Bécsi Napló, 2003 (24. évfolyam, 1-6. szám)
2003-11-01 / 6. szám
6 — “Budapesten egész nemzedéket tanított filozófiára, Saarbrückenben egy másikat, két katedrája, két szellemi közege volt ...Gondolkodásában a logika, az élet logikája és gravitációja vezette: az elvont lételmélet után az emberhez, az emberi világhoz, a társadalom és az alkotások elveinek kérdéséhez fordult, majd a világon és az emberen át Istenhez". (Hanák Tibor nekrológja a Szabad Európa Rádióban 1989. augusztus 25-én.) A két világháború közötti magyarországi filozófiai élet meghatározó egyénisége volt Brandenstein Béla (1901-1989), aki ezidő alatt többek között olyan monumentális munkákat jelentett meg, mint a Művészetfilozófia (1930), Kierkegaard (1930), Bölcseleti alapvetés (1935, 1944, németül Grudlegung der Philosophie 1926-1927 és 1930, később, 1970-ben a teljes, bővített, 6 kötetes munka). Az ember a mindenségben i-ill. (1936-1937), Etika (1938), Platon (1940), Nietzsche (1941); a felsoroltakon túlmenően több kötetet és számtalan tanulmányt írt. Pauler Ákos utódaként a Harmadik (gyakorlati) bölcsészeti tanszék mellett a Második (elméleti) tanszék vezető professzora lett. Irányította a Magyar Filozófiai Társaságot, Filozófiai Bizottságot az Akadémián és az Athenaeum vitaüléseinek is vezéregyénisége volt. Emigrációjában folytatta aktív oktatói és tudósi tevékenységét. Saabrückenben élt és dolgozott 1948- tól 1969-ig, nyugalomba vonulásáig, ahol az egyetem nyilvános, rendes tanára volt. Még ezután mintegy két évtizedig dolgozott, oktatott, újabb és újabb könyveket jelentetett meg. Szellemi fejlődését Platón, Arisztotelész, Hegel rendszere, a skolasztika mellett a korabeli európai filozófiai áramlatok, iskolák is befolyásolták (pl. Bolzano, Husserl, Scheler, N. Hartman). 2001-ben, születésének 100. évfordulójára a Miskolci Egyetem Filozófiatörténet Tanszéke emlékülést szervezett, amelyen az életmű lényeges vonatkozásait elemezték az előadók. A közelmúltban megjelent emlékkötet a felvetett problémáknak írásos változatai részletesebb, kifejtései: Brandenstein Béla Emlékkönyv. Magyar Filozófiaitörténeti Könyvtár IV., Miskolc 2002, 141 old. A konferenciát Jahnné Brandenstein Mária nyitotta meg, és felidézte édesapja mindennapjainak mozaikjait, a családját összefogó, az éjszakai munkába feledkező, a háború utolsó hónapjaiban Magyarországról Ausztriába menekülő filozófust. Az elhangzott előadások az életmű szinte minden területét érintették. A bevezető előadásban Fehér M. István szólt a korabeli magyarországi filozófia helyzetéről és Brandenstein szerepéről, majd kitért két, az európai gondolkodásban is lényeges vonatkozásra: a technika és a művészet egyes problémáira Heideggernél, Gadamernél és Brandensteinnél, kimutatva a fellelhető hasonlóságokat. Brandenstein és Pauler kapcsolatáról Somos Róbert számolt be, kiemelve a mester és tanítvány szellemi horizontjának egymásrahangolódását. Őt követően e sorok írója elemezte rendszerét, amely elsősorban - Pauleré mellett - az arisztotelészi és a hegeli hagyományokból építkezik. A kilenc részből álló, a trinitárius formát követő rendszer vázlatosan a következőképpen épül fel: 1. ontológia (fennállástan), 2. totika (tartalomtan), 3. logika (formatan), 4. matematika (alakulattan), 5. metafizika (valóságtan), 6. pragmatika (cselekvéstan), 7. teoretika (tudománytan), 8. poétika (művészettan), 9. etika ( erkölcstan). Utóbbi