Bécsi Napló, 1990 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ MAGYARORSZÁG: A TÍZMILLIÓ SZEGÉNY ORSZÁGA eladósodottan kell megteremteni a világgazdaságba való bekapcsolódás lehetőségeinek feltételeit. Napjainkra felbomlóban vannak a létező szo­cializmus lényegét biztosító intézmények, szervezeti megoldások, az egypártrendszer, az állami tulajdon — melyek biztosították a központi irányítás szinte korlátlan társadalom (de)formáló és erőforrás át­csoportosító képességét. A megelőző évtizedek bizonyos társadalmi-gazdasági folyamatai hozzá­járultak ehhez a felbomláshoz. Miközben egy szűk kádárista hatalmi elit marxista ideológiai termino­lógiákkal indokolta a rossz, nagy horderejű gazda­sági döntéseket (pl. nagyarányú tőkekihelyezés a Szovjetunióba - egyúttal az energia és nyersanyag függőség konzerválása, környezetszennyező, soha meg nem térülő nagyberuházások: bős—nagymarosi erőmű stb.), a társadalomban jelen volt az a szel­lemi potenciál, mely képes lett volna európai érté­kek, gondolkodási és cselekvési minták alapján he­lyes döntések előkészítését elvégezni. Jelen volt a társadalom széles rétegeiben az a potenciál, mely munkakultúrában, vállalkozókészségben alkalmassá tette volna az országot a gazdasági válság elkerülé­sére. Ugyanakkor mindössze annyi történt, hogy a ká­dári pragmatizmus konfrontációt kerülő taktikája a saját legitimitása végett nagyobb arányokban adott teret bizonyos fogyasztói igények kielégítésére, mint a szomszédos szocialista országok. 1956 után ez volt a társadalmi konszenzus ára. (Hogy a rendszer­től mennyire idegen a fogyasztói érdekek kielégí­tése, annak éppen az az egyik bizonyítéka, hogy a részben éppen ennek az igénynek a kielégítésére lét­rejövő folyamatok jelentősen hozzájárultak a rend­szer felbomlásához.) A fogyasztás értékként való elismerése, a folyamatos fogyasztás lehetőségének biztosításáért történt állami felelősségvállalás viszont sebezhetővé tette az úgynevezett „kádári modellt". A fogyasztásnak önmagában való elismerése, a piac egyéb intézményeinek bevezetése, működtetése nél­kül egy ennyire koncentrált, monopolizált gazdaság­ban arra szorította a politikai vezetést, hogy szemet hunyjon a második gazdaságban egyre jelentősebb méretekben jelentkező termelői, kereskedői tevé­kenység kibontakozása, megformálódása fölött. Az 1968-as gazdasági reformot ugyan 1971 végén a politikai erőviszonyok változása következtében vis­­­szafogják, mégis a második gazdaság lehetőségein belül a magán kisvállalkozásoknak bizonyos tere marad. Polgárosodás és elszegényedés 1979-ig a magyar politika igyekezett nem tudo­másul venni a világgazdaságban végbement folyama­tok hatásait, struccpolitikát folytatott. Az 1980-as évek elején hozott gazdaságpolitikai döntések jelzik az ijedelmet, s a reformerők hatására úgy a mező­­gazdaságban, mint az iparban és a kereskedelemben legalizálják a kisvállalkozásokat. Ez teszi lehetővé, hogy Magyarországon létrejöjjön az a viszonylag széles vállalkozói réteg, mely a szomszédos szocia­lista országokban egyáltalán nincs jelen a társadalom­ban és a gazdaságban. A magyar gazdaság már két évtizede nem képzelhető el enélkül a szektor nélkül, ami az adott körülmények között sokáig a tiltott­tűrt, de semmiképpen sem a támogatott sávba tar­tozott. (Eredményeire jellemző, hogy a mezőgazda­­sági termelés egyharmadát a háztájik töredék föld­jein termelik meg a hatalmas, egyre drágábban, pa­­zarlóbban termelő mezőgazdasági nagyüzemek ár­nyékában.