Bécsi Napló, 1991 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1991-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ BURGENLAND VÁLSÁGOS HELYZETBEN A MAGYAR KISEBBSÉG A romániai és a szlovákiai magyar kisebbségek tragikus sorsfordulói oly mértékben magukra vonták a figyelmet, hogy alig figyelt fel bárki is arra, mi történik Kárpátalján, Jugoszláviában. A Burgenlandban élő magyarokkal meg éppenséggel jóformán senki nem törődött. Nagyságrendben kétségtelen a legkisebb létszámú magyar csoportosulás, meg aztán a diktatúra árnyékában azzal áltatták és még most is áltatják magukat sokan, hogy a demokrácia keretei között rendezett körülmények között élhetnek a kisebbségek. Hogy ez mennyire nem így van, arra szolgáljon csupán két összehasonlító statisztikai adat: 1923-ban, az első, osztrák részről megtartott népszámláláskor 15.254 volt a magyarok száma, 1981- ben már csak 4.025-en vallották magukat a környezetben beszélt nyelv alapján magyarnak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a burgenlandi magyaroknak több mint a kétharmada eltűnt valamivel több mint két emberöltő alatt. Egyedül 1971-1981. között 27 % -os fogyás állt elő. A burgenlandi magyarok válságos helyzetére a Salzburger Nachrichten külön cikkben hívta fel a figyelmet (Ungarische Minderheit ist akut bedroht, 1991. jan. 10-i sz.). A lap bécsi tudósítója a parlament elé terjesztett kormányjelentést idézve írja: Burgenlandban a magyar népcsoport a szétesés félreérthetetlen jeleit mutatja. Amennyiben fennmaradása érdekében nem történnek hathatós intézkedések, a magyar népcsoport néhány generáción belül teljesen eltűnik. Nem magyar érzelmi kitörésekkel, jajkiáltásokkal van dolgunk: megbízhatóságáról és higgadtságáról ismert osztrák lap számol be olvasóinak, s a vélemény hivatalos jelentés alapján az osztrák kormánytól származik. Ehhez csupán annyit lehetne hozzáfűzni, hogy a fogyás idő viszonylatában — amennyiben nem következnek gyökeres változások — a burgenlandi magyar kisebbség teljes felszívódása nem néhány, hanem csupán egyetlen generáció kérdése. A kormány jelentése a horvát és szlovén népcsoporttól eltérően ítéli válságosnak a magyarok helyzetét. Az előbbiek körében a jelek szerint lefékeződött a beolvadási készség és a népi tudat erősödése figyelhető meg, a szlovénokkal kapcsolatosan pedig kiemelik, hogy a Klagenfurtban működő szlovén gimnáziumból kikerült mintegy ezer érettségizett nagyban hozzájárul a szlovén népcsoport tudatának megszilárdulásához, ugyanakkor az sem elhanyagolható dolog, hogy Karintiában különböző szlovén érdekeltségű gazdasági üzemek is a népcsoport javát szolgálják. A 10- 15.000-re becsült bécsi csehekről minden különösebb észrevétel nélkül emlékezik meg a jelentés. Az iskolai oktatással kapcsolatosan nagyon találóan fogalmaz a cikkíró: Az 1989/90-es tanévben Burgenlandban 28 elemi és 10 polgári iskolában folyt németül és horvátul az oktatás. Német és magyar nyelvű oktatásra 2 elemi és 2 polgári iskolában van lehetőség. Hogy mennyire éltek a magyarok ezzel a lehetőséggel, arra vonatkozóan Dr. Gyenge Imrének a Confessio legújabb számában (1990/4) közölt beszámolója nyújthat felvilágosítást. Dr. Gyenge szerint azon megállapítás: „a felsőőri reformátusokhoz az Úristen magyarul beszél”, a jelenre már nem egészen érvényes. Ottani lelkészként írja, vagyis első kézből ismeri a helyzetet: „Ma a felgyorsult integráció következtében a gyermekeknek csak egy kis töredéke ért magyarul, a református vallásórák is csaknem teljesen német nyelvűek, de a külön református vallástanítás megmaradt.” Összegezésében alátámasztja mindazt, amiről a kormányjelentés alapján a fentebbi