Bécsi Napló, 2012 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2012-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ XXXIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2012. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,-Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M R b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Bank és diplomácia itt, az élet máshol A magyar-osztrák kapcsolatok már rég túlléptek a Kreisky-Kádár-féle politikai hangulatkeltésen Hol az igazság a mindennapi élet és a közmé­dia között? Könnyen el tudja dönteni ezt a kér­dést, aki januárban járt is Magyarországon és végig is olvasta a Magyar Távirati Iroda (MTI) riportját a Szlovákiából és Romániából Magyar­­országra irányuló bevásárló turizmusról. Csak majdnem mellékesen, a szöveg vége felé emlí­tik meg a „szalámiturizmus” kitalálóit: Vas me­gyében „az osztrák turisták... még mindig szí­vesen veszik igénybe a vendéglátóhelyek szol­gáltatásait, és sokan járnak át fogorvoshoz is.” Északabbra még ennyi sincs: „A Soproni Ke­reskedelmi és Iparkamaránál elmondták: több pénzt vásárolnak el a magyarok Burgenlandban, mint az osztrákok Magyarországon. A kamara szerint ma már szinte csak a fodrászok, kozme­tikusok miatt járnak át Sopronba a határ túlol­daláról.” Hogy akkor mit csinálnak a Soproni Várkerület parkolóit ezerszámra elárasztó oszt­rák rendszámú autók tulajdonosai? Arra az MTI nem ad választ. Végeredményben nem is túl fontos a válasz. Sokkal fontosabb, hogy a magyar-osztrák kap­csolatrendszerben már régesrégen kiiktatódott a „különböző rendszerek” játéka. A múlt szá­zad hetvenes és nyolcvanas éveiben két igazság létezett. Az egyik az volt, amit egy kis történel­mi csalással „k.u.k” (németül „kaiserlich und königlich“, vagyis „császári és királyi”) rövidí­téssel jelöltek és ami arra utalt, hogy az egypártfőnök Kádár és Kreisky osztrák kancel­lár találta ki: „A rendszerhatárokon keresztül” működtek együtt. Mindenki tudja, hogy ez a ko­­egzisztencia nem mindig és főleg nem minden­hol működött. Csak arra kell emlékeznünk, hogy hányszor maradtak győriek, soproniak vagy szombathelyiek élelmiszer nélkül, miután szom­batonként elmúlt az „osztrák invázió”. Hát igen, az átlagos bécsi hirtelen bevásárlókedve sehogyan nem volt összeegyeztethető az ötéves tervvel... Ilyen ma már nehezen történhet meg - ha­csak nem Ausztriában. Karácsony óta a magyar sajtóban több hír is megjelent, miszerint a gaz­daság bizonytalan helyzete és a gyengülő forint miatt sokan Ausztriába - és kisebb mértékben Szlovákiába - menekítik a pénzüket. Az Origo nevű online-újság január elején jelentette, hogy „egy osztrák bankban csak két hétre előre tud­tak időpontot adni a magyar ügyfeleknek, olyan nagy az érdeklődés az ausztriai számlanyitás iránt”. Thomas Uher, az osztrák Erste Bank­csoport igazgatósági tagja ugyan nem akart ro­hamról beszélni, de bevallotta, hogy december óta „a normálisnál erősebb” a forgalom. A Bank Burgenland illetékesei korábban arról számol­tak be, hogy az egy évvel korábbihoz képest mintegy 50 százalékkal növekedett a magyaror­szági ügyfelek száma. Becslések szerint az idei év elején 600 millió euró, azaz 160 milliárd forint került magyar ügy­felek által nyitott osztrák bankszámlákra. Más becslések ennek a dupláját valószínűsítik. És akkor még meg sem említettük, hogy egé­szen jól szerepelnek a magyarok az osztrák in­gatlanpiacon. Kelet-Ausztriában néha már királykodnak is. Az Ötscher nevű síhegy lábá­nál fekvő Lackenhofban található 15 szálloda közül az ORF