Béke és Szabadság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-27 / 22. szám

DOLGOZÓ PARASZTOK A SOPRONHORPÁCSI LABORATÓRIUMBAN A látogatás eredménye a harc a holdanként 200 mázsás cukorrépatermésért A Cukorról az első feljegyzés az 1419-es évkönyvekben szere­pel Magyarországon. Zsigmond király idejében jutott el a kelet­indiai nádcukor hazánkba, ekkor azonban m­ég csak a király éte­lét édesítette. A következő dá­tum, ami jelentős, 1790. Ebben az esztendőben főzött először cukrot hazai répából Tessedik Sámuel, a szarvasi tudós. Az idei esztendő­nek egy napja, május 13-a ugyan­csak belekerül majd a történe­lemkönyvekbe, de ez a dátum nem állomása, hanem kiindulópontja lesz a magyar cukorrépatermelés és a cukoripar fellendülésének. Ezen a napon gyűltek össze ma­gyar tudósok és magyar parasz­tok Sopronhorpácson, a kísérleti gazdaság kultúrtermében, hogy megbeszéljék, hogyan lehet hol­danként 200 mázsa cukorrépát termelni. A megbeszélésen, ame­lyet Sedlmayer Kurt, Kossuth­­díjas kutató-tudós, a sopronhor­­pácsi kísérleti gazdaság vezetője tartott, részt vettek parasztok Sárkeresztúrról, Kisújszállásról, Balmazújvárosról és az egész or­szágból. Ott volt Kiss István, a sárbogárdi Vörös Hajnal termelő­­szövetkezet elnöke. Sárbogárdon a múlt esztendőben, a szárazság ellenére is, 403 mázsás termést takarítottak be cukorrépából a sztahanovista parcelláról. Gyulaváriból Erdődi István, a »Felszabadítók Hagyatéka« ter­melőszövetkezet elnöke utazott Sopronhorpácsra. Erdődi István most 56 esztendős. Gyulaváriban született, a viharsarok népe között élt. Kubikos volt a múltban. Ezt ma is meglátni rajta messziről. A tartása olyan, mintha most is talicskát tolna, ha meg rágyújt, megemeli a kabátja szárnyát és annak védelme alatt lobbantja lángra a gyufát. Legénykorától kezdve járta az országot. Épített betonutat, alapozott kórházat, volt bandagazda, meg első ka­szás és sokszor, nagyon sokszor elénekelte a viharsarok kubiko­sainak nótáját. Kubis legény búcsúzik a munkától, Szedi-veszi talicskáját, elindul... Amikor megkapta a meghívót Sopronhorpácsra, olyan izgalom vett rajta erőt, amit talán még akkor sem érzett, mikor életében legelőször indult országgá a ku­bikos talicskával. Gyerekkora óta érdekelte mindig, hogyan lesz a jóból jobb, a többől még több, a kicsiből sok. A termelőszövetke­zetben, Gyulaváriban termeltek cukorrépát, a tavalyi aszályos esz­tendőben 140 mázsás termést ta­karítottak be egy holdról. Min­dennél jobban érdekelte, hogyan lehet elérni azt, hogy minden hold legalább 200 mázsát teremjen. Mint szerelmes legény a találka órájára, úgy készült arra a bizo­nyos szerdai napra. Kíváncsi volt az intézet vezetőjére, Sedl­mayer Kurtra, a Kossuth-díjas tudósra, meg munkatársaira. Volt ideje gondolkozni bőven. Gyulaváritól Budapestig vonaton tette meg az utat, a fővárosból autóbuszon utaztak Sopronhor­pácsra. Az autóbuszon ismerke­dett Kiss Istvánnal, aki a pa­rasztküldöttséggel bejárta a Szovjetuniót. A Vörös Hajnal elnökétől hallotta, hogy a Szov­jetunióban a Sztálinyecek 30—35 cm mélyen szántanak a répa alá. Amikor az autóbusz megérkezett Sopronhorpácsra, már úgy érezte, olyan , elvárhatatlan jóbarátok Kiss Istvánnal, mintha együtt gyerekeskedtek volna. Amikor végigjárták a kísér­leti gazdaság telepét, megnézték a klímaházakat, ahol úgy ada­golják a növényeknek a nap­fényt és a meleget, mint valami nagybetegnek az orvosságot, mi­­kor bejárták a laboratóriumot, ahol a fényes termekben a sok­­sok üvegedény, mikroszkóp, kém- ERDŐDI ISTVÁN,­ a ciyulavári »fel­­szabadítók Hagyatéka«­­termelő­szövetke­­zet elnöke KISS ISTVÁN, a ci­bertfrdi »Vesta ttajua» termelőszövetkezet elnöke SOPRONHORPÁCSON A KULTÚRTEREM ELŐTT megtekintették a parasztküldöttek a kiállított gépeket. Sedlmayer Kurt Kossuth­­díjas tudós, az intézet vezetője (a középen, szemüveggel) magyarázza a motoros porozó- és permetezőgép előnyeit Kiss István­nak (balról), Erdődi Istvánnak és Németh Benedeknek. (Ráth Károly ferv.)

Next