következtetés szólt: * * „Mindössze azt a tényt állapítom meg, hogy az elnémetesedés, a nyelvi integráció olyan gyors ütemben történik, hogy a felsőőriek egyetlen nemzedéken belül cserélik fel magyar nyelvüket németre, ami azt jelenti, hogy az idős korosztály még nem tud jól németül, míg a gyermekek már nem tudnak magyarul. Az életévekkel mért középosztály még tud magyarul, de nem helyez súlyt gyermekeinek magyar nevelésére.” Amit Dr. Gyenge Imre megállapít, természetesen nem csupán a felsőőri reformátusokra, hanem valamennyi burgenlandi, sőt az összes Ausztriában letelepült magyarra vonatkozik. A bécsi csehek és a burgenlandi magyarok együttesen a szlovéneknek és horvátoknak közel egynegyedét alkotják a hivatalos adatok alapján. Az osztrák kormány az elmúlt három évben (1987-89) összesen 22,8 millió schillinget fordított a népcsoportok kulturális támogatására. Ebből kereken 2,6 millió jutott a cseheknek és a magyaroknak az arányosságnak megfelelő 5,5 millió helyett, vagyis az őket megillető támogatás felét sem kapták meg. Ezzel az utalással természetesen helytelen lenne olyan következtetéseket levonni, mintha a szlovének és a horvátok a csehek és a magyarok rovására előnyben részesülnének, hiszen sokkal fontosabb lenne azon kérdésnek a megválaszolása, vajon az egyes népcsoportok igényeiknek megfelelően részesülnek-e támogatásban. Az idén május 15-én népszámlálás lesz Ausztriában. A kisebbségeket érintően változatlanul a környezetben beszélt nyelv (Umgangssprache) a mérvadó. Igaz, most úgy hangzik a megfogalmazás, hogy ez a családban, a baráti körben, szórakozóhelyen használt nyelvet jelenti, azaz a magánjellegű érintkezés nyelvét, vagyis ebben a szűkebb értelemben nagyobb lenne az érintett személyek száma. Idevágóan kedvezően befolyásolhatja a népszámlálás kisebbségekre vonatkozó eredményeit az a tény is, hogy május 15-én a német mellett külön rovátkák tüntetik fel a horvát, szlovén, cseh, magyar és a török nyelvet. Aki a német mellett történetesen a magyart is megjelöli, a magyar népcsoporthoz sorolják. A válságos helyzetben kimondottan érdekfeszítő, vajon hányan tesznek majd hitet legalább egy x erejéig magyarságuk mellett? — de — A LACKENBACH; LAKOMPAKI CIGÁNY internálótábor felállításának 50. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a tábor helyén lévő emlékmű előtt. Beszédeikben Dr. Christa Krummer tartományi tanácsos és Dr. Franz Sauerzopf helyettes tartományfőnök emlékeztetett a nemzetiszocialista rendszer embertelenségeire, az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekre. Sárközi Rudolf a sintik és romák képviselőjeként népcsoportjuk változatlanul meglévő elszigeteltségére, súlyos társadalmi helyzetére mutatott rá. • A BURGENLANDI TARTOMÁNYI KORMÁNY nevében Dr. Christa Krammer tanácsos ismertette az 1995-ig terjedő időszakra vonatkozó elképzeléseket a tartományi kiállítások programjáról. Eszerint 1991-ben GüssingI Németújvárott középkori kínzóeszközökről, 1992-ben az amerikai kivándorlásról, 1993-ban Forchtenstein/Fraknó várában az ottani várurakról, 1994-ben Eisenstadti Kismartonban az Esterházy család művészetpártolói tevékenységéről, 1995-ben Halbturn/Féltoronyban a lovas nomád népekről rendeznek bemutatót. • 1990. NOVEMBER 20-ÁN a burgenlandi Caritas szervezet 200 ágyat és matracot, ágyneműt, takarókat, gyógyszereket indított útnak a romániai Lugos város pszichiátriai klinikájára. • Dr. HUNKÁR DÉNES A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG új bécsi nagykövete bemutatkozó látogatást tett Eisenstadti Kismartonban Hans Lipötz tartományi főnöknél és a tartományi kormány tagjainál. A találkozó során különös hangsúlyt kapott a