szerint már hét van magyar (és három orosz) befektetők tulajdonában. Máshol inkább lakásvásárlással és bérbeadással ügyes­kednek a magyarok. Nagyon jó ez így, legalább nem lesznek egy­oldalúak a kapcsolatok. Ugyan Ausztriában nem lehet (és nem kell) sunyi módon, „zsebszerző­déssel” vásárolni földet, ami Magyarországon külföldi állampolgárok számára a rendszervál­tás óta az egyetlen lehetőség volt. De az ilyen resztrikció elfogadható, ha figyelembe vesszük az árkülönbségeket: nyugati spekulánsok már régen egész Magyarországot felvásárolták vol­na, ha lehetne. Ha már a bankoknál tartottunk, említsük meg a magyar-osztrák viszonyt súlyosan terhelő bu­dapesti törvényhozást, a bankadótól a deviza­hitelek végtörlesztéséig. De nem csak az oszt­rák kormány fordult panasszal az Európai Bi­zottsághoz, hanem maguk a bankok is: novem­ber közepén hét magyar pénzintézet külföldi tulajdonosa azt írta Brüsszelbe, hogy a piacinál sokkal alacsonyabb áron lehetővé tett végtör­lesztés a bankok jogainak „otromba megsérté­se”. A Reuters hírügynökség felhívja a figyel­met arra, hogy a három anyabankon (Bank Austria/Unicredit, Erste Bank és Raiffeisen) keresztül érintett Ausztriában nagy felháboro­dást váltott ki a magyar végtörlesztési törvény. EU-döntés még nincs, viszont osztrák revans van, legalábbis több kelet-európai kormány sze­rint. Az osztrák jegybank olyan terveket dolgo­zott ki a bankok kelet-európai hitelezésének visszafogására, amelyek diszkriminálhatják az érintett országokat és megszegnék a szabad tő­keáramlás elvét. Bécs szerint a lépés nem tar­talmaz semmilyen szankciót, így az EU jogsza­bályait nem sértették meg. Nem is számítanak konkrét döntésre Brüsszelből. Ugyanakkor Ewald Nowotny, az osztrák jegy­bank elnöke leszögezte: „A magyarországi fejle­mények elsődlegesen politikai gyökerűek.” Hogy ezzel mit akart kifejezni? Abból indult ki, hogy Magyarország és az EU, valamint a Nemzetközi Valutaalap között éppen folyó tárgyalásokon „le­hetséges kedvező megoldást találni”. Az osztrák bankok kintlevősége - az állampapírokat is be­számítva - mintegy 30 milliárd euró a jegybank­­elnök szerint. Nowotny mégis bizakodó... Az udvarias Nowotny és a diplomatikus Michael Spindelegger között csak egy különbség van: az egyik pénzben gondolkozik, a másik - nem hiába alkancellár és külügyminiszter Bécsben. Spindelegger egyik brüsszeli látogatása folyamán figyelmeztette uniós kollégáit, hogy a magyar al­kotmányról és néhány törvényről zajló vitában ne „pofozzák” Magyarországot, mert azzal csak ellentétes hatást érnének el. „Magyarország el­­tángálása kontraproduktív, és nincs összhangban az európai joggal”, mondta Spindelegger. Ugyan­akkor Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy az európai jog „vitán felül áll”, egyetlen uniós tagállam sem fordulhat szembe az európai jog szellemiségével. „Ez egy­értelmű vörös fonal, amelyet nem szabad átlép­ni”, mondta az Osztrák Néppárt vezetője. A Spindeleggerrel folytatott megbeszélésen Orbán is diplomatikus volt: tudatában van an­nak, hogy ez a devizahitel-krízis befejezésére irányuló magyar megoldás „komoly veszteséget okozott osztrák bankoknak”. De hangsúlyozta, hogy a végtörlesztésben nincs nemzeti részre­hajlás. „Magyarország nem akar az osztrákok pénzén élni, sőt senki más pénzén sem akar élni, hanem a saját lábán szeretne állni.” És ami az európai jogot illeti: „A mi értékeink az osztrák kormánnyal közösek. Európai értékek talaján állunk, az európai kultúra részei vagyunk, és európai vitákban vagyunk érdekeltek.” Az ünnepi szólamok már megint „k.u.k.” han­gulatot teremtenek Ausztria és Magyarország között. A mindennapi élet ennél sokkal árnyal­tabb, jó és rossz példákkal is. De egy biztos: 2012-ben nem függenek (teljesen) a bankoktól és a politikától. Martos Péter Karácsonyi díszben a Wangfujing Dajie sétálóutca Bécsi Magyar Iskola Felhívás Tisztelt Szülők, ausztriai magyar egyesületek felelősei és képviselői!