Bécsi Napló, 2003 (24. évfolyam, 1-6. szám)

2003-11-01 / 6. szám

6 — “Budapesten egész nemzedéket tanított fi­lozófiára, Saarbrückenben egy másikat, két katedrája, két szellemi közege volt ...Gondolkodásában a logika, az élet logikája és gravitációja vezette: az elvont lételmélet után az emberhez, az emberi világhoz, a tár­sadalom és az alkotások elveinek kérdésé­hez fordult, majd a világon és az emberen át Istenhez". (Hanák Tibor nekrológja a Szabad Európa Rádióban 1989. augusztus 25-én.) A két világháború közötti magyarországi fi­lozófiai élet meghatározó egyénisége volt Brandenstein Béla (1901-1989), aki ezidő alatt többek között olyan monumentális mun­kákat jelentett meg, mint a Művészetfilozófia (1930), Kierkegaard (1930), Bölcseleti alap­vetés (1935, 1944, németül Grudlegung der Philosophie 1926-1927 és 1930, később, 1970-ben a teljes, bővített, 6 kötetes munka). Az ember a mindenségben i-ill. (1936-1937), Etika (1938), Platon (1940), Nietzsche (1941); a felsoroltakon túlmenően több köte­tet és számtalan tanulmányt írt. Pauler Ákos utódaként a Harmadik (gyakorlati) bölcsésze­ti tanszék mellett a Második (elméleti) tan­szék vezető professzora lett. Irányította a Ma­gyar Filozófiai Társaságot, Filozófiai Bizottsá­got az Akadémián és az Athenaeum vitaülé­seinek is vezéregyénisége volt. Emigrációjá­ban folytatta aktív oktatói és tudósi tevékeny­ségét. Saabrückenben élt és dolgozott 1948- tól 1969-ig, nyugalomba vonulásáig, ahol az egyetem nyilvános, rendes tanára volt. Még ezután mintegy két évtizedig dolgozott, okta­tott, újabb és újabb könyveket jelentetett meg. Szellemi fejlődését Platón, Arisztote­lész, Hegel rendszere, a skolasztika mellett a korabeli európai filozófiai áramlatok, iskolák is befolyásolták (pl. Bolzano, Husserl, Scheler, N. Hartman). 2001-ben, születésének 100. évfordulójára a Miskolci Egyetem Filozófiatörténet Tanszé­ke emlékülést szervezett, amelyen az életmű lényeges vonatkozásait elemezték az elő­adók. A közelmúltban megjelent emlékkötet a felvetett problémáknak írásos változatai rész­letesebb, kifejtései: Brandenstein Béla Em­lékkönyv. Magyar Filozófiaitörténeti Könyvtár IV., Miskolc 2002, 141 old. A konferenciát Jahnné Brandenstein Mária nyitotta meg, és felidézte édesapja minden­napjainak mozaikjait, a családját összefogó, az éjszakai munkába feledkező, a háború utolsó hónapjaiban Magyarországról Ausztri­ába menekülő filozófust. Az elhangzott előadások az életmű szinte minden területét érintették. A bevezető előadásban Fehér M. István szólt a korabeli magyarországi filozófia hely­zetéről és Brandenstein szerepéről, majd ki­tért két, az európai gondolkodásban is lénye­ges vonatkozásra: a technika és a művészet egyes problémáira Heideggernél, Gadamernél és Brandensteinnél, kimutatva a fellelhető hasonlóságokat. Brandenstein és Pauler kapcsolatáról Somos Róbert számolt be, kiemelve a mester és tanítvány szellemi horizontjának egymásrahangolódását. Őt kö­vetően e sorok írója elemezte rendszerét, amely elsősorban - Pauleré mellett - az arisztotelészi és a hegeli hagyományokból építkezik. A kilenc részből álló, a trinitárius formát követő rendszer vázlatosan a követke­zőképpen épül fel: 1. ontológia (fennállástan), 2. totika (tarta­lomtan), 3. logika (formatan), 4. matematika (alakulattan), 5. metafizika (valóságtan), 6. pragmatika (cselekvéstan), 7. teoretika (tudo­mánytan), 8. poétika (művészettan), 9. etika ( erkölcstan). Utóbbi átfogja