELTEK Csak gazdasági menedékjogot kaptam, mert azt mondtam, semmi közöm, nem akarom, hogy közöm legyen a politikához. Most másodrangú ember lettem? A politikai menedékjoggal rendelkezők útlevelet kapnak, itt maradhatnak. Én nem. De vajon az én gazdasági okaimért nem a politika a felelős? Van egyáltalán gazdasági menekült? Vagy talán azt hiszi valaki, hogy a lengyelek azért hagyják ott hazájukat, mert nincs hús? N.S. Alsó-Ausztria A jelenlegi osztrák joghelyzet szerint a menekült fogalmát a jogtalanul üldözöttekre alkalmazzák; aki gazdasági szükségből hagyja el hazáját, jogi értelemben nem menekült. A „gazdasági menekült” fogalma a jogi nyelvben jelenleg nem létezik. Az amerikai kongresszus külpolitikai elnöke Bécsben jártakor azt mondta, hogy Amerikának „tisztáznia és bővítenie” kellene a menekült fogalmát, hogy azokat is magában foglalja, akik gazdasági ínségből vándoroltak ki hazájukból. DIE PRESSE, 1981. december 12-13. 1974 májusában turista útlevéllel Csehszlovákián át Ausztriába jöttem, ahol úgy döntöttem, hogy nem térek haza Magyarországra. Később azonban nem bírtam meglenni a család nélkül. Visszamentem. Pokol volt... 1981. július 13-án — mindent hátrahagyva — rozzant Trabantban most már családommal együtt hagytam el az országot. Jugoszlávián át Olaszországba, majd onnét az általam annyira megszeretett Bécsbe utaztunk. Nyugalmat és gondtalan életet ígértem családomnak és ehelyett immár hónapok óta az idegőrlő bizonytalanságot kapják itt is. És miért? Azért mert nem az első szabad országban — történetesen Olaszországban — kértem politikai menedékjogot. De nekünk nem volt szándékunk sem Olaszországban, sem máshol menedékjogot kérni. Ide igyekeztünk! Itt akartunk letelepedni, élni és dolgozni. Sz.L. Bécs TÁJÉKOZATLANSÁG Elkeserít az a tehetetlenség, amire itt kényszerülök. Ne értsenek félre, nem panaszkodni akarok, hiszen igazán kitűnő ellátásban részesülök itt, Felső- Ausztriában. Az osztrák állam nagyvonalúságát és az emberek többségének vendégszeretetét nagyra értékelem. Szívesen átvállalnék egy részt ügyeink intézéséből, de nem lehet Még információt sem kapunk. Mindenre azt mondják, várjunk, majd elintézik. Aztán egy szép napon kiderül, hogy azért nem haladunk, a követség azért nem ad vízumot, mert nem szereztünk útlevelet, nem jártunk utána az erkölcsi bizonyítvány kiállításának. Avagy azt tanácsolják, ne menjünk orvoshoz, mert majd jönnek értünk. Aztán három hét múlva kiderül, mégis egyénileg kell mennünk. Mindezt még egyszer hangsúlyozni szeretném — nem az elégedetlenség mondatja velem. Ezt a pár hónapot már kibírjuk. De nehéz megállni szó nélkül, milyen kicsiségekkel lehetne megtakarítani időt és pénzt, bennünk pedig az eltartottság rossz érzését. S.G. (Felső-Ausztria) Aki tájékozott, az megérti a menekülteket... Ha a menekült tájékozott, jobban megérti saját helyzetét. Központi hely vagy csak egy füzet, mellyel a menekült tájékozódhatna a segélylehetőségekről, egyelőre nincs. Hivatalos menekültügyi kuratórium ugyan van, de régóta nem hívták össze és feladata sem világos. Széles mező kínálkozik mindnyájunk érdekében. WIENER ZEITUNG (1981. dec. 16.) Barátom háromtagú családjával szeptember közepén volt a kanadai követségen. Regisztrálták. Utána: