Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2005-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ XXVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 1,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M R b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Magyar Örökség díjat kapott a Bécsi Napló A Magyarországért Alapítvány által felkért Magyar Örökség és Európa Egyesület részéről meg­erősített Bizottság úgy ítélte meg, hogy „a Bécsi Napló a nyugati magyar diaszpóra megőrzéséért kifejtett negyedszázados tevékenysége Magyar Örökség”, melynek kinyilvánítására 2004. decem­ber 18-án Budapesten, az MTA dísztermében került sor. A Bécsi Napló nevét az Aranykönyv őrzi. A díszoklevél és érem átadása előtt lapunk tevékenységét Dr Újváry Gábor méltatta. Bécsnek a magyar történelem alakulásában játszott kitüntetett és meghatározó szerepe köz­ismert. Tisztában vagyunk azzal is - részben éppen a Bécsi Napló írásai, illetve főszerkesztő­je, Deák Ernő és gyakori szerzője, Juhász Lász­ló tanulmányai nyomán -, hogy a Kárpát-me­dencén kívüli városok közül Bécs gyakorolta a magyar kultúra fejlődésére a legerősebb, első­sorban közvetítő hatást. Azt viszont már kevés­bé tartjuk számon, hogy a magyar nyelvű sajtó történetében is előkelő hely illeti meg a császár­­várost. Itt indult ugyanis a 18. század végén a magyar nyelvű lapkiadás, és itt jelenik meg az utolsó magyar „emigráns” periodika, a Bécsi Napló. A magyar újságírás 1800 körüli bécsi köz­pontja hamar átkerült ugyan Pestre és Budára, ám az 1930-as évekig számos magyar sajtóter­mék látott Bécsben napvilágot. (Az első világ­háború utáni bécsi magyar emigráció lap- és könyvkiadási tevékenységét éppen a Napló ala­pító főszerkesztője, Hanák Tibor elemezte mes­terien.) 1945 után hosszabb-rövidebb ideig fenn­álló periodikák jelentették a folytonosságot. Az ’56-ot követő magyar emigráció legfontosabb ausztriai szellemi fórumává pedig vitathatatla­nul a Bécsi Napló vált. A­ Napló 1980 áprilisától folyamatosan, két­havonta jelenik meg. Tulajdonosa és kiadója az ugyanebben az esztendőben alakult Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége. Fő célja is azonos volt a Központi Szövetségével: az ausztriai magyarok érdekvé­delme, azonosságtudatának ápolása a pluraliz­mus jegyében. A szépirodalom, a magyarságis­mereti esszék és könyvszemlék, az ausztriai és az emigráns magyarságra vonatkozó legfonto­sabb hírek közlése segítségével. A Deák Ernő vallotta, kettős identitást elfogadó elvek alap­ján, miszerint a menekülteknek két hazájuk is lehet. Az egyik­­ földrajzi értelemben - az új otthont adó, befogadó állam. A másik az anya­ország - mint szellemiségünk, gondolkodásunk, szokásaink, érzéseink meghatározója. Folytatás a 6. oldalon Ferenczy Béla rajza ELVETÉLT ALKOTMÁNYTERVEZET Dr. Franz Fiedler az alkotmányozó Osztrák Konvent elnöke, bár lehet, hogy úgy gondolja, elvégezte, sőt jól végezte dolgát, az eddigi vissz­hang pártpolitikailag egyöntetűen megoszlott, de szakemberek is kritikusan nyilatkoznak az el­készített alkotmánytervezetről. A nagyobbik kormánypárt, nevezetesen Wolfgang Schüssel kancellár és Helmut Khol, a Parlament elnöke elégedettségüknek adtak kifejezést, míg a Szo­ciáldemokrata Párt a Zöldek pártjával együtt el­fogadhatatlannak tartja a jelen szöveget, s már a parlamenti vita előtt megbukottnak nyilvání­totta a vállalkozást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy még csak megvitatásra sem kerülhet az al­kotmánytervezet. Kétségtelen, a 2005. január 18-án átnyújtott szöveg egyáltalán nem mond­ható kész munkának, sokkal inkább - nem egy vonatkozásban - tákolmány