Bécsi Napló, 2017 (38. évfolyam, 1-6. szám)

2017-01-01 / 1. szám

4 NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Összeállította: Fejes Kata JiJíllatojcsík RIBA díjas a limai műszaki egyetem Az épület egy barlangok, hasadékok, kiugrók alkotta hatalmas betontömb. A civil építészet egy egyedülálló példánya, mely a helyi időjárás feltéte­leihez, a domborzati viszonyokhoz igazodik. Része Peru kulturális örökségének. Az Universidad de Ingenieria y Tecnologia a vá­roskép új kiegészítő eleme. A modernkor Machu Picchujának is nevezik. Tervezői a dublini Grafton Architect. Az idén először ítéltek oda építménynek RIBA nemzetközi építészeti díjat. A RIBA, a Royal Institute of British Architects (Brit Építészek Királyi Intéze­te) évente egyszeri kiosztásra kerülő díjukat azzal a céllal hozták létre, hogy azt a típusú civil építészetet díjazzák vele, mely innovációra ösztönzi az építé­szeket és megrendelőiket egyaránt. A díjat bármely külföldi alkotás megpályázhatja. A nyertest ez alkalommal a közül a hat alkotás kö­zül választották ki, melyet a zsűri a világ különböző országaiban találhatók építmények közül az előze­tes vizsgálatok alapján e díjra méltónak ítélt. Ezek: a Hejdar Alijev Központ Bakuban (tervezte: Zaha Hadid); a Jumex Múzeum Mexikóvárosban (tervez­te: David Chipperfield); a franciaországi Arras-ban épült első világháborús emlékmű (Philippe Orist alkotása); Ribeira Grandeban, Portugáliában a Kor­társ Művészet Központja (Menos e Mais tervei alap­ján), Bodóban, Norvégiában a Stormen Konserthus (a londoni DRBH tervezésében), tott két ujját fotózta le Ogane. A nagyfelbontású kép egy tükörreflexes kamerára szerelt 135 mm-es lencsével készült. E kísérlet eredménye azt mutatja, hogy mindazok a helyek, ahol a jelszó és PIN-kód kiváltására használják az ujjlenyomat-leolvasó ké­szülékeket, most bizonyítottan semmivel sincsenek nagyobb biztonságban, mint a„régimódibb” eszkö­zöket használó társaik. Japán legnagyobb mobilszolgáltató cége az NTT Docomo nagy figyelemmel kíséri a két neves kutató munkáját. Eddig még senki sem jelezte, hogy az álta­luk forgalmazott készülékeket bárki feltörte volna. Házak csúsznak a tengerbe A tenger eróziója jelentősen pusztítja Anglia dél­keleti partjait. Különösen jól megfigyelhető ez Eas­ton Rarents-nél. A település egyik tengerparti házát áruba bocsát­ják, mindössze 23.600 fontért. Ez többek figyelmét felkeltette, ugyanis az épület és a tengerpart között csak valamivel több, mint 8 méter távolság van. Egy 15 évvel korábban készült felvételen­ viszont jól lát­szik, hogy akkor még két másik telek is volt a tenger és a most árusított ház között. Azok időközben a ten­ger áldozatává lettek. Az angliai törvények szerint a köztulajdonban lévő ingatlanok megmentésére nem kérhetnek tá­mogatást. Ezért szeretnének megszabadulni tőle. Ha az ingatlan magánkézbe kerül, akkor tulajdono­sa segítséget kérhet a várostól, vagy a grófságtól az ingatlana megmentésére. Itt két lehetőség van. Ha jelentős a terület, azaz több épületet veszélyeztet a tenger, akkor a part fel­töltését, megerősítését is elrendelhetik. Amennyi­ben a város vagy grófság szempontjából nem fon­tos a telek megmentése, akkor egy olyan összeggel kárpótolják a tulajdonost, amiből máshol számára megfelelő házat tud vásárolni. Gazeria Polska colzieimie Már az ókorban volt műtő Páfoszban A Ciprus délnyugati részén lévő ókori város két­ezer éves romjai között a krakkói Jagelló egyetem régészei folytatnak kutató munkát. A Páfosz nyugati tengerparti részén végzett