a tudományok és az élet egészét, mintegy metafizikai élettan­ként kezelendő. Ez az a zárt logikájú rend­szer, amelyből építkeznek további munkái. Az egyik lényeges kulcsproblémáról - a transzcendens okságról, amely nélkül a rend­szer sem érthető meg - Szabó Ferenc (SJ.) értekezett, összehasonlítva Brandenstein koncepcióját Marechaléval. Mivel a trinitariz­­mus a hegeli filozófia mellett a katolikus hittel átszőtt, lényeges vallásfilozófiai kérdések ke­rültek átgondolásra Mezei Balázs elemzésé­ben. A továbbiakban az előadások, így az Emlékkönyv tanulmányai is, a brandensteini művészetfilozófiával és etikával foglalkoztak. (Máté Zsuzsanna, Bán Olivér, Novák Csilla) “Művészi az egész élet” - mondja Brandensein, amely kijelentésben számos di­lemma fogalmazódik meg: a teljes mindenna­pi életben van jelen állandóan a művészet, vagy az élet vált művészivé? Rendszerében a metafizika - mint láttuk - három diszciplí­nát, s ezzel együtt életágat, szférát fog össze, amelyeket átsző az erkölcs, amely jelen van a teljes életvilágban, s a betetőződése a ke­resztény vallási erkölcs, hiszen a szentség, mint érték magában foglalja a három alapér­téket: a jót, a szépet és az igazat. S itt értel­meződik az egyik alapvető kulcsélmény: a magány és a hit. Kérdése: hol és milyenfajta magányra van szüksége az egyénnek, hogy erkölcsépítő szerepe megvalósuljon? Mit je­lent a magányban felbukkanó Isten-élmény? A mai ember számára is érdekfeszítőek Brandenstein válaszai. Saját rendszerének jelentőségéről a követ­kezőket fogalmazza meg: a lét trinitárius ősal­katát igyekezett igazolni, amellyel együtt megkísérelt az okság és a létrangok kérdésé­re is fényt deríteni. Emellett igazolni próbálta a trinitárius létalkat dominanciáját. Mindemellett szó volt Brandenstein antro­pológiájáról és a Magyar Filozófiai Társaság vitaüléseiről (Mariska Zoltán, Laczkó Sán­dor). A kötetet megközelítően teljes bibliográfia zárja, amelyet Dukai András állított össze. A magyarországi filozófiai gondolkodás ideológiamentes áttekintését adja az igen ko­rán elhunyt Hanák Tibor Az elfelejtett rene­szánsz című könyvében, amely alapmunka­ként használatos. A négyévente megrende­zendő nemzetközi konferenciánkat, amely e témakörrel foglalkozik, szándékunk szerint 2004-ben Hanák Tibor emlékének szentel­jük. VERES ILDIKÓ A­Z élő életmű Megemlékezés Brandenstein Béla születésének 100. évfordulóján . BÉCSI NAPLÓ 2003 november-december A kétnyelvű soproni irodalom 700 éve Sopron városa 2002-ben ünnepelte fennállásának 725. évét. Ha a hármas név, Scarbantia - Ödenburg - Sopron neve elhangzik, mindenki a Nyugati Kapu városának szépséges építészetére, zenei múltjára gondol, a tájba harmonikusan belesimuló Európa-dí­­jas város meghitt falaira. Arra kevésbé következtet bárki, hogy 1277-től latin, magyar, német nyelvű írásbeliség bontakozott ki a Fertő tó partján , ebben a római fal maradványokra épült ősi városban. Íróit hétszáz éves soproni írói seregszámla jegyében so­roljuk fel. E seregszámla a város latin, magyar és német nyelven alkotó íróiról emlékezik A német anyanyelvű Gugelweit János nótáriusra, aki 1490 táján német-latin nyelvű városi számadás­könyvre jegyezte magyar szerelmes vers töredék­so­rait: “Virág, tudjad, tőled el kell mennem / És te íret­ted kell gyászba öltöznem”. A tudomány nem tud könnyen megállapodni ab­ban, hogy albát, táncszót, vagy virágének-töredéket jegyzett-e fel Gugelweit, de azt tudjuk, hogy az ak­kor