Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-01 / 230. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! ! A­ haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt! I­­.-J AZ M 0 P B­É­K­É S M­EGY­EI PÁRTB­I­ZOTTS­ÁG AHA K LAPJA 1952 OKTÓBER 1., SZERDA Ár ti 50 fillér VIII. ÉVFOLYAM, 23­. SZÁM Elek dolgozói csatlakoztak a villányiak felhívásához és párosversenyre hívták a kétegyháziakat Hat nap telt el, hogy kormá­nyunk felhívással fordult hozzánk: »A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt«. Községünk termelőszövetkezeteinek dolgozói, egyénileg dolgozó parasztságunk el­gondolkoztak azon, hogy való­ban a felszabadulás óta meny­nyit változott életük, fejlődött községünk. A hároméves tervben szociális otthon, szülő­otthon, nap­közi otthon épült községünkben 372.000 forint beruházással, ötven­ezer forint költséggel elhanyagolt iskoláinkat, óvodáinkat hoztuk rendbe, 107 ezer forint értékben új kút épült az új telepen. Csak a hároméves terv több mint fél­millió forintot adott községünknek. Még tovább fokozódott ez az öt­éves tervben. Hétszázezer forintos beruházással villamosítottuk köz­ségünket, 100.000 forintos beru­házással új bölcsőde létesült, 20.000 forintos beruházással építettük meg Imltúrházunkat, 30.000 forintba ke­rült az új mozink. Felmérhetetlen az a segítség, melyet községünk lakosai, dolgozói kaptak korm­á­­nyunktól. Dolgozó parasztságunkat a legmodernebb traktorok, kombáj­nok, aratógépek segítik, melyek munkája nyomán maj­d több ter­mést takarítunk be. Ezért jegy­zett községünk 900 dolgozója — 305 forintos átlagban — 275.000 forintot eddig. Mintegy 20 dol­gozó paraszt van még községünk­ben, aki nem jegyzett békeköl­csönt. Ugyanakkor Kétegyháza község parasztjai, pártbizottsága, tanácsa — mint ahogy értesültünk róla — lemaradtatok adott szavatok telje­sítésében. Községetek 1262 dolgo­zójából 518 jegyzett be eddig 244 ezer forintot. Községetek dolgo­zóinak egyrészt nem igyekszik tel­jesíteni kötelezettségét. Mondjátok meg ezeknek: nem maradhat fe miattuk községetek, hisz ti­ is éppen úgy élveztétek és élvezitek pártunk, kormányunk támogatását, mint mi. Közel négym­llió forintos beruházással épül az ifj gépállomás Villanyt, kultúrotthont, mozit kap­tatok. Egymillió forintos beruházás­sal építik meg községetekben az új mezőgazdasági szakiskolát. Azon is, de a többi közép és felső iskolá­kon is ott lehetnek most már a ti gyermekeitek is, gazdái tehettek sorsotok intézésének. Bennünket az őszi mezőgazdasági munkák időbeni elvégzésére ver­­shnnyre hutátok. Ebben sem áll­ r­­átok szavatokat! Községünkben az őszi árpát, őszi takarmánykeveréket szeptember 27-re elvetettük, ve­­tőszántás előirányzatunkat is 40 százalékban teljesítettük, őszi mélyszántásunkat eddig 934 hol­don végeztük el, az előirányzat csaknem 50 százalékán. Ti még az őszi árpa vetésnek 30 százalé­­­kánál tartotok, de lemaradtatok a vető- és az őszi mélyszántásban is. A lehetőség pedig megvan a munkátok megjavítására, úgy a kölcsönjegyzésben, mint az őszi mezőgazdasági munkákban. Ehben elsősorban az kell, hogy a község­ pártbizottságotok vegye kezébe a munkák irányítását, tegye jobbá a politikai nevelő munkát, a népne­velők mozgósítását. De a tanács is váljon jobban az eddigieknél a munkák gazdájává, javítsa meg kapcsolatát a termelőszövetkezeti csoporttal, a község dolgozó pa­rasztjaival. A Szabad Nép keddi számában olvastuk a villányiak versenyfels hívását, melyben megfogadjál­,­ hogy községük minden dolgozója jegyez békekölcsönt és egyben ver­senyre hívták az ország valameny­­nyi községét. Mi, Elek község dol­gozói csatlakozunk a versenyfelhí­váshoz és párosversenyre írnunk ki benneteket, hogy n­e legyen se Eleken, se Kétegyházin egyetlen olyan dolgozó, aki s­e jegyezni bé­kekölcsönt. Bizonyítsuk be ezzel is, hogy a béke ügye mellett ál­lunk, hogy i­munkénak valljuk ötéves tervünket, szeretjük hazán­kat, akarj­uk, hogy községünk és egész hazánk tovább épüljön és szépüljön. P. Nagy Mihály MDF titkár, Matuska János tanácselnök­­, Tyírják Pál DISZ-titkár, Veszprém Lajosné MNDSZ­ü­gyvezető.