Bécsi Napló, 1991 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1991-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ BURGENLAND VÁLSÁGOS HELYZETBEN A MAGYAR KISEBBSÉG A romániai és a szlovákiai magyar kisebb­ségek tragikus sorsfordulói oly mértékben ma­gukra vonták a figyelmet, hogy alig figyelt fel bárki is arra, mi történik Kárpátalján, Jugosz­láviában. A Burgenlandban élő magyarokkal meg éppenséggel jóformán senki nem törő­dött. Nagyságrendben kétségtelen a legkisebb létszámú magyar csoportosulás, meg aztán a diktatúra árnyékában azzal áltatták és még most is áltatják magukat sokan, hogy a de­mokrácia keretei között rendezett körülmé­nyek között élhetnek a kisebbségek. Hogy ez mennyire nem így van, arra szolgáljon csupán két összehasonlító statisztikai adat: 1923-ban, az első, osztrák részről megtartott népszámlá­láskor 15.254 volt a magyarok száma, 1981- ben már csak 4.025-en vallották magukat a környezetben beszélt nyelv alapján magyar­nak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a burgenlandi magyaroknak több mint a két­harmada eltűnt valamivel több mint két em­beröltő alatt. Egyedül 1971-1981. között 27 % -os fogyás állt elő. A burgenlandi magyarok válságos helyzetére a Salzburger Nachrichten külön cikkben hívta fel a figyelmet (Ungarische Minderheit ist akut bedroht, 1991. jan. 10-i sz.). A lap bécsi tudó­sítója a parlament elé terjesztett kormányje­lentést idézve írja: Burgenlandban a magyar népcsoport a szétesés félreérthetetlen jeleit mutatja. Amennyiben fennmaradása érdeké­ben nem történnek hathatós intézkedések, a magyar népcsoport néhány generáción belül teljesen eltűnik. Nem magyar érzelmi kitö­résekkel, jajkiáltásokkal van dolgunk: megbíz­hatóságáról és higgadtságáról ismert osztrák lap számol be olvasóinak, s a vélemény hivata­los jelentés alapján az osztrák kormánytól származik. Ehhez csupán annyit lehetne hoz­záfűzni, hogy a fogyás­ idő viszonylatában — amennyiben nem következnek gyökeres vál­tozások — a burgenlandi magyar kisebbség tel­jes felszívódása nem néhány, hanem csupán egyetlen generáció kérdése. A kormány jelentése a horvát és szlovén népcsoporttól eltérően ítéli válságosnak a ma­gyarok helyzetét. Az előbbiek körében a jelek szerint lefékeződött a beolvadási készség és a népi tudat erősödése figyelhető meg, a szlo­vénokkal kapcsolatosan pedig kiemelik, hogy a Klagenfurtban működő szlovén gimnázium­ból kikerült mintegy ezer érettségizett nagy­ban hozzájárul a szlovén népcsoport tudatá­nak megszilárdulásához, ugyanakkor az sem elhanyagolható dolog, hogy Karintiában kü­lönböző szlovén érdekeltségű gazdasági üze­mek is a népcsoport javát szolgálják. A 10- 15.000-re becsült bécsi csehekről minden kü­lönösebb észrevétel nélkül emlékezik meg a jelentés. Az iskolai oktatással kapcsolatosan nagyon találóan fogalmaz a cikkíró: Az 1989/90-es tanévben Burgenlandban 28 elemi és 10 pol­gári iskolában folyt németül és horvátul az oktatás. Német és magyar nyelvű oktatásra 2 elemi és 2 polgári iskolában van lehetőség. Hogy mennyire éltek a magyarok ezzel a lehe­tőséggel, arra vonatkozóan Dr. Gyenge Imré­nek a Confessio legújabb számában (1990/4) közölt beszámolója nyújthat felvilágosítást. Dr. Gyenge szerint azon megállapítás: „a fel­sőőri reformátusokhoz az Úristen magyarul beszél”, a jelenre már nem egészen érvényes. Ottani lelkészként írja, vagyis első kézből is­meri a helyzetet: „Ma a felgyorsult integráció következtében a gyermekeknek csak egy kis töredéke ért magyarul, a református vallásórák is csaknem teljesen német nyelvűek, de a kü­lön református vallástanítás megmaradt.” Ös­­­szegezésében alátámasztja mindazt, amiről a kormányjelentés alapján a fentebbi