benyomását kelti. Hiányzik belőle a bátor kezdeményezés, újítási szándék; sokkal inkább olyan szöveggyűjte­ménynek mondható, amely egymáshoz illeszt már ismert és alkalmazott (alkotmányjogi) tör­vényszövegeket. A közel kétszáz oldalas terve­zet 13 fő részre tagozódik, és lényegében min­den olyan kérdéskörrel foglalkozik, ami alkot­­mányilag biztosítja az állam felépítését és intéz­ményeinek működését, így a harmadik fő rész Ausztria helyzetét határozza meg az államok kö­zösségében, jelesen az Európai Unión belül. A negyedik a szövetség és a tartományok illeté­kességéről szól, birkózva az állami centralizmus és a tartományi föderalizmus eddig kielégítően működő, alkotmányjogilag azonban mindig vi­tára okot adó gépezetével. Az ötödik fő rész a törvényhozással foglalkozik éspedig két részben: a szövetség és a tartományok jogalkotását ismer­tetve. A hatodik fő részben a közigazgatásra vonatkozó javaslatok olvashatók, szintén szövet­ségi és tartományi szinten, majd pedig a hete­dik a bírósági intézmények felépítését és jog­körét határozza meg stb. A népcsoportokat érintő javaslatok az alap­jogokat taglaló második fő részben találhatók. Nevezetesen A népcsoportok jogai c. 39. cik­kely négy bekezdést szentel ennek a nagyobb figyelmet és törődést igénylő kérdéskörnek. Az első szó szerint a 2000 augusztusában életbe lé­pett az állam rendeltetéséről szóló alkotmány­­jogi törvénynek ismétlése, mely egyrészt úgy hangzik, az Osztrák Köztársaság vallja a kiala­kult nyelvi és kulturális sokszínűséget, amely az (őshonos) autochton népcsoportokban jut ki­fejezésre. Ezen népcsoportok nyelve, kultúrá­ja, összetétele és fennmaradására ügyelni kell ill. biztosítani és támogatni kell őket. Másrészt kimondja, hogy a szlovén és a horvát kisebbsé­geknek az Osztrák Államszerződésben lefekte­tett jogai érintetlenül maradnak. (Ez tulajdon­képpen az Osztrák Néppárt megbízottjának, D­r. Christoph Grabenwarter névjegyét hord­ja magán). A második bekezdésben úgyszintén a Bur­­genlandban, Karintiában és Stájerországban élő, osztrák honosságú szlovén és horvát népcso­portról esik szó, amennyiben nyelvükön joguk van az elemi iskolai oktatásra és megfelelő szá­mú középiskolára. A harmadik bekezdés - szintén a területi elv alapján - kizárólag Burgenlandra szűkítve úgy határoz, hogy törvényileg lefektetett területe­ken és iskolákban a horvát és magyar népcso­portnak jogot kell adni a magyar nyelvnek ok­tatási nyelvként való használatára vagy pedig kötelező tantárgykénti oktatására. A negyedik bekezdés ugyanezen jogot az osztrák honosságú szlovénekre mondja ki, min­denesetre kizárólag Karintiában. Stájerország­ra tehát nem történik utalás. Nem kell kimondottan szakértőnek lenni a felületesség és a népcsoportokkal való ellehe­tetlenülő bánásmód megállapításához. A Bécsi Napló 2004/6. számában (A népcsoportok jo­gai a készülő új osztrák alkotmányban) bár óva­tosan, de bizakodó hangot ütve meg­értékeltük a Konvent munkáját, külön kitérve mindazon hiányosságokra, amiket a népcsoportok fenn­maradása érdekében a végleges változatban ki kellett volna küszöbölni. Utalás történt Dr. Franz Fiedler elnök azon kijelentésére is, hogy fontosnak tartja az új alkotmányban a népcso­portok jogainak lefektetését. Akinek bármilyen illúziója volt, most kijózanodva állapíthatja meg: még a tervezet kidolgozásával megbízott testü­let sem vette magának a fáradságot ahhoz, hogy megfontolja, tulajdonképpen mi is a célja az ilyen valóban elfogadhatatlan kisebbségjogi há­­nyavetiséggel. Bizonyos jóindulattal úgy lehet­ne fogalmazni, a Konventnek nem volt módjá­ban kellő körültekintéssel, a lényeget