Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-01 / 255. szám

Nagyszénáson is ünnepélyesen kezdődött meg a pártoktatási év Köröstarcsa nem maradhat szégyenben a tojás- és baromfibeadásban sem­­.■* AZ MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM 1951 NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK A párttagok felelőssége !»Mi, kommunisták vagyunk fe­lelősek mindenért, ami ebben az országban politikai, gazda­sági, kulturális téren történik.« —, mondotta Rákosi elvtára 1950. február 10-i beszédében. Azóta a párttagokban sokat mélyült a fe­lelősségtudat és erről a mindennapi harcisán, a gyakorlati munkában tesznek tanúbizonyságot. Most, a vezetőségválasztó taggyűlések is megmutatják, hogy egy-egy alap- szervezetben milyen hűség él a párttagban a Párttal szemben,­­ hogyan szereti egyes párttag hazá­ját, a dolgozó népet és hogyan harcol a szocializmust építő tervek megvalósításéért, a tartós béke biz­tosításáért. . Az évi beszámoló és vezető­­ségválasztó taggyűlés a párt­­élet nagy eseménye. Olyan ese­mény, amely kihat az üzem, a falu, á­tszés stb. egész fejlődésére, benne az egyén jövőjére. A vezető­ség vá­lasztó taggyűléseken, amelyek már javában folynak a falvakban is, minden egyes párttagnak élni kell jogával és ezzel együtt teljesíteni kell kötelességét,­­ úgy, ahogyan ezt a Párt alkotmánya, a Szer­ve­céi­ Szabályzat megjelöli. A párt­tagsággal­­járó mély felelősségér­­rel hatotta át például Szekeres La­jos elvtárs, kamuti pártcsoportveze­tőt (bizalmit) is, amikor a tag-g­yűlés előtt összehívta csoportja­­gjait s először számba vették az ő saját munkáját, majd azt, hogy egyes párttagok hogyan végezték el feladatukat, utána megnézték, milyen munkát végzett az egész pártszervezet. A párttag joga a többi között az is, hogy mint vá­lasztó és választható, részt vegyen a Párt vezetőszerveinek megválasz­tásában, pártszerű bírálatot gyako­roljon a pártszervezet, a párttagok munkája felett, s részt vegyen a határozatok meghozatalában, a Párt politikai és szervezeti kérdéseinek megvitatásában. De mindez nem­csak jog, hanem egyben kötelesség is. Az a párttag, aki például a ve­­zetőségválasztó taggyűlésen sem él jogával, nem gyakorol pártszerű bí­rálatot a pártszervezet munkája, saját maga munkája felett, nem fedi fel bátran a hiányosságokat, vagy csak minden vélemény nélkül »csendes szemlélő«, —­ az a köte­lességét nem teljesíti. Miért? Azért is, mert a taggyűlés a pártmunka és ezen keresztül az egész szoci­alista építés további sikereiért ta­nácskozik s aki nem segíti előre a tanácskozások még eredmé­nyesebbé tételét, az nem él jogával, de ezzel együtt elmulasztja a párt­tagsággal járó kötelességét is. A dombiratosi »Béke« tíz évi beszá­moló taggyűlésén például Szabó Györgyi elvtársnő rámutatott arra, milyen nagy hibát követett el a vezetőség, amikor több hónapon át nem számolt be a tagságnak vég­zett munkájáról, hogy nem úgy foglalkozott a párttagokkal, mint ahogyan kellett volna. Hozzá­te­tte még: harcolni kell a hibák meg­szüntetéséért. Vagy Praha József elvtárs­a ugyancsak a dombiratos: »Békés tsz. pártszervezetének egyik tagja — elmondotta: felelősnek érzi magát azért,amiért például tisöbb hónapon át nem tartottak tag­gyűlést. Bírálta a vezetőség munká­ját is. Százával lehetne az ilyen példákat sorolni, amelyek azt bi­zonyítják, hogy mélyült a párt­tagokban a felelősségérzetet, — a