következ­tetés szólt: * * „Mindössze azt a tényt állapítom meg, hogy az elnémetesedés, a nyelvi integráció olyan gyors ütemben történik, hogy a fel­sőőriek egyetlen nemzedéken belül cseré­lik fel magyar nyelvüket németre, ami azt jelenti, hogy az idős korosztály még nem tud jól németül, míg a gyermekek már nem tudnak magyarul. Az életévekkel mért középosztály még tud magyarul, de nem helyez súlyt gyermekeinek magyar nevelésére.” Amit Dr. Gyenge Imre megállapít, természe­tesen nem csupán a felsőőri reformátusokra, hanem valamennyi burgenlandi, sőt az összes Ausztriában letelepült magyarra vonatkozik. A bécsi csehek és a burgenlandi magyarok együttesen a szlovéneknek és horvátoknak kö­zel egynegyedét alkotják a hivatalos adatok alapján. Az osztrák kormány az elmúlt három évben (1987-89) összesen 22,8 millió schil­­linget fordított a népcsoportok kulturális tá­mogatására. Ebből kereken 2,6 millió jutott a cseheknek és a magyaroknak az arányosságnak megfelelő 5,5 millió helyett, vagyis az őket megillető támogatás felét sem kapták meg. Ez­zel az utalással természetesen helytelen lenne olyan következtetéseket levonni, mintha a szlovének és a horvátok a csehek és a ma­gyarok rovására előnyben részesülnének, hi­szen sokkal fontosabb lenne azon kérdésnek a megválaszolása, vajon az egyes népcsoportok igényeiknek megfelelően részesülnek-e támo­gatásban. Az idén május 15-én népszámlálás lesz Ausztriában. A kisebbségeket érintő­en válto­zatlanul a környezetben beszélt nyelv (Um­gangssprache) a mérvadó. Igaz, most úgy hang­zik a megfogalmazás, hogy ez a családban, a baráti körben, szórakozóhelyen használt nyel­vet jelenti, azaz a magánjellegű érintkezés nyelvét, vagyis ebben a szűkebb értelemben nagyobb lenne az érintett személyek száma. Idevágóan kedvezően befolyásolhatja a nép­­számlálás kisebbségekre vonatkozó eredmé­nyeit az a tény is, hogy május 15-én a német mellett külön rovátkák tüntetik fel a hor­vát, szlovén, cseh, magyar és a török nyelvet. Aki a német mellett történetesen a magyart is megjelöli, a magyar népcsoporthoz sorolják. A válságos helyzetben kimondottan érdek­feszítő, vajon hányan tesznek majd hitet lega­lább egy x erejéig magyarságuk mellett? — de — A LACKEN­BACH; LAKOMPAKI CIGÁNY internálótábor felállításának 50. évfordulója al­kalmából megemlékezést tartottak a tábor helyén lévő­ emlékmű előtt. Beszédeikben Dr. Christa Krummer tartományi tanácsos és Dr. Franz Sauer­­zopf helyettes tartományfő­nök emlékeztetett a nem­zetiszocialista rendszer embertelenségeire, az embe­riség ellen elkövetett bűncselekményekre. Sárközi Rudolf a sintik és romák képviselőjeként népcso­portjuk változatlanul meglévő elszigeteltségére, sú­lyos társadalmi helyzetére mutatott rá. • A BURGENLANDI TARTOMÁNYI KORMÁNY nevében Dr. Christa Krammer tanácsos ismertette az 1995-ig terjedő időszakra vonatkozó elképzelé­seket a tartományi kiállítások programjáról. Esze­rint 1991-ben GüssingI Németújvárott középkori kínzóeszközökről, 1992-ben az amerikai kivándor­lásról, 1993-ban Forchtenstein/Fraknó várában az ottani várurakról, 1994-ben Eisenstadti Kismarton­ban az Esterházy család művészetpártolói tevékeny­ségéről, 1995-ben Halbturn/Féltoronyban a lovas nomád népekről rendeznek bemutatót. • 1990. NOVEMBER 20-ÁN a burgenlandi Cari­tas szervezet 200 ágyat és matracot, ágyneműt, takarókat, gyógyszereket indított útnak a romá­niai Lugos város pszichiátriai klinikájára. • Dr. HUNKÁR DÉNES A MAGYAR KÖZ­TÁRSASÁG új bécsi nagykövete bemutatkozó látogatást tett Eisenstadti Kismartonban Hans Li­­pötz tartományi főnöknél és a tartományi kormány tagjainál. A találkozó során különös hangsúlyt ka­pott a Moschendorft nagysároslaki határátkelőhely