­ Ennek a szektornak egy része legalizá­­lódik a 80-as évek elején — természetesen szűkre szabott keretek között. Ez a szféra a háttere annak a kisvállalkozói rétegnek, mely a 80-as évek stagnáló magyar gazdaságában egyedül volt képes bizonyos dinamikát felmutatni (az utolsó két év nagyarányú exportnövekedése szinte kizárólag innen származik). A gazdaságpolitikai döntések hullámzása, az ideológiai alávetettség erősödésének és gyengülésé­nek folyamata azonban fékezte a vállalkozói réteg kiszélesedését, erősödését, s ezért a kisvállalkozói szféra alkalmatlanná vált annak a reformközgazda­sági illúziónak a betöltésére, mely ettől várta az egész magyar gazdaság dinamizálását. Ez a szektor csak szocialista viszonyok között számottevő, ki­terjedése akár a szomszédos Ausztriához mérve is kicsire van szorítva, fejlődése nemcsak a szabályozók által, de az általános gazdasági környezet, a pénz­ügyi intézményrendszer szegényessége, alkalmatlan­sága miatt is le van fékezve. A vállalkozások nem nőhettek, nem fejlődhettek, hanem pazarló költe­kezés jellemzi a működésüket, az üzletvitelt. Rövid­távú haszonra törekednek a vállalkozók a kiszámít­hatatlan, bizonytalan gazdaságpolitika következté­ben, s a haszon fogyasztásra, és nem további befek­tetésekre irányul. A vállalkozói szféra tehát nem volt képes dinami­zálni a magyar gazdaságot, mely az elmúlt tíz évben nem produkált gazdasági növekedést, Így viszont, mivel egyesek gazdagodtak, mások törvényszerűen már ezekben az években elszegényedtek. Erőteljes differenciálódás ment végbe a társadalomban. Azok, akik bérből és fizetésből élnek (a társadalom nagy többsége), nem tudták kivédeni a piaci viszonyok felemás érvényesüléséből az infláció következtében rájuk háruló károkat. Ez a helyzet két felismerés­hez vezetett el: a piacgazdaság teljes intézményrend­szerének kiépítése elengedhetetlen feltétele az or­szág gazdasági helyzete megoldásának; — a politikai struktúra megváltoztatása nélkül ez nem lehetséges. Folytatás a 3. oldalról Kiszorulás a világpiacról, eladósodás Sajnálatos módon ez a felismerés nem tudott érvényre jutni a 80-as évek közepén, mivel az MSZMP XIII. kongresszusán egy olyan programot fogadtak el, mely az országot rohamosan sodorta a gazdasági, politikai, erkölcsi válság állapotába. Míg 1984-ben a magyar adósságállomány 7,3 milliárd dollár , a pártkongresszuson meghirdetett anti­gazdasági csoda, a növekedés változatlan gazdasági struktúra melletti beindításának kísérlete követ­keztében 1987-re 15,8 milliárdra ugrik. Miközben a politikai vezetés úgy gondolta, hogy — most nyi­tunk a világ felé —, fokozatosan kiszorultunk a nem­zetközi gazdasági életből. A tendencia nem csupán a magyar viszonyokat jellemzi. Az elmúlt másfél év­tizedben a kelet-európai szocialista országok viharos gyorsasággal kiszorultak a feldolgozó­ipari, külö­nösen a gépipari exportpiacokról, és egyre inkább kényszerültek olyan termékek , elsősorban nagy energia igényű alig feldolgozott termékek (Magyar­­ország esetében vaskohászati, vegyipari tömegter­mékek) exportjára, amelyek előállítása a piacgaz­dasági versenytársak számára nem előnyös. Ezzel szemben az összesített KGST gépexportot — bele­értve a Szovjetuniót is — 1989-ben a tajvani több mint háromszor, a mexikói két és félszer, a szin­gapúri kétszer múlta felül, de még a malajziai is kereken 20%-kal haladta meg. Magyarország és a szocialista országok tehát ép­pen fordítva reagáltak a 70-es évek gazdasági ki­hívásaira, mint a piacgazdaságú országok. Az igény­telen szovjet, illetve szocialista piacok, melyek nem támasztanak minőségi követelményeket egymással, így a magyar vállalatokkal szemben sem — tovább konzerválják a termelés szerkezetét, tovább csök­kentve ezzel a nyugati piacokon a versenyképessé­get. A nagyarányú szocialista export súlyos követ­kezménye, hogy Magyarország jelentős dollár impor­tot vált át szocialista exportra. (A dollár—rubel át­váltási aránya közismert, ezt súlyosbítja a transz­ferábilis rubelelszámolás, a transzferábilis rubel több­letek gyakorlati felhasználhatatlansága.) Az ország eladósodásának, az inflációnak, az el­szegényedésnek a terheit a lakosság viseli, mivel az ágazati-vállalati lobbik, s az MSZMP vállvetve hasz­nálták ki a politikai rendszerből fakadó túlhatal­­mukat, illetve a túlszabályozottság szabadosságait, s