Bécsi Napló, 2008 (29. évfolyam, 1-6. szám)
2008-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ XXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ARA: 1,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M P. b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Itt a határ , hol a határ? Aki 2007. december 21-én a Komárom és Révkomárom/Komárno közötti Duna-hídon állt, nem tudta pontosan, mi történt. Ugyanaz az érzésem volt mint 1989. szeptember 10-én, mikor Hegyeshalomnál megnyílt a határsorompó az NDK-menekültek előtt. Az akkori esemény volt a kommunista diktatúra végének a kezdete. És minek a kezdete a schengeni határtalanság kiterjesztése? Még nem lehet tudni biztosan. Egyrészt nacionalista folyamatok megfordítása, negatív beidegződések tompítása, a bizalom növekedése kell ahhoz, hogy valóra válhasson a határtalan Európa. Másrészt vannak azóta nem kívánt fejlemények is. Ami a Schengen-napon és azóta történt, az nem kivétel nélkül és nem egyértelműen az Európaiság szelleméből fakadt. Természetesen az örvendetes jelek uralják a helyzetet, mint például a Komárom és Komárno közti együttműködés vagy a 2001- ben megnyílt Mária Valéria híddal a határt átívelő kapcsolatrendszer Esztergom és a felvidéki Párkány/Stúrovo között. Mindamellett ott még tovább is léptek. Mivel a Mária Valéria híd nem felel meg a növekvő forgalom követelményeinek, rekordgyorsasággal került be a magyar rendezési tervbe egy új, kétszer kétsávos híd és a Zsámbékimedencéből induló M1l-es autópálya. Ez az Európai Unió legfontosabb vasúti, vízi és szárazföldi útvonalai között szereplő V/C jelzésű folyosó északi meghosszabbítása. Az M1l-es útvonal ahhoz az észak-déli tengelyhez tartozna, mely a Zsámbéki-medencéből indulna Párkányig, s Levice/Léván, Kremnica/Körmöcbányán keresztül vezetne Krakkó felé Mint Esztergom és Párkány között, az Ipolyon is uniós támogatásból épülhet több híd. Közösségi forrásból 684 millió euró jut a határokon átnyúló azon fejlesztésekre, melyek Magyarországot nem csak a három Schengen-szomszéddal, Ausztriával, Szlovákiával és Szlovéniával kötnék össze, hanem Horvátországgal, Romániával, Szerbiával és Ukrajnával is. A programokat monitoringbizottságok állítják össze és akciótervekben fogalmazzák meg, hogy mikor mire, milyen feltételekkel lehet pályázni. Kizárólag olyan elképzelések juthatnak uniós forrásokhoz, amelyek ténylegesen határon átnyúló fejlesztéseket szolgálnak. A projektek költségeinek nyolcvanöt százalékát az Európai Regionális Fejlesztési Alap állja.A határok megszűnésével felgyorsulhatnak az országhatárokat átívelő gazdasági, kereskedelmi folyamatok, felerősödhetnek a bővítésükre irányuló kapcsolatok. Komárom és Révkomárom együtt akarja megszervezni a betegellátást, a katasztrófavédelmet, a kommunális szolgáltatásokat, és különleges lehetőségeket látnak az idegenforgalom fejlesztésében. Ehhez rövidesen közös buszjáratot hoznak létre, és egybehangolják a vasúti közlekedést is. Habár már most négyezren járnak a határon át a Komáromi Ipari Parkba dolgozni, ott továbbra is hiánycikk a szakképzett munkaerő. Ausztria és Magyarország már az első területi együttműködési pályázat elkészülésénél tart. A 2013-ig terjedő programnak két prioritása van. Az egyik innováció, integráció és versenyképesség; a másik a fenntartható fejlesztés és elérhetőség. Csak remélni lehet, hogy addigra leállítható lesz a Lapincs folyó habzása. Osztrák területen érezhető talán a legfájdalmasabban, hogy nem minden egyértelműen jó, ami Schengen címén történik. Az eltűnő határ mentén több ausztriai faluban is behajtani tilos táblát tettek ki. Már hetven eurós bírságra is volt példa, mondta Fertőrákos polgármestere az InfoRádiónak. Palkovits János szerint az is előfordult, hogy a behajtani tilos jelzést figyelmen kívül hagyót feljelentette az osztrák rendőr. Ha tavaszig nem változik a helyzet, Palkovits akár Brüsszel segítségét is kérni akarja. Hogy Ausztria - és Németország - mitől fél, még valahogyan érthető, ha ez nem is egészen megalapozott. A két ország megítélése szerint valóságos menekültáradat indult el a schengeni bővítés óta. Ausztriába 340 csecsenföldi menekült érkezett idén. De közülük 235 személyt visszaküldtek Lengyelországba. De akkor mitől félnek? Aki más uniós országból érkezik - úgyis irány vissza. Az Európai Bizottság szerint semmi összefüggés nincs a schengeni bővítés és a menekültek számának növekedése között. Egészen más