Béke és Szabadság, 1950 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1950-11-15 / 7. szám

A Kiss József-utca 113-as számú ház legfelső emeletéről szobául szemmel is látni lehet a Sztálin-hidat. Szulitka János, híd­építő élmunkás és sz­ahánovista, — aki ebben a házban lakik — az utóbbi napokban esténként gyakran felballag a legfelső eme­letre, hogy innen a magasból gyönyörködjék a Duna felett szé­lesen húzódó gyönyörű hídban. Büszkén, boldogan, megelégedett mosollyal nézi a hídon hullámzó sokaságot,­­ és arra gondol, hogy ennek a hídnak a meg­teremtésében ott van az ő két keze munkája is. Szulitka János élen járt a mun­kában, az élen járt a békéért folyó harcban. Sokszor mondo­gatta dolgozó társainak, hogy ez a híd, amely a béketábor nagy vezetőjének, Sztálinnak­­a nevét viseli, méltó válasz a háborús gyújtogatók­nak arra, hogy milyen tetteket hajt végre az olyan nép, amelyik a békét építi A­rmiankában, a Harcos kiáltás­ban élenjáró Szulitka János tagja lett a Sztálin-hídi épít­kezések békebizottságáinak. Ettől kezdve, átérezve a nagyszerű megbízás fontosságát és jelentő­ségét, ha lehet még lázasab­b gyorsasággal égett a keze alatt a munka s még több időt fordí­tott munkaidő után arra, hogy elbeszélgessen a Sztálin-híd dol­­gozódot a béke. Harcos megvédé­sének ügyéről. Szutitka János felvilágosító munkája jó termőtalajra talált a Sztálin-híd dolgozói között. Meglátszott ez abban a lendüle­tes munkában is, amellyel a hidat az előirányzott időnél sok­kal előbb, a Nagy Októberi­­ Szocialista Forradalom 33. év­fordulójára, november 7-re el­készítették s átadták a forgalom­nak.­­­­ — A béke hídja ez, — mondja Szutitka János sztahánovista hídépítő, amikor unokájával első sétájára indul a forgalomnak átadott hídon. A Drína habjai, amelyek messziről jönnek és messzire mennek, s közeli és távoli országok partjait mossák, bizonyára elmesélik majd a népeknek, hogy a békeszerető, a békéért harcoló magyar nép­ milyen nagyszerű alkotásokra képes. A Sztálin-híd sztahanovista építője megáll a híd korlát­ja mellett és a messzeségbe tekint. :■ A Dellért-hegy felé néz, melynek 4 oldalán ott áll az a szobor, ame­l­­lyik a felszabadító Szovjet Had­­sereg dicsőségét hirdeti. t : A BÉKE HÍDJA „Béke és Szabadság“ olvasókör Városokban, falvakban, tanyákon egyre több »Béke és Szabad­ság« olvasókör alakul, a békeharcosok hetenként összegyűl­nek tizen-tizenöten, felolvassák és átbeszélik a békeharc híreit, eseményeit. Cegléden is megalakultak az olvasókörök. A Külső »Pesti­ úti olvasókör résztvevői éppen megvitatják a lap egyik cikkét. Felajánlom, hogy beszervezek tíz új előfizetőt a lapra, mert a „Béke és Szabadság ‘ cikkei tájékoztatnak a békeharc legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeiről«­­— mondja Bart» Bélán«, az olvasókör előadója. Éhség, nyomor, börtön a dolgozó nép sorsa Tito Jugoszláviájában Jugoszláviából legutóbb három macedón hazafi menekült át Albániába. A menekültek elmondották egy albán újság munka­­társsát­ak, hogy milyen szörnyű a jugoszláv nép élete a háborús gyújtogatók zsoldjában álló Tito-banda rémuralma alatt. — Tito elnyomó rendszere csak szegénységet, szenvedést és tudatlanságot eredményez a nép számára — mondották. — Az adók egyre emelkednek, az élelmiszer- és ruhahiány hatalmas mé­reteket ölt. A szegényparasztok kénytelenek eladni földecskéiket és elszegődnek a ku­lá­kokhoz, ezek pedig napról-napra gazdagodnak. — Az államosított üzletekben csak italt és seprűt árulnak. A gyapjút az utollsó grammig ,de kell szolgáltatok a nép teljesen, lerongyolódott. A dolgozók