átfogja a tudományok és az élet egészét, mintegy metafizikai élettanként kezelendő. Ez az a zárt logikájú rendszer, amelyből építkeznek további munkái. Az egyik lényeges kulcsproblémáról - a transzcendens okságról, amely nélkül a rendszer sem érthető meg - Szabó Ferenc (SJ.) értekezett, összehasonlítva Brandenstein koncepcióját Marechaléval. Mivel a trinitarizmus a hegeli filozófia mellett a katolikus hittel átszőtt, lényeges vallásfilozófiai kérdések kerültek átgondolásra Mezei Balázs elemzésében. A továbbiakban az előadások, így az Emlékkönyv tanulmányai is, a brandensteini művészetfilozófiával és etikával foglalkoztak. (Máté Zsuzsanna, Bán Olivér, Novák Csilla) “Művészi az egész élet” - mondja Brandensein, amely kijelentésben számos dilemma fogalmazódik meg: a teljes mindennapi életben van jelen állandóan a művészet, vagy az élet vált művészivé? Rendszerében a metafizika - mint láttuk - három diszciplínát, s ezzel együtt életágat, szférát fog össze, amelyeket átsző az erkölcs, amely jelen van a teljes életvilágban, s a betetőződése a keresztény vallási erkölcs, hiszen a szentség, mint érték magában foglalja a három alapértéket: a jót, a szépet és az igazat. S itt értelmeződik az egyik alapvető kulcsélmény: a magány és a hit. Kérdése: hol és milyenfajta magányra van szüksége az egyénnek, hogy erkölcsépítő szerepe megvalósuljon? Mit jelent a magányban felbukkanó Isten-élmény? A mai ember számára is érdekfeszítőek Brandenstein válaszai. Saját rendszerének jelentőségéről a következőket fogalmazza meg: a lét trinitárius ősalkatát igyekezett igazolni, amellyel együtt megkísérelt az okság és a létrangok kérdésére is fényt deríteni. Emellett igazolni próbálta a trinitárius létalkat dominanciáját. Mindemellett szó volt Brandenstein antropológiájáról és a Magyar Filozófiai Társaság vitaüléseiről (Mariska Zoltán, Laczkó Sándor). A kötetet megközelítően teljes bibliográfia zárja, amelyet Dukai András állított össze. A magyarországi filozófiai gondolkodás ideológiamentes áttekintését adja az igen korán elhunyt Hanák Tibor Az elfelejtett reneszánsz című könyvében, amely alapmunkaként használatos. A négyévente megrendezendő nemzetközi konferenciánkat, amely e témakörrel foglalkozik, szándékunk szerint 2004-ben Hanák Tibor emlékének szenteljük. VERES ILDIKÓ AZ élő életmű Megemlékezés Brandenstein Béla születésének 100. évfordulóján . BÉCSI NAPLÓ 2003 november-december A kétnyelvű soproni irodalom 700 éve Sopron városa 2002-ben ünnepelte fennállásának 725. évét. Ha a hármas név, Scarbantia - Ödenburg - Sopron neve elhangzik, mindenki a Nyugati Kapu városának szépséges építészetére, zenei múltjára gondol, a tájba harmonikusan belesimuló Európa-díjas város meghitt falaira. Arra kevésbé következtet bárki, hogy 1277-től latin, magyar, német nyelvű írásbeliség bontakozott ki a Fertő tó partján , ebben a római fal maradványokra épült ősi városban. Íróit hétszáz éves soproni írói seregszámla jegyében soroljuk fel. E seregszámla a város latin, magyar és német nyelven alkotó íróiról emlékezik A német anyanyelvű Gugelweit János nótáriusra, aki 1490 táján német-latin nyelvű városi számadáskönyvre jegyezte magyar szerelmes vers töredéksorait: “Virág, tudjad, tőled el kell mennem / És te íretted kell gyászba öltöznem”. A tudomány nem tud könnyen megállapodni abban, hogy albát, táncszót, vagy virágének-töredéket jegyzett-e fel Gugelweit, de azt tudjuk, hogy