Bécsi Napló, 2014 (35. évfolyam, 1-6. szám)
2014-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ XXXV ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2014. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M P. b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Angela Merkelt harmadszor is német kancellárrá választották Angela Merkelt a Bundestagban (a Német Szövetségi Parlamentben) immár harmadszor is, ez alkalommal a CDU/CSU és SPD (szociáldemokrata) koalíció december 17-én nagy többséggel német kancellárrá választotta. Merkel így bevonul a 2. világháború után a leghosszabb ideig kormányzó kancellárok sorába. Rajta kívül Konrad Adenauer (CDU), és Helmut Kohl (CDU) voltak legtovább a kormány élén. Merkel Helmut Schmidt (SPD) kormányzási idejét a jövő év áprilisában fogja túlszárnyalni. A 2013. szeptemberi választások után, a CDU/ CSU csak néhány mandátummal kapott kevesebbet, mint az abszolút többség, az eddigi koalíciós partnere az FDP (a Liberális Párt) viszont nem került be a Parlamentbe. Ezért új szövetséges után kellett nézni. A zöldek pártja nem volt hajlandó a partneri szerepre, amit hamarosan meg is bántak. Az SPD viszont rövid tanakodás után megkezdte a koalíciós tárgyalásokat, annak ellenére, hogy a párttagságban nem mindenki lelkesedett ezért a gondolatért. Azért is nem, mert amikor ők 2005. és 2009. között, a közös kormányzást megpróbálták, a tagság egy részének a véleménye szerint nem sikerült a CDU/CSU mellett egy erős egyéni profilt kialakítaniuk, így a részletes és szívós koalíciós tárgyalások 86 napig tartottak, amíg sikerült egy 184 oldalas koalíciós egyezményt írásba foglalni. Annál is inkább, mert mindkét fél igyekezett a választások alatt meghirdetett céljaikat elfogadtatni. Sok minden sikerült, de azért nem minden. A tárgyalásokon a pártok részéről az előkészítő szakbizottságokban meglehetősen sokan vettek részt, de a döntéseket a vezetők kis körében hozták meg. Az SPD parlamenti gyenge eredménye ellenére (27%), az SPD tárgyalási vezetője Sigmar Gabriel ügyes taktikával elérte, hogy a győztes CDU/CSU- val szemmagasságban, azaz egyenjogúan tárgyaltak és követeléseiket, jórészben sikerült elfogadtatni. Persze a CDU/CSU is elért jelentős eredményeket és nem került hátrányos helyzetbe. Jónéhány SPD-követelést nem fogadtak el. Gabriel a koalíciós tárgyalások eredményének eldöntését az SPD-párttagságra bízta. Ezt a szavazást először alkalmazták, amely viszont az SPD-vezetés részére rizikóval járt. De az SPD-tagok döntő többsége az egyezmény elfogadása mellett szavazott. Egy elutasítás nagyon komoly problémát okozott volna az SPD-vezetésnek. De nem ez történt. Az SPD egyik fő követelése, az óránkénti 8,50 Euró minimálbér bevezetése volt az egész országban, amely a megegyezés szerint 2017-ben fog megvalósulni. De máris megindultak a viták a végleges kivitelezésről. Megegyeztek abban is (SPD programpont volt), ha a munkavállalók, 45 évet ledolgoztak, akkor 63 éves korban már nyugdíjba mehetnek levonások nélkül. A CDU/CSU is elérte az anyasági nyugdíj bevezetését azok számára, akik gyereknevelés miatt rövidebb ideig tudtak dolgozni. A CDU/ CSU elutasította az adók megemelését a szociális szolgáltatások kiépítése miatt. Ha a jelenlegi konjunktúra tovább erősödik, akkor a növekvő, állami bevételek miatt nem is lesz szükség adóemelésekre, vagy hitelfelvételre. De