orvosi vizsgálat. Lelkére kötötték, szerezzen be erkölcsi bizonyítványt és útlevelet kérte. Azt mondták, rendben van. Két hónap eltelt, két hónapig fizette a háromtagú család költségeit az osztrák állam. Végül taxival vitték a családot Traiskirchenbe, hogy átvegyék az útlevelet. Mások itt kapják meg a helyi csendőrségen. O.S. (Alsó-Ausztria) MÁS HANGOT! A Bécsi Napló legutóbbi számában közölt Két világ közt című cikk egyes kitételei felháborítottak. Nekünk itt ne lázítson senki, se Ausztria, se a Nyugat ellen. Mi hálásak vagyunk az osztrák népnek és az államnak, azt pedig 25 év tapasztalatából tudjuk, mi előnye van az itteni életnek a hazaival szemben. Az ilyen pökhendi hang azt a benyomást kelti, hogy az illetőnek talán nem is a kommunista rendszerrel van baja, hanem mindenkivel, bárhová kerül, ti. mert ő az összeférhetetlen. H.L. Bécs A BÉCSI EUROPA CLUB január 16-án rendezte meg szokásos évi farsangi bálját, majd a hónap végén tartotta meg közgyűlését. A klub következő előadói estje február 18-án lesz, melyre Tollas Tibort hívták meg a Nemzetőr megalapításának 25. évfordulója alkalmából. A két részes esten előbb a szellemi ellenállás magyarországi helyzetével foglalkozik az előadó, majd az Évgyűrűk című új kötetéből olvas fel. A klub a magyar nemzeti ünnepet március 11-én este 1/2 8 órai kezdettel üli meg. Az előadások színhelye, mint mindig, a belvárosi Károly-palota, Annagasse 20. ooo MÉSZÖLY MIKLÓS december 4-én, ELEK ISTVÁN Herder-ösztöndíjas író január 19-én tartott szerzői estet a bécsi Bornemisza Péter Társaság és a Literarisches Quartier közös rendezésében. poo A BÉCSI MAGYAROK KULTUREGYESÜLETE 1982. február 6-án, szombaton este 8 órakor az Internat. Kulturzentrum Wien I., Annagasse 20-ban műsoros farsangi estet rendez. Közreműködnek: Bernát Zsófia operaénekesnő, M. Keresztényi Katalin (művészparódiákat ad elő), Hajdú Péter harmonikaművész, Prof. Reimann Berta zongoraművész. Konferál: Vajda Albert. A program magyar-német nyelvű utána hangulatos tánczene, büfé. Értesítjük tagjainkat és baráti körünket, hogy Egyesületünk 1982. február 18-án BRIDGE- tanfolyamot indít! A tanfolyam 3 hónapos és minden csütörtökön 19-21 óráig tart. A tanfolyam keretében a résztvevők megismerkednek a rober- és versenybridge szabályaival. Részvételi díj: havi 100, schilling. A tanfolyam előadója Monoszlóy Dezső. Jelentkezés és a tanfolyam helye Egyesületünk klubhelysége: Wien /., Sonnenfelsgasse 10. Telefonjelentkezés a 7368 515 szám alatt, 10-13 és 15-18 óra között! Klubnapok: minden csütörtökön 19 órától! SAJÓ ZSU batik-festményeiből, helyesebben batik eljárással készített, igen érdekes hatású képeiből jól sikerült kiállítást rendeztek a bécsi Internationales Pressezentrum helyiségeiben. PRIHODA LÁSZLÓ Új falak - régi képek címmel mutatta be új műtermét a bécsi Donaustadtban. — PÁLFFY PÉTER Bécsben élő festőművész is szerepel az osztrák Art Club gyűjteményes kiállításán, mely jelenleg a bécsi 20. század múzeumában látható, majd pedig vidéki turnéra indul. A legendás hírű Art Club az osztrák művészek legjelentősebb egyesülete volt közvetlenül a második világháború után, élen Albert-Paris Citterslohval, a bécsi fantasztikus realista iskola atyjával. Az Art Club megalakulása