az akkor főleg németektől lakott városban a szerelmes asszonyt magyarul virágnak is hívták. A többnyelvű város lelke szól a véletlenül feljegyzett szerelmes verssorokban. Sopron írói mindenkor benne éltek a kor áramlataiban. Kíséreljük meg pályájuk röptét követni: Európával együtt lélegző világ élő irodalmi emlékeire találunk. Simon Gerengel lelkész - a várost evangélikus vallásra átvezető “plébános”, valójában prédikátor, “Johannes, der Täufer” címmel drámát ír a Keresztelő áldozatvállalásáról. Szeremlyéni Mihály magyar prédikátor ugyanakkor bibliai témát versel meg magyarul. A drámaíró Sztárai Mihály is jelentkezett magyar papnak a városba, csak rossz lovai nem hozták el Pápáról időben a papválasztásra. A reformáció előtt Ambrosius Salzer, a soproni származású bécsi egyetemi rektor a Bursa rosa-t alapítja meg a császárvárosban tanuló soproni diákoknak. Az utak azonban hamarosan Wittenberg felé vezetnek. A reformáció városában még Luther életében jelennek meg a soproni diákok. Wirth Mihály, a város későbbi nótáriusa 1555-től több féléven át tanult a városban. Melanchton Fülöp, Luther profeszszortársa preceptort is rendel mellé, hogy jobban értse a latin nyelv mélységeit... Így kellett tennie, Sopronnak még nem volt ekkor gimnáziuma! Lackner Kristóf a XVI. század végén az európai emblematikával ismerkedik meg Grácban és Páduában. Képversekkel díszített könyveit, a “Salicetum Semproniense-t” így írja meg soproni fűzesében, várfalak tövében. Nagyjából ott volt az író polgármester tusculanumja, ahonnan ma az autóbuszok indulnak Nyugat- Dunántúl és Bécs felé. Zrínyi Miklós ügyvédje, a világból titokzatos halállal távozó Wittnyédy István szinte egymaga alapít evangélikus főiskolát Eperjesen, és a württenbergi hercegekkel levelezik, hogy diák pártfogoltjai (alumneusai) gond nélkül tanulhassanak Tübingenben. Mindenkor két nyelven írtak rangos írók e tájon. Leopold Petz az 1830-as években mintha Hölderlin szerényebb soproni visszhangja lenne. Még két példára hivatkozom: a magyar Vajda Péter és a németül író szlovák származású Samuel Bredetzky egyaránt a soproni kék hegyek dícséretét írja Sopronban, itt ismerkednek meg a romantikával. Forrásuk alakjában. (Heine már metsző hangon ír ekkor a Romantische Schule tanulmányában az irányzatról.) A tatárjárás után Rogerius mester, Sopron papja, Planctusában a tatároktól feldúlt Pannóniát siratja latinul. Négyszáz évvel később Wathay Ferenc a Héttorony börtönében panaszolja kínjait magyar nyelven, mert Temesváron a bég megverette, amikor szökni próbált a fogságából. Moritz Kolbenheyer evangélikus pap 1848-ban, prédikációjában a szabad szóról (Das freie Wort) mond németül himnikus dicséretet. A szabad szó kéréséért az osztrák-magyar szoldateszka tisztje, Petrichevich Horváth ezredes megvádolja a papot kommunizmussal. (Pedig aligha érthette a fogalmat is, mégis börtönbe záratta Pozsonyban.) Minden korszak rajta tartja tehát nehéz kezét vagy ujját az írón, aki aggódva figyeli, és hűségesen feljegyzi kora üzeneteit. Ebben a szellemi áramlásban éltek hét századon át Sopron írói, követve a nehéz idők korparancsát. Ezért lett a németül író Rudolf Bechtből 1938 után, Ausztria megszállását követően Becht Rezső, a soproni tájháza 20. századi német-magyar felfedezője. Hadifogoly korában még a Kosmische Legende jégcsapként pattanó német verssoraiban Szibéria hideg szépségét zengte. Akadt a ponzichterek ( a