Bécsi Napló, 2017 (38. évfolyam, 1-6. szám)

2017-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ XXXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2017. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M P. b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Elvárások és veszélyek 2017-ben a világgazdaságban A német gazdaság 2016-ban erősebben nö­vekedett, mint ahogy az előrejelzések mutat­ták. A Német Statisztikai Hivatal közleménye szerint a Bruttó Nemzeti Termék (Brutto In­land Produkt) 2016-ban 1,9%-kal növekedett. (2015-ben 1,7% volt). A növekedésnek a haj­tóereje a magán és állami fogyasztás volt, va­lamint a beruházások, ezen belül főleg a la­kásépítkezések. Az állami kiadások 4,2%-kal növekedtek. Az oka a migránsok jelentős szá­ma. A privát fogyasztás 2%-kal volt magasabb, mint az elmúlt évben. Az Export 2,5%-kal nö­vekedett. (2015-ben viszont 5,2%-al) A globális és politikai rizikók ellenére a fejlődés pozitív volt. A foglalkoztatottak száma 43,4 millióval csúcspontot ért el. A munkanélküliek száma 2016 végén 2,7 millió volt, 600 ezer betöltetlen hely mellett. Az új esztendőben esetleg jelen­tős politikai változások vagy növekvő olajárak tudják befolyásolni a konjunktúrát valamint a foglalkoztatást. A 2017-re vonatkozó konjunk­turális elvárások általában pozitívak. A mün­cheni IFO gazdasági kutató intézet a globális piacok várható lassú javulásából azt követ­kezteti, hogy az évi gazdasági növekedés 1,5% körül lesz. Az OPEC-országok csökkentették a termelést 2016-ban, így az olaj és fűtőanyag megdrágult. Az infláció ezért 2016 decembe­rében Németországban 1,7% volt. A fogyasztói árak 2017 elején előreláthatólag emelkednek, de tavasztól kezdve csökkenni fognak a Deut­sche Bank előrejelzése szerint. Ez vonatkozik az élelmiszerekre és a szolgáltatásokra. Figye­lemre méltó a lakbérek valószínű emelkedése német nagyvárosokban, mint München, Ber­lin és Hamburg. De ez a tendencia már évekkel ezelőtt megkezdődött. Viszont a volt Kelet-Né­­metországban, főleg a kisebb városokban sok az üres lakás. Az Európai Központi Bank további 9 hó­napig tovább folytatja az egyes euro-országok hitelleveleinek a felvásárlását, annak ellenére, hogy a Német Szövetségi Bank elnöke ez ellen szavazott, mert a felvásárlásokat, túl hosszú lejáratúnak tartja. Az Európai Központi Bank azért pumpál jelentős összegeket a piacokba, mert a konjunktúrát szándékozik ezzel erősíte­ni és a munkanélküliséget csökkenteni. (9,8% az Euro-államokban. Németország itt kivétel) Az Európai Központi Bank 1,3% inflációt jósol az Euro-térségben ebben az évben. De elkép­zelhető, hogy ez az év végén magasabb lesz. Megjegyzendő, hogy az alacsony, illetőleg a majdnem­­ kamatok politikája érzékenyen érinti azokat, akik megtakarított pénzük után alig, vagy semmi kamatot nem kapnak. Ehhez járul az infláció is, amely csökkenti a megta­karítások értékét. Közgazdasági szakemberek véleménye szerint,az alacsony kamatok politi­kája, nem hoz több beruházást, illetőleg mun­kahelyeket. Viszont leértékeli az életbiztosítá­sokat és a vállalati nyugdíjakat is. Kern reformokat javasol Figyelemreméltók Christian Kern osztrák kancellár reformjavaslatai, amelyek Ausztriá­ban vegyes visszhangot váltottak ki. Gazdasági szervezetek, közgazdászok, az SPÖ, elfogadha­tó vitaalapnak tartják ezt. Viszont kritikát ka­pott az állami beavatkozások és a védővámok ötlete, valamint az EU-országokból jövő mun­kaerők bejövetelének a korlátozásainak a gon­dolata. 