már hat hónapja’ nem­ kapnak' húst és sokszor még a­ kenyér is hiányzik. — Mindenütt azt kérdezik,­­hová lett az a nagy élelmiszer­­feles­leg, amely a múlt évről fennmaradt? Titóék igen jól tudják, hová lett, de nem merik megmondani. Viszont a dolgozók látják, hogy a búza, a hús és az olaj hajón és vasúton megy Ausztrián át Amerikába. — Ijesztő a munkások és értelmiségiek helyzete is. A munká­sokat gyakran elválasztják családjuktól, »önkéntes brigádokba« kényszerítik őket, amelyek semmivel sem különböznek a hitleri »munkabrigá­doktól«. A jó tanítókat elbocsátják és helyükbe tudat­lan embereket ültetnek akik Tito Gestapója, az UDB engedelmes kiszolgálói. Városiunk végrehajtóbizottságában dolgozott egy ren­des leány, akinek az öntudatos magatartása ne­m teszett az UDB pribékjeinek. Behívták, két napig bent tartották a­ rendőrségen és megkínozták. Mire kibocsátották, nem lehetett ráismerni- A szép, vidám lányból magába zárkózott, szerencsétlen roncs lett. Az UDB-tisztek pedig nevetve dicsekedtek: »Ez már nem fogja ma­gasan hordani az orrát.« A nemzetiségi dolgozók élete kibírhatatlan. Az albán, magyar, bolgár és román kisebbségek élete ma még nehezebb­, mint a szerb királyok uralma idején. Becsületes embereket halálra kínoznak az UDB pincéiben. Egyik ismerősünket, Ma­ne Peres­iát kerékbe törték csak azért, hogy olyanokat valljon be, amiket sohasem, követett el. Ugyanígy kínoztak meg számos más ártatlan embert. Kínzással ráveszik a­ parasztokat, hogy a népi demokráciák elleni kém cso­portok működését segítsék- Felfegyverzett kémeket küldenek a ha­tárhoz, hogy öljenek, rabolj­a­nek, röpcédulákat szórjanak. — Mindezzel persze Titóék nem érik el a céljukat. A nép előtt nem lehet eltitkolni­ az igazat. Jugoszlávia népei gyűlölik a Tito­­bandát. És ez a gyöklet kétségtelenül el fogja, őket pusztítani. Az elnyomatásért majd fizetniük kell. Így lesz a „béke" Nyugat-Németországban A Nyugat-Németországban folyó »építési munkáról« ée »békés életről« világgá röpített imperialista hazugságokkal szem­ben -álljon itt néhány szemléltető hír, ahogyan« as -»saját® fap­­­tóikban m­egjeh­enne Mürsingen-Stuttgart. A francia intervenciós csapatok »hadi­játékai« folyamán egy tüzérségi telitalálat rombadöntötte Grivini falu templomát. A falu lakosságának tiltakozására a francia hatóságok azzal feleltek, hogy az egész falut »gyakorlati célokra szükséges ha­dicélnak« minősítették és a lakossá­got az­ ország­útra zavarták, — keressen fedelet, ahol tud. Stephanskirchen, Felső-Bajorország. A Stephanskirchen mel­letti hatalmas munkás-barakkok lakói éhségsztrájkot kezdtek. Az ok: a munkásokkal szembeni követett gyalázatos ősi emberhez: mél­tatlan bánásmód és élelmezés, ami ellen hónapok óta hiába til­takoznak. Berlin. Walter Jung vasmunkás az elmúlt n­apok egyik estéjén hangosan kiáltotta: »Éljen a békét« Egy arra haladó amerikai őrjárat emberei véresre verték, majd feldobták egy gépkocsira és elszáguldottak vele. Jung sorsáról sem­mi hír. A „BÉKE ÉS SZABADSÁG" szerkesztőbizottságai ANDICS ERZSÉBET APRÓ ANTAl BALOGH ISTVÁN BERECZKY ALBERT JÓBORU MAGDA LUKÁCS GYÖRGY MAJLÁT JOLÁN MESTER ERZSÉBET RÓNAI SÁNDOR SZŰCS LAJOS VERES PÉTER BÉKE ÉS SZABADSÁG a „Megvédjük a békét“-mozgalom Országos Tanácsának képes folyóirata Felelős kiadó: Mester Erzsébet Felelős szerkesztő: Gál György Szerkesztőség: V., Nádor­ u. 6 Telefon: 182-056 Kiadóhivatal: VI., Sztálin-út 25 Telefon : 427-190 A lap ára: példányonként 1 Ft, Előfizetési ár: negyedévre 6 Ft. Befizetési számlaszám: 61.202 Athenaeum Nyomda mélynyomása (Fr.­ Soproni Béla)

Next