német gazdapolgárok) vérbő soproni világnak hiteles német krónikása is Ignaz Anton Schiller személyében. Lekonyult szélű kalapjával figyelte a várkerületi ponzichter kofák szópárbajait, és ízes szólásaikat a Schnurre (a vidám humoreszk) alakjaiban örökítette meg. Sopron városa irodalma szépségekben gazdag. Becht Rezső artisztikus esszéivel örökítette meg az évezredek építészetét. Sarkady Sándor emelte kánoni érvényre Sopron verseiben a város hírét. Két költeménye, a Várostorony és a Szent Mihály templom szépségét emeli az évszázadok magaslatába. A soproni lírát és prózát íróink szelíd hangon mentegetik néha, talán nem érzik egyenértékűnek a város festészetével és zenéjével. A XX. században Mészáros Sándor képviseli a városban a Nyugat folyóirat költészetét, Erdélyi Tibor és Bakó József pedig a népi irodalom legjavát szólaltatja meg.. Becht Rezső esszéi együtt lélegeznek Cs. Szabó László, vagy Márai Sándor szépséges Sopron-esszé-himnuszaival. Csak néhány évtizeddel menjünk tovább. Herbszt Zoltán döbbenetes verse, a Petőfi- vízió az 1970-es években saját korai elmúlását is előlegezi. A tájháza nála is nemzeti méretűvé növekszik. Ízes Mihály Balladácska a madárról című verse az elnyomás vasszürkévé vált égboltja alatt fulladozó ember tragédiája, olyan korszakban, amikor a költő nem akart és nem is tudott már továbbélni. Csaba József 1942. április 15-én ezt írja Móricz Zsigmond lapjában, a Kelet Népében: “Sopron a nyugati kapuváros. Földrajzi értelemben is az. Évezredes történelme folyamán egyik kapujával nyugatra, másik kapujával keletre, a magyar medence felé nézett. Az ország belsejéből jövő utak itt összecsomósodnak, és a csomópontban város keletkezik: az Alpok nyúlványai, a Bécsi domb és a Fertő között. Szelíd, harmonikus tájon, ahol ütköző történelmi és földrajzi erők egyensúlyba jönnek, megbékélnek és megteremtik a polgáriasult élet magyar földön legnyugatibb formáját. Évezredes városi kultúra levegője keveredik itt az erdők és az idenéző Alpok friss áramaival és a Fertő kékenjátszó színeivel.” A két kapu között élt a “cívis Soproniensis”, itt alkotta meg irodalmát is. Erről ad képet rövid számvetésünk. A kétnyelvű soproni irodalom legjava alkotásaiban ma is él. Nem borostyánkőbe zárt rovar, nem tisztes történeti emlék! A Borostyánkő út mentén születtek felröppenő, magasra szárnyaló alkotások. Röptük íve lehetett alacsonyabb vagy magasabb. De sohasem hulltak le a hétköznapiság , a talmi próbálkozások porába. A legjobb alkotások fennmaradtak a csúcson , akárcsak vízen a szellem vitorlájával repülő hajók. Erre is idézzünk egy régi soproni példát. “Mergitur, sed non submergitur - A hajó hánykódik, de el nem merül” ezt Lackner Kristóf írta le 400 esztendővel ezelőtt egyik emblémájában. Értékes kétnyelvű irodalom született a Borostyánkő út mentén. Irodalmi alkotások adnak jó hírt a gyakran magányban alkotó soproni íróinkról. Mégis, az ő vitorlájukat feszítette évszázadok lendülete, akarata. Ez a hang él tovább napjaink soproni irodalmában, amiről újabb pályakép felvázolásával szólnánk. KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ Az igazságot magáért az igazságért Folytatás az 5. oldalról Vizsgálták a K+F-tevékenység pénzelésében bekövetkezett változásokat, és megkísérelték előre jelezni a 2006-ig várható történéseket. A különböző szakterületek képviselői a maguk szemszögéből világították meg az EU által már elfogadott