érintően kijelölni az utat, amin haladhat a kisebbségek fejlődése. Ez azonban nem felel meg a tények­nek, hiszen a népcsoporttanácsok vezetőit meg­hallgatták, igaz, véleményük csupán a parlamen­ti bizottságon belül jutott kifejezésre. Mint már akkor látható volt, az egész hozzáállás a pártok frakcióin belül csapódott le csonkítva, de még itt-ott lényeges különbséggel. Némi gyanakvással kijelenthető: az Alkotmá­­nyozó Testület a kormánypártok „sugallatára“ előkészítette a népcsoportok felszámolásának útját. Ausztria népcsoportjai a maguk tehetet­lenségében képtelenek arra, hogy félreérthetet­lenül megfogalmazzák elképzeléseiket és hatá­rozottan ki is álljanak mellettük. Sok esetben jelentéktelen egyesületekre bomolva folklorisz­­tikus hagyományápolásban merítik ki tevékeny­ségüket, s a szűk egyesületi kereteken túl alig képesek legalább az egyes népcsoportok kere­tein belül tájékozódni és cselekedni. Folytatás a 6. oldalon TESTET ÖLTÖTT A HATÁRON TÚLI MAGYAR EGYSÉG 2005. jan. 7-én megalakult Szabadkán a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF), mely egységbe foglalja a Magyarországon kívüli nemzetrészek képviseleti szervezeteit. A kezdeményező Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke és Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke volt, miután szembesültek 2004. dec. 5-én a magyar állampolgárság - Magyarországra település nélküli - könnyített megadásáról szóló nép­szavazás eredménytelen kimenetelével. Kasza József 2005.6­7-re tanácskozásra hívta a MÁÉRT határon túli szervezeteit, amelyen megvitatták a magyarországi népszavazás után előállt helyze­tet és egyben kiutakat kerestek. A véleménykülönbségek egyeztetéséből egyetértés született, és mint teljesen új egyesületet megalakították a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát. Elképze­léseiket az alábbi Határozatokba foglalták. A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZERVEZETEK SZABADKAI TANÁCSKOZÁSÁNAK HATÁROZATA A Magyar Állandó Értekezlet Magyarország határain túli tagszervezetei valamint a meghívott nyugati és tengeren túli magyar szervezetek képviselői szabadkai tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy megala­kítják a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát (HTMSZF), amelynek alapító tagjaivá válnak. 1. A Fórum kárpát-medencei résztvevői szavazati joggal, más régiók résztvevői pedig tanácskozási joggal rendelkeznek. 2. A Fórum új tagjai azon magyar politikai szervezetek lehetnek, amelyeket az alapító tagok konszen­zussal vesznek fel. 3. A szavazati joggal rendelkező tagok a tanácskozási jogú új tagokat is konszenzussal veszik fel. 4. A Fórum évente legalább két alkalommal ülésezik. A soron következő ülés helyszínéről és házigaz­dájáról a folyó ülés rendelkezik. A szavazati joggal rendelkező tagok 2/3-ának kérésére a HTMSZF rend­kívüli ülése összeül, a rendkívüli ülés megszervezéséről a kezdeményezők gondoskodnak. 5. A Fórum szavazati joggal rendelkező tagjai döntéseiket a szavazati joggal rendelkező jelenlévő tagok egyetértésével hozzák meg. Szabadkán, 2005. január 7-én A Szabadkai Kezdeményezés résztvevői: Romániai Magyar Demokrata Szövetség - Takács Csaba, ügyvezető elnök; Magyar Koalíció Pártja - Bugár Béla, elnök; Vajdasági Magyar Szövetség - Kasza József, elnök; Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Ágoston András, elnök; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - Kovács Miklós, elnök; Horvátor­szági Magyarok Demokratikus Közössége - Jakab Sándor, alelnök; Magyar Egyesületek Szövetsége - Juhász Sándor, elnök; Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség - Tomka György, elnök; Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hámos László, elnök; Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége - Klement Kornél, alelnök; Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság (LENCE) - Komlóssy József, alelnök; Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége - Benedek László; Amerikai Magyar Kongresszusi Kapcsolatok Központja - Nagy Sándor, elnök; Amerikai Magyar Szövet­ség - Purger Tibor; Franciaországi Délvidéki Magyarok Egyesülete - Csonka Sándor, elnök. ZÁRÓ­NYILATKOZAT A Magyar Állandó Értekezlet Magyarország határain túli tagszervezetei, valamint a meghívott nyugati és tengerentúli magyar szervezetek képviselői 2005. január 6-7-én Szabadkán találkoztak, hogy megtár­gyalják a 2004. december 5-én, a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról tartott magyaror­szági népszavazás eredményét, az azt megelőző eseményeket és egyeztessék álláspontjaikat. 1/ Az értekezlet résztvevői csalódásukat fejezik ki afölött, hogy a 2004. december 5-én megtartott népszavazáson a magyarországi választóknak csak 37 %-a vett részt, és ezeknek alig több mint fele támogatta csupán a nem magyar állampolgárságú magyarok magyarországi kedvezményes honosítását. Emiatt nem vált ügydöntővé a népszavazás. Ugyanakkor köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik a népszavazáson feltett kérdésre IGEN-nel szavaztak. 21 Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az állampolgárság ügye pártpolitikai küzdelmek tárgyává vált, és elítéljük a magyarországi politikai élet mindazon szereplőit, akik a valótlan állításokon alapuló kam­pánnyal félrevezették a magyarországi választópolgárok egy részét, NEM-mel való szavazásra vagy tá­volmaradásra bíztatva őket. A népszavazás sikertelensége ellenére továbbra is valljuk, hogy a magyar nemzet nyelvileg, kulturáli­san és történelmileg egy és oszthatatlan, függetlenül a mindenkori magyarországi pártpolitikai akarattól. 3/A határon túli magyar szervezetek saját közösségük igényét kifejezve, valamint az IGEN- szavaza­tok többsége alapján elvárják a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől, hogy haladéktalanul alkosson olyan törvényt, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülő­földjük vagy állandó lakóhelyük elhagyása nélkül rendelkezhessenek magyar állampolgársággal. 4/ A tanácskozáson résztvevő határon túli magyar szevezetek alapvető politikai célkitűzése a szülő­földön való megmaradás és boldogulás biztosítása. Ennek egyik feltétele országainkban az autonómia­formák törvényi szavatolása és gyakorlati alkalmazása, valamint a méltányos költségvetési és gazdasági­jogszabályi háttér megteremtése. Ehhez elengedhetetlen a határon túli magyar szervezetek szülőföldön meglévő lehetőségeinek kihasználásán túl Magyarország és a mindenkori magyar kormány erkölcsi, szak­mai, politikai és anyagi támogatása is. 5/A tanácskozás résztvevői egyetértenek abban, hogy a legsúlyosabb helyzetben levő, az Európai Unión tartósan kívül rekedő vajdasági és kárpátaljai magyarság a támogatásokat illetően pozitív diszkri­minációban részesüljön.­­­ Úgy véljük, hogy a közös álláspontok kialakításának legfontosabb színtere a Magyar Állandó Érte­kezlet, amelynek összehívását legkésőbb 2005. április közepére javasoljuk. 7/A tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy létrehozzák a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóru­mát, amelyet minden olyan alkalommal összehívnak, amikor ezt a határon túli magyarság és a nemzet egészének közös ügye megkívánja. Szabadkán, 2005. január 7-én A szabadkai tanácskozás résztvevői

Next