Párt gazdájának érzése. De egyes pártszervezeteknél még nem mondhatjuk el, hogy a párttagok maradéktalanul élnek a párttagság adta jogokkal és jól teljesítik kötelességüket. Például a mezőhegyesi Kendergyár vezetőség­választó taggyűlésen a titkári­ be­számolóhoz mindössze csak három hozzászólás hangzott el, nem vi­tatták meg a határozati javaslatot. Vagy Orosháza VI. kerületi alap­­szervezetének évi beszámoló tag­gyűlésén sem vitatta meg a tagság például a határozati javaslatot. Ne higgye senki, nem azért, mert itt, vagy a mezőhegyes­ Kohder­­gyárban nem szeretik eléggé a Pár­tot, hanem azé it, mert a pártszerve­zet vezetői nem érttették meg az egyszerű párttagokkal, hogy mik a jogaik, kötelességeik. Előfordult az is, — még most is, — hogy a volt biharugrai párttitkár, Németh József akadályozta a párttagoknak a jogokkal való élést, fenyegette a munkáját helyesen bírálókat. Nyilvánvaló, hogy a biharugrai párttagok, miután alig élhettek jo­gaikkal, a kötelességeiket is ko­moly hiányossággal tudták csak tel­jesíteni. A párttagok, tagjelöltek ne tűrjék a pártdemokrácia, jogaik legkisebb megsértését sem. A párttaggyűlések között kü­lönösen jelentősek a vezető­ségválasztó taggyűlések. Ezeken nem egy hónap munkáját érté­keli a tagság, hanem­ hónapokra tekint vissza és szabja meg a fel­adatot. Továbbá újraválasszák a ve­zetőséget, amelytől nem kis mér­tékben függ az egész pártszerve­zet munkája s ezen keresztül pél­dául a falu fejlődése. Hogy kik kerülnek a vezetőségbe,­­ ezért is felelősek a párttagok. Ezért minden párttag készítsen mérleget a párt­­szervezet és annak vezetői, továbbá saját maga munkájáról, bátran mondja meg véleményét és gyako­roljon bírálatot. Persze, nem akár­milyen bírálatot, h­anem pártszerűt. Olyat, amely előresegíti az előt­tünk álló feladatok jobb megoldá­sát. A vezetőség-választások sikere nagymértékben összefügg a párt­­szerű bírálat, önbírálat alkalma­zásával. Értékeljék a taggyűlések a pártépítési, pártoktatási munkát, to­vábbá, hogyan álltak helyt a párt­tagok a békéért folyó harcban, a mezőgazdaság őszi nagy feladatai­nak végrehajtásában, miképpen áll a november 7-é tiszteletéi® tett vál­lalások teljesítése. De meg kell vizsgálni azt is, hogyan harcol­tak az ellenség ellen, mert azért is felelős minden párttag ugyan­úgy, mint a párt- és kormányhatá­rozatok maradéktalan végrehajtásá­ért. Nagy megtiszteltetés és nagy felelősség párttagnak lenni. Nagy a felelősségük a párttagoknak a vezetőségvá­l­asztó taggyűléseken is. Feladatuk a taggyűlésen erősí­teni a pártszervezetet,­­ fokozot­tabban élni a jogokkal s teljesíteni kötelességeiket, &n.! Ára 50 fillér Szarvas harcba indult, hogy november 7-re valamennyi terményből túlteljesítse a 100 százalékot *Nem engedjük, hogy megyénk lekerüljön az első helyről.*. — ezt fogadják most megyeszerbe a dolgozó parasztok. Kemény harc in­dult meg ezekben a napokban, hogy Békés megye véglegesen megtarthassa a begyűjtésben az első helyet az ország valamennyi megyéje között. Dicsőség elsőnek lenni és nem kis büszkeség. Tudni azt, hogy eleget tettünk kötele­zettségünknek, méltóképpen segí­tettük ötéves tervünk megvalósítását. Hozzá­járultunk ahhoz, hogy országunkban a jövőben még több új gyár, vasút, új iskola épüljön• Ezért érdemes harcolnál Szarvas község dolgozó parasztjait is ez a gondolat vezeti most, amikor újult erővel nekiláttak, hogy begyűjtési