a konjunkturális fejlődést nem lehet több évre előre megjósolni, így nem okozott meglepetést, hogy a CDU megtartotta eddigi pénzügyminiszterét Wolfgang Schäubler, aki eddig energikusan igyekezett összetartani az állam pénzét. Ő valószínűleg a jövőben is így fog cselekedni. Sigmar Gabriel SPD-elnök lett az új gazdasági miniszter. Hivatala kibővült az energiapolitika irányításával és új célkitűzések megvalósításával, így az atomenergia leépítésével, valamint helyette más alternatív energiaforrások kiépítésével és felhasználásával (szélenergia). Gabriel egyben kancellárhelyettes lett, először Adenauer ideje óta, amikor Ludwig Erhard, mint gazdasági miniszter töltötte be ezt a pozíciót. Azóta mindeddig a külügyminiszterek voltak a kancellárhelyettesek. Most Walther Steinmeier (SPD) lett a külügyminiszter, aki 4 évvel ezelőtt Merkel kormányában szintén ezt a hivatalt vezette. Gabriel, mint gazdasági miniszter a német ipar stratégiai és tradicionális jelentőségét továbbra is erősíteni kívánja. Ebben a törekvésében nyilván a munkaadók és a szakszervezetek is támogatni fogják. Németország azért vészelte át jól a széles körű és súlyos nemzetközi gazdasági válságot, mert jelentős ipara megmaradt, sőt, tovább is fejlődött. A kibővült Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetője Andrea Nahles (SPD) lett, aki felügyeli a minimálbér bevezetését és a nyugdíjrendszer átépítését, amelyek nem lesznek könnyű feladatok. Jelentős meglepetés volt a Védelmi Minisztérium új vezetője, Ursula von der Leyen (CDU) kinevezése, aki eddig szociális miniszter volt, ahol jó munkát végzett. A védelmi minisztériumban új jelenség, hogy ezt a pozíciót egy nő tölti be. A feladatok nehezek, de siker esetén Leyen asszony 4 év múlva, több német vélemény alapján, alkalmas lehet magasabb kormánypozícióra is. A Belügyminisztérium továbbra is a CDU-nál maradt. Thomas de Maiziére lett, aki korábban is vezette a belügyet. A kormány minden tagja az esküszöveget a Bundestagban úgy fejezte be: Isten engem úgy segítsen. A nagy koalícióban, (népszerű rövidítése Groko: Große Koalition), amely a választók döntő többségének a kívánsága is volt, az SPD-t 6, a CDU-t 5, a CSU-t 3, miniszter képviseli. A szövetségi kancellár ismét Angela Merkel. A német alkotmány szerint a kancellár határozza meg a kormány irányelveit. A koalíciós szerződésben ugyan megegyeztek a célokban, de a körülmények szabják meg, hogy mennyit lehet majd ezekből megvalósítani. Egy, a valóságban gyakran bebizonyított gyakorlat szerint, jóformán egyetlen törvényjavaslatot sem szavaztak meg a Bundestagban ugyanazzal a szöveggel, amivel benyújtották. A nagykoalíciónak a Bundestagban 80 százalékos többsége van. Tehát az ilyen nagy kormányzói többség nem csak Magyarországon létezik. A polgári napilap, a Frankfurter Allgemeine úgy értékelte a koalíciós egyezményt, hogy a német lakosság ettől a kormánytól valószínűleg megkapja azt, amit kívánt, polgári arculatú, szociáldemokrata elemekkel átszőtt politikát. A jövő megmutatja majd, hogyan alakul az együttműködés. Máris vannak viták az egyes tárgykörökről, mint a bevándorlás Romániából és Bulgáriából Németországba, miután számukra is megszűntek a schengeni határok. Ennek megvitatására államtitkársági bizottság alakul. Jelenleg vita tárgyát képezi a készenléti adattárolás is. Mindez kihatással lehet az EU-parlamenti választások kimenetelére májusban. Harsay György Paktum Paksról. Punktum Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemrég Moszkvában szerződést kötött Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Eszerint az orosz Roszatom építheti meg a Paksi Atomerőmű két új, 1200 megawattos blokkját 2025-re illetve 2026-ra. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár komoly eredménynek nevezte azt a „legfeljebb 10 milliárd eurós, és 30 évre szóló orosz hitelt a beruházás finanszírozására, „amelyhez a piacon hozzáférhetőnél alacsonyabb kamattal jutunk”. Lázár szerint azért nem kellett tendert kiírni, mert államközi, nem pedig vállalatok közötti szerződésről volt szó. Hogy ez mit jelent? Túl sokat, mint a magyar sajtó minden más témát elnyomó aktivitása bizonyítja. Attól függően, hogy a kormánypártokhoz áll közel vagy az ellenzékhez, minden lap a maga igazát fújja. Már csak azért is, mert az igazság részben a mai napig titkosítva van. Ezért kell trükköt alkalmaznunk. Nem magyarokat idézünk, hanem külföldieket. „Szerződés az ördöggel” a címe egy hosszabb írásnak, mely a „ Vecernji list“ című horvát napilapban jelent meg: „Amíg az EU-t a válság rázza, Budapest a rossz tapasztalatok ellenére újra Moszkva felé fordul.” A lap idéz egy kutatót is, aki Orbán Viktort bölcs és pragmatikus államférfinak nevezi, mivel ellenáll a kritikáknak, és a megszokottól eltérő megoldásokat keres, ami „Magyarország talpon maradását segíti elő”, írja a „ Vecernji list”. Két cikkben is foglalkozik a paksi bővítéssel a„Rzeczpospolita“ című konzervatív lengyel lap. „Gazdasági-műszaki szempontból minden bizonnyal előnyös, hogy a csillagászati összegű beruházással az oroszokat bízták meg, akik az atomerőművet építették, és megfelelő tapasztalatokkal rendelkeznek.” Az újságíró szerint az a probléma, hogy „az energiaügy régen nem pusztán műszaki és üzleti kérdés, hanem az államhatárokon átnyúló politikai stratégia része”. Ebből a szempontból meglepőnek ítéli Magyarország lépését, hiszen „teljes energetikai függőségbe” hozta magát Oroszországtól: „orosz gáz, orosz kőolaj, orosz atom és 10 milliárd eurós orosz hitel az ország története legdrágább vállalkozásának finanszírozására”. A szerző szerint előbb-utóbb megjelennek a politikai következmények. A varsói Keleti Tanulmányok Intézete szerint Moszkva célja „hasonló megállapodásokkal hosszabb távon az európai egység vagy a közös európai energiapolitika maradékának szétverése”. Orbán maga természetesen másként látja a dolgot. A négy meglévő paksi blokk üzemidejének meghosszabbításával és az atomerőmű bővítésével a kormány az Országgyűlés döntését hajtja végre, mondta hazatérése után a miniszterelnök. „Kimondta a parlament, hogy Paks megújítása nélkül nem lehetséges olcsó, biztonságos és tiszta energiát előállítani, és arra kötelezte a kormányt, hogy ezt a célt érje el.” És tovább: „A paksi atomerőmű nélkül nincs magyar gazdaság, ilyen egyszerű a helyzet, illetve a paksi atomerőmű nélkül csak egy szegény, lerongyolódott és nem versenyképes gazdasága lehet Magyarországnak.” Orbán Viktor szerint az orosz kölcsön a sokat vitatott IMF-hitellel ellentétben nem fenyegeti Magyarország pénzügyi függetlenségét. „Az IMF azt mondta, hogy csökkenteni kell a nyugdíjakat, azt mondta, hogy nem adóztathatjuk a bankokat, nem adóztathatjuk a multikat. Ilyen kérdések