Pálffy Péter pályáján is fontos állomás: ekkor tért át a figuratívról az absztrakt festészetre. pop MÁTYÁS KIRÁLY és a reneszánsz Magyarországon címmel 1982-ben reprezentatív kiállítás nyílik a Melk közelében levő schallaburgi kastélyban, Ausztria egyik legszebb reneszánsz épületében. A nagy történelmi bemutató megrendezésében közreműködik a Magyar Nemzeti Galéria is. opp MOST MÁR ÉRTEM Amikor odahaza éltem, sok mindent megértettem. Tisztában voltam azzal, hogy Tito az imperialisták „láncos kutyája", hogy Rajk az „imperialisták ügynöke”, hogy sebaj, hiszen velünk van a 600 milliós kínai testvérnép, s annyira ébereknek kell lennünk, hogy mielőtt kesztyűt húznánk bele kell nézzünk, vajon nincs-e benne az ellenség keze. Aztán idegenbe szakadtam - választva a „rabságot” - s megint kezdtem bizonyos dolgokat nem érteni Nyugaton megforduló honfitársaktól állandóan azt hallottam, hogy odahaza mindenki építkezik, mindenkinek autója van, az ékszer üzlet előtt sorban állnak az aranyért, mert pénz, az van pocsékolásig. És ez az amit sehogyan sem tudtam megérteni; hogyan lehetséges ez a havi 3.000- 3.500 Ft-os országos átlagkereset mellett? S most, hogy az idén nyáron hazalátogattam, megvilágosodott elmém, tulajdon szememmel győződtem meg a titok nyitjáról. Mielőbb meg akartam mártózni a Balaton langyos vizében, s így sietségemben elmulasztottam forintot vásárolni, nyugati valutával érkeztem Magyarországra. Fonyódon már tankolnom kellett, s ezért sürgősen bankot kerestem, miközben egyirányú utcába hajtottam, persze tilos irányban. Nyomban ott termett egy rendőr, s kasszához kéretett 200,- Ft-ban állapítva meg csínytevésem jóvátételét. Közöltem, hogy nincsen forintom, s éppen most keresek egy bankot pénzváltás céljából. A rend őre barátságosan közölte, hogy ne töltsem a drága időt bank keresésével, ily csekély szolgálatra ő is kész, csak hajtsak bt második kis mellékutcába jobbra. így is «. .. majd odajött a rendőr, s szigorúan hivatalos árfolyamon beváltottam nála 100 márkát, azaz csak 80-at, mert 20 márkát levont helyszíni bírság címén. No, de a 100 márka még odahaza sem egy vagyon, hamar a nyakára léptem, s ismét forintot kellett vásárolnom. Bementem egy kisebb OTP fiókba, ahol egy igen szimpatikus fiatalember állt szolgálatomra. 150 márkáért kértem forintot. Annak rendjemódja szerint meg is kaptam a hivatalos forintösszeget, de nyugta nélkül. Kérdésemre a fiatalember közölte, hogy az nem fontos, s közben huncutul kacsintott felém. Ebből rögtön megértettem a dolgot, mint annak idején a párt parasztpolitikáját, s nem is forszíroztam a dolgot, mert hát ugye „leben und leben lassen", no meg én megkaptam a nekem járó pénzt, s részemről az ügy el volt intézve. Egyik nap felmentem a fővárosba, s este felkerestem az egyik elegáns éttermet, ahol már csak a periférián volt szabad asztal, s többeken a „Foglalt” feliratú tábla volt. A pincér látta, hogy nem vagyok megelégedve a nekem kiutalt asztallal, s nagy töprengés közben közölte, hogy megpróbálna valamit csinálni. Rögtön értettem a szóból, tudtam mi a kötelességem ilyenkor, s diszkréten átadtam neki egy ötvenest, mire egy nekem tetsző asztalról levette a „Foglalt" táblát, s még a széket is alám tolta. Hát