tértek ki minden tényleges változtatási szándék elől. (A vállalati törvény Magyarországon lehetővé teszi, hogy az állami tulajdont működtető vállalatok és intézmények kontraszelekciós szempontok és po­litikai lojalitás alapján kiválogatott káderei, — a rendszer hitbizományosai — váljanak az állami tu­lajdon tényleges és legális tulajdonosaivá. (...) TÖRZSÖK ERIKA GONDOLATOK A FORRADALOMRÓL 2) A Ceausescu-rezsim jól álcázott, ultra­nacionalista és soviniszta jelszavakkal nyert meg hatalmas tömegeket. Ez a velőkig ható, tömegekbe pumpált nacionalizmus a román­ságot könnyen fordíthatja legjobb fegyver­társa, az erdélyi magyarság (áttételesen: a magyarság) ellen. 3) Történelmi tehertételeitől csak úgy sza­badulhat meg a román nemzet, ha lemond nagyhatalmi álmairól, a homogén nemzet őrült ideájáról, s megbékél egy többnemzeti­ségű ország gondolatával, amely a közös Európa, mindnyájunk hazája felé vezérli. 4) Az egészséges román identitástudat kialakítása érdekében tisztázza származását, föltárja múltját, s leszámol áltudományos el­méletekkel. 5) A forradalom utáni társadalmi struktú­rák megszilárdulásakor éber szemmel vigyáz arra, nehogy újból színre lépjenek azok az ortodox, neo-sztálinista erők, amelyek - a Vasgárda után — a Ceaușescu-klánt is hata­lomhoz juttatták. 6) Ebből az életveszélyes történelmi zsák­utcából csakis a több pártra épülő parlamentá­ris rendszer vezetheti ki. Meggyőződésem, hogy nem oktalan az ag­godalom, nem felesleges a figyelmeztetés, bármennyire is biztatóak a jelek. Úgy tűnik, Ady igazságai meredeznek fel újból, most már egészen más nemzetiségi, nemzeti és etnikai összefüggésben. A „magyar, oláh, szláv bánat’’ zsoltáros igéinek román visszhangját várjuk a Kárpátokon túli forra­dalmároktól. Mert — ismétlem — nem azzal mentette meg a románság a forradalom vív­mányait, hogy fal mellé állította a diktátort, hanem azzal fogja végső diadalra juttatni, ha megvalósítja az emberi jogok új korszakát Romániában. S a forradalom eme második fázisa sok szempontból nehezebb lesz, mint az első volt. Az ellenzék megbízható statisztikája szerint Romániában a lakosság 20-25%-a épült be valamilyen formában az elnyomó ál­lamgépezetbe, s ez a sötét erő ma is létezik, s jelszavakat, álarcot, színt cserélve hamarosan jelentkezni fog. Addig kell cselekednie minden szabadságot szerető román állampolgárnak, amíg nem tér magához az a megrémült, de többmilliós tömeg, amelyre Ceau^escu hatal­mát építette, s amelynek létérdeke a kulcs­­pozíciók megőrzése. Különösen az erdélyi két és fél milliós ma­gyar lakosságnak és a 300 000-re becsült né­met anyanyelvű etnikum jogainak a gyors törvénybe iktatása sürgős. A szabadság ter­mészetrajzát vizsgálva könnyen rájövünk, hogy jogokat, különösképp nemzetiségi jogo­kat nem lehet egyszerűen csak adományozni, adni, s alkotmányos törvény­cikkelyekkel biztosítani. Volt idő — nem rég! —, amikor legveszedelmesebb dolog volt Erdélyben az alkotmányra hivatkozni, s aszerint élni. Az Erdélyben élő népek gyilkos ellentéte (vala­mikor a tolerancia földje volt!) csak akkor oldódik fel, ha az uralkodó nemzet, a román nem porcióra méri ki a szabadságot más fajú és más nyelvű honfitársainak, hanem a terü­leti és kulturális autonómia biztosításával rá­bízza e népek legjobb fiaira külön a magyar, külön a szász, sváb demokrácia megteremté­sét. A szabadság szuverén, öntörvényű voltából következik az is, hogy jogokat nem lehet sem exportálni, sem importálni. Nem lehet sem adományozni, sem örökölni. Az emberi jog az egyén és a közösség legmélyebb tudatréte­geiből táplálkozó erő, s akkor is munkál ott, ha az önkény - ideig, óráig - elhallgattatja, megfojtja. Ezért tűnik a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének kiáltványa köz­ismert szövegnek, mert megfogalmazóinak több idejük volt az ellenzéki küzdelemben ki­kristályosítani eszméiket, mint az újdonsült román forradalmároknak. Olyan