Moschendorft nagysároslaki határátkelőhely megnyitásának kérdése. • AZ ALPOK-ADRIA MUNKAKÖZÖSSÉG 1990. novemberi milánói közgyűlésén elmondott hozzászólásában Dr. Franz Sauerzopf helyettes tartományfőnök, közlekedési kérdésekről szólva, síkraszállt az 1921-ben megszakított magyar-osztrák vasútvonalak eredeti pályaszakaszukon történő üzembevételéért. ELSŐ ÍZBEN AZ 1921-1924-BEN Ausztria és Magyarország között végrehajtott államhatármegállapítás óta 1990 decemberében sor került kisebb határvonal módosításra. Ennek megfelelően az államhatárt a szabályozott Lapincs és Bozsok patakok középvonalában állapították meg. • NYUGATMAGYARORSZÁG ÉS BURGENLAND között az elmúlt évben erősen felélénkült a kishatármenti forgalom. Ez nemcsak a politikai változásokat jelzi, hanem azon kedvező fordulatnak is tudható be, hogy újabb határátkelők könnyítették meg a szomszédolást. Egyes helyeken, mint Pamhagen! Somogy vagy Mörbisch/Fertőmeggy és csak gyalog ill. kerékpáron lehetett közlekedni, igaz, az átjárás csak a nyári hónapokban engedélyezett. Ekkor magyar oldalról is akadálytalanul elérhető Nyugat-Magyarország-Burgenland legmagasabb pontja, a 888 méter magasan fekvő irottkői kilátó. NAGY SIKERREL SZEREPELT az Eisenstadt kismartoni kulturális központban a Markó Iván vezette világhírű győri balett. • DECEMBER 9-ÉN AZ ORF BURGENLANDI tartományi stúdiójának kezdeményezésére kerekasztal-beszélgetést szerveztek a második tv-csatorna kamerái előtt a burgenlandi magyar fiatalok életlehetőségeiről és a magyar nyelv megőrzésének kilátásairól. • AZ EISENSTADT/KISMARTONI püspökség az Actio Catholica keretén belül célul tűzte ki, hogy minden plébánia legalább egy menekült családnak biztosítson otthont. Jelenleg a fraknói és a lorettói kolostorban nyolcvan menekült nyert elhelyezést. Ezzel kapcsolatban utalás történt arra vonatkozóan is, hogy a Caritastól számos kezdeményezés indul ki, és sokan önkéntes alapon foglalkoznak a menekültek gondozásával. 2 „EUROPA”-CLUB ŐSZI SZÁMVETÉS Megkockáztatjuk a bátor kijelentést: híveink ezúttal sem panaszkodhatnak. Klubunk színes-tartalmas őszi idényt zárt. Nem egészen három hónap alatt kilenc alkalommal jöttünk össze: kirándultunk, kabarét, politikai és történelmi témájú előadásokat, irodalmi esteket hallgattunk, megünnepeltük október 23-át, karácsonyi gyertyát gyújtottunk... Műsorunk - mint mindig - határozott politikai alapállást tükrözött. Miként 26 éve minden alkalommal, most is mély tisztelettel emlékeztünk ’56 hőseire - végre pozsonyi barátainkkal közösen. Százvalahány résztvevős rendezvényünkön ezúttal a Forrás Kör művészei léptek fel: Torday Ferenc, Maczkó Mária, Dinnyés József. Bevezetőt mondott Dr. Medvigy Endre irodalomtörténész és Dr. Deák Ernő. Hivatalos vendégünk volt Dr. Hunkár Dénes bécsi magyar nagykövet és Dr. Székely András Bertalan, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa. A Szibéria poklait megjárt Menczer Gusztáv és Rózsás János a GULAG haláltáborokról tartott döbbenetes beszámolót. A Temesváron élő Toró Tibor Bolyai-előadásának folytatásaként - szintén száz fölötti létszámban - Farkas Árpád, Sylvester Lajos és Cseke Péter ’’jelentését” hallhattuk a romániai hihetetlen állapotokról, ezen belül is az erdélyi magyarság tragikus helyzetéről. Az anyaország ugyancsak nem éppen szivárványos kilátásait csomagolta humorba Farkasházy Tivadar, Nagy Bandó András és Katona János. Kétnapos felvidéki kulturális kirándulásunk is jórészt politikai célzatú volt: a szintúgy ’’idegenbe” kényszerült testvéreinkkel végre megélni az egymásra találás megrázó-felemelő élményét. A politika mellett - de attól egyáltalán nem mentesen - az irodalom is fontos