Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)

1956-10-03 / 40. szám

A BARTÓK FESZTIVÁL KÉT VENDÉGE cAwm. ^cajBAahLr^/ui SeiAe* JfLáhjái. Hacsatorján Budapestre jöttét kétségtelenül nagy érdeklődés előzte meg. Hiszen aligha akad ma az országban hangversenylátogató, mozinéző, vagy rádióhallgató, aki ne ismerné színes, lobogó, drámaian dübörgő, izgalmasan hangszerelt zenéjét. S most a Bartók Fesztivál első hetében a Margitszigeten beszélgetek vele. Szavait élénk arcjáték kíséri. Keskeny homloka fölött őszbecsavarodó, dús haj ágaskodik; az érzések és gondolatok végigviharzanak minden gesztusán és valósággal plasztikus formát öltenek dióbarna szeme és kissé húsos ajka körül. Mit dolgozik, hogyan él, miket gondol, mi lakozik benne? Miköz­ben beszélgetünk, az azonosságot kutatom, de nem találom, az ember hétköznapi megnyilatkozásai és a világhírű zeneszerző művészi alko­tásai között. — Mindenekelőtt közlöm — mondja kedves öngúnnyal —, hogy négy Hacsaturján van. Az egyik zeneszerző, a másik pedagógus, a har­madik rossz karmester, a negyedik társadalmi munkás. Kezdjük az elsőn. A zeneszerzőn. Mindenekelőtt a »­Spartacus«« című balettja iránt érdeklődöm, amelyről két évvel ezelőtt egyik cik­kében azt írta, hogy elkészült vele. — Igen — bólint —, a Spartacus bemutatója most lesz Leningrád­­ban. Részt veszek a próbákon és figyelem a rendező munkáját, együtt formáljuk, alakítjuk a mű színpadi megjelenítését. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért éppen Spartacus lázadását és igazságkeresését zenésítettem meg. Nos, úgy gondolom, hogy Spartacus eszmei világa ma is aktuális, ott él az emberek szívében, amikor gondolatuk az el­nyomott népek szabadságáért való küzdelmére irányul. Más új mű­veim? A legújabb, az "Öröm ódája*«. Témája: hazám és a természet. Negyven hegedű, tíz hárfa, mezzoszoprán szóló, nagy énekkar és nagy szimfonikus zenekar szólaltatja meg. Június 13-án volt az első elő­adása a Moszkvai Nagy Színházban. Az elmúlt évben jó néhány film­zenét is komponáltam, a moszkvai Kis Akadémia Színházban pedig színre kerül Shakespeare Macbeth-je az én kísérő zenémmel. Ennyit a zeneszerző Hacsaturjánról. — Hát a pedagógusról meg a karmesterről? — A moszkvai konzervatóriumon zeneszerzésre tanítom növendé­keimet. Olykor valóban úgy érzem, hogy zeneszerzésre tanítani valakit majdnem lehetetlenség. De aztán örülök a tehetséges fiataloknak. A karmester? Amikor ráérek, a magam műveit vezénylem. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Vendégszerepeltem Angliában, Olaszországban, Finnországban, Izlandban és Csehszlovákiában. — Nálunk miért nem vezényel? — Szó volt róla, de a hangversenyt ezúttal csak két próba előz­hette volna meg, s ez nem elegendő. Majd ha legközelebb jövök, di­rigálok is. De halljuk, mit mesél még önnön hazai munkásságáról! — Ha csak tehetem, eljárok az egyik moszkvai kémiai gyárba és meghallgatom az ottani zenei kör munkásságát, hogy bírálatommal segítsem őket. Mindez nemcsak nekik válik hasznukra, hanem nekem is. Szoros kapcsolat fűz hazám mindennapi életéhez, érdekel a töme­gek élete és ízlése. A szovjet zeneszerzőt igen tiszteli a nép, s éberen figyeli munkánkat. De nemcsak dédelget minket, hanem olykor szó­kimondón kritizál is. A XX. kongresszus megmérhetetlen lehetőségek­kel ajándékozta meg az alkotókat. Mi, szovjet zeneszerzők úgy érez­zük, adósai vagyunk a népnek. Sokat és jót kell alkotnunk, hogy mű­eveinkben híven tükrözzük tömegeink érzéseit és gondolatvilágát. Búcsúzóul ezeket mondja: — Első ízben vagyok Magyarországon, de a két magyar zenei gé­niusz, Bartók és Kodály munkásságát jól ismerem. Bartók zenéje igen közel áll hozzám, mert rendkívül indulati és nemzeti. Nagyon szere­tem, noha nem minden egyes művét fogadom el megjegyzés nélkül. Kétségtelen azonban, hogy zenei hagyatéka minden műfajban gran­diózus. Magyarország számára nagy ajándék, hogy Kodály — Bartók nagy kortársa és­ barátja — ma is folytatja azt a nagy nemzeti mun­kát, amelyet egykor együtt kezdtek el ketten. Boldog az az ország, az a haza, amely két ilyen nagy zeneszerzőt — mint amilyen Bartók és Kodály — vallhat magáénak. — Nyolc évvel ezelőtt, amikor utoljára jártam itthon, akkor is Bartók-fesztiválra érkeztem és akkor is aznap, amikor az Operá­ban a Kékszakállú herceg várát, a Fából faragott