Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1951 OKTÓBER 2. KEDD Ára SC fillér VII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM Egyre nagyobb lelkesedéssel jegyeznek békekölcsönt megyénk dolgozd! Vasárnap, a kölcsön jegyzés negyedik napján népnevelők százai keresték fel a falvak dolgozó parasztságát, beszéltek velük a kölcsön jegyzés jelentőségéről. És Kommunista Békéssámsonban Annus József elvtárs, 10 holdas középparaszt az elsők között jegyzett 800 forintot. György István elvtárs szintén 800 forintot, ifj. Setény Pál elvtárs 600 forintot jegyzett. A jegyzés után népnevelőmunkára mentek, elmondották a P. Nagy Mihály a 1000 férit Szeghalmon is a tanácstagok mutatnak példát a jegyzésben. P. Nagy Mihály és Palaj József tanácstagok 1000-1000 forintot jegyeztek. Cs. Tóth Mihály tanácstag 850 forintot. Nagyszénáson is a tanácstagok voltak az elsők, akik a Második Békekölcsön jegyzésére való felhívásra tettekkel feleltek. Tobak Lajos tanácstag 500 forintot. Bikádi Lajos tanácstag szintén 500 forintot jegyzett. Ugyanitt a »Lenin« csoport népnevelői Papp Károly és Gálik János versenyre A jegyzésben élenjárt: DEFOSZ-szervezeteink vezetői is jó harcosai a takekölcsönjegyzetnek. Cs. Papp Imre kissuias. szeghalmi REFOSZ- titkár 800 forintot jegyzett. Ugyanitt Mohár István, DEFOSZ vezetőségi tag 600 forintot, a feleazokban a községeken, ahol a kommunisták, a népnevelők, a tanácstagok elsősorban mutattak példát, ott meg is volt az eredmény, példamutatás dolgozó parasztoknak, hogy mi mindent kapott a község már eddig is a Tervektől és a békekölcsönjegyzés után még több jut majd a falunak. Beszéltek arról is, hogy a húzásoknál pénzben is visszatérül a kölcsön. eghalmi tanácstagot jegyzett hívták egymást, ki jegyeztet többet. Termelőcsoportjaink, szövetkezeteink tagjai közül sokan elmondták, tudják, milyen sokat kapott már a tsz az államtól, új épületeket, jószágokat és most azért adják a kölcsönt, hogy még több jusson a csoportnak és hogy mindezeket békében meg is tudják őrizni. A békéscsabai Előre tsz-ben a szövetkezet vezetőségének pédlamutatása után Kvasz Mátyás 60 forintot, Gálik Máté 600 forintot, ifj. Csarnai Imre 700 forintot jegyzett az a DÉFOSZ-tagok is mögé, aki a parasztküldöttséggel a Szovjetunióban járt, 300 forintot jegyzett. Szabó Sándor, a vésztői DÉFOSZ-szervezet vezetőségi tagja 800 forintot jegyzett, a tsz fejlesztésével. Elmondja a dolgozó parasztoknak, hogy milyen volt az élete azelőtt és milyen most, hogy belépett a tízbe, megmutatja az igazolást is, saját jegyzésével. Felvilágosító munkája nyomán jegyzett többek között Kvasz András 4 holdas kisparaszt is 400 forintot Omezőhegyes az első helyért harcol Mezőhegyesen az állami gazdaság üzemegységei versenyben jegyeztek. A versenyben az első két napon az Ó mezőhegyesi üzemegység állt az utolsó helyen. Az üzemegység dolgozói elsők közé akarnak kerülni, ezért jegyzett Kardos Júlia, a gyapotbrigád vezetője 1000 forintot Példája magával ragadta a brigád többi tagjait is, Olasz Margit 900 forintot, Basó Zsuzsa 900 forintot, Olasz Teréz és Szokolai Katalin 800 - 800 forintot jegyeztek. Kultúrbrigádok a jegyzés sikeréért MNDSZ-asszonyaink is derekasan kiveszik részüket a népnevelőmunkából és a jegyzésből egyaránt. Kondoroson az MNDSZ asszonyok és a sztuska - brigád főt alakítanak és dallal köszöntik a jól jegyző dolgozó parasztokat. Béniegeen Fodor Istvánná tszcstag 800 forintot jegyzett. Simonka Tivadarné öt holdas