ásatások során a hajda­ni agora keleti csarnokánál egy műtő helyiségének romjaira bukkantak. A romok között egy bronzdoboz maradványa­ival együtt hat darab sebészeti eszközt találtak. Ezek közül egy vasból a többi bronzból készült. A leletek egyike hosszú vékony kanál, a többi között van néhány fogó, valamint olyan eszköz, melyet csontok rögzítésére használtak. Ewdoksia Papu­­ci-Wladyka vezető régész szerint az itteniekhez nagyon hasonló leletek kerültek elő Pompeiben is a sebész házából. A feltárás során gyógyszerek, olajok és parfümök tárolására használt edények is napvilágra kerültek. Az orvosi tárgyakon kívül ta­láltak néhány bronzérmét Traianus és Hadrianus római császárok idejéből. A régészek valószínűnek tartják, hogy a néhai műtő csarnoka egy földrengés következtében om­lott össze. Az új leletek jelentősen gazdagítják a vi­lágörökség listáján szereplő Páfosz régészeti park látnivalóit, melynek megőrzésére a ciprusiak átfogó tervet készítettek. Újjáéled a Dávid torony A „Torre de David” becenevű épület már évtize­dek óta Caracas legismertebb épülete. Az 1990-es években épült, de máig be nem fejezett felhőkarco­ló több mint 1300 család életveszélyes otthona és gyakran bűnözők kedvelt rejtekhelye is. Az épület rosszhírét a „Homeland” című ameri­kai TV sorozatnak köszönheti. Ellentétben azonban az ott bemutatottakkal a felhőkarcoló lakói na­gyobb biztonságban élnek, mint akik a „Slum”-ben tengetik életüket. Igaz, eleinte azok költöztek ide, akik a börtönökből kiszabadultak, s mivel Caracas­­ban a konfliktusokat főleg fegyverrel oldják meg, nem csoda, hogy rosszhírűvé vált a toronyház. Az ilyen esetekben a rendőrség sem iparkodik a nyo­mozással, sőt inkább a „majd elfelejtik” szisztéma érvényesül. A Cento Financiero Confinanzas, a Közköltségek Pénzügyi Központjának építését az 1994-ben bekö­vetkezett bankválság miatt hagyta abba az építtető David Brillembourg. Az épület 14 éven keresztül üre­sen állt. Miután megjelentek az első lakók, számuk gyorsan emelkedett, akik természetesen a nincstele­nek, a kisemberek közül kerültek ki. Ők úgy tartják, hogy a felhőkarcoló a bibliai ihletésű „Terre de Da­vid” azaz Dávid tornya becenevet emiatt kapta. A toronyház város a városban. Az épület minden emeletének van egy vezetője és az emeletek lakói egymást segítve élnek. Kialakítottak maguknak az évek során egy demokrácia féle együttélési rend­szert. Ugyan víz egyszer egy héten van, de piszkos. Villany nincs, de a fürdőszobákat, WC-ket már anno megépítették. Ablakok és ajtók viszont hiányoznak. A felhőkarcoló 46 emeletes, de csak a 28-ig lakott. A szemetet nem kell levinni, egyszerűen ledobják az utcára, majd havonta egyszer elszállítják. Caracas vezetői elhatározták, hogy véget vetnek az áldatlan állapotnak és új lakásokba költöztetik a toronylakókat. Többségük, már a város más pontja­in kapott is lakást, mindössze 300 család vár még új otthonra. A polgármester Ernesto Villegas szerint, az épületnek a közjót kell szolgálnia. Bizonyos mun­kálatok elvégzése után, itt lesz a mentőszolgálat be­vetési központja, a tűzoltóság és a polgárvédelem is itt kap helyet. Thc 'CyAíni­ran Lemásolható az ujjlenyomat Ecsizen Iszao és Ogane Tateo japán kutatók, egy di­gitális fotóról sikeresen lemásolták az ujjlenyomatot. Ecsizen professzor a japán Országos Informatikai Intézet munkatársa kijelentette: „ha valaki el tudja lopni egy másik ember ujjlenyomatát, az ezzel beha­tolhat az ujjlenyomattal őrzött magánlakásba, szá­mítógépbe, telefonba, sőt új személyi azonosságra is