Bécsi Napló, 1984 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1984-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ MAGYARORSZÁGI KULTÚRPOLITIKA ÉS AZ AUSZTRIAI MAGYAROK Mint már annyiszor és az utóbbi időben egyre félreérthetetlenebbül, ismét nyilatko­zott a Magyarok Világszövetsége főtitkára (1. a Magyar Mozaik c. rovatban). Beszámo­lójában hosszútávú érdekeket emlegetett, ami az ausztriai magyarok esetében az elmúlt évek gyakorlatát tekintve hosszú távú veszedelem­ként fogható fel. Mind ez ideig látszólagos közönyből, politikai óvatosságból szó nélkül maradt részünkről ez az egyre tolakodóbbá váló behálózási stratégia, a legújabb fejlemé­nyeket figyelembe véve azonban már több mint ostobaság lenne az okoskodó hallgatás. Amíg a Világszövetség más nyugati orszá­gokban inkább ügyes taktikázással igyekszik magához csalogatni a jámbor, eltompult poli­tikai érzékű, nem egy esetben érdek-magya­rokat, Ausztriában a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövetségén és hivatalos kulturális intézetén a Collegium Hungaricumon keresz­tül offenzívába ment át, nyíltan hangoztatva szándékát: a jelenlegi magyarországi rend­szerrel szemben fenntartás nélküli lojalitás­hoz szoktatni mind­azon Ausztriában élő személyeket, akiket származásuk révén ma­gyarnak tekint. A jelzett kulturális intézet épületében székelő három egyesület bevoná­sával kezdetben különböző kedvezményekkel igyekezett leszerelni minden politikailag nem kívánatos véleménynyilvánítást. A vízumkény­szer eltörlése előtt olcsó és gyors vízum „ki­utalásával ”, nevetségesen olcsó magyarországi utazásokkal szelídítették az „ellenforradal­már” magyarokat. Időközben az aktivitás a követségi titkár közreműködésével átterjedt különböző magyar egyesületekre, már ame­lyek közül sikerült vezetőségi tagokat „meg­győzni”. Amennyiben ez nem járt sikerrel, a meglévő független egyesületekkel szembe­helyezkedve újakat létesítettek Bécsben, Linz­ben, Salzburgban. A továbbiakban egyebek között 60,— schillinges napidíj ellenében Szentendrén bungalowval kecsegtetik az e­­gyüttműködőket. A jószomszédi kapcsola­tokat kihasználva hivatalos osztrák személyi­ségeket is áthangoltak, nagyköveti tekintéllyel hívva meg őket egy-egy estélyre, de még anyagi támogatást, helyiséget is eszközöltek ki az igénylőknek. Mint már szó volt róla, a hosszútávú érdekek mögött stratégia húzódik meg, amivel az egyes magyar csoportok megosztásán át az össze­férhetetlenségig kijátsszák egymás ellen pl. a burgenlandi és nem burgenlandi magyarokat, végső célként tűzve ki a teljes behódolást. Ebben a stratégiában nem átallják önkényesen megvonni a határokat a „bennszülöttek” és a „bevándorlók” között, hangoztatva, kisebb­ségnek csakis az értelmiségi réteggel nem ren­delkező burgenlandi magyarok elenyésző cso­portja tekinthető, míg a többiek ausztriai honosságuktól és létszámbeli fölényüktől füg­getlenül nem alkothatnak kisebbséget, nép­csoportot. Amíg a népcsoportként elismert szlovének, horvátok, csehek az 1976. évi nem­zetiségi törvény értelmében közösségileg véde­lemben részesülnek, a különböző ausztriai magyar csoportokat alattvalóiként, politikai eszközként szeretné kezelni a magyar állam. Ennek megnyilvánulásaként elvárja tőlük a teljes lojalitást, ami az ottani hatalom dikta­tórikus volta kihatásaiban aligha tűri meg a hivatalostól eltérő véleményeket. Azokat, akik a magyarországi hatalomhoz kedvezőt­lenül viszonyulnak, ellenséges érzületűekként, gyűlölködőkként tartja nyilván a titkos­szol­gálat, annyira sem tartva tiszteletben az Oszt­rák Köztársaság határait, hogy területén gát­lástalanul megkörnyékezi a kiszemelt szemé­lyeket, lehallgatja telefonjukat. 