Béke és Szabadság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1955-12-21 / 51. szám
6 KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSE NAPJÁN W~~9V hét óta országszerte Kodályt énekelnek a gyerekek. Kodály Zoltán 73. születése napját nemcsak a hangversenytermekben ünnepelték, hanem minden iskolában és minden óvodában is. A felköszöntők sora már napokkal előbb megkezdődött, de a legbensőségesebb, legmeghatóbb alighanem december 16-án, a születésnap délutánján hangzott el. Száznál több apró gyerek özönlött be a Kútvölgyi úti kórház kapuján (a fele a Lórántffy Zsuzsanna úti Zenei Általános Iskola növendéke, a másik fele a Kim Ir Szenről elnevezett koreai iskola kórusának a tagja). Csendesen suhanó lépésekkel vonultak a földszinti ebédlő nagytermébe. Kodály Zoltán ugyanis több mint egy év óta beteg feleségét — Emma asszonyt, az új magyar zenetörténet jólismert és szeretett-tisztelt alakját — ápolja, ott él vele, ott dolgozik mellette, ott alkotta új nagy művét, a »Zrínyi szózatáét is. Ünnepi áhítat fénye csillant a gyerekek szemében, amikor nagyszerű énektanárnőjük, Bors Irma vezetésével felsorakoztak Kodály Zoltán előtt. Elsőnek a koreai gyerekek ajkán csendült fel a dal. Kodály »Nagyszalontai köszöntőjét énekelték. Egy kicsit idegenszerű kiejtéssel, de annál megilletődöttebben törték a magyar szót, a mai napra alkalmazott szöveget: »... annyi áldás szálljon mesterünk fejére ...« Később Han Can Kum, VIII-os kislány lépett elő és megköszönte Kodály Zoltánnak, hogy megtanította őket a magyar dal szeretetére. »Szeretnék sok szépet mondani, de nem tudok — mondta elérzékenyülten. — Nem azért, mert kevéssé tudok magyarul, hanem mert sírás fojtogatja torkomat.« Havas Pisti I. osztályos formás kis beszédet vágott ki, aztán Palotás Sándor, a Zenei Általános Iskola legkisebbje virágot nyújtott át. A »hangverseny« mindezek után kezdődött csak meg. Koreai és magyar gyerekek Kodály kétszólamú énekeiből adtak elő és a Zenei Általános Iskola elsősei Bors Irma öthangú kánonját énekelték: »Születésed napján e kis kánon hangján kívánjuk, hogy élj sokáig, Zoltán.« Utána mindenféle produkciók következtek. Egy tehetséges kisfiú, Borza Tibor például szolmizálva énekelte a »Psalmus Hungaricus*« fő témáját, a zsoltár dallamát. Kodály Zoltán külön is foglalkozott a gyerekkel, a hatnyolcados ütemezésre tanította. Az ebédlőben még ünnepeltek a gyerekek, a kórház előcsarnokában pedig már a városmajori általános iskola énekkara sorakozott fel. Sprengerné Somló Aranka kiváló énektanárnő (Kodály egykori növendéke) vezényelte őket, amikor Kodály Zoltán megjelent közöttük. Szállt, szállt az ének, Kodály kórusköltészete beragyogta a szokatlan környezetet. Még fent a betegszobában is folytatódott az ünneplés, a híres Vendel utcai gyerekek közül két tanítóképzős és három általános iskolabeli énekelt Andor Ilona tanárnő művészi vezetésével Kodály Zoltánéknak. Kint esett az eső és szitált a köd. Az ünneplés után a sok-sok gyerek kilépett a kapun és tovább dúdolt. Magával vitte ennek a szép napnak az emlékét és annak az érzésnek a megerősödését: jó úton vagyunk ahhoz, hogy »a zene mindenkié« legyen. Gách Marianne KODÁLY ZOLTÁNT a Zenei Általános Iskola növendékei az ének után virággal üdvözlik. A középen Havas Pisti elsőosztályos, az ünnepség szónoka (baloldali kép), Han Can Kum koreai kislány Iskolatársai nevében köszönti Kodály Zoltánt (jobboldali kép) KODÁLY „ÖTFOKÚ ZENE* című füzetének egyik gyakorlatát szolmizálva éneklik és ritmust tapsolnak hozzá a Zenei Általános Iskola elsősei (Ráth Károly felvételei)