szert tehet.” A két japán kutató egy digitális fotón látható férfi V alakot mutató feltartott ujjáról vette le az ujjle­nyomatot. Megismételték a kísérletet úgy, hogy a három méter távolságban álló Ecsinzen felmuta­ BÉCSI NAPLÓ 2017* január-február fAfjTiDNBLfflEfTi Több száz bontatlan palack a tenger mélyén Svéd búvárrégészek évek óta kutatják a Balti-ten­ger mélyét, mert ezek a vizek nagyon gazdagok ha­jóroncsokban. Az Aland-szigetektől délre lévő Bot­­teni öbölben egy 19. században elsüllyedt hajóra bukkantak. A hajót meglepően jó állapotban találták. A 26 méter hosszú hajótesten kívül megmaradt horgo­nya, orrszobra és a búvárok nagy meglepetésére több száz ismeretlen tartalmú felbontatlan palack. Jerry Wilhelmsson régész kutatócsoportja kapta meg az engedélyt, hogy néhány palackot a felszínre hozva megvizsgálhatja a palackok tartalmát. A bú­várrégész szerint, ritkaság számba megy, hogy egy ilyen jó állapotú roncsot rakománnyal együtt talál­janak. A vizsgálatok eredményéből remélik megtud­ni, honnan származik a hajó. Marcus Lindholm régész szerint, a hajó felépíté­se arra utal, hogy az 1850-1870 közötti időszakból való. Építési helyére vonatkozó biztos adatokat csak a vizsgálatok befejezésével tudnak mondani. A nyomtatott szó és a „nép” „Februártól új időszámítás kezdődik Európá­ban. Putyin Budapestet (leglojálisabb EU-s part­nerét) választotta a kontinens ismételt felszabdalá­­sához helyszínnek. Ugyanakkor Trump ugyanoda és majdnem azonos időben tervezett látogatása azt jelenti, hogy az amerikai elnök elfogadta riválisa helyszínválasztását Európa feldarabolásához, ame­lyet majd kettejük személyes találkozóján véglegesí­tenek (tanácsadóik nyilatkozatai alapján).” Felbolydult a világ? Az épp hivatalba lépett ame­rikai és a 2000 óta uralkodó orosz elnök teljes egyet­értésben újraosztja Kelet-Európát? Vagy „csak” arról van szó, hogy egy magát újságírónak nevező román egyén egy blogon felbőszíti olvasóit a magya­rok ellen? Mert hát ellenünk megy a dolog. Három mondat erejéig idézzük még egyszer ezt az Alexandru Cumpa­­natut: „Ilyen módon Orbán Viktor és Magyarország felpörgeti a Nagy Tervet, főleg, hogy most a rendelke­zésére áll minden hozzávaló, továbbá a kellő támasz országa revizionista ambícióinak megvalósításához. Ő pedig csak Erdélyt és Románia meggyengítését fog­ja kérni a két nagytól. Történik mindez Putyin törek­véseivel totális összhangban, miközben Trumpnak nem áll érdekében az ellenkezés.” Az idézeteket Kristály Lehelnek köszönhet­jük, aki a stux.hu nevű magyar blogon értekezett Cumpánatu „agymenéséről”. Nem érdemes sem a román, sem a magyar blogger gondolataira túl sok időt fecsérelni, mert aki nem hisz legalább minden létező összeesküvésben, az helyre tudja tenni az e fajta ámok-elmefuttatást. De el kell fogadni, hogy a tradicionális médiával szemben keletkezett - mi több: manipuláció által kiprovokált - rosszhisze­műség az érem egyik oldala. A másik meg az ango­lul „fake news” néven terjedő dezinformáció. Már szabadjon nem arról értekezni, hogy a két blogger közül ki a terjesztő, és ki a felderítő. A konkrét eset­ben egyszerű a válasz, de legközelebb fordítva is megjelenhetnek a kitalációk. És a politikai felelősök, Trumppal és Putyinnnal az élen, jól ki tudják hasz­nálni ezt a fordított információs világot. Nem, nem arról lesz ebben az apró tanulmány­ban szó, hogy miként bőszítik fel politikai mani­pulátorok az embereket (a „népet”?) a sajtó ellen, és arra sem található válasz, hogy miért lehet a fél világ médiáját liberális