2010-től kb. 280 ezer EU-munkavállaló jött Ausztriába. Köztük sok magyar is. A be­jövők korlátozása ellene lenne, az EU-belüli munkaerők szabad mozgásának. Theresa May angol miniszterelnök január 17-én tartott egy beszédet, amelyben felvá­zolta, hogy miként képzeli el Nagy-Britannia kilépését az EU-ból. A nyilatkozatot márci­us elején adják át hivatalosan az Uniónak. A főbb teendőket beszédében 12 pontban fog­lalta össze. May úgy tervezi, hogy Nagy-Bri­tannia továbbra is meg akarja tartani az EU előnyeit, anélkül, hogy bennmaradna az EU- ban. Tehát kilépnének az EU intézményeiből és a szerződésekből, beleértve a belső piacot is. A brit terv előreláthatólag hosszú komplikált tárgyalásokat jelent, amelyeknek a célja lehe­tőség szerint előnyöket megtartani, az eddigi szerződéses kötelességeket, viszont feladni. Az is figyelemreméltó, hogy alacsonyabb adókkal kívánják majd a külföldi befektetőket bevonni az országba. Az angol font árfolyama korábban visszaesett, de viszont May beszéde után emelkedett. A tizenkét pontos tárgyalási terv lényegileg a következőket tartalmazza: részletes szabad­kereskedelmi szerződést, valamint az EU-val és egy új vámszerződést. Az EU-államokból jövő bevándorlók számának erős csökkentése, valamint az ottlétük és munkavállalásuk meg­nehezítését. Cél az is, hogy az Európai Bíróság ne avatkozzék be Nagy-Britannia ügyeibe. Az EU büdzséjébe megszüntetik a befizetéseket. May szerint bizonyos EU-programokban to­vábbra is részt kívánnak venni. A terrorizmus ellen az együttműködést fenntartják az Unióval. A brit Parlament szavazni fog a tárgyalási eredményekről. Az Írországgal való kapcsola­tot külön szabályozni kell. A tárgyalások valószínűleg nem lesznek könnyűek. May figyelmeztet arra, hogy az EU részéről ne legyenek túl kemények a feltételek. Az EU-beli gazdasági szakemberek is azon a véleményen vannak, hogy nem kell túl kiélez­ni a tárgyalásokat, mert azok egyik félnek sem lesznek hasznosak. Sok részletkérdés megvita­tására kerül sor. May arra számít, hogy 2019 tavaszára sikerül a tárgyalásokat befejezni. Akárhogyan is, az eredmények és valószínűleg az esetleges hibák jelentősen befolyásolni fog­ják Európa és Nagy-Britannia jövőjét. A kapcsolatok az Egyesült Államok és Né­metország között, már évtizedek óta jól és barátilag fejlődtek. Éppen ezért Trump el­nök interjúja a Bild német napilapban és a Timesben, meglehetős meglepetést hozott Németországban. Trump a Natót ébsoletnek, túlhaladottnak nevezte, valamint 35%-os büntető vámokat helyezett kilátásba a Me­xikóban gyártott német autókra, az USA-ba való behozatalnál. A BMW 2019-ben szándé­kozik gyárat nyitni Mexikóban. Másrészt az USA-ban van a legnagyobb BMW-gyár. Kü­lönben is az USA és Németország között je­lentős kereskedelmi kapcsolatok vannak. Né­metország is jelentős értékben vásárol autókat és más árukat az USA-ban. A német politiku­sok meglehetősen tartózkodóan reagáltak az interjúra. Az autóipar viszont irritálva érezte magát és az autógyárak részvényei is csökken­tek. A nemzetközi valutaalap (IMF) előrejel­zései szerint a világgazdaság ebben az évben 3,4% növekszik. A növekedésben az USA, Kína, Európa, valamint Japán játszanak jelen­tős szerepet. Az IMF vezető közgazdásza sze­rint a protekcionista hajlamok növekszenek a világgazdaságban és ezek kereskedelmi há­borúhoz vezethetnek. Ez pedig senkinek nem lesz előnyére, mert mindenki csak veszíthet. Trump gazdaságpolitikája a munkahelyek növelését kívánja elérni védővámokkal, vala­mint egy keynesi deficit spending politikával (hitelfelvételekkel). Ezek a gazdaságpolitikai célok természetesen alapos elemzést megér­demelnének. Figyelemreméltó és érdekes, hogy Xi Jinping kínai elnök, Davosban a Világgazdasági Fóru­mon a szabad kereskedelem mellett és a pro­tekcionizmus ellen foglalt állást. Harsay György Tüntetésekkel kezdődött az új román kormány karrierje Nem kis bravúrt mondhat magáénak az új román kormány: bő két hét elteltével máris tüntetnek ellene. Az egész a néhány romániai nagyvárosban rendezett tiltakozó menetekkel kezdődött, amelyen Victor Ciorbea ombuds­man lemondását követelték. A felháborodást az váltotta ki, hogy az emberi szabadságjogok első számú hivatalos védelmezője olyan tör­vénycikkely ügyében kért alkotmánybírósági vizsgálatot, amely kizárja, hogy büntetett előé­letű személy legyen a