dolgoktól fél a szlovák miniszterelnök, Robert Fico, aki éppenséggel a magyarok kedélyét kívánta lehűteni (ide vonatkozó nyilatkozatát lásd: Varga Sándor Új schengeni határok c. cikkében a 3. oldalon). Ukrajnával szemben nem ilyen elővigyázatos Robert Fico. Most írták alá - Lengyelországgal is - azt a megállapodást, amely alapján a határ menti régiókban élő ukránok vízum nélkül léphetik át mindkét schengeni ország határát. Egyébként a szerződések a magyar-ukrán egyezmény példájára készültek. Magyarország felkészült arra, hogy a schengeni nyitás ne sújtsa a határon túli magyarságot. Az uniós Románia állampolgárai vízum nélkül akár útlevéllel, akár személyi igazolvánnyal átléphetik a határt, ahol csak az egyik oldalon van közös ellenőrzés. A nem uniós Horvátország esetében nincs változás, azaz maradt a vízummentesség. A Kárpátalján és Szerbiában élő magyarok díjmentes nemzeti vízummal léphetnek be Magyarország területére, de ha tovább akarnak utazni, akkor úgynevezett schengeni vízumot kell váltaniuk, 35 euróért. “Csendesen a színre lép Nagy-Magyarország”, írta a Schengen-nyitás előtti napokban a “Lidové noviny” című cseh napilap. “Közép-Európa csatlakozása a schengeni övezethez bizonyos értelemben orvosolhatja a magyarok Trianon-traumáját is, mert eltűnnek a nemzetet megosztó gyűlölt határok”, fogalmazott a cikkíró Gabriel Sedlák. Ez a “Nagy-Magyarország” természetesen Európa politikai térképén sehol sem található. “Határai biztosan nem azonosak a Trianon előtti határokkal, de a történelmi Magyarország területéről sincs szó, ahogy azt ma a ‘gulyásirredentizmus’ képviselői szeretnék”, írta a szerző. És amit még létfontosságú leszögezni: “Ha (Magyarország) tiszteletben fogja tartani azokat az elveket, amelyek alapján ez a rendszer megszületett, akkor szomszédainak nincs mitől tartaniuk.” Hozzá kell fűzni: sem Robert Ficonak, sem az osztrákoknak. Akiknek félniük kell, egyedül a határsértők és az illegális üzletelők. Mert ők nem kellenek a mai Európában. Martos Péter A Szlovén Köztársaság és a szlovén népcsoport Ausztriában a 2008. év elején - Néhány kendőzetlen gondolat - Közvetlenül karácsony előtt, mielőtt Szlovénia átvette volna az EU-Tanácsban az Elnökséget, tehát még időben, változás állt be az államelnök szentélyében. A legutóbb ezoterikusan álmodozó, de különben nagyérdemű Janez Drnovsek átadta tisztségét a tekintélyes csúcsdiplomata és emberjogi szakértő Danilo Türknek, aki 2007. szt. Márton napján (november 11.), a választás második fordulójában, a szavazatok 68 %-ával nagy fölénnyel győzött az úgyszintén nemzetközileg elismert európaszintű politikus és kormányjelölt, Lojze Peterle felett. Az 1952-ben Mariborban született értelmiségi, balliberális beütésű Türk soha nem volt pártfunkcionárius. A választási küzdelem során nagyon fegyelmezetten viselkedett és az ellenzéki oldal alaptalan támadásai ellenére sem hagyta magát kizökkenteni nyugalmából. Személyileg inkább agnosztikus, ennek ellenére nagy tisztelettel beszélt a lakosság körében a vallásos és az övétől eltérő más világnézetű irányzatokról. A 2002. évi népszámlálási adatok szerint az ország polgárainak 58% -a római katolikus. Szlovéniában összesen 43 vallási közösséget tartanak nyilván. Az evangélikus egyház - Primoz Trubar (1508-1586) reformátornak a szlovén nyelv és irodalom területén szerzett érdemeinek köszönhetően - nagy tekintélynek örvend. Evangélikusok az ország északi részén (Prekmurje, Muravidék) élnek legtöbben. Az országnak ez a része évszázadokig a magyar királyság része volt. Az említettek alapján várható volt, hogy az új elnök és a 2004 óta a 90-ből 49 mandátummal rendelkező, Jansa kormányfő vezetésével kormányzó középjobboldali négypárti koalíció (SDS, NSi, SLS, DeSUS) között belátható időn belül nem lesznek jelentős súrlódások. A következő parlamenti választásokon, 2008 őszén, valószínűleg változásokra kerül sor, mivel a nagyon mobilis szlovén választók döntéséből kifolyólag biztosan újra kell majd keverni a kártyákat. Az ausztriai, elsősorban Karintiában élő szlovének 1991-ben alapjában véve örömmel vették a rendszerváltás következtében létrejött független Szlovén Köztársaságot, annak ellenére, hogy egyeseknek nehezére esett a volt állam elveszítése, mivel magánjellegű és hivatalos tartózkodásaik során megkedvelték Jugoszláviát. Ebben az összefüggésben részben beigazolódik a pszichológus, Vid Pecjak szava, aki szerint akár egyetlen éjszaka alatt