Béke és Szocializmus, 1980. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
pa Rádió és a Szabadság Rádió — a hidegháború tetőfokán jött létre. Ezeknek az állomásoknak az egyedüli feladata az lett, hogy bomlasztó adásokat sugározzanak a szocialista országok népeinek nyelvén. Még az amerikai sajtó is megállapította, hogy a Szabad Európa és a Szabadság Rádió műsorának 30%-át olyan anyagok teszik ki,melyeknek terjesztése a szocialista országokban törvénybe ütközik (lásd New York Post, 1973. április 3.). A jelenkori antikommunizmus egyik apostola, Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadója már tíz évvel ezelőtt szorgalmazta, hogy mindennemű propagandaeszközt használjanak fel a szocialista országokkal szemben. S az Amerika Hangja, a Szabadság Rádió és a Szabad Európa — hangsúlyozta — azon eszközök közé tartozik, melyeknek döntő szerepet kell betölteniük (lásd Newsweek, 1971. január 1.). Az Egyesült Államokban 1977 óta munkálkodnak annak a programnak a megvalósításán, melyet Carter hirdetett meg a külpolitikai propagandaapparátus „hatékonyságának növelésére”, vagyis a szocialista országok elleni lélektani hadviselés fokozására. E programnak megfelelően új külpolitikai propagandaközpont létesült — a már említett Nemzetközi Tájékoztatási Ügynökség. Ez hangolja össze Washingtonvilágméretű propagandaakcióit. Pénz bőven jut az efféle célokra. A folyó költségvetési évre például 03,9 millió dollárt irányoztak elő a Szabad Európa és a Szabadság Rádió részére. Az Amerika Hangja költségvetési előirányzata pedig jelenleg 85,5 milliós dollár. Az előbbi rádióadó 1950. július 4-én kezdte meg működését, az utóbbi 1953. március 1-én. Mindkettőt a CIA finanszírozza és irányítja, amit az amerikai hivatalos körök sokáig titkoltak. Csak 1971-ben ismerte el ezt a tényt az amerikai Kongresszus, s a két rádió ekkor az amerikai kormány felügyelete alá került. E célból külön szerv alakult Nemzetközi Tájékoztatási Ügynökség néven, de a CIA azóta is szoros kapcsolatban áll a szóban forgó rádióállomásokkal. Ebből a pénzből a szakemberek óriási seregét állítják csatasorba, s az adóállomásokat ellátják a legújabb technikai eszközökkel. Az ideológiai hadviselés üzletágában ismeretlen fogalom a válság és a munkanélküliség. Az utóbbi években erőteljesen fokozódott a kapitalista hatalmak külföldre irányuló műsorszórása; az Amerika Hangjánál ennek ideje most heti 822 óra, a BBC-nél 728 óra, az NSZK-beli Deutsche Welle adóállomásnál pedig 578 óra. S ennek az időnek java részét a szocialista országoknak szánt adások töltik ki. A tények preparálása Mint Artyomov és Szemjonov megállapítja, a BBC az elsők közt változtatta a híreket, információkat lényegében propagandává. A két szerző behatóan vizsgálja, mit művel a londoni rádió a tényekkel, hogy a tervbe vett propagandahatást elérje. A tényekkel űzött propaganda alábbi fogásait mutatják ki: az információ céltudatos megválogatása, valamely esemény hírének sűrű ismételgetése (mégha teljességgel jelentéktelen is), hogy drámai hangsúlyt kapjon és ráterelődjék a fő figyelem, a hírek kiegyensúlyozása (az „önkritikus” és a kedvező hírek kellő egyensúlya, ha tőkésországokról van szó), a felolvasás szándékosan szenvtelen hangja, s az ismételt hivatkozás „jól értesült” forrásokra, hogy ezáltal a semlegesség látszatát keltsék. Avisat pedig ekképpen jellemzi az Amerika Hangja módszerét: „A tényeket röviden, gyors ütemben közlik ... Olyan ez, minthagyorstüzelő fegyverrel lődöznék a tényeket a célpontul kiszemelt hallgató tudata felé” (126. old.). A szerzők mindkét műben rámutatnak arra, hogy az angol és az amerikai rádióállomások egyaránt fölöttébb célzatosan használják fel a tényeket, még ha nem világlik is ki mindig, hogy álláspontjuk elfogult. „... A BBC és az efféle taktikát kö