az oroszokkal szóba sem kerülnek, az oroszokkal egy beruházás finanszírozásáról fogunk megállapodni.” Az ellenzéki MSZP azt feltételezi, hogy a kormány bizonyos pénzügyi és műszaki részleteket eltitkol, ezért teljes nyilvánosságot követel. Szanyi Tibor elnökségi tag szerint átláthatatlan, hogy Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter mit írt alá Putyin és Orbán jelenlétében. Mint az várható volt, Paks apropóján kitört egy „mi volt régebben”-vita is. A kormánypárti „Magyar Nemzet” emlékeztet: „Kormányon a szocialisták még egyetértettek a paksi atomerőmű bővítésével, a Gyurcsánykormány az előkészítő munkákhoz meg is kapta a felhatalmazást 2009 tavaszán az akkori parlamenttől. Maga Szanyi Tibor is igennel szavazott.” Fordítva a „Népszava” Lázár Jánost idézi, aki 2010-ben azt mondta: „A szabadságból és a demokráciából ad fel, aki az oroszokhoz közeledik.” Nehéz ehhez még valamit hozzátenni. Talán csak azt: Ki kérdezi meg Putyintól, hogy Oroszországban hogy állnak az emberi jogokkal? Martos Péter MÉRLEG MAGYARORSZÁGRÓL A magyarországi ellenzékiek és nyugati szószólóik minden lehetőséget megragadnak az Orbán-kormány lejáratására. Jól jött nekik a tervezett földtörvény, most meg az Oroszországgal megkötött sokmilliárdos pénzügyi megállapodás. Pártatlanságot mutató osztrák lapok, mint tette ezt legutóbb a Die Presse (2014. jan. 17.), adatok felsorakoztatása mellett megemlíti, hogyan állítja be a dolgokat a kormány, ill. hogyan vélekedik ugyanazokról az ellenzék. Ausztriának minden oka meglenne az Orbán elleni orrolásra, nem ügyelve arra, hogy az egyoldalú vélekedéssel a bankok érdekeit veszik figyelembe, nem törődve azzal, hogy Orbán viszont a magyar népet részesíti előnyben. Erre vall az a képes beszámoló (hálás öregasszony simogatja Orbán arcát), amely ugyan a Raiffeisen bank tehetetlenségét írja felül, az alcímben azonban az olvasható, Orbán kivezeti az országot a válságból (Die Presse, 2014. január 9.). Ennek alátámasztására tényeket sorakoztat fel a cikkíró: minden kritika ellenére tény, hogy Magyarország 2008-ban a csőd szélén állt. Ennek áthidalására szolgált a Nemzetközi Valutaalaptól felvett 7,5 milliárd eurós kölcsön. Magyarországnak ezt a múlt évben sikerült visszafizetnie. Orbán receptje szerint a gazdasági válság áthidalásában Magyarország a polgárokért és több munkahely teremtéséért küzd, míg az EU a bankok érdekeit tartja szem előtt. Amíg Orbán az egyik oldalon a bankok nyereségeiből az ország gazdaságát részesíti, amivel viszont maga ellen hangolja a pénzintézeteket, a másikon nagyvonalúan nemzetközi ipari befektetéseket támogat. Ennek köszönhetően 9,5%-kal Magyarországon alacsonyabb a munkanélküliség, mint Lengyelországban (10,2%) vagy Szlovákiában (14%). Richter Sándort idézve azt írja a szerző, hogy Magyarországnak sikerült kilábalnia a visszaesésből, ellenben szerény a fellendülés. Múlt évre vonatkozóan 0,9- 1,1%-ra tehető a növekedés aránya. Az adóssági keret a nemzeti jövedelem 79,8%-kal túlságosan magas - igaz, sikerült lenyomni a bűvös 80% alá míg pl. Lengyelországnak 55,6%, Horvátország 55,5%, Szlovéniának 54,4% a mutatót. Ezzel szemben Franciaország adósságállománya 90,2%, Nagy-Britanniáé 88,7%, Németországé 81%. Az állami háztartás vesztesége mind 2012-ben, mind 2013-ban a nemzeti jövedelemnek három százaléka alá esett (Die Presse, 2014. január 17.)