Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-201. szám)
1950-08-01 / 176. szám
1950 AUGUSZTUS 1., KEDD Ára 50 fillér Előre a terménybegyűjtéssel az ötéves tervért — a békéért, a boldog jövőért! VI. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM Ma már új jelszóval indulunk harcba: Alkotmányunk ünnepére befejezzük a terménybeadást! Gyönyörű, napsütéses vasárnap reggelre ébredt Békés megye dolgozó parasztsága. Míg nyolc óra sem volt, amikor megindulnak a tanyavidékről adolgozó parasztok a falvak felé, hogy részt vegyenek a békenagygyülésekkel egybekötött parastaugygyíléssben. Nem jön azonban mindenki-Csak azok, akiket megbíztak a határrészek mint képviselőiket. Ezt bizonyítják a fel-felbúgó cséplőgépek zaja s a földművesszövetkezetek előtt sorjában álló búzával megrakott szekerek. Serényen folyik a munka — nincs megállás. .Békésen a földművesszövetkezet előtt álló kocsinál a terménybegyűjtésről folyik a szóbeszéd. «Mi miattunk már nem marad el a község, megmutattuk, hogy szeretjük hazánkat s azt is, hogy mindent megteszünk a békéért.» Sehol sem akarnak lemaradni, sem a békenagygyűlésről, sem a szegvár-mindszentiektől. Szarvason több mint ötszázan szoronganak a színházban. A jelenlévők legnagyobb része nő. De vannak férfiak is szép számmal. Itt van Lestyán János, Breznyik György és még sokan mások, akik már eleget tettek terménybeadási kötelezettségüknek. Figyelemmel hallgatják a politikai beszámolót, majd egymás után jelentkeznek hozzászólásra. Most Ambrus Imre békésszentandrási holdas középparaszt beszél: — Én mint a békésszentandrásiak követe jöttem át Szarvasra, hogy tolmácsoljam a szarvasiaknak határozatainkat. Mi ezennel pirosversenyre hívjuk Szarvas község dolgozó parasztHarangozó Istvánná békésszentandrási dolgozó parasztaszasszony a szentandrási dolgozó nők üzenetét tolmácsolja, amikor Békésszentandráson is megkezdődik a békenagygyűlés. A kultúrotthonban hatszáznál többen szoronganak. Kozák Márton párttitkár a békenagygyűlés előadója alig fejezte be előadását s máris Tóth László dolgozó paraszt kér szót. — Mi a földön végzett kiváló munkával, a magasabb terméseredmények elérésével és hazafias kötelezettégünk teljesítésével harcolhatunk igazán a lakó megvédéséért. Péld ’imiaink mk vannak. Ilyen például Nagy András 13 holdas középparaszt, aki 2757 százalékban, Pásztor András, aki 1394 százalékban, Suda László, aki 291 százalékban, s b.teljesítette terménybeadási kötelezettségét. Én is ezeket a példamutatókat követem, mert én is a béketábor harcos katonája vagyok! Ezután Kovuik Gyula róna, kát, lelkész kért szót:— Mi már szát világháborút éltünk át — mondotta. — Szomjait a terménybeadás időbeni teljesítésére. Mi vállaljuk, hogy terménybeadási kötelezettségünket alkotmányunk ünnepére száz százalékban teljesítjük. Ugyanakkor vállaljuk azt is, hogy a tarlóhántást községünk egész területén augusztus 5-re teljes egészében befejezzük. Megkérdezem a szarvasi dolgozó parasztokat. Kiállnak-e egy emberként a béke mellett. Pártunk és szeretett vezérünk. Rákosi Mátyás mellett? Elfogadják-e versenyfelhívásunkat ? A szűnni nem akaró taps, a Párt és Rákosi Mátyás elvtárs éltetése azt bizonyítja, hogy tanúi voltunk annak a sok-sok szenvedésnek, könnynek, láttuk a sirhalmokat, a temetőkben, melyet a háború barbár pusztítása maga után hagyott. Közülünk senki nem akar mégegyszer háborút! Én, mint néphez hű katolikus lelkész, azt mondom: a béke védelmében álljon ki mindenki a maga frontján! Az első világháború után nem volt bésze, mert a kizsákmányolás, fertőjében élt a magyar dolgozó nép. Teljesült Petőfi álma. Ma szabad hazában, szabadon él a dolgozó