vagy baloldali jelzőkkel diszkre­­ditálni. Sokkal egyszerűbb a házi feladat: Hogy áll a magyarországi sajtószabadság szénája, mióta az oszt­rák Heinrich Pecina eltemette a „Népszabadságot”? Nem kellene mindenáron Paul Lendvait idézni, aki valószínűleg az Orbán-kormány legeltökéltebb ausztriai ellenfele. Csak egy okból nem lehet el­menni mondandója mellett. Szerinte „az a bérgyil­kosság, amelynek az egykori kádárista termékből liberális szabadelvű hírlappá vált .Népszabadság’ nemrégen áldozatul esett, joggal váltott ki meglepő­en erős nemzetközi visszhangot”. És ezzel teljesen igaza van. „A konzervatív ,Frankfurter Allgemeine’ -től a baloldali párizsi ,Liberation’-ig minden va­lamire való napi- és hetilap foglalkozott ezzel a felháborító esettel, amelyben sajnos egy osztrák spekuláns is szerepet játszott.” Nem győzzük han­goztatni, hogy nem „a liberálisok felháborodásá­ról” van szó, hanem arról, hogy a „Népszabadság” kiadója körüli történések a nemzetközi porondon aggodalmat váltottak ki, ami a magyarországi saj­tószabadság helyzetét illeti. Természetesen magyarok is aggódnak. De csak a válaszadók harmada, mint az Orbánhoz közel álló Századvég közvéleménykutató intézet megállapítot­ta... azok, akik „többségükben baloldali vagy libe­rális választók”. Inkább hagyjuk a jobb és bal szerinti felosztást. Habár egyértelműen ez az uralkodó nézet. Miköz­ben Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nem győzte hangoztatni, hogy „semmiképpen sem szeretnénk a sajtószabadságot megsérteni még azzal sem, hogy beleszólnánk egy kiadó döntésébe”. Németh Szilárd Fidesz-alelnök szerint „épp ideje volt” a Népszabadság „váratlan” bezárásának. Nem tudunk igazságot tenni Lendvai, Tuzson és Németh között. De nem is az igazmondás a döntő kérdés, hanem: A mai világban lehetetlen­né vált az igazság. Minden oldal elmondja a magáét, amit a radikalizált drukkerei igazságnak vesznek. Cumpanaru is talál elég románt, aki elhiszi a meséit. De térjünk vissza a „Népszabadság”-sztorihoz. Heinrich Pecina-nak egyértelműen nem - vagy nem csak - az volt a célja, hogy befejezze az öt milliárdos pénzégetést (amiért a baloldal szerint részben az Orbán-kormány felelős, mert elszip­pantotta a hirdetéseket a laptól). Bizonyíték lehet az a tény, hogy sebtében eladta a Mediaworks nevű céget, amely nem csak a Népszabadságot adta ki, hanem továbbra is kiadja a „Világgazdaságot” és a „Nemzeti Sportot”, a szakterületükön úgymond egyeduralkodó napilapokat. Pecina közben befejezte magyarországi tevé­kenységét. Utolsóként eladatta a VCP Finanz Hol­ding Kft. által tulajdonolt részesedését az FHB Jel­zálogbankban (a Takarékbanknak). De persze sokkal érdekesebb, hogy ki vette meg a Mediaworks kiadót. Az Opimus Group már tíz nap­pal a „Népszabadság” bezárása után tett vételi aján­latot. Ez a csoport nem csak Mészáros Lőrinchez, Orbán Viktor felcsúti barátjához áll közel, hanem Liszkay Gáborhoz is, aki a kormányközeli „Ma­gyar Idők” tulajdonosa. És ami egy pár héttel ez­előtt még pletyka lehetett volna, már bebizonyoso­dott: A „Világgazdaság” Deák Bálint személyében új főszerkesztőt kapott, aki eddig a „Magyar Idők” lapszerkesztője volt. Ott pedig Gajdics Ottó lett az új főszerkesztő, mert elődje a kiadóban csinál karriert. Csermely Péter a Mediaworks tartalomfejlesztési vezérigazgató-helyetteseként dolgozik tovább. Nem tudni, mennyiben függ össze a „Népsza­badság” halála és a kiadó eladása, és természetesen arra sincs bizonyíték, hogy Orbán Viktor akarata teljesült-e. De természetesen a két dolog nem éppen kellemetlen a kormánynak. Ettől függetlenül alig­ha lehet tettesként meggyanúsítani azt, aki meg­elégedéssel nyilatkozott az évtizedeken át pártlap­ként megjelenő Népszabadság megszűntéről, netán kormányszándékot tételez fel az osztrák tulajdonos visszahátrálása mögött. Január elején egy bíróság jogerősen, másodfokon is elmarasztalta a Mediaworks Zrt.