megváltozhat valamely rendszer, de az emberi mentalitásnak az átálláshoz három generációra van szüksége. Pecsak, úgy látszik, alábecsülte életrevaló népének karakterét, mivel a társadalom átrendeződése - ha az élet egyes területein nem is egyöntetűen -, de gyors ütemben megyz végbe. Ebben a vonatkozásban egyértelműen a gazdaság áll az élen, azt követi - habár eltérő módon - a tudomány. A legutolsó helyen következik a katolikus egyház, neki ugyanis láthatóan nagyobb problémái vannak a pluralizmussal, mint a végén már liberálisnak mondható titoizmussal. Mindazonáltal új lépéseket is tesz, többek között három további egyházmegye alapításával, amivel biztosan megvalósította a hívők egyik szívügyét. A katolikus egyház tagadhatatlanul mindig is a nép egyháza volt, főként a kommunista uralom alatt. Az ország határain kívül élő szlovének együttműködése kétségtelen kibővült mind hivatalosan, mind pedig a magán kapcsolatok szintjén. Ez persze nem vonatkoztatható okvetlen az anyagi forrásokra. A jól felkészült kétnyelvű polgárok Karintia tartománynak nagy előnyévé váltak. Ma több karintiai dolgozik Szlovéniában, mint szlovén Karintiában. A szlovén nyelv elsajátítása iránt mintegy 40%-kal nőtt az érdeklődés. A német ajkú karintiai többségi társadalom teljes mértékben kezd élni a határok eltörléséből származó előnyökkel. Egyedül a Felső-Ausztriából Karintiába átszármazott tartományfőnök berzenkedik politikai téren a kétnyelvűség ellen, de ez nála nyilvánvalóan genetikai eredetű. Tény persze az is, hogy az utóbbi években a kétnyelvű helységnévtáblák körüli huzavona - az Alkotmánybíróság végzése következtében - közkedvelt játékszerré vált. Valójában újabban örömteli változás állt be a Kärtner Heimatdienst-nek (Karintiai Honszolgálat) a szlovénekkel szembeni politikai magatartásában. Hogy mennyire mondhatók példamutatónak az egyes pártokon túlmutató szlovénosztrák kapcsolatok, bizonyította „Az osztrák-szlovén szomszédság európai méretei” c. rendezvény a január 17-én a bécsi parlamentben. Az Európai Unió bővítése révén új méreteket ölt Ausztria szomszédságpolitikája. Ennek szellemében Barbara Prammer osztrák és France Cukjati szlovén parlamenti elnökök jelenlétében az osztrák és a szlovén parlament közösen rendezte meg az említett ülést. Közreműködött az Alpen-Adria-Zentrum für grenzüberschreitende Zusammenarbeit (AACC, Alpok-Adria-Központ a határokon átnyúló együttműködésért) Karintiából és az Osztrák Tudományos Iroda Szlovéniából. Utóbbinak igazgatója Miroslav Polzer vezette a pódiumbeszélgetést, amelyen többek között Gerhard Draxler (ORF tartományi igazgató Stájerországban), Caspar Einem (az Osztrák-Szlovén Társaság elnöke), Frank Kangler (Maribor polgármestere) és Barbara Weitgruber (Tudomány- és Kutatásügyi Minisztérium) vett részt. A vállalkozás sikeres pillanatfelvételnek mondható. Bernard Sadovnik, az AACC elnöke, aki egyben a karintiai szlovének harmadik népcsoport szervezetének (Gemeinschaft der Kartner Sloweninnen und Slowenen) elnöke, bevezető előadásában kiemelte a szlovén népcsoport híd szerepét Karintiában Ausztria és Szlovénia között. A humán forrásokat és a nyelvi kompetenciákat jobban ki kellene használni a gazdasági együttműködés terén - említette -, amivel messzemenően egyetértett a legtöbb résztvevő. A tömegtájékoztató szervek feladata mindkét országban nem utolsósorban rámutatni arra, hogy Szlovénia és Ausztria jó úton halad a közös európai jövőbe. Az Ausztriában hazára lelt hírneves Pavel Kohout a múlt év végén mindazonáltal kritikusan illette Ausztriának az új közösségbeni szerepét. Megfogalmazásában választott hazája, mint valamikor a kétfejű sas alatt, természetes vezérlő erőnek tekinti magát, ennek megfelelően kioktat, vitázik és korhol, ahelyett, hogy az idősebbik testvér szerepében tanácsokat adna, segítene és dicsérne. Kohout teljes joggal arra utal, hogy a schengeni határok eltolódásával az a veszély áll fenn Ausztriában, hogy a jövőben a portugálokat, belgákat vagy finneket tartjuk majd közeli rokonoknak. Éppen ezért kéri a felelős bécsi közegeket: „A harang az utolsó esélyre szól: mentsétek meg a családi örökségből, ami még menthető!” A III. Frigyesnek tulajdonított titokzatos rövidítés AEIOU egyik értelmezése így szól: Allen Ernstes ist Oesterreich Unentbehrlich (Minden komolysággal Ausztria nélkülözhetetlen). Ez az Európai Unió tagjaként is érvényes Ausztriára! Feliks J. Bister Németből fordította Rumpler Diána