szerephez jutott őszi programunkban. A nem eléggé sajnálhatóan rövid életű Magyar Napló színeiben Mészöly Miklós, Csíki László, Reményi József Tamás, Kis Pintér Imre, Lázár Ervin és Pályi András jött el klubunkba. Estjükön közreműködött Székely Szabó Zoltán színész. Reményik Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából a Bécsi Magyar Iskola mutatta be emlékműsorát Hegedűs János és Ilona tanárok irányításával. December elején a kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságot láttuk vendégül. Takáts Gyula, Jánosy István és Király Zoltánná tartott előadást, Papp János színész Berzsenyiműsorából adott elő. Az idény utolsó rendezvényére, a karácsonyi ünnepségre december 15-én gyűltünk össze, mely alkalomból Hunkár Dénes "civilként” is megtisztelt bennünket. Szentesténken Veres Árpádnak, a Pazmaneum rektorának meleg szavai, a nagykövet úr spontán köszöntője és Máté Ottilia gyönyörű dalai öltöztették ünneplőbe lelkünket. VEZETŐSÉG AZ „EUROPA”CLUB 1991. TAVASZI MŰSORA FEBRUÁR - JÚNIUS Február 14., csütörtök SZÉKELY, CSÁNGÓ BALLADÁK, NÉPDALOK. Előadja: Molnár Gizella, Váradi Mária, Kalamár György (mind Sepsiszentgyörgyi, 19.30 órakor a Pazmaneumban. Február 28., csütörtök KONRÁD GYÖRGY (Budapest) író előadása ,,Európa és Magyarország" címen. 19.30 órakor a Pazmaneumban Március 17., vasárnap DR. KATONA TAMÁS (Budapest) külügyi államtitkár előadása a bécsi március 15-i ünnepsége alkalmából.magyarok 17.00 órakor. Magyar Nagykövetségen Április 11., csütörtök. DR. HÓDI SÁNDOR (Ada) a VMDSZ alelnökének előadása a vajdasági magyarok helyzetéről. 19.30 órakor a Pazmaneumban. Április 25., csütörtök Mi A HAZA MA? Kerekasztalbeszélgetés: Kiss Gy. Csaba (Budapest), Popély Gyula (Pozsony) és Szépfalusi István (Bécs), vezeti: Dr. Gecsényi Lajos. 19.30 órakor a Pazmaneumban. Május 16., csütörtök DR. KÓSA LÁSZLÓ (Budapest) egyetemi tanár előadása „Csallóköztől Háromszékig" (a magyar nép tájtörténeti tagolódása) címen, 19.30 órakor a Pazmaneumban. Május 30-tól június 1-ig AZ „EUROPA"-CLUB II. felvidéki kulturális kirándulása: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Késmárk, Zselic stb. A Napló postája SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK 1. Az ellenzék nem ellenség, ez még a szedési hiba ellenére is így van (Bécsi Napló, 1990/6.). Erről nem csupán a helyesbítési kötelezettség miatt teszünk említést, hanem főként amiatt, mert Budapestről úgy érzékelte valaki, hogy lapunk elkötelezte magát az MDF-nek. Nemcsak neki, hanem valamennyi olvasónk felé ezúttal is hangsúlyozzuk, hogy a Bécsi Napló semmilyen pártpolitikai irányban nem kötelezte el magát. Számunkra változatlanul a színvonal és a kiegyensúlyozott hangnem a mérvadó. Magyarország vajúdásában nem akarunk lenni és nem is lehetünk bírák, már ami az egyes pártokkal szembeni rokonszenvet vagy ellenszenvet illeti. Változatlanul kritikusan figyeljük az eseményeket, s az esetleges bíráló hang nem személyeknek vagy pártoknak szól, hanem azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti egyetértés jegyében valamennyi csoportosulás megtalálja az együttműdéshez elengedhetetlenül szükséges hangnemet, bizalmat és készséget. 