tervüket maradék­talanul teljesítsék. Nem elég azonban a dolgozó parasztok lendü­lete, segíteni kell ezt a pártszervezetnek, a tanácsnak, minden tö­meg­szervezettnek, segíteni kell a földművesszövetkezetnek is, hogy a község valóban eleget tegyen beadási kötelezettségének. Senkinek sem kell várnia a vételi jegyre A szarvasi földmű­vesszövetke­­zet jól segíti a dolgozó parasz­tokat kötelezettségük teljesítésé­ben. A vezetőség idejében gon­doskodott arról, hogy megfelelő számú és nagyságú terményát­­vevő­helyeken történjen a termé­nyek átvétele. Az átvevőhelyeket mind olyan helyen állították fel, hogy a dolgozó parasztoknak mi­nél kevesebb utat kelljen meg­tenni a beszállított terménnyel. Valamennyi átvevőhelyen az át­vétellel egyidőben végzik az át­vételi jegyek kiállítását is. Nem *SSfc* kell tehát órákig, vagy napokig várakozni senkinek sem a vételi­jegy kitöltésére. Biztosították azt is, hogy elegendő létszámú mun­kaerő végezze a mázsálás. En­nek meggyorsításához felhas­znál­ják a községben levő mérlege­ket, hídmérlegeket is. — Az átvevőhelyek valamennyi dolgozója versenyben végzi mun­káját, — mondja­ Batta György elvtárs, a földm­­vesszövetkezet ügyvezetője. — Ez a verseny nemcsak abból áll, hogy ki végzi gyorsabban, pontosabban a mun­káját, hanem abból is, hogy ki végez jobb felvilágosító munkát a munkahelyén, ki győz meg több dolgozó parasztot a beadás túlteljesítéséről. A versenynek már eddig is szép eredményei vannak. Krajcsovicz János, Hu­­szárik Pál, Horváth Istvánná már számos dolgozó paraszttal kö­tött kukoricaszállítási szerződést. Horváth Istvánná például két nap alatt 42 mázsára. És ezt még tovább fokozzák.­­ Ez azt jelenti, hogy a ter­ményeket ott a helyszínen veszik át a dolgozó parasztoktól. Ezt azért szerveztük így meg, hogy a begyűjtés ne menjen az őszi munkák rovására. Naponta já­runk ki a tanyavilágba a dolgozó parasztok körét Húsz-harminc népnevelőt viszünk ki egy-egy határrészre, akik felkeresik az olyan dolgozó parasztokat, akik még nem, vagy csak részben tettek eleget beadási kötelezett­ségüknek. Elmagyarázzák nekik hogy nemcsak a község, de a megye becsülete is függ attól hogy eleget tesznek-e kötelezett­ségüknek, vagy sem. Az ered­mény nem is marad el. Galó Pál például 658 kg kukoricát ajánlott fel C-jegyre, Bakulya András 472 kg-ot, Kovács András 10 mázsát, Prjevara János, Foly­tán János dolgozó parasztok 6—1 mázsát Ott a helyszínen végez­zük el a vételijegyek kiállítá­sát is. Ezzel a módszerrel naponta át­lagosan 60—80 mázsával emelke­dett a begyűjtött kukorica meny­­nyisége. De emelkedett más ter­ményeknél is a begyűjtési átlag. A mozgó átvevőhelyeket alkal­mazva, továbbra is azon leszünk, hogy községünk minél hamarabb eleget tegyen beadási kötelezett­ségének és ezzel hozzájáruljon, hogy a megye véglegesen meg'' tarthassa az első helyet Ez Badla elvtárs és a földművesszövetke­zet valamennyi dolgozójának szi­lárd elhatározása. (zs. m­.) Mozgó átvevő helyeket szerveztek A harc most azért indult, hogy .