Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1952-08-10 / 32. szám
A négy boldog mosolygós magyar lány: Novák Ilona, Szőke Káló, Novák Éva, Temes Judit, ők nyerték meg a 4 X 100 m-es gyorsúszás olimpiai bajnokságát , világrekorddal. (Hunyadfi István fotóriportja Helsinkiből) FELEJTHETETLEN OLIMPIA Irta: NOVÁK ILONA, az olimpiai bajnok és világrekorder 4 X 100 m-es úszóváltó tagja, az Országos Béketanács tagja Amikor világrekorddal megnyertük a 4X.100 m-es női úszóváltót, nemcsak az ismerősök, de ismeretlenek is üdvözöltek bennünket. Vagy tíz nyelven egyszerre gratuláltak. Helsinkiben bármerre jártunk az utcán, odajöttek hozzánk az emberek és a szeretetnek, a barátságnak számtalan jelével halmoztak el. Találkoztunk egy finn testnevelési tanárnővel, aki feltette a kérdést: — Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan kicsiny ország, mint amilyen Magyarország, ilyen gyönyörű, nagy eredményeket tud elérni? Pontosan, részletesen megadtuk a választ. Ismertettük azt a fejlődést, amellyen a magyar nép 1945 óta keresztül ment. Adatainkat boldogan jegyezte a finn pedagógus és közölte velünk, elmondja társnőinek, ismerőseinek is. Az ilyesmi persze nemcsak velünk, de a többi magyar sportolóval is megtörtént. A helsinki olimpia nemcsak minden idők legnagyobb olimpiája volt, de minden idők legjobban rendezett olimpiája is. Hatvankilenc nemzet képviselői vettek részt a küzdelemben és jóformán minden versenyszámban csak olimpiai csúccsal lehetett megszerezni az aranyérmet. A legnagyobb harc az atlétikában és az úszásban volt. A finnek, mint igazi sportemberek és mint szakemberek teljesen hibátlanul, minden zökkenő nélkül bonyolították le a nagy versenyt, amely felejthetetlen olimpia számunkra, hiszen Magyarország a londoni tíz első hellyel szemben most tizenhat első helyet szerzett. Mi magyarok mindannyian azzal az érzéssel hagytuk el a stadiont, hogy megtettük kötelességünket, legjobb tudással küzdöttünk hazánkért, a nép államáért, eredményesen ápoltuk a népek békéjének ügyét és kivettük a részünket a békeharcból. Mint az Országos Béketanács tagja külön is kötelességemnek éreztem, hogy mindenütt a béke ügyét szolgáljam. Ahányszor beszélgettünk más nemzetek sportolóival, a beszélgetés vége mindig abban csúcsosodott ki, hogy nyugodtan dolgozni, nyugodtan sportolni és eredményeket elérni csak békében lehet. . Nem akarok érzelmes lenni, de meg kell írnom, hogy a magyar versenyző, amikor eldobja a kalapácsot, forgatja a kardot, vagy belevájja magát az uszoda vizébe, minden erejét a diadalra, a győzelemre koncentirálja. Amikor azonban a célba érkezett a győztes, vagy a jó helyezett, első gondolata szerettei felé száll, a hazára gondol, az édesanyjára, majd minden gondolata és hálája Rákosi Mátyás felé száll. Éreztük az ő szeretetteljes gondolkodását és boldogság a számunkra, hogy szereplésünkkel, győzelmeinkkel örömet tudtunk szerezni neki. Elutazásunk előtt megígértük Rákosi Mátyásnak, hogy legjobb tudásunkkal küzdünk az olimpiai játékokon. Most megígértük, hogy tovább folytatjuk munkánkat a jó eredményekért, a fiatalok neveléséért, a magyar tömegsport fejlesztéséért. És a sporton keresztül a békéért. MOST ION A BALHOROG! A felvételPapp Lászlós kétszeres olimpiai bajnokunkat abban a pillanatban ábrázolja, amikor a Jebb (USA) elleni mérkőzésén megcélozza az amerikai boxóló útját. Az üléstől Webb a földre zuhant s utána ölben vitték a szorítóba. A hangosan beszélő már hirdette is: »Kiütéssel győz Papp, Magyarország!* A CÉLNÁL! Ereje végső megfeszítésével küzdött Szondy István az öttusa futóversenyében. A finn időmérő mutatja az időt: győzött a magyar csapat!