megnyitásának kérdése. • AZ ALPOK-ADRIA MUNKAKÖZÖSSÉG 1990. novemberi milánói közgyűlésén elmondott hozzászólásában Dr. Franz Sauerzopf helyettes tartományfőnök, közlekedési kérdésekről szólva, síkraszállt az 1921-ben megszakított magyar-oszt­rák vasútvonalak eredeti pályaszakaszukon történő üzembevételéért. ELSŐ ÍZBEN AZ 1921-1924-BEN Ausztria és Magyarország között végrehajtott államhatár­megállapítás óta 1990 decemberében sor került kisebb határvonal módosításra. Ennek megfelelően az államhatárt a szabályozott Lapincs és Bozsok patakok középvonalában állapították meg. • NYUG­ATM­AGYARORSZÁG ÉS BURGEN­LAND között az elmúlt évben erősen felélénkült a kishatármenti forgalom. Ez nemcsak a politikai változásokat jelzi, hanem azon kedvező fordulat­nak is tudható be, hogy újabb határátkelők könnyí­tették meg a szomszédolást. Egyes helyeken, mint Pamhagen! S­omogy vagy Mörbisch/Fertőmeggy és csak gyalog ill. kerékpáron lehetett közlekedni, igaz, az átjárás csak a nyári hónapokban engedé­lyezett. Ekkor magyar oldalról is akadálytalanul elérhető Nyugat-Magyarország-Burgenland legmaga­sabb pontja, a 888 méter magasan fekvő irottkői kilátó. NAGY SIKERREL SZEREPELT az Eisenstadt­ kismartoni kulturális központban a Markó Iván vezette világhírű győri balett. • DECEMBER 9-ÉN AZ ORF BURGENLANDI tartományi stúdiójának kezdeményezésére kerek­­asztal-beszélgetést szerveztek a második tv-csatorna kamerái előtt a burgenlandi magyar fiatalok élet­lehetőségeiről és a magyar nyelv megőrzésének ki­látásairól. • AZ EISENSTADT/KISMARTONI püspökség az Actio Catholica keretén belül célul tűzte ki, hogy minden plébánia legalább egy menekült családnak biztosítson otthont. Jelenleg a fraknói és a lorettói kolostorban nyolcvan menekült nyert elhelyezést. Ezzel kapcsolatban utalás történt arra vonatkozóan is, hogy a Caritastól számos kezdeményezés indul ki, és sokan önkéntes alapon foglalkoznak a mene­kültek gondozásával. 2 „EUROPA”-CLUB ŐSZI SZÁMVETÉS Megkockáztatjuk a bátor kijelentést: híveink ez­úttal sem panaszkodhatnak. Klubunk színes-tartal­mas őszi idényt zárt. Nem egészen három hónap a­­latt kilenc alkalommal jöttünk össze: kirándultunk, kabarét, politikai és történelmi témájú előadáso­kat, irodalmi esteket hallgattunk, megünnepeltük október 23-át, karácsonyi gyertyát gyújtottunk... Műsorunk - mint mindig - határozott politikai alapállást tükrözött. Miként 26 éve minden alkalom­mal, most is mély tisztelettel emlékeztünk ’56 hő­seire - végre pozsonyi barátainkkal közösen. Száz­­valahány résztvevős rendezvényünkön ezúttal a For­rás Kör művészei léptek fel: Torday Ferenc, Maczkó Mária, Dinnyés József. Bevezetőt mondott Dr. Med­­vigy Endre irodalomtörténész és Dr. Deák Ernő. Hivatalos vendégünk volt Dr. Hunkár Dénes bécsi magyar nagykövet és Dr. Székely András Bertalan, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa. A Szibéria poklait megjárt Menczer Gusztáv és Rózsás János a GULAG haláltáborokról tartott döbbenetes beszámolót. A Temesváron élő Toró Tibor Bolyai-előadásának folytatásaként - szintén száz fölötti létszámban - Farkas Árpád, Sylvester Lajos és Cseke Péter ’’je­lentését” hallhattuk a romániai hihetetlen állapo­tokról, ezen belül is az erdélyi magyarság tragikus helyzetéről. Az anyaország ugyancsak nem éppen szivárványos kilátásait csomagolta humorba Farkasházy Tivadar, Nagy Bandó András és Katona János. Kétnapos felvidéki kulturális kirándulásunk is jó­részt politikai célzatú volt: a szintúgy ’’idegenbe” kényszerült testvéreinkkel végre megélni az egymásra találás megrázó-felemelő élményét. A politika mellett - de attól egyáltalán nem men­tesen - az irodalom is fontos szerephez jutott őszi programunkban. A