nép, Foly jon tehát továbbra is töretlenül a békés szocialista építés, folyjék tovább az építő munka s legyen olyan szabadság az egész világon, mi ilyen nálunk van, amilyent Petőfi hirdetett. Koreában ismét dörögnek a fegyverek. A koreaiak harcolnak a békéért és ez a harc, a béke védelmének harca, győzni fog az egész világon, mert mi a béke elszánt harcosai, több mint 700 millióan vagyunk, mert mi mindenhol, így Békésszentandrásot is, most, a terménybeadás időbeni teljesítésével a béketábor erejét növeljük. Szilágyi Sándor dolgozó paraszt s még sokan mások lekesedve csatlakoztak a szegvári dolgozó parasztok verseny felhívásához s vállalták, hogy alkotmányaink ünnepére teljesitik terménybeadási, kötelezettségüket. Orosházán is zsúfolásig megtelt a DÉFOSz hiszemte Dolgozó parasztok és cséplőmunkások nagy figyelemmel hallgatták Dumitrás Mihály polgármester szavait, aki elmondta, hogy Orosháza dolgozó parasztsága örömmel követi Mindszent és Szegvár dolgozóinak példamutatását. Egy biztos: dolgozó parasztságunk, ha továbbra is olyan lendülettel végzi a munkáját, mint eddig, akkor Orosháza augusztus 26-án, alkotmányunk ünnepén jelentheti Pártunknak, népünknél hogy a reménybegyűjtést száz százalékig befejezte. A hozzászólók egymás után jelentették csatlakozásaikat. A lelkesedés mindinkább fokozódott, amikor Pusztiszente tornya, Tatársánc és Rákócz Relep dolgozói egymásután csatlakoztak a terménybeadási versenyhez. Én mindjárt a géptől szállítom be kötelezettségemet — mondotta Ilojja János és a tatársánci dolgozó parasztok nevében vállalom, hogy augusztus 16-ig a terménybegyűjtést t6o százalékig befejezzük. Dudás József gyulai dolgozó paraszt, a gyulaiak küldötte, párosversenyre hívta az orosháziakat és ugyanakkor Gyulán mintegy 1 100 ember fogadta el Orosháza dolgozó parasztjainak párosverseny felhívását, melyet Pál Mihály dolgozó paraszt tolmácsolt. — Mi 18-ra befejezzük a terménybegyűjtést — mondotta Gácsi Ferenc 9 holdas középparaszt. Egyik város a másikat,a község a községet hivta párosversenyre. Gyulán Szolnoki Imréné a sarkadi DÉFOSz titkára versenyre hívta Gyula dolgozó parasztjait. Most már nemcsak város város között, hanem község és város között is folyik a verseny, hogy a reménybeadést augusztus 16ra, alkotmányunk ünnepére teljes egészében befejezzék. Ünnepre készültek Kondoroson is. Ezt mutatta a fellobogózott, feldíszített főtér is, ahová már 3 óra felé csoportosan mentek az ünnneplőruhás kondorosiak. Öt óra felé már több, mint kétezren gyűltek össze. A vándor Lászlót vártak, amit a Megyei Tanács jó munkájuk jutalmául, nekik ítéli ezen a héten. Nagy szó áru ez. Azt bizonyítja, hogy a kondorosiak megértették: a terménybegyűjtésnél is a békéért harcolunk. És ennek a harcnak élenjárói voltak Kügyeli Márton, Szebegyinski Mihály, Kékesi György — akikre ma büszke egész Kondoros —, akik 5oo százalékon felül teljesítették terménybeadási kötelezettségüket. Róluk beszél Blalint elvtárs, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke is. Róluk s a többiekről, akik hősei voltak a terménybegyűjtési harcnak az egész megyében. Beszélt a mindszenti, a szegvári dolgozókról, akik új jelszóval indulnak a harcba: alkotmányunk ünnepére 100 százalékig befejezzük a terménybegyűjtést. Ezt a jelszót a kondorosiak is magukévá tették. Ezen a nagygyűlésen Mihank György csabacsüdi dolgozó paraszt is ennek a végrehajtására hívta ki a kondorosiakat a csabacsüdiek nevében. Arról beszélt Dián András elvtárs, a községi párttitkár is, hogy a kondorosiak elfogadják ezt a harcot s hogy ebben nem is maradnak le, arra bizonyíték volt a felzúgó tapsviharr s a dolgozók szavai. A