fogalmakat variálnak a kiáltványban, amelyeket a világ minden táján ismernek, alkalmaznak és vég­leges törvényekbe iktatnak. Érdemes idézni a kiáltványból, hogy a magyarok előtt álló imperatívuszok is megvilágosodjanak­ . A Romániai Magyarok Demokratikus Szö­vetsége a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűen következik. ...Ennek értelmében szükségesnek tartja: — a nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, azaz államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, közösségünk választot­ta illetőleg jelölte személyek által, akik nem­zeti kisebbségünk bizalmát élvezik; anya­nyelvi oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelet­tel és irányítással; a magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését, magyar napilapok, művelődési és tudományos folyóiratok kia­dását, magyar rádió- és televízióadás biztosí­tását; a közigazgatásban és igazságszolgálta­tásban a magyar nyelv használatát szabályzó és biztosító törvényes intézkedések kidolgo­zását; nemzetiségügyi minisztérium létrehozá­sát valamint a szükséges nemzetiségi képvi­selet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biz­tosítását a törvényekben, a végrehajtási uta­sításokban és a gyakorlatban. A romániai magyarság méltányosnak és természetesnek tartja, hogy fenntarthassa és ápolhassa kapcsolatait a magyar nemzet más részeivel; ez a jog elmélyíti állampolgári hű­ségünket a szabad, demokratikus Románia iránt. E jog alapján építeni kívánjuk a román és a magyar nép közötti együttműködést, minthogy a romániai magyar nemzeti kisebb­séget kultúrája, történelme, hagyományai el­választhatatlan szálakkal fűzik a magyar nem­zethez Hiányzik a kiáltványból: 1) Az autonómia követelése, amely nélkül az önrendelkezés elve illúzió,­2) A magyar tudományegyetem pontosabb körvonalazása, s magyarországi vendégprofes­­­szorokkal való beindítása;­3) A magyarországi tévé- és rádióadások azonnali átvétele, s bekapcsolása a romániai hálózatba; 4) A nem ortodox, tehát nemzetiségi egy­házak szabad működésének elve; 5) A Románia különböző részeibe szét­szórt magyarság visszatelepítése a szülőföldre.­6) A magyarok politikai pártjának a meg­alakítása. 7) A magyar történelem tanításának beve­zetése az iskolákban. Reméljük, a részletkérdések kidolgozása és megvalósítása a forradalom következő fázisai­ban mind sorra kerülnek. Az alapfeltétel amúgy is közös: a szabad és demokratikus Románia megteremtése, de ez olyan összefüggésrendszerbe illeszti erdélyi magyar testvéreink sorsát, amely nem függet­len sem a lengyelétől, sem a csehszlovákétól, sem a bolgárétól, sem a németétől. Legnagyobb reményünk tehát a közös, szabad Európa, amelynek megteremtése él- 4 Magyar mozaik A BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLT március 16—25. között rendezik meg. A rendkívül gazdag műsor hangversenyekkel, opera-, balett- és operett­bemutatókkal, színházi előadásokkal, kiállításokkal, ifjúsági és gyermektalálkozóval, valamint természe­tesen folklór rendezvényekkel várja a látogatókat. Ezzel egy időben rendezik meg a Soproni, Kecske­méti és Szentendrei Tavaszi Napokat. Érdeklődni lehet a Budapesti Tavaszi Fesztivál sajtóirodájában: H-1149 Budapest, Angol u. 22. • RÉGÉSZETI EMLÉKEK MEGMENTÉSÉÉRT. A Budapesttől délre, 25 km-re fekvő Százhalombatta Magyarország, de egyúttal Európa egyik legérté­kesebb régészeti lelőhelyeként vált ismertté. A ha­­lomsízos telep az ún. hallstatti kultúra idejére nyúlik vissza. A további feltárások, a leletek megmentése és megőrzése megfelelő anyagi eszközök előterem­tését teszi szükségessé. A százhalombattai Matrica Múzeum és a Városvédő Egyesület alapítványt ho­zott létre, mely lehetőséget nyitna a bronzkori, vaskori földvár és sánc, a halmok, az egész régészeti leletegyüttes megmentésére, a tudományos kutatá­sok folytatására. Támogatásokat a Magyar Hitelbank rt.