nem eléggé sajnálhatóan rövid életű Magyar Napló színeiben Mészöly Miklós, Csíki László, Reményi József Tamás, Kis Pintér Imre, Lázár Ervin és Pályi András jött el klubunkba. Estjükön közreműködött Székely Szabó Zoltán szí­nész. Reményik Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából a Bécsi Magyar Iskola mutatta be emlék­műsorát Hegedűs János és Ilona tanárok irányí­tásával. December elején a kaposvári Berzsenyi Dániel Iro­dalmi és Művészeti Társaságot láttuk vendégül. Takáts Gyula, Jánosy István és Király Zoltánná tartott előadást, Papp János színész Berzsenyi­műsorából adott elő. Az idény utolsó rendezvényére, a karácsonyi ün­nepségre december 15-én gyűltünk össze, mely al­kalomból Hunkár Dénes "civilként” is­ megtisztelt bennünket. Szentesténken Veres Árpádnak, a Paz­­m­aneum rektorának meleg szavai, a nagykövet úr spontán köszöntője és Máté Ottilia gyönyörű dalai öltöztették ünneplőbe lelkünket. VEZETŐSÉG AZ „EUROPA”CLUB 1991. TAVASZI MŰSORA FEBRUÁR - JÚNIUS Február 14., csütörtök SZÉKELY, CSÁNGÓ BALLADÁK, NÉP­DALOK. Előadja: Molnár Gizella, Váradi Mária, Kalamár György (mind Sepsiszent­györgyi, 19.30 órakor a Pazmaneumban. Február 28., csütörtök KONRÁD GYÖRGY (Budapest) író elő­adása ,,Európa és Magyarország" címen. 19.30 órakor a Pazmaneumban Március 17., vasárnap DR. KATONA TAMÁS (Budapest) külügyi államtitkár előadása a bécsi március 15-i ünnepsége alkalmából.magyarok 17.00 órakor. Magyar Nagykövetségen Április 11., csütörtök. DR. HÓDI SÁNDOR (Ada) a VMDSZ alel­­nökének előadása a vajdasági magyarok helyzetéről. 19.30 órakor a Pazmaneumban. Április 25., csütörtök­ Mi A HAZA MA? Kerekasztalbeszélgetés: Kiss Gy. Csaba (Budapest), Popély Gyula (Pozsony) és Szépfalusi István (Bécs), vezeti: Dr. Gecsényi Lajos. 19.30 órakor a Pazma­neumban. Május 16., csütörtök DR. KÓSA LÁSZLÓ (Budapest) egyetemi tanár előadása „Csallóköztől Háromszékig" (a magyar nép táj­történeti tagolódása) címen, 19.30 órakor a Pazmaneumban. Május 30-tól június 1-ig AZ „EUROPA"-CLUB II. felvidéki kulturá­lis kirándulása: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bárt­­fa, Késmárk, Zselic stb. A Napló postája SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK 1. Az ellenzék nem ellenség, ez még a szedési hiba ellenére is így van (Bécsi Napló, 1990/6.). Erről nem csupán a helyesbítési kötele­zettség miatt teszünk említést, hanem főként a­­miatt, mert Budapestről úgy érzékelte valaki, hogy lapunk elkötelezte magát az MDF-nek. Nemcsak neki, hanem valamennyi olvasónk felé ezúttal is hangsúlyozzuk, hogy a Bécsi Napló semmilyen pártpolitikai irányban nem kötelezte el magát. Számunkra változatlanul a színvonal és a kiegyensúlyozott hangnem a mérvadó. Magyar­­ország vajúdásában nem akarunk lenni és nem is lehetünk bírák, már ami az egyes pártokkal szem­beni rokonszenvet vagy ellenszenvet illeti. Válto­zatlanul kritikusan figyeljük az eseményeket, s az esetleges bíráló hang nem személyeknek vagy pár­toknak szól, hanem azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti egyetértés jegyében valamennyi csopor­tosulás megtalálja az együttműdéshez elenged­hetetlenül szükséges hangnemet, bizalmat és kész­séget. 