Nemzeti Fejlesztési Tervet. A szép számban meghívott délvidéki tudományos kutatókat, mérnököket és jogi szakembereket meghatotta az a figyelem és megbecsülés, amellyel a kecskeméti tanácskozáson fogadták őket, és a déli végeken dolgozó szellemi emberek iránti segítőkészség egyértelmű megnyilvánulása. Dr. Zettner Tamás, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke kifejezte meggyőződését ünnepi köszöntőjében és öszszegezésében is, hogy a nemzetközi és ezen belül a határon túli magyar tudományosság képviselői alkalmat és lehetőséget kapnak majd arra, hogy magyarországi társaikkal együtt közös projektumokban vegyenek részt. Dr. Telegdy Gyula akadémikus, az MTA szegedi bizottságának elnöke szorgalmazta a határon túli és a magyarországi (főként szegedi) intézmények és kutatók együttműködését. Dr. Szalma József újvidéki egyetemi jogászprofeszzor ismertette a az 1999 óta dr. Ribár Béla akadémikus vezetésével nagy tekintélyre szert tevő Vajdaság Magyar Tudományos Társaság tevékenységét, kiadványait és igen impozáns eredményeit. A résztvevők nagy sajnálattal vették tudomásul, hogy az ÚMTT elnöke indokolt okokból nem vehetett részt az ünnepségen, habár szeretettel odavárták. A napjainkban oly izgalmas témákat felsorakoztató kecskeméti ünnepség mottójául szolgálhatnak Eötvös Loránd szavai, amelyek az MTA 51. közgyűlésén hangzottak el: ... a tudomány hatalom, amely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet,... de a tudományban haladni csak az tud, ki az igazságot magáért az igazságért, és nem mellékérdekből keresi.” DR. CSORDÁS MIHÁLY Budapesten október 14-én a Magyar Nemzeti Galériában emlékkiállítás nyílt Mdnyánszky László műveiből. A bemutatott majd ötszáz alkotás közül több mint 220-at a szlovák Nemzeti Galéria és más szlovák közgyűjtemények bocsátották rendelkezésre, de kölcsönzött műveket a bécsi Hadtörténeti Múzeum is. A február 8-ig tartó kiállítás anyagát azután Pozsonyban, majd Bécsben lehet majd megtekinteni. • Kétszáz évvel ezelőtt, 1803 október 17-én született Deák Ferenc, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere, akinek nevéhez fűződik az 1867-es kiegyezés megkötése. Zala megye parlamenti képviselőjét Kossuth Lajos nevezte először a “haza bölcseinek, 1876- ban húnyt el. • Románia előkészületei a - 2007-re tervezett - Európai Unió s csatlakozásra kezdenek egyre konkrétabb formákat ölteni. Idén lépett életbe az új munkaügyi törvény, mely a kommunista éra idejéből származó előírások helyébe nyugat-európai szociális szellemű rendelkezéseket helyezett, ha itt-ott még hiányoznak is a végrehajtási utasítások. Többéves előkészítés után 2004. január 1-én lép életbe az új adótörvény, mely az állami bevételek 85 %-át eredményező, nagyjából 6 jelentősebb adóra vonatkozik. Ez nemcsak összefoglalja az eddig áttekinthettelen, különböző törvényekben található előírásokat, melyeket ráadásul kormányrendelkezések és pénzügyminiszteri rendeletek módosítottak, de egyes területeket újonnan szabályoz. Az új törvény alapvetően fejlődést hozott, bárha nem sikerült a különböző adófajták helyes egyensúlyát megtalálni, ami csábítóan hat fekete pénzcsatornák keletkezésére. • A szlovák parlament megszavazta a révkomáromi Selye János Egyetem létrehozását. Az első szlovákiai magyar felsőoktatási intézménynek pedagógiai, közgazdasági és teológiai kara lesz, s az első hallgatókat a 2004-05- ös tanévben fogja majd fogadni.