Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1952-12-11 / 50. szám
a QaLyxdeton Kodály Zoltán, a nagy pedagógus szólalt meg. Kodály, aki nemzedékeket nevelt fel, könyvein és tanítványain keresztül az elemitől, sőt az óvodától fogva. Egyik külföldi kritikusa megállapította, hogy legnagyobb zeneszerzői sikerének teljében, világkarrierjét pedagógiai munkásságának rendelte alá. A legnagyobb önfeláldozással mondott le arról, hogy minden mondanivalóját alkotásokba sűrítse. Kevesebbet komponált életében, mint amennyi zenei mondanivalója lett volna. Kivételes zsenijének köszönhető, hogy csaknem minden műve világhíres lett. A pedagógus olykor erőszakkal nyomta el benne a zeneszerzőt Ezt a tényt megrendítő szavakba foglalja: — Számomra mindig előbbrevaló volt, hogy a paraszt gyerekeketaolvasásra tanítsam, mint az, hogy a magam zenei karrierjét egyengessem. Eszembe jut Kodály Zoltánnak egy régi nyilatkozata, amely mostanában került a kezembe. 1934-ben azt kérdezte tőle az interjúvoló újságíró, hogy a világhírű zeneszerző meddig folytatja a tanítást a Zeneművészeti Főiskolán. Kodály erre akkor azt felelte: — Mindaddig, kötelességemnek érzem, hogy tanítsak és a helyemen maradjak, amíg nem látok valakit, aki folytatni fogja munkámat és ugyanazt mondja a fiataloknak, amit én mondok ma. Ma is tanít még. Minden kedden — legutóbb majdnem életveszélyes hófúvássál dacolva — leutazik a Galyatetőről Budapestre, hogy délután hat órakor a főiskolán szolfézst tanítson. Ilyenkor néhány napig Pesten marad, mert kétszer egy héten tanít. Mit mond erről? — A zeneszerzés tanítását néhány évvel ezelőtt abbahagytam, mert ma már vannak elegen, akik jól fauiltják. Két tantárgyat azonban ma is tanítok: népzenét és szolfézst. Népzenét 1930. körül kezdtem tanítani, eleinte csak a zeneszerzők tanulták, ma már minden főiskolai növendék számára kötelező. Régebben a zenészek is úgy nőttek fel itt hazájukban, mint egy zeneileg idegen országban. Nem ismerték a magyar zenei tradíciót és amikor elébük került, nem tudták, mihez kezdjenek vele Ennek a tantárgynak még mindig nem alakult ki elég erős hagyománya, azért tanítom ma is. Szolfézst harmincnégy év óta nem tanítottam Legutóbb kezdtem hozzá újra, mert úgy látom, ezen a téren lendítenivalónk van még. A legújabb reform is követeli, hogy ne neveljünk továbbra is »siketnéma« zenészeket. Siketnek nevezem azt a zenészt, aki nem hallja, amit had, vagyis nem tujja leírni. Némának azt, aki az elébe tett kólát nem tudja gépi segítség (hangszer) nélkül kövesni. »kiművelt zenészfil.-snk ez a kettős próbája Enélkül nem leht el zenei kultúra, csakúgy, mint ahogy irodami kultúra sem lehet írás, olvasás nélkül. A zenei írni-olvasni tudást éppúgy megtanulhatja mindenki, mint ez ábécét Ezen az úton jutunk el oda, hogy a zenei kultúrát a legszélesebb tömegek számára hozzáférhetővé tegyük . 1930-ban Kodály Zoltán a »Magyar Népzene« című tanulmánya befejezéseképpen így fogalmazta meg előremutatón egész életében vallott programmját »Eljön az idő, mikor a műveit réteg a néptől átvett hagyományt új művészi formába öntve, újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek. Beszélgetés köztien elindulunk vissza az üdülőhöz. Kodály Zoltánelmegy a szobába feleségéért Emma asszony Kodály életének és munkásságának szerves része. Nagyműveltségü, kiváló muzsikus, aki nagy tehetséggel indult zeneszerzői pályáját abbahagyta, hogy férjének segítségére legyen. Kodályékat a galyatetői üdülőben mindenütt szeretet, tisztelet és gyöngédség veszi körül. Amikor Kodály Zoltán az olvasószobába megy, autogrammot kérnek tőle, kérdéseket intéznek hozzá, beszélgetnek vele. Ő is érdeklődik az emberek munkája, élete, problémái felől. Kikkel beszélget most? Kik állják körül? Sztahanovistáik. Johoda Ferenc, a nagytétényi bányagyutacsgyár művezetője, Kelemen Mihály, a szolnoki fűtőház főellenőre. Oláh János a szegedi fűtőház főszakmestere, Mihalik János a Békés megyei terményforgalmi vállalat raktárvezetője, Horváth Mátyás, a nagybaráti állami gazdaság munkaérdemrendes sertéstenyésztője és még sokan mások. Kodálynak a néppel való összeforrottsága kézzelfoghatón nyilvánul meg itt a szemünk láttára, ő az igazi zseni, akit mindenki megért és aki mindenkit megért. Mielőtt elváloktőle, arról beszélgetünk, hogy milyen sokszor hívták külföldre. Hiszen műveit óriási sikerrel játsszák világszerte. Sokat utazott és sokfelé vendégszerepelt Az évtizedek folyamán nem egyszer unszolták, hogy költözzön el és telepedjen le ebben, vagy abban az országban. A felelet mindignem volt. Voltak, akik engedtek az efféle »csábító« ajánlatnak. Kodály Zoltán itthon maradt. Miért? — Azért — feledi —, mert na valaki elhatározza, hogy mondjuk Duna—Tisza-csatornát épít, akkor nem viheti magával külföldre se a Dunát, se a Tiszát. Amit én sok évvel ezelőtt elkezdtem, az valami zenei Duna—Tisza-csatornaféle, amely a Duna vizét elviszi a Tiszántúlra és megtermékenyíti a pusztaságot. Ezt a munkát be akarom fejezni. Gádi Marianne HIV sztahanovistákkal. Jobboldalt Horváth Al.itvit ’oldalt Johoda Ferenc művezető SZOLFÉZSÓRA A FŐISKOLÁN Kodály Zoltán tanítványai körében. Mellette Vikár László, fiatal karnagy (G.Adi Marianne felvételeit