1983. augusztus 23-án nyolc egyesületből megalakult a Magyar Népköztársasággal szem­ben magát lojálisnak tekintő csúcsegyesület. Jellegzetes módon első közös értekezletüket november 26—27-én nem Ausztriában és nem az illetékes osztrák kormányszervek jelenlé­tében, hanem Sopronban tartották, beszá­molva a Világszövetség megbízottjának az 1983-ban végzett munkáról. Tevékenységük teljesen igazolja beállítottságukat. Még tánc­­mulatságot sem képesek összehozni a saját ere­jükből, de egyéb rendezvényeiket is (film, színház) kizárólag magyarországi szereplők alakítják, így és ennek ellenére komolytalan számadatokkal igyekeztek bizonyítani „lendü­letes életüket”. Összesen 65 rendezvényen 100.000 részvevőről számoltak be, vagyis esetenként átlagosan több mint 1.500 személy nézte végig a magyarországi vendégek fellé­pését. Aki csak kicsit is járatos az ausztriai magyar berkekben, tudhatja, mennyire a kép­telenség határán mozognak ezek a számok. Nem hanyagolható el az a súlyos kérdés sem, hogy a Magyar Népköztársasággal szem­beni lojalitás az adott körülmények között olyan lelkületet konzervál az érintettekben, aminek következtében külföldi magyarként (tehát nem népcsoportként) vendégmunká­sokká válnak és elszigetelődnek. Mindazok, akik az ausztriai valósághoz méretezik emberi és társadalmi hovatartozásukat, előbb-utóbb rádöbbennek, hogy ez a fajta kulturális poli­tika védtelenné tesz és gátolja a kiegyensú­lyozott beilleszkedést, az egészséges kettősség kialakítását, éppen ezért az összmagyar szem­pontból egyedüli helyes útnak kínálkozó in­tegráció helyett a teljes beolvadással igyekez­nek­­ menekülni a kolónia fojtogató légköréből, vagy ha itt már véglegesen megrekedtek, gyer­mekeiket szinte ösztönösen távol tartják a magyar közösségektől. Igazságtalanok lennénk, amennyiben a tény­legesen súlyos bajokkal küszködő magyar közösségi életben minden negativitást a ma­gyarországi beavatkozások számlájára írnánk, ez a fajta nagyon is kétséges magyarságmentés mégis minden ellentmondásosságával nagy ká­rokat okozott és okoz az ausztriai magyarok soraiban, ha másért nem azért, mert életkép­telenné sorvasztja öntevékenységüket és tar­tósítja bennük az elidegenedés állapotát. Nézzük azonban a Világszövetség mentő­övének eredményeit Burgenlandban: Amíg az ötvenes években a Bécsben megjelenő Magyar Szó c. ,keresztény kulturális lap” bizonysága szerint is még nem volt törés a bécsi ill. gráci és burgenlandi magyarok közt, a hatvanas évek közepétől mind inkább elszigetelődött egymástól a burgenlandi és nem burgenlandi csoport, s a jelenben is minden jel szerint ér­vényesül a Népszabadság 1979. december 24-i számában kinyilvánított álláspont: „nem sza­bad lebecsülni a veszélyt”, amit a gyűlölkö­­dőknek kikiáltott kritikus hangú magyarok jelenthetnek a magyar állammal függőségi viszonyba keveredett burgenlandi magyarok számára, azaz legjobb távoltartani őket egy­mástól. Egyes burgenlandi vezetők a felélén­kült kulturális kapcsolatokra hivatkozva el is követnek mindent, csak hogy eleget tegyenek a kijelölt követelményeknek. Alig akadna ellenérvünk, amennyiben a gyámkodás leg­alább Burgenlandban járt volna eredmén­­nyel az ottani magyarok javára. Hosszas fejte­getések helyett azonban mellbevágó, hogy a nagy megsegítés sem tartóztatta fel a megszű­nés veszélyét: 1971-ben 5.673 magyarul (is) beszélő egyént számláltak a tartomány terü­letén; létszámuk 1981-re 4.150-re apadt, és