kétegyházi dolgozó paraszt felesége szintén 300 forintot jegyzett. Leleplezik az ellenség munkáját Asszonyaink éberen figyelnek az ellenség munkájára is. Újszalontán egy Páger nevű kukk beférkőzött a népnevelők közé és agitált a jegyzés ellen. Kürti Jánosné, az MNDSz újszalontai ügyvezetője leleplezte mesterkedő élt, Ő maga 1700 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét s most a kölcsön jegyzésben is élenjár, 300 forintot jegyzett. Ugyancsak ebben a faluban egy nyolctagú kultúrbrigádot szerveztek az asszonyok, melynek tagjai éppen úgy, mint a begyűjtésben, műsorral köszöntik az élenjárókat. Kovács Pál DISZ-titkár példát mutat DISZ-tagjaink közül is egyre többen kapcsolódnak be a népnevelő munkába. Kovács Pál, a békéscsabai »Vörös Csillag« tsz DISZ-titkára maga 500 forintot jegyzett s népnevelő munkát folytat a dolgozó parasztok között. A jegyzésgyűjtést összeköti boldogan jegyeztem :"60 feloriratot Boldogsággal tölt el az a tudat, hogy én is tudtam kölcsönt adni saját államunknak. Ezt a kölcsönt már többszörösen viszsza is kaptam. Az utóbbi tervkölcsönsorsolásnál 100 forintos kötvényemmel ezer forintot nyertem. Most a Második Békeköl-I csön jegyzéskor 500 forint értékű nyereménykötvényt jegyeztem azzal a tudattal, hogy ezzel a pénzzel én is elősegíteni az ötéves tervünk minél előbbi megvalósítását. Szabó Ilona Békésszentandrás, DISZ Katonák, dolgozók együtt ünnepelték a néphadsereg napját Békéscsabán má szeptember 28-án, pénteken kezdetét vette a Népi Hadsereg Napja ünnepsége. A város üzemeiben a dolgozók egésznapos honvédmlszatot tartottak. Este pedig kultúrműsor volt a szépen feldíszített laktanyában. Haszonkilencedikén reggel a város is zászlódiszbe öltözött. A délelőtti órákban a bajtársak vörös rózsákkal díszített hatalmas örökzöld koszorúkat helyeztek a felszabadulási emlékmű talapzatára, ahol egész nap díszörség állott. Ezután az üzemi munkások, tszcs-tagok, dolgozók és dolgozó parasztok nagy tömege ünnepelte a városi tanács épülete előtt felvonuló honvédeket, ahol Andó József százados elvtárs mondott ünnepi beszédet. Délután a laktanyában együtt ünnepeltek a dolgozók küldöttei, üzemi munkások, sztahánovaták, dolgozó parasztok a honvédekkel, honvédtettekkel. Az ünnepségen megjelent Nagy Antal elvtárs, a Megyei Pártbizottság és Lipták Pál elvtárs a Városi Pártbizottság titkára is. Halász János, a Béke tszcs egyik idős tagja az ünnepség alkalmával büszke örömmel mutatta fia fényképét, aki a néphadsereg alhadnagya. Katona fiának fényképével büszkélkedett Ladányi Andrászvészcs-tag is. A bajtársak az őket meglátogató vendégeknek megmutatták a laktanya berendezéseit és az 1500 kötetes könyvtárat, melynek könyvein meglátszott: a baltérsak sokat forgatják, olvassák ezeket a könyveket. A néphadsereg katonái iránt a dolgozók azzal is kifejezték szeretetüket, hogy elhalmozták őket könyvekkel és egyéb ajándékokkal. Egy üzem két békekölcsönjegyzője ARI elfelejtette a múltat A Gyulai Harisnyagyár emeleti standard üzemében dolgoznak mindketten. Az egyik olyan, amilyen »akad« az üzemben, a másik olyan, mint a többi száz, meg száz a gyárban és többmilliónyi az országban. Az előbbi Jánosi Jakabné. Új láncológépen dolgozik, amit néhány hónapja kapott a tervtől. Nem szívesen tesztél aket szóvá is teszi: — Miért pont emgiemet kérdeznek, nem tudok én jól beszélni... — így mondja, de azért folyamatosan gördülnek válaszra szavai, mondatai. •— Kilencéves kislányom van, szeretném tovább taníttatni, hogy valami irodai munkára kerülhessen. — Természetesnek tartja, hogy tovább tanulhat a kislánya, de érződik szavából az is, hogy mindegy, milyen pálya lesz a jövője, csak »irodai« legyen. Aztán a férjéről beszél, elmondja, hogy Békéscsabán dolgozik és 6—700 forintot keres, ő maga is »csak« (!?) 