igen, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen! Gondoltam, ha már Pesten vagyok, meglátogatom idős nagynénémet is, egyedül lakik 2 szobás lakásában, talán ott is alhatom. Nagynéném örült is jövetelemnek, de közölte, hogy szállást adni nem tud, mivel az egyik szoba IBUSZ-vendégeknek van kiadva, a másik szobában pedig ő húzza meg magát egyik unokahúgommal Klári néném elmondta, hogy a szoba bérbeadása elég szépen jövedelmez, mert mindig van vendége, de bizony ez havi 500 forintjába kerül. Aztán lehalkított hangon elpanaszolta, hogy havonta 500 forintot ad az IBUSZ-ban az egyik ügyintézőnek, aki ennek fejében állandóan biztosítja, hogy a szoba foglalt legyen; elvégre annak is kell valamiből élni, — nem igaz? Aztán találkoztam egy barátommal, aki az egyik vállalatnál mint épületgépész dolgozik, s éppen most lett kész a nyaralója a Börzsönyben. De miből? Abból, hogy maszek iparosoknak készít épületgépészeti terveket 3000-től 15000 Ft-ig terjedő összegekért, természetesen munkaidőben. A tervezett nyaralási időm gyorsan telt, s ezzel arányban apadt az erszényem, mert a különböző helyeken leadott baksisok is komoly összegre rúgtak. A fent említetteken kívül szerencsém volt, mert egy vállalat telefonon kirendelt gépkocsivezetője „csak” 100 Ft borravalót kért a hivatalos tarifán kívül, amiért meghibásodott gépkocsimat a műhelybe vontatta. Itt már nem úsztam meg ilyen olcsón, mert a FIAT- szerviz egyik mestere 200 Ft-ért szállította le a javítási időt 2 hétről 3 órára. A baksis-rendszertől, rossz benyomásaimtól eltekintve 2 kellemes hetet töltöttem el odahaza, s behoztam tájékozottságom terén való lemaradásomat; most már értem miből van mindenkinek autója, miből épülnek a házak. De egyet még mindig nem értek: miért van minderre szükség a szocializmusban? Hát igen; „Sok minden van még földön, s égen mit bölcselmetek felfogni nem képes jó Horatióm!" GURA JÁNOS A Napló postája jelentse be címváltozását. A posta nem továbbítja az újságot. Minden alkalommal számos példányt visszakapunk, mert a címzett elköltözött. ooo Adja meg ismerősei és barátai címét. Mutatványszámot készséggel küldünk. ' ooo HELYESBÍTÉS: A Bécsi Napló legutóbbi (198116) számában az Új könyvek rovatban András Sándor verseskötetének címét tévesen Gondolatoknak írtuk. A könyv címe: András Sándor, Gondolatok. Szepsi Csombor Kör kiadása, London 1981. pop Fordítás, átírás, elírás következtében értelemzavaró hiba csúszott a lap 1981/5. számának egyik hírébe, mely az unitáriusokra vonatkoztatja azt, ami az unitusok, vagyis a Rómával egyesült görög egyház, más szóval a görög katolikusok problémája. Ez utóbbiakat olvasztották be 1948-ban a görögkeleti ortodox egyházba, s a görög katolikusok fordultak a madridi Európa-konferenciához, hogy járjon közbe a vallásszabadság biztosítása érdekében. _ooo FEBRUÁR 4-től szerkesztőségi fogadóórákat tartunk minden csütörtökön,délután 5-től 7-ig a Sonnenfelsgasse 10 alatt levő klubhelyiségben. ooo Előfizetőinkhez, olvasóinkhoz! Az előállítási költségek emelkedése miatt kénytelenek vagyunk a Bécsi Napló külföldi árát, előfizetési díjszabását módosítani. A postai díjszabások múlt évi drágulása következtében az európai országokba kis, a tengeren túli országokba nagy ráfizetéssel küldtük a lapot. A belföldi, ausztriai árat egyelőre nem akarjuk megváltoztatni, hogy a magyarországi turisták könnyebben hozzájuthassanak a laphoz, s ez ne legyen számukra anyagi megterhelés. Számonként több száz példányt vesznek meg a Bécsbe látogató magyarok. 