ez tíz év alatt 26,85 %-os fogyást jelent! Ha kizárólag a burgenlandi magyarokon mérjük is le a magyarországi „mentőszolgálatot”, alig kerülhető meg a feltevés, hogy vagy mód­szerei alkalmatlanok, vagy pedig szándékai minden hírverés ellenére végsőfokon mégsem az összmagyarság érdekeit célozzák. Az ausztriai magyarok válságossá forduló helyzete szükségessé teszi, hogy a jövőben következetesen figyelemmel kísérjük a sor­sukat befolyásoló, alakító tényezőket, jelen­­ségeket. ZSIGA-DEÁK BÉCSI MAGYAR KÖNYVESBOLT A-1010 WIEN, DOMGASSE 8 Tel.: 0222 ! 52 73 15 KÖNYVAJÁNLATUNK: Dr. Bálint Gy.: Gyümölcsöskert éS 122,­Magyar E.: Az ínyesmester szakácskönyve 170,­Dr. Somos-Dr. Korósi: Zöldséghajtatás 186,­ Somos A.: A paprika 302,­ Tolnai K.: Vadhús- és halételek 114,­Vernesz—Túrós: A szakácsmesterség kézikönyve 218,— Előjegyezhető A forradalom sajtója. (Gyűjteményes hasonmás kiadás: 1956. okt. 23.—nov. 4. között megjelent napilapok és röplapok) 280,— KAZETTÁINKBÓL: CH-617 ÉDES HAZÁNK (Ott, ahol zúg az a négy folyó, Székely himnusz, Átmegyek a Királyhágón, Szép vagy, gyönyörű vagy,...stb.) Ének: Németh M., Jávor P., Meliss Gy. 140,­CH-618 CSAK EGY NAP A VILÁG (Kívül a kaszárnyán, Jóska lelkem, Minden elmúlik egyszer, Valahol Oroszországban, stb.) Énekel: Kalmár P., Kelen P. stb. 140,­CH-619 BOCSÁNAT HA KÉRDEZEM (Ma este nem gondoltam rád, Ne hagyd el soha, Három aranyásó, Gyere ülj kedves, stb.) Énekel: Korda Gy., Vámosi J. 140,­CH-620 SÁRDY JÁNOS ÉNEKEL (Május van, Rózsalevél, Londonban hej, Oh, Bajadérom, Ha lennék egy lánykának...stb.) 140,­CH-622 HORVÁTH JENŐ SLÁGEREI (Baracknyílás idején, Nem mondhatom el, Csak átutazók vagyunk, Miért sírnál kicsi rózsabimbó, stb.) Énekel: Korda Gy., Záray M., Szécsi P., stb. 140,­CH-621 SOLTY KÁROLY ÉNEKEL (Megállók a keresztútnál, Leszaladt egy hullócsillag, Megkondult a kecskeméti,...stb.) Lakatos S. zenekara kísér. 140,­SZÁLLÍTÁSOKAT A VILÁG MINDEN TÁJÁRA VÁLLALUNK KÉRJE LEGÚJABB, DÍJTALAN KATALÓGUSUNKAT! Iblptiink­ hótfrítríl nónfpHo Ifi — 18 m­áio Cznmh'i­ní fl - 1 1 nrfíiff nvitu BURGENLAND ALSŐÖR/Unterwart új plébániáját és ifjúsági ottho­nát december 8-án szentelte fel László István kis­martoni megyéspüspök. Az alagsorban különféle összejövetelek (népi tánc, cserkészet, vitaestek) meg­tartására alkalmas terem van, valamint egy kisebb szoba népi berendezéssel, sakkasztallal, a falon ere­deti kalocsai pingálással. A plébánia a falu kulturális központja, itt helyezik majd el az egyelőre a község­házán működő 20 ezer kötetes könyvtárat is. • A FERTŐ nádasát Rust és Feketeváros (Purbach) környékén hatalmas tűzvész pusztította január ele­jén. A füstoszlopot 100 km távolságból is lehetett látni az osztrák televízió jelentése szerint. Több mint 10 négyzetkilométernyi nádas pusztult el. A vizsgálatok szerint szándékosan gyújtották fel, hogy a következő évben gazdagabb legyen a termés, az illetők azonban nem számoltak azzal, hogy a tűz ilyen hatalmas területre kiterjed. A nád elégésén kívül jelentősebb más anyagi kár nem keletkezett. • A SZENTGOTTHÁRDI csata emlékére évente más és más (osztrák, jugoszláv és magyar) helységben megrendezett szimpózium az idén ismét a csatatér közelében fekvő Mogersdorfban ülésezik július 2 és 6 között. Az idei téma: Állam és társadalom a dua­lizmus korában (1867—1918). Az 1981-ES NÉPSZÁMLÁLÁS eredménye szerint Burgenland lélekszáma 2503 személlyel (0,9 %) csökkent. Mint a tartomány sajtótájékoztatója rá­mutat, nem valódi elvándorlásról van szó, hanem részben önkényes statisztikai besorolásról. A legtöbb