mindenkori román kor­mány tagja. S mint ilyen, miniszterelnöke sem. Ezért aztán hiába szerzett 45,5 százalékot a Szociáldemokrata Párt (PSD) a 2016. december 11-i parlamenti választáson, elnöke nem fog­lalhatta el a kormányfői bársonyszéket, Liviu Dragnea ugyanis jogerős kétéves felfüggesztett börtönbüntetés terhét viseli. Ez a roppant kényelmetlen helyzet késlel­tette az új kormány megalakulását is. Klaus Iohannis államelnök ugyanis elutasította Dragnea első előterjesztettje, Sevil Shhaideh kormányfői megbízását. Különösebb indok­lás nélkül ugyan, ám rövidesen kiderült, hogy azért, mert Szíriai férje miatt a tatár származá­sú, muzulmán hölgy nemzetbiztonsági kocká­zatot jelenthet. A 2015 óta román állampolgár Akram Shhaideh ugyanis korábban közel húsz éven át dolgozott a szíriai földművelésügyi mi­nisztériumban, ami valószínűsíti, hogy Bassár al-Aszad híve. Egyik testvére ellen azóta is be­lépési tilalom van érvényben az Európai Unió területére. A Temes megyei önkormányzat karánsebesi születésű 43 éves elnöke, Sorin Grindeanu ki­fogástalan „pedigréje” ellen azonban már az államfőnek sem volt kifogása. Románia törté­netének 65. miniszterelnöke 26 fős kabinettel vágott bele a kormányzásba, de nem jósolnak túl hosszú karriert a kormánynak. Elsősorban nem azért, mert igencsak vegyes megítélésű a kabinet összetétele - alig akad olyan tárcave­zető, aki ilyen-olyan ügyekben ne került volna botrányba, vizsgálószervek fókuszába, de leg­alább a nyilvánosság erkölcsi ítélőszéke elé­­, hanem mivel tevékenységét igazából Dragnea irodájából irányítják, aki nem mondott le kor­mányfői álmairól. Az útjában álló törvénycik­kely alkotmányossági vizsgálata váltotta ki az első tüntetéseket és aláírásgyűjtést. A második hullámot már egy puccsszerű készülődés váltotta ki, amelyet egyelőre meg­hiúsított Klaus Iohannis, de a PSD ígéretének csak a hívei hisznek. A kabinet közvita nél­kül készült napirendre tűzni a közkegyelem­ről rendelkező vagy a büntető törvényköny­vet módosító sürgősségi rendeletet. Iohannis azonban váratlanul megjelent a kormányülé­sen, nem is tagadva, hogy elérje: a kabinet ne hozzon amnesztiarendeletet közvita nélkül, saját hatáskörben. Az elnök már korábban is figyelmeztette a kormányt, hogy tisztsége tel­jes súlyával kész szembeszállni minden olyan próbálkozással, amely az igazságszolgáltatás eszközeinek megnyirbálását, a korrupt politi­kusok „tisztára mosását” célozza. Bár a sajtó előtt tett közös nyilatkozat értelmében a két politikus megegyezett arról, hogy csak közvi­ta után döntenek, délután már ezrek vonultak az utcára Románia nagyvárosaiban. Az igaz­ságügyi minisztérium által közvitára bocsátott sürgősségi kormányrendelet tervezetéből az derül ki, hogy legfeljebb ötéves börtönbünte­tésre ítélt személyek részesülhetnek közkegye­lemben, ők is azért, hogy enyhítsék a börtö­nök túlzsúfoltságát. Csakhogy a felfüggesztett büntetéssel sújtottak is kegyelemben részesül­nének, köztük több, korrupcióért elítélt balol­dali politikus. Az RMDSZ és az MPP közös választási listá­ja és a magyarországi politikusok ezt támoga­tó, mozgósító célzatú kampányfellépései ered­ményesnek bizonyultak, a tulipános alakulat a voksok 6,4 százalékát szerezte meg, amivel növelte számbeli parlamenti jelenlétét. Ahhoz azonban mindez nem volt elegendő, hogy a kormányalakításban is számításba kerüljön a Kelemen Hunor vezette magyar párt. A Libe­rálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) kényelmes kormánytöbbséget alkotó szoci­áldemokraták csak parlamenti együttműkö­dést kötöttek az RMDSZ-szel. „Mindenkin rajta lesz a szemünk - mondta Kelemen -, és ha a megállapodások nem valósulnak meg, az RMDSZ bármikor kész semmisnek nyilvání­­tani a kormánykoalícióval kötött, a parlamenti támogatásra vonatkozó egyességet.” Minden­esetre miután az RMDSZ saját külpolitizálás­­ra készül, érdekes lesz látni, hogyan illeszthe­tők majd össze a romániai magyarság reális helyzetének bemutatását célzó elképzelések a kisebbségi kérdéseket már jó ideje ad acta szemlélettel kezelő mindenkori román diplo­máciával. Csinta Samu (Kolozsvár) Yes, we can?