­ A Bécsi Magyar Iskola, amely az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek­­ Központi Szövetségének negyedszázada sikeresen működő projektje, - a félreértések elkerülése végett - továbbra is folytatja oktatási tevékenységét.­­ Kérjük azokat a szülőket, akik érdekeltek abban, hogy gyermekük továbbra is részt vegyen intenzív magyar nyelvoktatásban, a magyar haza és kultúra megismerésében, jöjjenek el 2012. február 13-án 17.30 órakor (pontos kezdés) a Bécsi Magyar Otthonba (Bécs L, Schwedenplatz 2/1/9), ahol megbeszéljük, hogyan folytatódjon az oktatás, mik a szülők elvárásai, hogyan tudunk a gyermekek számára megfelelő feltételeket teremteni. aTM,, ^­­ meg •.*** valósítani és mindez természetesen tézesen. J Amennyiben nem tud ezen a napon eljönni, kérjük keresse fel telefonon (01/532 60 48) vagy e-mail-ben (zentralverband@aon.at) a Központi Szövetséget, és jelezze, hogy érdekli gyermekének a BMI-ben történő iskoláztatása. Központi Szövetség vezetősége | w/m/w/m/m/m/w/m/m/m/w/m/w/m/m/m/m/m/m/w/w/m/w/m/m/w/w/w/m/m/m/m/m/w/m/m/w/m/w/m/w/m/m/m/w/m/A BÉKEMENE T Lehet így is , így is lehet? Rá kell végre döbbennünk: nem az események, hanem a visszhangjuk a fontos, sőt, egyedül a ró­luk született tudósítások a mérvadóak. A digitális világban ez már természetes. Aki nem éri be ezzel, magára vethet. A 2012. január 21-én Budapesten lezajlott tömeg­­tüntetés tény, de ugyancsak tény annak rögzítése, kivetítése is. Január 2-án 15.000 ember tüntetett Budapesten az Opera előtt és küldte volna Orbán miniszterelnököt a pokolba, természetesen megfe­lelő nemzetközi segédlettel. Orbán alkonyát emle­gették egyre hangosabban, már-már arra lehetett számítani, hogy a gazdasági válság maga alá teme­ti a budapesti kormányt is. Nem így történt, sőt, mint mikor valaki felocsúdik, a miniszterelnök felszóla­lása Strasbourgban jelzésértékű volt, különösen azok számára, akik (régies megfogalmazásban) már erősen markolták a lélekharang kötelét. A pozitív értelemben vett elmozdulást tudomásul kellett vennie még a sajtónak is, ami nem ment egé­szen mellékzörej nélkül, így pl. egyik osztrák napi­lapban a magyar miniszterelnök újabb „ díszítő jel­zőt” kapott: az üres zsebű Orbán. Már csak ezért is oda kellett figyelni a január 21- re beharangozott tüntetésre. A szervezők kezdetben azon izgultak, hogy legalább összegyűljön annyi ember, mint január 2-án. A kétkedő rokonszenve­­zők meg kíváncsian várták a tudósításokat. Az ered­mény fordított arányú. A tüntetést követő hét ele­jén csupán annyi összegezhető, hogy amilyen fegyel­mezett volt a budapesti tüntetés, annyira fegyelme­zetten hallgattak a nyugati tudósítók, ill. torzítottak gátlástalanul. Technikailag lehetetlenség, mégis ön­kénytelenül is megfogalmazódik az óhaj: mennyi­re jó lenne bepillantani a szerkesztőségek titkaiba. Vajon honnan származott, mivel magyarázható a budapesti megmozdulás agyonhallgatása vagy ép­penséggel kipellengérezése? A sajtószabadság lehetővé teszi nem csupán a hazugságokat, torzításokat, de a túlzások mellett adott esetben az agyonhallgatást is. A képeket látva feltételezhető a meglepetés mindkét