Béke és Szabadság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-27 / 22. szám
DOLGOZÓ PARASZTOK A SOPRONHORPÁCSI LABORATÓRIUMBAN A látogatás eredménye a harc a holdanként 200 mázsás cukorrépatermésért A Cukorról az első feljegyzés az 1419-es évkönyvekben szerepel Magyarországon. Zsigmond király idejében jutott el a keletindiai nádcukor hazánkba, ekkor azonban még csak a király ételét édesítette. A következő dátum, ami jelentős, 1790. Ebben az esztendőben főzött először cukrot hazai répából Tessedik Sámuel, a szarvasi tudós. Az idei esztendőnek egy napja, május 13-a ugyancsak belekerül majd a történelemkönyvekbe, de ez a dátum nem állomása, hanem kiindulópontja lesz a magyar cukorrépatermelés és a cukoripar fellendülésének. Ezen a napon gyűltek össze magyar tudósok és magyar parasztok Sopronhorpácson, a kísérleti gazdaság kultúrtermében, hogy megbeszéljék, hogyan lehet holdanként 200 mázsa cukorrépát termelni. A megbeszélésen, amelyet Sedlmayer Kurt, Kossuthdíjas kutató-tudós, a sopronhorpácsi kísérleti gazdaság vezetője tartott, részt vettek parasztok Sárkeresztúrról, Kisújszállásról, Balmazújvárosról és az egész országból. Ott volt Kiss István, a sárbogárdi Vörös Hajnal termelőszövetkezet elnöke. Sárbogárdon a múlt esztendőben, a szárazság ellenére is, 403 mázsás termést takarítottak be cukorrépából a sztahanovista parcelláról. Gyulaváriból Erdődi István, a »Felszabadítók Hagyatéka« termelőszövetkezet elnöke utazott Sopronhorpácsra. Erdődi István most 56 esztendős. Gyulaváriban született, a viharsarok népe között élt. Kubikos volt a múltban. Ezt ma is meglátni rajta messziről. A tartása olyan, mintha most is talicskát tolna, ha meg rágyújt, megemeli a kabátja szárnyát és annak védelme alatt lobbantja lángra a gyufát. Legénykorától kezdve járta az országot. Épített betonutat, alapozott kórházat, volt bandagazda, meg első kaszás és sokszor, nagyon sokszor elénekelte a viharsarok kubikosainak nótáját. Kubis legény búcsúzik a munkától, Szedi-veszi talicskáját, elindul... Amikor megkapta a meghívót Sopronhorpácsra, olyan izgalom vett rajta erőt, amit talán még akkor sem érzett, mikor életében legelőször indult országgá a kubikos talicskával. Gyerekkora óta érdekelte mindig, hogyan lesz a jóból jobb, a többől még több, a kicsiből sok. A termelőszövetkezetben, Gyulaváriban termeltek cukorrépát, a tavalyi aszályos esztendőben 140 mázsás termést takarítottak be egy holdról. Mindennél jobban érdekelte, hogyan lehet elérni azt, hogy minden hold legalább 200 mázsát teremjen. Mint szerelmes legény a találka órájára, úgy készült arra a bizonyos szerdai napra. Kíváncsi volt az intézet vezetőjére, Sedlmayer Kurtra, a Kossuth-díjas tudósra, meg munkatársaira. Volt ideje gondolkozni bőven. Gyulaváritól Budapestig vonaton tette meg az utat, a fővárosból autóbuszon utaztak Sopronhorpácsra. Az autóbuszon ismerkedett Kiss Istvánnal, aki a parasztküldöttséggel bejárta a Szovjetuniót. A Vörös Hajnal elnökétől hallotta, hogy a Szovjetunióban a Sztálinyecek 30—35 cm mélyen szántanak a répa alá. Amikor az autóbusz megérkezett Sopronhorpácsra, már úgy érezte, olyan , elvárhatatlan jóbarátok Kiss Istvánnal, mintha együtt gyerekeskedtek volna. Amikor végigjárták a kísérleti gazdaság telepét, megnézték a klímaházakat, ahol úgy adagolják a növényeknek a napfényt és a meleget, mint valami nagybetegnek az orvosságot, mikor bejárták a laboratóriumot, ahol a fényes termekben a soksok üvegedény, mikroszkóp, kém- ERDŐDI ISTVÁN, a ciyulavári »felszabadítók Hagyatéka«termelőszövetkezet elnöke KISS ISTVÁN, a cibertfrdi »Vesta ttajua» termelőszövetkezet elnöke SOPRONHORPÁCSON A KULTÚRTEREM ELŐTT megtekintették a parasztküldöttek a kiállított gépeket. Sedlmayer Kurt Kossuthdíjas tudós, az intézet vezetője (a középen, szemüveggel) magyarázza a motoros porozó- és permetezőgép előnyeit Kiss Istvánnak (balról), Erdődi Istvánnak és Németh Benedeknek. (Ráth Károly ferv.)