királyfit és a Csodálatos mandarint játszották — mondja Seiber Mátyás. — S hogyan vélekedik a Cso­dálatos mandarin új előadásáról? — Sokkal szerencsésebb megol­dású a koreográfiája, mint a ré­gebbi volt, a színhelyábrázolása is kitűnően egyezik Bartók elkép­zelésével. Már az első mondatoknál zenei életünk égető kérdéseibe csöp­pentünk. Seiber Mátyás, a nagy­­tehetségű, neves zeneszerző, aki egykor Kodály növendéke volt, 31 éve él külföldön. Előbb Frank­furtban, majd 1934 óta London­ban. Pályája kezdetétől fogva mindig a legmodernebb irányzat művelője. Minden zenei megszó­lalásából egy jelentős egyéniség meghökkentőn érdekes mondani­valója csendül ki. Munkássága igen sokrétű. Eddig például het­ven filmhez írt zenét. De csak a rendkívüli nagy filmalkotások ér­deklik. Legutóbb egy víziószerű történethez komponált zenét, az atombombával elpusztított világ végét ábrázoló filmhez. Ebben a kompozíciójában elektronikus hangszert is alkalmazott.­­ A mesterséges hangszert francia feltalálójáról »Ondes Martenot«-nak hívják világszerte. Nemrégiben két napot Milánóban töltöttem, ahol a rádió keretében működő európai elektronikus stú­diót tanulmányoztam. (Az első effajta stúdió Kölnben működik.) A milánóit Luciano Berio, olasz avantgardista zeneszerző vezeti. A mesterséges hangszernek óriási lehetőségei vannak a komponista számára; a legújabb nemzedék máris sűrűn alkalmazza. Seiber Mátyás, noha már év­tizedekkel ezelőtt elszakadt itt­honról, s világszerte aratja nagy zeneszerzői sikereit, a távolból is részt vesz a magyar zenei élet­ben. »Dorian Singers« (Dór Éne­kesek) nevű 25 tagú kis ének­kara, amely Seiber vezényletével gyakran szerepel a BBC-ben, az angol rádióban igen sok magyar művet ad elő, Bartókon és Kodá­lyon kívül Bárdos Lajos feltűnést keltő énekkari kompozícióit is. Seiber valósággal missziónak érzi a magyar zene hirdetését Angliá­ban. — Ez a szerelem azonban egy­oldalú — mondja most egy kissé kedvetlenül , mert az én mű­veimet mindenütt játsszák, csak éppen itthon nem. Valóban: a híres Ulysses-kantá­­tát, James Joyce szövegére írt nagyszabású művét például Európa-szerte előadták nagy si­kerrel, de mi csak külföldi újsá­gokból tudunk létezéséről. Kár. — A magyar zenei világtól azért sem szakadhatok el — folytatja —, mert kezdettől fogva Bartók és Kodály az én zenei anyanyelvem. Azóta sokat lát­­tam-hallottam és tanultam, de a kiindulás, az alap ez volt. Bartók és Kodály propagálására nincs már szükség külföldön, mert a nagy klasszikusokkal egy sorban játsszák őket. Egyébként, amikor innen visszautazom, a közel­jö­vőben húsz előadást tartok, ame­lyeknek nagy részét Bartóknak szentelem. A többi között az ox­fordi egyetemen és a kanadai rá­dió hullámain előadássorozatban elemzem Bartók műveit. A BBC- ben pedig Kodály Háry Jánosá­ról tartok két felolvasást. Szenvedélyesen mondja: — Tudja, milyen nagy dolog számomra, hogy ennyi év után ismét itthon lehetek? Boldogan fogadtam el a meghívást, lemond­tam egy nagy­játékfilm megzené­sítését és a Royal Academy of Music-on való tanári megbízatást sem fogadtam el, mert a tanév kezdetén nem leszek ott. Igen fontosnak éreztem, hogy haza­jöjjek és találkozzak mesterem­mel, Kodállyal és régi kollégáim­mal. Seiber Mátyás a 34 évvel ez­előtt Salzburgban alakult IGNM (Internationale Gesellschaft für Neue Musik) fesztiváljain is részt vesz, hol műveivel, hol pedig a zsűriben. Hajdanában ezeken a fesztiválokon ismerkedett meg a világ Bartók, Kodály és Stra­­vinszkij jó néhány alkotásával. Az idei fesztivált Stockholmban rendezték, a tavalyit Baden-Ba­­denben, azelőtt pedig Telavivban és Haifában. — Kár, hogy a magyarok 1949 óta — mondja Seiber — nem vesznek részt az IGNM fesztivál­jain. Pedig a nyugati világot rendkívül érdekelné a magyar ze­nei élet minden megnyilatkozása. Jó volna, ha a fiatal magyar ze­neszerzők ismét megmutatnák a külföldnek is legújabb műveiket, ami egészséges, termékenyítő vér­keringéssel frissítené munkáju­kat. Bizony, ez jó volna. De az is jó lenne, ha viszont mi, itthoniak is megismerkednénk Seiber Má­tyásnak, hírneves hazánkfiának új és kevésbé új műveivel, ame­lyek a mi közönyünk miatt nem jutottak még el hozzánk. Gách Marianne Aram Hacsaturján meglátogatja Kodály Zoltánt otthonában (Bak­tal Ferenc felv. ( MTI) Seiber Mátyás (Melega Pál felvétele)

Next