főleg németektől lakott városban a szerelmes as­szonyt magyarul virágnak is hívták. A többnyelvű város lelke szól a véletlenül feljegyzett szerelmes verssorokban. Sopron írói mindenkor benne éltek a kor áramla­taiban. Kíséreljük meg pályájuk röptét követni: Európával együtt lélegző világ élő irodalmi emléke­ire találunk. Simon Gerengel lelkész - a várost evan­gélikus vallásra átvezető “plébános”­­, valójában prédikátor, “Johannes, der Täufer” címmel drámát ír a Keresztelő áldozatvállalásáról. Szeremlyéni Mi­hály magyar prédikátor ugyanakkor bibliai témát versel meg magyarul. A drámaíró Sztárai Mihály is jelentkezett magyar papnak a városba, csak rossz lo­vai nem hozták el Pápáról időben a papválasztásra. A reformáció előtt Ambrosius Salzer, a soproni szár­mazású bécsi egyetemi rektor a Bursa rosa-t alapítja meg a császárvárosban tanuló soproni diákoknak. Az utak azonban hamarosan Wittenberg felé vezet­nek. A reformáció városában még Luther életében jelennek meg a soproni diákok. Wirth Mihály, a vá­ros későbbi nótáriusa 1555-től több féléven át ta­nult a városban. Melanchton Fülöp, Luther profesz­­szortársa preceptort is rendel mellé, hogy jobban értse a latin nyelv mélységeit... Így kellett tennie, Sopronnak még nem volt ekkor gimnáziuma! Lackner Kristóf a XVI. század végén az európai emblematikával ismerkedik meg Grácban és Páduában. Képversekkel díszített könyveit, a “Salicetum Semproniense-t” így írja meg soproni fű­zesében, várfalak tövében. Nagyjából ott volt az író polgármester tusculanumja, ahonnan ma az autó­buszok indulnak Nyugat- Dunántúl és Bécs felé. Zrínyi Miklós ügyvédje, a világból titokzatos ha­lállal távozó Wittnyédy István szinte egymaga alapít evangélikus főiskolát Eperjesen, és a württenbergi hercegekkel levelezik, hogy diák pártfogoltjai (alumneusai) gond nélkül tanulhassanak Tübingenben. Mindenkor két nyelven írtak rangos írók e tájon. Leopold Petz az 1830-as években mintha Hölderlin szerényebb soproni visszhangja lenne. Még két példára hivatkozom: a magyar Vajda Pé­ter és a németül író szlovák származású Samuel Bredetzky egyaránt a soproni kék hegyek dícséretét írja Sopronban, itt ismerkednek meg a romantikával. Forrásuk alakjában. (Heine már metsző hangon ír ekkor a Romantische Schule tanulmányában az irányzatról.) A tatárjárás után Rogerius mester, Sopron papja, Planctusában a tatároktól feldúlt Pannóniát siratja la­tinul. Négyszáz évvel később Wathay Ferenc a Hét­torony börtönében panaszolja kínjait magyar nyel­ven, mert Temesváron a bég megverette, amikor szökni próbált a fogságából. Moritz Kolbenheyer evangélikus pap 1848-ban, prédikációjában a szabad szóról (Das freie Wort) mond németül himnikus di­cséretet. A szabad szó kéréséért az osztrák-magyar szolda­­teszka tisztje, Petrichevich Horváth ezredes megvá­dolja a papot kommunizmussal. (Pedig aligha érthet­te a fogalmat is, mégis börtönbe záratta Pozsony­ban.) Minden korszak rajta tartja tehát nehéz kezét vagy ujját az írón, aki aggódva figyeli, és hűségesen feljegyzi kora üzeneteit. Ebben a szellemi áramlás­ban éltek hét századon át Sopron írói, követve a ne­héz idők korparancsát. Ezért lett a németül író Rudolf Bechtből 1938 után, Ausztria megszállását követően Becht Rezső­, a soproni tájháza 20. századi német-magyar felfede­zője. Hadifogoly korában még a Kosmische Legende jégcsapként pattanó német verssoraiban Szibéria hideg szépségét zengte. Akadt a ponzichterek ( a német