hozzászólások egytől egyig azt bizonyították, hogy Kondoroson nincs egyetlen olyan becsületes dolgozó paraszt sem, aki ne akarna az alkotmányt — aminek szabadságát köszönheti — a jól végzett terménybegyűjtéssel ünnepelni. Valicska Sándorné békebizottsági tag, az elsők között volt, aki felszólalt. A gépről egyenesen a magtárba viszem a búzámat. Így kösz neim alko mnyunkot az első évfordulóig, amíg nekem is, mint nőnok, biztosította minden jogomat. Ifj. Szász Mihály, Szonda Ferenc, Sadnyig János és a többiek is egymásután tesznek ígéretet, hogy a felitleges búzájukat egyenest a géptől viszik be a szövetkezeti magtárba. Leszállt az alkony a kondorosi utcákra, mire befejeződött az ünnepi gyűlés. A kondorosiak hazafelé indulnak. De mindegyik szívében ott égett az ígéret, amit mindannyiuk nevében Gáspár János dolgozó paraszt tett, mikor átvette a versenyzászlót: úgy dolgozunk, hogy a versenyzászló o® menjen tovább tőlünk. Leszállt az est az egész megyére. Elmúlt egy nap, mely után már új jelszóval: «Alkotmányunk ünnepére befejezzük a terménybeadást!« — indulnak harcba a győzelemért megyénk dolgozó narasztjai. « szarvasiak egy emberként elfogadják a szentandrásiak versenyfelhívását Békés megye minden becsületes dolgozója nevében hangzottak el ezek a szavak a vasárnapi nagygyűléseken Vasárnap, már a kora reggeli órákban megelevenedtek a városok, községek, fótiakutcái megyénkben. Díszes vörös libogók alatt, emblémákkal a kézben, ezrek vonultak fel, hogy kifejezzék gyűlöletüket az imperialista háborús uszítók és lakájaik ellen s kinyilvánítsák harcos békeakaratukat. Ezeken a békenagy gyűléseken ismételték meg újra dolgozóink a hála szívből jövő szavait, amelyet felszabadítónk, a béke legfőbb őre, a hatalmas Szovjetunió iránt éreznek. Itt mondtak újra köszönetet a Pártnak, amely annyi győztes csatára vezette valamennyiüket a felemelkedés útján. Egy emberként kiáltották it megyénk dolgozói: Elég volt a háborúból, a nyomorból! Nem kérünk be ide! Nekünk béke kell és ezt nem csupán óhajtjuk, hanem szolidan akarjuk is. Béke, amelyet ha kell, a dék koreai néphez hasonlóan mi is megvédünk a háborús hajtogató imperialista urakkal szemben. Egy emberként kiáltottak: győzelemre visszük az alkotó béke nagy ügyét, további felemelkedésünk biztosítékát, elsősorban a munkapadok mellett s a terménybetakarítás terén aratott győzelemmel. A megye szívében, Békéscsabán szintén kora reggel gyülekeztek az üzemek munkásai, a környék dolgozó parasztjai, úttörő csapatok, öregek, fiatalok. Ritkán vonult fel ekkora tömeg az utcákon. Diadalmasan, szárnyaló indulók ütemére haladtak a sűrű, tömött sorok. A zászlók százait vidáman lobogtatta a szél s messzire tangával ragatta az énekszót: »A béketábor — legyőzhetetlen...« Meglátszott az arcokon, kicsendült az énekszóból 13 az erő, a 300 frilliós béketábor diadalmas ereje! Közel 6000 ember gyűlt össze a hatalmas díszemelvény előtt. A feliratok hűen fejezték ki a szívekben élő érzéseket: »Éljen az alkotó béke!«— »Munkaversenyünk fokozásával több, jobb áru termelésével harcolunk a békéért!« — »Éljen Pártunk és szeretett Vezérünk, Rákosi elvtársi« — Sok mindent kifejeztek ezek a díszes feliratok. Erről beszélt bevezetőjében Szilágyi János elvtárs, a békéscsabai pártbizottság titkára is. — Örömmel közölhetem — mondotta többek között, — hogy dolgozó parasztságunk sikeresen befejezte a cséplési munkákat. Ez az újabb győzelem a munka frontján, egyben újabb csapás az amerikai imperialistákra, akik igájukba akarják hajtani a szekeszei aló népek millióit. De dolgozó parasztságunknak a koreai nép iránt érzett szívből jövő mély szolidaritá(Folytatás a A. olddhm)