1982-től az évi előfizetés NÉMETORSZÁGBAN 15,- DM, SVÁJCBAN 13,- Sfr, a többi európai országban: 7,- dollár vagy annak megfelelő összeg. AMERIKÁBAN, KANADÁBAN (légipostával) 12,- US dollár, DÉL-AMERIKÁBAN és AUSZTRÁLIÁBAN 15,- US dollár. Aki előfizetését 1982-re már rendezte, tekintse felszólításunkat tárgytalannak. HATHATÓS SEGÍTSÉG. Egyik olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, legyünk segítségére Magyarországon maradt családja kihozatalában. Miután a magyarországi bürokrácia kiutazási kérelmüket „közrendet sértő” megindoklással legfelső fokon is elutasította. Dr. Kreisky Bruno szövetségi kancellárnak tárták fel az ügyet. Közbenjárására az illetékes hatóságok korábbi álláspontjuktól eltérőleg megadták a kiutazási engedélyt. Két és fél év szétszakítottság után együtt ünnepelhette az egész család a karácsonyt Bécsben. BURGENLAND Nem lesz csille a határ fölött. Mint az Oberwarter Zeitung közölte, a Szovjetunió meggátolta a nagyarányú osztrák-magyar együttműködés tervét. Évek óta folytak a tárgyalások arról, hogy a határ mentén levő barnaszenet a magyarok aknáznák ki és ezzel üzemeltetnék az osztrák területen tervezett hőerőművet. A Szovjetunió ragaszkodik ahhoz, hogy az erőmű a KGST felségterületén álljon. Azt javasolták a magyar szakembereknek, hogy építsék meg magyar területen a hőerőművet és adják el az áramot Ausztriának. Csakhogy Magyarországnak nincs 20-30 milliárd forintja a tervek kivitelezéséhez, s épp ezért gondoltak az osztrák-magyar együttműködésre, melyet most meggátolt a moszkvai nyet. + + + A burgenlandi szervezetek egyes vezetői az Anyanyelvi Konferencia és a Magyarok Világszövetségével való együttműködés ellenére úgy látják, hogy teljesen elhanyagolja őket a magyar állam. Egyik szóvivőjük magyarországi újságírónak panaszolja el: „Ma még jelentéktelennek tűnő, de számunkra jelentős apróságokat sem tudunk elintézni. Azt például, hogy valaki Magyarországról rendszeresen kijárhasson citerát tanítani. Nem háromévenként egyszer, hanem mondjuk, minden szombat-vasárnap, egészen addig, amíg néhány embert megtanít.” „Harminc kilométerre van Szombathely, de ezt még nem sikerült megorganizálnunk. Sajnos, eddig még egyetlen magyar miniszter, a magyar kormány egyetlen tagja sem jött el hozzánk, hogy hivatalosan meglátogasson bennünket itt Burgenlandban. Az osztrák államfő, amikor Romániában járt, elment Szebenbe és meglátogatta az erdélyi szászokat, pedig azok nem is osztrákok. Mi nagyon örülnénk, ha a magyar külügyminisztert vagy az államfőt fogadhatnánk egyszer virágcsokorral, és elküldhetnénk tőle üdvözletünket a magyar népnek”. (Új Tükör 1981/51. sz.) + + + Dr. Gálos Tibor lett az új gyermekorvos Felsőpulya körzetében, aki 1982. január 1-én kezdte meg működését. Előtte az innsbrucki klinikán, Dornbirnben és Solmmsban dolgozott. + + + A kismartoni püspökség burgenlandi évkönyvet adott ki Burgenländisches Jahrbuch 1982 címmel, mely csaknem teljes egészében a műemlékvédelem kérdéseivel foglalkozik.