650 forintot keres — Ebben az évben még csak egyszer vettem ruhát. Most vettünk egy »jó közepes« disznót, dehát ahhoz is pénz kellett, tús mikor lesz még abból zsír? Veszek ugyan néha tyúkot, vagy csirkét, de hát az is milyen drága! — Tavaly még jegyzett békekölcsönt, de az idén már nem tud, mert »nehezebb a megélhetés«. Elmondották neki is többször a népnevelők, hogy a kislánya jövőjéről van szó, a szebb, gazdagabb, olcsóbb zsírt, több húst jelentő holnapról, dehát »nem és nem!« Aztán szombaton délben mégis jegyzett. Kétszáz forintot. Meggyőződésből? Vagy inkább azért, hogy »ne nyaggassák a népnevelők?« Nem vált éltető atomévá a közért való áldozatvállalás, nem örült annak, hogy most ő is adhat valamit annak az államnak, mely biztosította számára a nyugodt megélhetést, az állandó munkát, keresetet, gyermekének az iskolát, lehetővé tette, hogy saját keze munkájával saját holnapját építhesse. Nem véletlen megnyilvánulás ez. A régi átkos rend nevelésének maradványai, mai harcos életünk ellenségei, táplálják az ilyen nézetet. Polcát,nagyon sokat kell még harcolni népnevelőinknek, hogy teljesen megszűnjön sorainkban az ilyen szűkláttókörű, szemetlenzővel járó emberek »alva«. Aki látja a jövőt A standard üzemrész másik gépén dolgozik Korbics Ferencné. Pirosarcú, edzettkezű aszszony, szívesen beszél életéről, munkájáról, hiszen szépnek, eseményekben, eredményekben gazdagnak látja. — Két gyermekem van: Péter 11 éves. A férjem, meg én is, de még Péterke is azt szeretné, ha, lakatos lehetne. Az nagyon szép szakma. A kislányom, Terike még csak öthónapos. Férjem a Húsüzemben dolgozik, 100—450 forintot keres, szépen megélünk. Én is keresek úgy 600-at, így nincsen panasz a keresetre. Gondunk persze van, de hát mikor nem volt? Látta volna 1930-ban. Akkor is itt dolgoztam. Három napot egy héten. Aztán volt úgy, hogy hónapokig a gyárkapuban ácsorogtunk. Kívülről. Remegve vártuk: »Jaj, felvesznek-e?« Most nem kell félnél ilyesmitől, van munka bőven: új gépek, új üzemek születtek. Lendületet, életet adott minden gyárnak, gépnek, a terv, értelmet adott az életnek az új rend. Ezért is jegyzett 600 forintot Korbioa Ferencné. — Meg azért is, mert ebben az évben férjeimnek is, nekem is tellett télikabátra. Kályhát, konyhai tűzhelyet vettünk, férjem új kerékpáron jár az üzembe. Az öthónapos Terikének is jutott babakocsit. Gond volt minderre beosztani a pénzt, de mégis megvan. Nem adták ingyen a hízónak valót sem, amit vettünk, keményen megdolgoztunk érte, de megvan az eredménye. Ezért jegyeztem, de ezért vállaltam, hogy a munkámban is még jobb eredményt érek el. Most 146 százaléknál tartok, de még ebben a hónapban 150-et akarokelérni. . . Beszélne tovább, de ebben a percben megszólal az üzemi hangos hírr.adó: —Következő lemezünket szeretettel ajánljuk Korbics Ferencnének, aki 600 forinttal járult hozzá szebb életünk építéséhez... —is felhangzik a Fehérvári-induló tüzes dallama. Korbicsné fülig pirul zavarában, de szemmel látható, hogy örül munkatársai megbecsülésének, ugyanakkor büszke arra, hogy segített a köznek, amely Péterke és Tériké szebb jövőjét is építi. Egy ő a milliók közül. CT- tii.f