2. Plurális világnézetű, túlságosan moderált lap vagyunk - jegyzi meg egyik olvasónk. Ami számunkra elismerést jelentene, azt ő tulajdonképpen bírálatnak szánja azzal a megjegyzéssel, tekintettel kell lennünk a baloldali érzelmű magyarokra is. Kétségtelen, már csak az emberi együttélés szempontjait tekintve is, eleve a különbözőségből, sokszínűségből kell kiindulnunk, hiszen magában a természetben is ez az adottság. Napjaink monokulturális törekvései átmenetileg ugyan nagyobb termelékenységet biztosítanak, ellenben máris érezhető az egyensúly felborulásának veszélye. Az emberi társadalmak is akkor vannak egyensúlyban, akkor életképesek, ha politikailag, világnézetileg biztosított a különbözőség, sokféleség. Mi ebben inkább a természet törvényeit tartjuk szem előtt, mintsem hogy akár a diktatúrák, akár egyes nacionalista túltengésű államok uniformizáló, asszimiláló önkényuralmát fogadnánk el követhető példaként. Tehát elvből, meggyőződésből, nem pedig megalkuvásból vagyunk pluralisták, moderáltak. 3. Mind olvasóink, mind pedig munkatársaink részéről évek óta támasztott óhaj, hogy verbuválódjon végre szerkesztőség, s az egyes neveket tüntessük fel az impresszumban is. Jelen számunktól eleget teszünk ezen elvárásoknak. Mivel azonban a megállapodás az egyszerű felsorolásra szorítkozik abcsorrendben, ehelyütt közelebbről megnevezzük azokat a személyeket, akik közvetlen részt vesznek a szerkesztés munkájában, azaz többet vállalnak a cikkírásnál. Olvasó szerkesztő S. Csoma János, tördelő szerkesztő Kántás János, az irodalmi-kulturális rész előkészítését Dr. Báthori Csaba vállalta, míg Dr. Gecsényi Lajos a közéleti dolgok tematikai kiválasztásával és elbírálásával állt közénk. Brandenstein Mária az egyes számokról német nyelvű összefoglalót készít, Vándor Györgyi cikkei mellett idegen nyelvekből fordít magyarra. Dr. Hanák Tibor főmunkatársként ossza meg velünk véleményét, kritikus vagy elismerő észrevételeit. E sorok írójára a szerkesztési feladatok elvégzése hárul általánosságban. Azért így, mert nem ismerünk rangsorolást, csupán munkát. A szerkesztőség egyes tagjai nem egymás fölött vagy alatt, hanem mellett helyezkednek el, barátok között ez így szokás. Minket pedig a magyarság és Európa melletti elkötelezettség tart össze minden különbözőségünk ellenére barátiig. DEÁK ERNŐ, szerkesztő MINDEN KOMMENTÁR NÉLKÜL Lapunk 1990/6. számában Punz Márta, Vajon meddig még? címmel arról írt, hogy a bécsi Collegium Hungaricum épületében a magyarországi változások ellenére „még mindig olyan egyesületek tevékenykednek, amelyek negyven éven keresztül hű kiszolgálói voltak a letűnt rendszernek.” Punz Márta január 17-i postapecséttel a 10 kerületben feladott névtelen levelet kapott lakáscímére. A levél tartalma a következő, újságokból kivágott betűkből összeállított szöveg: TE SZEMÉT! Vigyázz az irka-firkáidra, MÉG VAN ERŐNK, hogy berverjük a POFÁDAT! Igazi MAGYAROK. Punz Márta cikkére szerkesztőségünkbe az érintett egyesületektől január 20-ig válasz nem érkezett. (Szerk.) LAPZÁRTA minden páratlan hónap 5-én! TELEFAX : 505 36 78 A SÖVÉNYEN INNEN ÉS TIT . A Burgenlandi Kutatócsoport január 13-án folytatta aktivitását, amelynek súlypontját a múlt év óta a "Sövénymenti Beszélgetések" képezik. A jószomszédság ápolása úgy kívánja, hogy összejöjjön két határmenti település a határ mindkét oldaláról és közösem nehéz megtalálni a beszélgetés fonalát, határmegvonástól napjainkig. Már a származás alapján is nem nehéz megtalálni a beszélgetés fonalát, különösen olyan esetekben, amikor pl. a szentgotthárdi polgármestert Bauer Károlynak, a Heiligenkreuz/vasszentkeresztit meg Anton Takácsnak hívják. Az egybemosódás tényét még inkább alátámasztotta a Heiligenkreuz/vasszentkereszti Anton György és a szombathelyi Zielbauer Georg, s hogy a horvátok se maradjanak ki, meg kell említeni a rábafüzesi Kovacsics Miklóst is. Valamennyien szereplői voltak a találkozásnak. Mindez a közös történelmi együttélés eredménye. A múltat vizsgálva a jövőbeni kibontakozást keresve ezekből az adottságokból kell kiindulni. Ha már ilyen összebogozódottá fejlődött sorsunk, éljünk vele a Kárpátok alatt.