gazdapolgárok) vérbő soproni világnak hiteles német krónikása is Ignaz Anton Schiller személyében. Lekonyult szélű kalapjával figyelte a várkerületi ponzichter kofák szópárbajait, és ízes szólásaikat a Schnurre (a vidám humoreszk) alakjaiban örökítette meg. Sopron városa irodalma szépségekben gazdag. Becht Rezső artisztikus esszéivel örökítette meg az évezredek építészetét. Sarkady Sándor emelte káno­ni érvényre Sopron­ verseiben a város hírét. Két költeménye, a Várostorony és a Szent Mihály temp­lom szépségét emeli az évszázadok magaslatába. A soproni lírát és prózát íróink szelíd hangon mentegetik néha, talán nem érzik egyenértékűnek a város festészetével és zenéjével. A XX. században Mészáros Sándor képviseli a városban a Nyugat fo­lyóirat költészetét, Erdélyi Tibor és Bakó József pe­dig a népi irodalom legjavát szólaltatja meg.. Becht Rezső esszéi együtt lélegeznek Cs. Szabó László, vagy Márai Sándor szépséges Sopron-esszé-him­­nuszaival. Csak néhány évtizeddel menjünk tovább. Herbszt Zoltán döbbenetes verse, a Petőfi- vízió az 1970-es években saját korai elmúlását is előlegezi. A tájháza nála is nemzeti méretűvé növekszik. Ízes Mihály Balladácska a madárról című verse az elnyomás vas­szürkévé vált égboltja alatt fulladozó ember tragédi­ája, olyan korszakban, amikor a költő nem akart és nem is tudott már továbbélni. Csaba József 1942. április 15-én ezt írja Móricz Zsigmond lapjában, a Kelet Népében: “Sopron a nyugati kapuváros. Földrajzi értelem­ben is az.­­ Évezredes történelme folyamán egyik kapujával nyugatra, másik kapujával keletre, a ma­gyar medence felé nézett. Az ország belsejéből jövő utak itt összecsomó­sodnak, és a csomópontban város keletkezik: az Al­pok nyúlványai, a Bécsi domb és a Fertő között. Szelíd, harmonikus tájon, ahol ütköző történelmi és földrajzi erők egyensúlyba jönnek, megbékélnek és megteremtik a polgáriasult élet magyar földön leg­nyugatibb formáját. Évezredes városi kultúra levegője keveredik itt az erdők és az idenéző Alpok friss áramaival és a Fertő kékenjátszó színeivel.” A két kapu között élt a “cívis Soproniensis”, itt al­kotta meg irodalmát is. Erről ad képet rövid számvetésünk. A kétnyelvű soproni irodalom legjava alkotásaiban ma is él. Nem borostyánkőbe zárt rovar, nem tisztes történeti em­lék! A Borostyánkő út mentén születtek felröppenő, magasra szárnyaló alkotások. Röptük íve lehetett alacsonyabb vagy magasabb. De sohasem hulltak le a hétköznapiság , a talmi próbálkozások porába. A legjobb alkotások fennmaradtak a csúcson , akár­csak vízen a szellem vitorlájával repülő hajók. Erre is idézzünk egy régi soproni példát. “Mergitur, sed non submergitur - A hajó hánykódik, de el nem me­rül” ezt Lackner Kristóf írta le 400 esztendővel ez­előtt egyik emblémájában. Értékes kétnyelvű irodalom született a Boros­tyánkő út mentén. Irodalmi alkotások adnak jó hírt a gyakran magányban alkotó soproni íróinkról. Mégis, az ő vitorlájukat feszítette évszázadok len­dülete, akarata. Ez a hang él tovább napjaink sopro­ni irodalmában, amiről újabb pályakép felvázolásá­val szólnánk. KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ Az igazságot magáért az igazságért Folytatás az 5. oldalról Vizsgálták a K+F-tevékenység pénzelésében bekövetkezett változásokat, és megkísérelték elő­re jelezni a 2006-ig várható történéseket. A külön­böző szakterületek képviselői a maguk szemszö­géből világították meg az EU által már elfogadott Nemzeti Fejlesztési Tervet. A