esetben a Bécsben dolgozókat és tanulókat bécsiek­nek vették. Burgenlandban 21 község lakossága 2 fo­kai csökkent az ilyen elbírálás következtében (Alsó- Ausztriában 80 községé). A SZOMBATHELYI Tanárképző Főiskola és a bur­genlandi Magyar Kultúregyesület képviselői az el­múlt őszön szerződést írtak alá a Burgenlandban magyar nyelvet oktató tanárok kiképzésére vonat­kozóan. Mint a budapesti kiadású kőnyomatos Hazai Tudósítások megállapítja, már eddig is folyt kiegészítő oktatás Szombathelyen, de most, az 1983/ 84-es tanévben először kapnak kiegészítő diplomát a magyar szakos burgenlandi pedagógusok. A Bur­genlandi Magyar Kultúregyesület könyvtárának fel­dolgozását is a szombathelyi főiskola alkalmazottai végzik, s a jövőben a burgenlandi magyar óvónőknek Szombathelyen adnak alkalmat szakmai gyakorlatra. • 37 GÓLYA elmulasztotta az afrikai nyarat, s inkább a burgenlandi telet választotta. Ellátásukról, szállá­sukról, ápolásukról a helyi állatvédő egyesület gon­doskodik. A burgenlandi kormányzóság 10 ezer schillinget adományozott a gólyák áttelel­tetésére. • KELÉNPATAK (Klingenbach) polgármestere és la­kossága sokat panaszkodott a karácsonyi bevásárlá­sok idején a Sopronba áramló autókaraván miatt. Nem lehetett átmenni az utca egyik feléről a másik­ra, s a községben nem állt meg senki, az üzletek akár be is csukhattak volna. A Profil c. osztrák magazin szerint az évente Magyarországra utazó másfél millió turistából 680 ezer burgenlandi. Az osztrákok évente 2 milliárd schillinget költenek Magyarországon. KARL HEINZ KOVÁCS kismartoni festőművésznek ítélték a Muraszombaton, majd Szombathelyen és a tavasszal Kismartonban látható Pannónia 83 című biennálé kiállítási díját. ESZTERGÁLYOS IBOLYA táncosnőnek, a Piroska nevű felsőpulyai népi tánccsoport tagjának egész ol­dalas riportot szentelt a bvz (Burgenländische Volks­zeitung). Budapesten már tíz éves korában egy ama­tőr tánccsoport tagja volt, s a felsőpulyaiakat is egyik sikerről a másikra, külföldi vendégszereplésekről vendégszereplésekre vezeti. Most tánctanfolyamot szervezett az érdeklődőknek, ahol a résztvevőket megismerteti a magyar népi kultúrával is. Csoportja 1985-ben részt vesz a népi táncosok első világfeszti­válján, melyet Münchenben rendeznek meg. • NAGYVÁRADTÓL Királyhidáig (Bruckneudorf) tartott két magyar menekülése egy leblombolt va­gonban. Négy napon át voltak úton, s bár a szerel­vény Svájcba ment, nyomban kiszálltak, amint né­met hangokat hallottak. Nem bírták tovább a hide­t • • • 2 A Napló postája 56 ÉS AZ IFJÚSÁG Vegyes érzelmekkel olvastam Fodor Gyula a Napló legutóbbi számában közölt levelét. Abban igaza van a levélírónak, hogy nem lehet a valóságot csupán 56-os alapon megközelíteni. Nyilvánvaló. Számomra e tekintetben bizonyságul a Pax Romana 83-as Eisenstadt-i összejövetele szolgált, ahol jószán­dékú, de kritikus fiatalok - jórészt az 56 után szü­letett nemzedék tagjai - követelték, hogy külön vitathassák meg problémáikat. Ugyanakkor nem értem, hogy lehet 56-ot együtt emlegetni Moháccsal (ha itt tartunk, inkább emlí­tettem volna Dózsát, Thökölyt, vagy Rákóczit!) Megítélésem szerint­ ehhez nyegleség, vagy nagy­fokú rosszindulat szükséges. A mai magyar valóság megértéséhez (hazai, vagy határon túli) ugyanúgy hozzátartozik Nagy Imre, Maléter, Losonczy és a többiek, mint Kádár János, Andropov stb. Ez annál is nyilvánvalóbb, mert időközben felnőtt Magyarországon is egy nemze­dék, melynek fiai kevésbé félnek kutatni az eleset­tek és a túlélők nevét. Ha ők nem akarnak, nem tudnak felejteni, akkor ‘mert