* Csak azért, mert mi magyarok nem maradhatunk ki semmiből, mégha utólag „balhé” is kerekedik belőle. Donald Trump hivatalba lépése nem maradhatott kellő visszhang nélkül a magyar mezőnyben sem, különben fennállt volna a veszély, netán lekössük a bejutást ebbe a világméretű, ki tudja mi mindent kilátásba helyező aré­nába. Igaz is, a politikában nem lehet megvárni a nap­nyugtát... Az új amerikai elnöknek sikerült mozgásba hoznia az „illiberális” hit követőit, máris igazolva látják, amit ők már Trump előtt is hangoztattak. Nem jó irányba haladt a világ, tehát fordulatnak kell bekövetkeznie. Most úgy vélik, a 45. amerikai elnök olyan dolgokat fog művelni, amik már a szavak szintjén is érzékelte­tik, mi minden fog változni, olyannyira, hogy az előző elnöknek nyoma sem marad. A hiszékenyeknek és forrófejűeknek nem árt felidéz­ni, mit helyezett kilátásba Barack Obama, olyannyira, hogy még a Béke Nobel-díjat is megkapta. Két hivata­li idő elteltével jóindulatúan is el kell ismerni, hogy a nagy ígéretek bizony csak szerény sikereket eredmé­nyeztek. Igaz, a látványosságok korszakában, amikor szinte lehetetlen különbséget tenni a látszat és a való­ság, a szándék és a tények között, napi szinten tapasz­talhatók az ámítások, a kitalált vagy eleve túlzó hírek tömkelegében legény legyen a talpán, aki közönséges fogyasztóként eleve ki tudja tapintani a dolgok állását. A Trump-ellenes tábor sem rest: amerikaszerte több százezres tömegek léptek színre az új elnök hi­vatali beiktatása után. Újfent ellentétek, szakadékok bontják meg az amerikai társadalmat? Ha viszont így van ez, elhamarkodott azonnal pár­toskodásba kezdeni akár a pártolók, akár a pártütők között. Volt egyszer az Egyesült Államoknak Barry Goldwater nevű jelöltje (1964). Szerencsére nem lett be­lőle elnök, de ha valaki netán fel akarja idézni harsány kijelentéseit, a derültség és a megrökönyödés között he­lyezheti el szélsőséges kilengéseit. Persze akkortájt még felfelé tartott a világ, különösen gazdasági tekintetben. Manapság mindenkire felkaphatjuk a fejünket, aki - bármilyen módon - változást, netán kiutat ígér. De azért mégis. Nem értelmesebb kivárni, mivé törpülnek netán a nagy ígérgetések, amik mindamellett az Egye­sült Államok vélt vagy valódi érdekeit érintik? Nem biz­tos, hogy ezeknek akár modellértékük is lehet, vagy ha igen, ugyancsak egymásnak feszülhetnek az ú.n. nem­zeti érdekek. Sokkal inkább perspektivikusan arra kel­lene ügyelni, mit adott az Egyesült Államok a világnak, s mire lehet számítani, történetesen D. Trump maga­­biztosságán mérve a gazdasági fejlődés vagy éppenség­gel pangás mutatóit. Nagyon is megosztott az amerikai társadalom, külpolitikailag meg mit lehet elvárni attól a nagyhatalomtól, amelyik nagyon is következetlenül keresi helyét és szerepét a világpolitikában? Gondoljunk Wilson pontjaira az első világháború után, a másodikat követően pedig mit eredményezett a koreai, vietnámi, afganisztáni háború, nem is említve a megoldást alig kínáló beavatkozásokat történetesen az iszlám világban. Ebben a szinte kilátástalan rendezet­lenségben vajon nem volna-e tanácsosabb, ha Európa nem várna az Egyesült Államok törődésére, hanem végre egymással szót értve fognának össze nemzetei, államai azokra az értékekre építve, amik manapság egyre inkább eljelentéktelenednek, sőt, feledésbe merülnek? Nem utol­sósorban amerikai „sugallatra”, bár egyre másra, igaz, egyre ritkábban utalunk az „európai értékekre”, csak­hogy ezeknek meghatározása már-már lehetetlen a ma­gyarázatok és értelmezések sokaságában, természetesen részérdekek folytonos átszíneződése következtében. *) A szállóigévé vált kijelentés Barack Obamától szár­mazik, nyilvánvalóan kérdőjel nélkül. -deák-

Next