2. Plurális világnézetű, túlságo­san moderált lap vagyunk - jegyzi meg egyik olvasónk. Ami számunkra elismerést jelen­tene, azt ő tulajdonképpen bírálatnak szánja azzal a megjegyzéssel, tekintettel kell lennünk a balol­dali érzelmű magyarokra is. Kétségtelen, már csak az emberi együttélés szempontjait tekintve is, ele­ve a különbözőségből, sokszínűségből kell kiin­dulnunk, hiszen magában a természetben is ez az adottság. Napjaink monokulturális törekvései átmenetileg ugyan nagyobb termelékenységet biz­tosítanak, ellenben máris érezhető az egyensúly felborulásának veszélye. Az emberi társadalmak is akkor vannak egyensúlyban, akkor életképesek, ha politikailag, világnézetileg biztosított a külön­bözőség, sokféleség. Mi ebben inkább a természet törvényeit tartjuk szem előtt, mintsem hogy akár a diktatúrák, akár egyes nacionalista túltengésű államok uniformizáló, asszimiláló önkényuralmát fogadnánk el követhető példaként. Tehát elvből, meggyőződésből, nem pedig megalkuvásból va­gyunk pluralisták, moderáltak. 3. Mind olvasóink, mind pedig munkatársaink részé­ről évek óta támasztott óhaj, hogy verbuválódjon végre szerkesztőség, s az egyes neveket tüntessük fel az impresszumban is. Jelen számunktól eleget teszünk ezen elvárásoknak. Mivel azonban a meg­állapodás az egyszerű felsorolásra szorítkozik abc­­sorrendben, ehelyütt közelebbről megnevezzük a­­zokat a személyeket, akik közvetlen részt vesz­nek a szerkesztés munkájában, azaz többet vállal­nak a cikkírásnál. Olvasó szerkesztő S. Csom­a János, tördelő szerkesztő Kántás János, az irodal­mi-kulturális rész előkészítését Dr. Báthori Csaba vállalta, míg Dr. Gecsényi Lajos a közéleti dolgok tematikai kiválasztásával és elbírálásával állt kö­zénk. Brandenstein Mária az egyes számokról né­met nyelvű összefoglalót készít, Vándor Györgyi cikkei mellett idegen nyelvekből fordít magyarra. Dr. Hanák Tibor főmunkatársként ossza meg ve­lünk véleményét, kritikus vagy elismerő észrevé­teleit. E sorok írójára a szerkesztési feladatok el­végzése hárul általánosságban. Azért így, mert nem ismerünk rangsorolást, csupán munkát. A szerkesztőség egyes tagjai nem egymás fölött vagy alatt, hanem mellett helyezkednek el, ba­rátok között ez így szokás. Minket pedig a ma­gyarság és Európa melletti elkötelezettség tart össze minden különbözőségünk ellenére baráti­ig. DEÁK ERNŐ, szerkesztő MINDEN KOMMENTÁR NÉLKÜL Lapunk 1990/6. számában Punz Márta, Vajon med­dig még? címmel arról írt, hogy a bécsi Collegium Hungaricum épületében a magyarországi változások ellenére „még mindig olyan egyesületek tevékeny­kednek, amelyek negyven éven keresztül hű kiszol­gálói voltak a letűnt rendszernek.” Punz Márta január 17-i postapecséttel a 10­ kerületben feladott névtelen levelet kapott lakáscímére. A levél tartalma a következő, újságokból kivágott betűkből összeál­lított szöveg: TE SZEMÉT! Vigyázz az irka-firkáidra, MÉG VAN ERŐNK, hogy berverjük a POFÁDAT! Igazi MAGYAROK. Punz Márta cikkére szerkesztőségünkbe az érintett egyesületektől január 20-ig válasz nem érkezett. (Szerk.) LAPZÁRTA minden páratlan hónap 5-én! TELEFAX : 505 36 78 A SÖVÉNYEN INNEN ÉS TIT . A Burgen­landi Kutatócsoport január 13-án folytatta akti­vitását, amelynek súlypontját a múlt év óta a "Sö­vénymenti Beszélgetések" képezik. A jószomszéd­ság ápolása úgy kívánja, hogy összejöjjön két határ­menti település a határ mindkét oldaláról és közö­sem nehéz megtalálni a beszélgetés fonalát, ha­­tármegvonástól napjainkig. Már a származás alapján is nem nehéz megtalálni a beszélgetés fonalát, kü­lönösen olyan esetekben, amikor pl. a szentgott­hárdi polgármestert Bauer Károlynak, a Heiligen­­kreuz/vasszentkeresztit meg Anton Takácsnak hív­ják. Az egybemosódás tényét még inkább alátá­masztotta a Heiligenkreuz/vasszentkereszti Anton György és a szombathelyi Zielbauer Georg, s hogy a horvátok se maradjanak ki, meg kell említeni a rábafüzesi Kovacsics Miklóst is. Valamennyien szereplői voltak a találkozásnak. Mindez a közös történelmi együttélés eredménye. A múltat vizs­gálva a jövőbeni kibontakozást keresve ezekből az adottságokból kell kiindulni. Ha már ilyen össze­­bogozódottá fejlődött sorsunk, éljünk vele a Kár­pátok alatt.

Next