­­ • Leveles főmozgalm­unk segítése — erőnk növelése Egyre több levelet írnak me­gyénk dolgozói is a megyei párt­sajtóhoz, a pártbizottságokhoz, állami szervekhez. S közlik javas­lataikat, eredményeiket, bírálatu­kat, bejelentéseiket, panaszaikat. Tanácsot kérnek egyéni problé­máikra, munkájuk, pártminká­­juk jobb elvégzéséhez." A jóaka­rat, az őszinteség, a közös ügy előrevitele iránti lelkesedés, igaz­ságéra!, a segíteni akarás, aggó­dás népünkért, alkotási vágy, h­ar­­cosság, az ellenség iránti gyűlö­let, az új­, a szép, a jó felett ér­zett öröm diktálja ezeket a leve­leket. Dolgozóink pártunk iránt érzett egyre növekvő szeretőtét, bizalmát fejezik ki ezzel. Sokszor reménység és aggódás tölti el a levélírót, míg a válasz megérke­zik. Érthető, hiszen az elintézés módja, a válasz, hatással van azokra, akik azt várják. Egy-egy levélválasz komolyan beleszól­hat életük alakulásába. A sajtó­val való rendszeres levelezés pe­dig a válaszok által is neveik formálja, segíti a dolgozókat min­dennapi harcukban. A tervért harcoló dolgozók, a tömettek fordulnak lev­eleikkel a pártszer­vezetekhez, vezetőikhez— illő, hogy figyelmesen foglalkoz­zunk azokkal. Olyan figyelmesen, mintha saját, személyes ügyünk­ről lenne szó. Rákosi elv­társ e téren is példaként állhat előt­tünk. Persze, vannak már ered­mények megyénkben is. Egyes pártbizottságok, szervek igyekez­nek mielőbb kivizsgálni a dolgo­zók leveleit. Komoly intézkedése­ket is tesznek. Az orosházi tanács például a dolgozók leveleire két helyen azonnal megcsináltatta a járdát. Mindezeken túl komoly jelek vannak, amelyek figyelmeztetnek a levelező­ mozgalomban lévő hi­bákra. Sok helyen közömbösek a dolgozók levelei iránt,­­fit­­­tyet hánynak­ azokra. A Megyei Termény­forgalmi Vállalatnál nem iktatják a dolgozók leveleit és nem is válaszolnak rájuk. Mások semmitmondó válaszokat kül­dözgetnek. Ahol hozzá is látnak a kivizsgáláshoz, gyakran felszí­nesen végzik. Nem nézik meg, mi és ki okozta az elkövetett hi­bákat — különösen politikai kér­désekben felelősségre sem von­ják az illetékest. Nem egyszer a sajtóban leközölt bíráló levelet semilyen intézkedés nem követi A dolgozók levelei iránti közöm­bösség, hanyagság, felületesség olyan nézetekben gyökerezik, hogy: »az magánügy, nem pedig közügy«, »csekélység, ami a le­vélben van, nem érdemes vele foglalkozni«, más dolgunk van, nem érünk rá a levelekkel tö­rődni«. Ezek az érvek azonban a kissé mélyebb vizsgálódás fü­zében, oly hamar elolvadnak, mint a tavaszi hó. Az egyéni pa­nasz alaposabb körültekintés után a közügyekhez vezet. Kiss Andrásnak, a dobozi gépállomás traktorosának egyéni panasza­ volt, vajjy neki magyarázták­­ neki, mely összeget, milyen mun­káért fizettek ki. Ennek nyomán kiderült, hogy a gépállomáson sokan nem értik a premizálást, hogy a gépállomás igazgatója nem ellenőrzi a brigádvezetők munkáját, nem kellően folyik a traktoristák nevelése. Valami nincs rendben az üzemanyag ke­zelése körül sem. Persze, eh­hez több mindent lehetne még hozzásorolni. És bizony, ha jól meggondoljuk, mindez nem is cse­kélység. Nyilván, valamelyik párt­­szervezet, állami szerv területével foglalkozó levelek elintézése nem külön munka a többi és a napi feladatok elvégzésétől,­­ hanem azokhoz szorosan hozzátartozik. Nem teher, hanem nélkülözhetet­len segítség. Persze, amíg a levelezők csak szépet és jót írnak, az eredmé­nyekről számolnak be a pártsaj­tónak —, addig nincs is különö­sebb baj.. Mihelyt azonban va­laki bírálni merészel, legtöbbször megfelelő »ellenintézkedéseket« kezdenek kigondolni. Különböző