­zalékot Hogy ezt elérjék, a szó­november 7-re valamennyi ter- s vetkezet vezetősége megszervezte menyből túlhaladják a 100 szá-r­a mozgó átvevőhelyeket A hunyaiak győzelmes harca az őszi vetés befejezéséért Hunya község október 31-re be­fejezte a vétóét. Nem volt könnyű munka. A győzelemhez, mint min­denütt, itt is harcokon keresztül vezetett az út. Harcolni kellett a maradiság ellen, meg a »ráérünk, még« hangulat ellen, de még az­ ellen is, hogy maguk a tanács VB tagjai is úgy voltak, nem tudnak, megbirkózni a nehézségekkel. Mert volt ilyen hangulat. Bizonyítja ezt az is, hogy például 14-én, mikor még csak nyolc százalékra teljesí­tették a búzavetés tervét, a jelen­tés­re ezt írták: »a lemaradás oka, hogy a lovak 16 százaléka gümő­­korosz. 19-én, mikor 16 é/6-ra álltak, akkor is ilyen jelentés született. A lemaradásért megkapták a já­rás szégyentábláját. Bizony nagy szégyen érte a községet, hiszen még sosem voltak utolsók. Erről beszél­tek az ünnepi tanácsülésen is. Gel­­lai Imréék meg is mondták: nem tűrhetjük a lemaradást tovább. Az a tanácsülés fordulópontot jelentett. A tanácstagok elvállalták: ki-ki a maga körzetében megjavítja a mun­kát. A végleges »haditervet« a vég­rehajtóbizottság készítette el a párt­­titkár elvtárs segítségével. A­ pártszervezet népnevelői fel­világosítómunkával segítették előbb­re a munkát. Az idei termés példáját hozták fel, azzal mutatták be, hogy lám a körel vetés után bővebben fizet a föld. Erről beszéltek egyénileg, mikor meglátogatták a dolgozó pa­rasztokat, erről beszéltek esténként a kisgyűléseken. ia. A tanács feladata, a munka jobb megszervezése, az ellenőrzés volt. Elsősorban is megnézték, hogyan állultak a vetéssel a kulákok. És az­ így volt ez Hányán is. Az Iványi­­soron majdnem befejezték — igaz ott a tszcs-tagok példamutatása vit­te előre a munkát — a pőrcéi ré­szen meg még egy szem sem volt elvetve. Hogy figyelmeztessék őket a lemaradásra, hozzájuk tették a szégyentáblát. De segítséget is ad­tak. Átcsoportosították a fogaterő­ket. Azokról a részekről, ahol be­fejezték, átküldték az igákat a le-És a jelentés már arról beszélt: eredményünket a népnevelőmunka megjavításával értük el, kisgyűlése­­ket tartottunk — és a jobb min­kaszervezéssel. Folytatták tovább lendülettel a munkát. Persze hiba is akadt. Pél­dául helyenként csak 10—12 centis a vetőszántás. Meg az is hiba volt, hogy a tanács a munkák végrehaj­tására nem mozgósította a mező­­gazdasági állandó bizottságok tag­jait, maguk végeztek mindent, úgy mondják az állandó bizottsági ta­olyanokat, mint Torma Béla, akinél bent állt az istállójában a ló, ő maga meg nem vetett, feljelentették. Fo­kozták az ellenőrzést. A tanácsel­nök elvtárs, a VB titkár elvtárs, meg a VB többi tagjai napon­ta kint jártak a községben­ maradók segítségére. Igénybevettél a kutaktraktorokat is. Ellenőrizték azt is, hogy senki ne fuvarozgasson feleslegesen. Meg­szólították azt, aki szárat hordott, vagy egy fél zsák daráltatnivalóval egész napot eltöltött a malom előtt És a dolgozó parasztok úgy tet­tek, mint az öreg Szilágyi Meny­hért bőrei is, mikor megmagya­rázták nekik, hogy a kenyérről van szó, indultak szántani­­gok, »amig sürget a munka, nem érünk rá ülésezni«. A tanács VB tagjainak éppen azt kellett volna megmagyarázniuk, hogy csak úgy tudják elvégezni a sürgős munkát, ha rendszeresen megbeszélik a te­endőket. Most az a feladat Hunyan, hogy azt a lelkesedést, amivel a dolgozó­­parasztok a vetésterv teljesítéséért harcoltak, most átvigyék a begyűj­tési munkára. Hogy büszkén­ je­lenthessék: a begyűjtési­ terv tel­jesítésében is megálltuk a­­. !_ auko* Aki ellenőriz, az hamarabb meglátja a hiányosságokat, hamarabb tud segíteni is Október 25-én már 80 százalékra teljesítették a vetéstervet

Next