éppen itt kezdjük el azt, ahol könnyebb (sokkal könnyebb) emlékezni! MÁNFAI CSABA A KÜLPOLITIKÁRÓL Dr. J. KÁROLY nem ért egyet a lap 1983/5. szá­mának első oldalas cikkének azzal a részével, mely a magyar kormány szemére veti, hogy nem folya­modik hathatós eszközökhöz a romániai magyar kisebbség érdekében. Szerinte az ilyen hangok a Kádár-kormánynak kedveznek, elterelik a figyel­met a magyarországi problémákról, aztán meg a gyarmatosító szovjetnek is jól jön, ha egymásnak ugranak a gyarmatok, nem pedig neki. A füzért tar­tom nagyon helyesnek, hogy a magyar kormány nem megy lépre és nem hajlandó az egymás elleni uszításban részt venni. Ha Erdély elveszett, akkor meg kell gyászolni, és utána fontosabb dolgokkal kell foglalkozni. Magyarország csak úgy tarthatja fenn a HAZA fogalmát a határokon kívül élő ma­gyarokban, hogy szabadabb, emberibb és kelleme­sebb ország, mint a kényszerű hazák .” A LÁ­THA­TÓ ELLENZÉK Meglepetéssel vegyes érdeklődéssel olvastam a B. N. jelzéssel ellátott cikket a lap 1983/4. számá­ban (A látható ellenzék) és az arra szolgáló feleletet (Levél a szerkesztőhöz, Kende P. a lap 1983/5. szá­mában). Mind a két írásban vannak megszívlelendő pontok, mind a két írás az országbeli ellenzéket méri föl. Megmagyarázhatatlanul furcsának talá­lom, hogy egyik írás sem tér ki egy fontos pontra: az országban - akármilyen módon érzékelt formá­ban is - de van ellenzék. Az országban, ahol az at­moszféra nem kedvez egyáltalán semmiféle ellen­zékieskedésnek. A szabad Nyugaton él másfélmil­liós magyar csoport, amelynek minden lehetősége megvan, hogy becsületes, elvhű ellenzéki frontot alakítson ki. Mi történik ezzel szemben? Egyre szaporodik az országbeli rezsimet öblös nyelvcsa­pásokkal szolgálók száma, az országbeli rezsimet információkkal ellátók száma. És igazi, átfogó el­lenzéki szervezet? Sehol! Egy-két helyen - oázis­ként a nagy sivatagban - néhány kis csoport mutat példát. Ha valakinek szégyenkeznie kell a követke­zetes ellenzéki magatartás hiánya miatt , az a nyu­gati, ún. szabad magyarság! Tisztelettel P. D. USA A 21-ES PARCELLA A Bécsi Napló decemberi számában R. Á. jelzéssel megjelent beszámoló szerint nemcsak a jelenlegi kormányzat, de az egész magyar nemzet bűne a 21-es parcella elhagyatottsága. Ez nagyon helyte­len! Nem járhat valaki New Yorkból, Hágából, Bécsből, de Csapról, Nagy­harsány­ból vagy Érdről sem a temetőt rendszeresen gondozni. H. Kornél, Bécs ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo MEGJELENT az ŐRSÉG c. három nyelvű naptár. A Dr. Se­per Károly szerkesztésében kiadott kalendá­rium az eddigi szokásnak megfelelően köz­mondásokkal és az egyes hónapokhoz igazodó versekkel egészül ki. Megjelenését ezúttal a Központi Szövetség támogatása tette lehetővé. ŐRSÉG, naptár az 1984. szökőévre. Megren­delhető: Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, A—1010 Wien, Stephansplatz 5. Ára: 30,— öS. • A SZENT ISTVÁN EGYESÜLET a hagyo­mányos és előkelő farsangi estjét, az idei Szent István bált február 18-án szombaton rendezi meg az Auersperg palota helyiségei­ben. Fővédnök: özv. Batthyány—Strattmann Lászlóné hercegnő, az egyesület díszelnöknő­­je. Belépésre a nyomtatott meghívó jogosít, a belépőjegy 400,­ schilling, diákoknak 200,­­Jegyelővétel a Tyrolia könyvkereskedésben (Stephansplatz 5). Asztalfoglalás a szervező­­bizottságnál a katolikus lelkészségen hétköz­naponként 17—19 óra között, február 11-én és 18-án szombaton 11 — 13 között (Ste­phansplatz 5/II), telefon: 52 00 222. A bálon közreműködik Bognár Géza cigányzenekara

Next