szép számban meghívott délvidéki tudomá­nyos kutatókat, mérnököket és jogi szakembere­ket meghatotta az a figyelem és megbecsülés, amellyel a kecskeméti tanácskozáson fogadták őket, és a déli végeken dolgozó szellemi emberek iránti segítőkészség egyértelmű megnyilvánulása. Dr. Zettner Tamás, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségének elnöke kifejez­te meggyőződését ünnepi köszöntőjében és ösz­­szegezésében is, hogy a nemzetközi és ezen be­lül a határon túli magyar tudományosság képvise­lői alkalmat és lehetőséget kapnak majd arra, h­­ogy magyarországi társaikkal együtt közös projek­tumokban vegyenek részt. Dr. Telegdy Gyula aka­démikus, az MTA szegedi bizottságának elnöke szorgalmazta a határon túli és a magyarországi (főként szegedi) intézmények és kutatók együtt­működését. Dr. Szalma József újvidéki egyetemi jogászpro­­feszzor ismertette a az 1999 óta dr. Ribár Béla akadémikus vezetésével nagy tekintélyre szert te­vő Vajdaság Magyar Tudományos Társaság tevé­kenységét, kiadványait és igen impozáns eredmé­nyeit. A résztvevők nagy sajnálattal vették tudo­másul, hogy az ÚMTT elnöke indokolt okokból nem vehetett részt az ünnepségen, habár szere­tettel odavárták. A napjainkban oly izgalmas témákat felsorakoz­tató kecskeméti ünnepség mottójául szolgálhat­nak Eötvös Loránd szavai, amelyek az MTA 51. közgyűlésén hangzottak el: ... a tudomány hata­lom, amely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet,... de a tudományban haladni csak az tud, ki az igazságot magáért az igazságért, és nem mel­lékérdekből keresi.” DR. CSORDÁS MIHÁLY Budapesten október 14-én a Magyar Nemzeti Ga­lériában emlékkiállítás nyílt Mdnyánszky László mű­veiből. A bemutatott majd ötszáz alkotás közül több mint 220-at a szlovák Nemzeti Galéria és más szlo­vák közgyűjtemények bocsátották rendelkezésre, de kölcsönzött műveket a bécsi Hadtörténeti Múzeum is. A február 8-ig tartó kiállítás anyagát azután Po­zsonyban, majd Bécsben lehet majd megtekinteni. • Kétszáz évvel ezelőtt, 1803 október 17-én született Deák Ferenc, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere, akinek nevé­hez fűződik az 1867-es kiegyezés megkötése. Zala megye parlamenti képviselőjét Kossuth La­jos nevezte először a “haza bölcseinek, 1876- ban húnyt el. • Románia előkészületei a - 2007-re tervezett - Eu­rópai Unió­ s csatlakozásra kezdenek egyre konkré­tabb formákat ölteni. Idén lépett életbe az új munka­ügyi törvény, mely a kommunista éra idejéből szár­mazó előírások helyébe nyugat-európai szociális szellemű rendelkezéseket helyezett, ha itt-ott még hi­ányoznak is a végrehajtási utasítások. Többéves elő­készítés után 2004. január 1-én lép életbe az új adó­törvény, mely az állami bevételek 85 %-át eredmé­nyező, nagyjából 6 jelentősebb adóra vonatkozik. Ez nemcsak összefoglalja az eddig áttekinthettelen, kü­lönböző törvényekben található előírásokat, melye­ket ráadásul kormányrendelkezések és pénzügymi­niszteri rendeletek módosítottak, de egyes területeket újonnan szabályoz. Az új törvény alapvetően fejlő­dést hozott, bárha nem sikerült a különböző adófajták helyes egyensúlyát megtalálni, ami csábítóan hat fe­kete pénzcsatornák keletkezésére. • A szlovák parlament megszavazta a révkomáromi Selye János Egyetem létrehozá­sát. Az első szlovákiai magyar felsőoktatási in­tézménynek pedagógiai, közgazdasági és teo­lógiai kara lesz, s az első hallgatókat a 2004-05- ös tanévben fogja majd fogadni.

Next