oldalon, vagyis nem csupán a kezdeményezők, a média is megle­pődött, annyira, hogy a legtanácsosabb volt oda nem nézni, mert végtére még a mellébeszélés sem hatott volna meggyőzően. A beteg vagy talán kissé árnyaltabban fogalmazva, a túlérzékeny lelkek ilyenkor szülik meg agyrémeiket és kezdik emleget­ni a nemzetközi összeesküvést. Mindettől eltekintve imponáló volt a január 21-i Békemenet. Nem csak azért, mert feltehetően 1956 óta nem látott ekkora tömeget egyidőben a pesti utca, de azért is, mert a határon túliak is megmoz­dultak, nem csupán helyben, de vették a fáradtsá­got és csatlakoztak az anyaországiakhoz. Meg az­tán azért, mert kihágásnak, rendbontásnak semmi nyoma, a rendőrségnek a statiszta szerep jutott. Tüntetés a kormány mellett - vélték a legtöbben, csakhogy többről volt szó. Akik úgy számoltak, hogy Magyarországgal tetszés szerint bánnak majd el, kénytelenek tudomásul venni, hogy minden atomi­­záltsága ellenére egységbe tud forrni a nemzet, ha az emberek tömegei tudják, érzik, mi játszódik le. Nyilvánvalóan prüszkölve, bosszút forralva fortyog a nemzetközi tőke, mert átlátnak rajta, tűrhetetlen­nek tekintik ármánykodását, s úgy tűnik, újfajta gyarmatosítás vette kezdetét. A szovjet imperializ­mus terrorisztikus eszközökkel, mindent erőszak­kal akart elérni. A nyugati tőke a demokrácia és a maga részéről korlátozatlan szabadságszólamait hangoztatva kívánja megszabni a lépést és a mér­cét, sarokba szorítani a makacskodókat. Leghatá­sosabb eszköze az elektronikus média és a sajtó. Aki kételkedni, netán tiltakozni mer, azt válogatatlan eszközökkel lehetetlenítik el. Magyarország eseté­ben nagyon is jól jött a gazdasági és pénzügyi vál­ság. Egészen világossá vált, hogy a kölcsönök folyó­sítását nem is annyira gazdasági, sokkal inkább po­litikai feltételekhez kötik, amik csorbítják az álla­mi szuverenitást. Ilyenkor nemzetközi normákra, EU-s törvényekre hivatkozni nagyon is csalárd do­log. Nem mintha az Orbán-kormány minden tekin­tetben a törvényhozás, a politikai reform­ok magas­latán állna, de ha ellenpéldákat hoznánk fel Gadhafitól a kommunista Kínáig, akkor több mint lóláb ötlik a szembe azzal az aránytalansággal, hogy nagy fölényességgel lépnek fel a gyengék ellen, akik nem tudnak védekezni, míg az erősekkel elmé­lyült kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak, anélkül, hogy az egyébként annyira kényesen számon tar­tott demokratikus jogok megszegését számon­­kérnék. Belpolitikáikig több mint ízléstelen az a fanyalgás, amivel a szélsőbal fogadta a Békemenetet. A Népsza­badság a Belügyminisztérium jelentését igyekszik kalkulációsan megcáfolni, vajon mennyire zsugorít­ható a közel négyszázezres tömeg (2012.jan. 22.). A Népszava meg egyenesen így tudósít: „A Békemenet elnevezésű civil demonstrációt követően az MSZP közleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a figyel­met, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, a költségvetés hiányát növelő igazságtalan adórend­szerét, az árakat növelő és a forintot értéktelenítő sza­badságharc károkozásait nem semlegesíti «pár tíz­ezer ember» demonstrációja. ” Tehát így állunk a sajtó szabadságával: a média mint szócső szabja meg, mi a helyes, mi a megen­gedhető. Hogyan is érvelt Marx? Amennyiben a té­nyek rácáfolnak az elméletre, adott esetben a fikci­ókra, akkor jaj a tényeknek. Csakhogy mindez ve­szélyes bumeráng, ami előbb utóbb azokat találja el, akik gátlástalan túlzásaikkal, konstruált előíté­leteikkel törnek vélt, vagy valóságos ellenfeleikre. Pannonicus

Next