-nek — Széchenyi /. lg. 4. sz. Fiók, Budapest VII., Wesselényi u. 4. — a 407—5044—941—31 sz. deviza­­számlára lehet eljuttatni. Matrica Múzeum, H-2440 Százhalombatta, Gesztenyés u. 1-3. • NYUGAT-EURÓPAI MINTÁRA BUDAPESTEN IS létesítenek Európa Házat. Az intézetet előrelátható­lag a munkásőrség I. kerületi épületében helyeznék el. A megnyitást februárra tervezik. Külön súly­pont helyeződne az 1995-ös Bécs—Budapest Világ­­kiállítás megszervezésére az Európa Ház keretén belül. • A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM december 16-án Budapesten a MOM Művelődési Központjá­ban Interforum nagygyűlést tartott, amelyen cseh­szlovák, kelet­német és bolgár független csoporto­sulások vettek részt. A lengyel Szolidaritás levélben nyilvánította ki együttműködési készségét. A ta­lálkozón jelen volt Franciaországból a gaulleista párt küldö­tte is. • MAGYARORSZÁGON A MÚLT ÉVBEN több mint 1450 utcai telefonkészüléket tettek tönkre ill. törtek fel főként pénzszerzési céllal. Az így okozott károk meghaladják a 23 millió forintot. Különösen az év második felében naponta mintegy 10 telefon­­fülkét kellett lezárni; a nemzetközi hívásra is alkal­mas telefonkészülékekből 400 hiányzik. A SAJTÓSZABADSÁG NYOMÁBAN ELSZAPO­RODOTT LAPOK a kezdeti fellendülés után máris nagy visszaesést mutatnak. A csökkenő kereslet következtében több lap válságba, sőt csődbe jutott. Nem sokkal jobb helyzetben vannak a közismert újságok sem. Egy Csongrád megyére vonatkozó kiértékelés alapján Szegeden a múlt évben 1988- cal összevetve pl. 47%-kal ment vissza a Népsza­badság vevőinek száma, de a Népszava is 29%-os visszaesést mutat. Ha nem is ilyen mértékben, de hasonló jelenségek figyelhetők meg a Nők Lapjá­nál, a Heti Világgazdaságnál és az Élet és Iroda­lomnál. Kedvezők az arányok a Magyar Nemzet és a 168 óra esetében. Ugyanakkor kriminális mé­reteket öltött a szexlapok iránti érdeklődés; a Ma­gyar Playboy három elárusító helyét pl. Szegeden kirabolták. • Az ELSŐ MAGYAR EGYESÜLT KERESZTYÉN EGYHÁZ és a KOSSUTH POLGÁRI KÖR (Miami) szervezésében a Kossuth csarnokban december 9-én a New Yorki Magyar Színház és Művészegyesület és magyarországi színészek előadásában bemutatták Varga László Bolygó szerelem c. színművét. • • II. MAGYAR GASZTRONÓMIAI NYÁRI EGYETEM Szolnok, 1990. július 12—21. Téma: az I. Magyar Gasztronómiai Nyári Egyetemhez híven előadások és gyakorlati foglal­kozások keretében ismerkedés az egyik legsajátosabb magyar tájegység — a Jász-Kunság és a Hortobágy — hagyományaival és gasztronómiájával. — Szakmai ki­rándulás Budapestre és a Hortobágyra, sétahajózás a Tiszán. —Szabadidős programok: Úszás, szaunázás, gyógyfürdőzés, lovaglás, tekézés, teniszezés és egyéb kulturális programok lehetőségét kellő számú jelentkező esetén biztosítjuk. - Előa­dások a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főis­kola Szolnoki Tagozatán. —Gyakorlati fog­lalkozások: jól felszerelt konyhákban és szabadtéren kialakított főzési helyeken. — D­i­p­l­o­­­m­a : a kurzus befejezésekor a hallgatók részvételét elismerő diplomát adunk át. —Elszállásolás: a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának kétcsillagos STUDENT HOTEL-jában (2 ágyas, pótágyazható, zuhanyzós szobákban), 10 szállodai nap. Más, külön elhelyezésért pótdíjat kell fizetni. Részvételi díj: 470,— US-dollár, il­letve ennek megfelelő forint, mely magában foglalja a szállás, az étkezések, előadások, gyakorlati foglal­kozások és a kirándulások árát. A befizetés feltételei: a részvételi díjat a jelentkezéssel egyidőben kell befizetni, a TIT Szolnok Megyei Szervezete MNB 459-90171-9151 sz. csekkszámlá­jára. — Jelentkezési határidő: 1990. május 15. —Jelentkezési cím :TIT Szol­nok Megyei Szervezete, Gasztronómiai Nyári Egye­tem Titkársága, H-5001 Szolnok, Pf.: 140, Telefon: 56-36-500, 56-36-515, Telefax: 56-36-500, odázhatatlan, különben újabb borzalmak vár­nak az egész emberiségre. Dr. HEGEDŰS JÁNOS

Next