-t, mert a cég a munkavállalók előzetes tájékoztatása nélkül dön­tött a lap felszámolásáról és a munkavállalók mun­kavégzés alóli felmentéséről. „Igazunk van, lapunk már nincs. A cég számára pedig vállalhatónak bizo­nyult ez a jogsértés a­ Népszabadság felszámolásáért" - mondta Danó Anna, a „Népszabadság” üzemi taná­csának elnöke. A Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet pedig kijelentette: „A kiadó eljárása törvénytelenségének bírósági megállapítása megmu­tatja, hogy még a magyar jog szerint sem lehetett vol­na úgy megszüntetni a lapot, ahogy ez történt.” A tényeken természetesen a már több, mint 450 író sem tud változtatni, aki eddig tiltakozott - mesz­­sze nem mind baloldali. A lap „... nemcsak politikai napilap, hanem kiemelten fontos kulturális műhely is volt. Egyike azon kevés nyomtatott sajtótermék­nek, ahol vers, széppróza, kritika vagy esszé még egyáltalán helyet kaphatott. A lap tönkretétele ezért is pótolhatatlan veszteség” - olvasható véleményük. Arra is kitérnek, hogy a vidéki napilapok „a piacon vannak”. „Ezek az újságok egész országrészek számá­ra a helyi közélet egyetlen fórumát jelentik.” A téma ilyenformán végtelen, konklúzió nélküli. És még nem is volt szó sem a teljesen megbolydult tévépiacról, sem a sajtóperek sokaságáról, melyek­nek ferdítésekkel, hazugságokkal kell foglalkozni­uk. Megnyugtató ebben a helyzetben csak egy érzés: Oda, ahol az elején idézett Alexandru Cumpanatu tart, magyar újságíró eddig nem jutott el. Martos Péter Lezárult a Márton Áron-emlékév Mint ismeretes, a nagy erdélyi főpásztor, Márton Áron püspök születésének 120. évfordulója alkalmá­ból Magyarország Kormánya a 2015. december 24-től 2016. december 24-ig - püspöki kinevezésének het­­venhetedik évfordulójától a hetvennyolcadik évfor­dulójáig­­ terjedő időszakra emlékévet hirdetett. A jubileumi programsorozat keretében az ausztriai ma­gyarok hat város (Linz, Wels, Innsbruck, Grác, Bécs és Gyulafehérvár) nyolc helyszínén összesen tizenegy programelemmel, számos előadással, kiállításmeg­nyitókkal, szentmisékkel, emléküléssel, zarándoklat­tal, e mellett exkluzív megnyilatkozásokkal, kortanú­val készült interjúkkal, soha nem publikált fényképek és szövegek közreadásával és más aktivitásokkal emlé­keztek. Mindez a Petőfi Sándor­ és a Körösi Csom­a Sán­dor Program keretében valósult meg. Megnyílt a Szent László-emlékév Szent László király trónra lépésének 940. és szent­té avatásának 825. évfordulója alkalmából a Nemzet­politikai Államtitkárság emlékévet hirdetett. Szent László országépítő király volt, sokat tett a magyar államiság megerősítéséért, a kereszténység védel­méért. A Szent László-év célja életének és művének széles körű megismertetése, a nevéhez és tevékeny­ségéhez fűződő hagyományok ápolása és továbba­dása. Az emlékév ünnepélyes megnyitása Győrben lesz február 18-án, központi eseményére pedig 2017. június 26-27-én kerül sor. Az ausztriai magyarok is bekapcsolódnak, elsőként a március 5-én Linzben Vencser László és Szabó Ernő által Szent László em­lékére bemutatandó szentmisével és Varga Gabriella Körösi-ösztöndíjas előadásával. Varga Gabriella KDSP-ösztöndíjas

Next