vélemények születnek» -Békésen egyik levelezőnknek Vári elvtárs, tanácselnök azt mondotta, hogy st­eki nincs joga bírálni, mert hibái vannak. »Nem pártszerű, ha valaki a párttitkár, az üzem­vezető, a vezetők tudta nélkül ,firkál’ a sajtónak« — hangoz­tatják. Van, ahol »leváltják« a levelezőt és másikat neveznek ki helyette. Másokat eltávolítanak munkahelyükről. A nagykamarás­ »Visinszkij« tszcs-ben elhatároz­ták, hogy az egyik csoporttag, aki a Viharsarok Népének meg­írta a hibákat — év végén »ön­ként« lépjen ki a tszcs-ből, el­lenkező esetben kizárják. Mindig fúrja a tagokat« — ezzel magya­rázzák a határozatot. Sokszor ilyen és hasonló esetekben az el­lenség keze is benne van. Ha pedig mégsem az ellenség a kez­deményező, akkor egészen bizto­san csatlakozik hozzá. Mindent elkövet, hogy elh­allgatassa a le­­levelezőt. Módszerei változatosak és fondorlatosak. Mezőberén­yben egyik levelezőnknek 200 forintot ajánlottak fel, csakhogy ne írjon a Viharsarok Népének. Egyik nagykamarást levelezőnket névte­len levélben megfenyegették, a másikat m­ellbevágták. A levelek hanyag inté­zése és a levelezők munkája iránti közömbösség lényegében segítséget, bátorítást jelent az el­lenségnek. Még inkább akkor, ha egyenesen a levelezők ellen lép­nek fel azok, akiknek védelmez­­niök kellene. A levelezők a dolgozó töme­gek véleményét köztik a pártsaj­­tóval. Éppen ezért, abból, hogy miként foglalkoznak a levelekkel és a levelezőkkel, általában le­mérhető: milyen ott a felvilágo­sító munka, milyen harc folyik a kulákság, a klerikális reakció, a szociáldem­okratizmus ellen. Mint­egy barométerszerű­en jelzi mind­­érteket és azt is milyen az éber­ség, az ellenőrzés, a vezetés, a bírálat és önbírálat, a párt- és kormányhatározatok végrehaj­tása. A pártszervezetek, az állami szervek, a vezetők feladata éppen ezért a levelek lelkiismeretes ki­vizsgálása és elintézése. Senki — a pártszervezetek sem —­ tilthat­ják és szabhatják meg senkinek, hogy kinek, hová, mit írjanak, mit ne írjanak a levelezők. A pártitkárok sem követelhetik meg, hogy a levelet bárki is ne­kik bemutassa. Nincs olyan ok, ami miatt ezeket bárki is­ meg­tehetné. A pártszervezetek, pártbizott­ságok a legteljesebb mértékig sa­ját munkájuk megjavítását szol­gálják, ha védelmezik a levele­zőket, ha pártfegyelmi elé állít­ják az olyanokat, akik a levele­zők jogait durván megsértik. És ez egyben kötelességük is. A levelezőmozgalom kezdetei­nél tartunk, messze vagyunk még ahhoz, hogy ezrével küldjék a dolgozók a pártsajtóhoz írásai­kat. Szélesítenünk kell ezt a moz­galmat, mert ez képezi alapját annak, hogy a bírálat és önbírá­lat tömegméretekben kibonta­kozhasson megyénkben. Ehhez azonban a pártszervezetek, a népnevelők felvilágosító munká­ja is szükséges. Pártszervezeteink, pártbizottsá­gaink feladata még az is, hogy az állami szerveket, tömegszer­vezeteket ellenőrizzék: hogyan foglalkoznak a dolgozók levelei­vel? Időnként, vezetőségi ülései­ken is tárgyalják meg Vegyék segítségül a levelezőknek, a nagy­szerű, lelkes harcosoknak seregét munkájukhoz. Szeretettel, megér­téssel, bizalommal közeledjenek feléjük, neveljék őket. Esetleges hibáik mellett lássák meg azt a harcos kiállást­­ is, amely meg­mutatkozik akkor, amikor vál­lalva minden népszerűtlenséget, meg nemértést, ellenséges táma­dást, munkájuk után sokszor éj­szaka írják meg leveleiket é s így is harcolnak. Ila eszerint cselekszünk, még jobban­­gyara­podik, erősödik, a tervért, a bé­kéért küzdők győzelmes tábora. Tóth Géza Szeghalom dolgozóinak is van miért adniok Nyolc esztendővel ezelőtt, egy ködös október eleji hajnalon ha­talmas robbanás rázta fel Szegha­lom csendjét. A Körös három hídja repült a levegőbe. A me­nekülő fasiszta csapatok úgy akar­ták felégetni maguk mögött az utat. A­ szovjet harcosok minden akadályt legyőz­ve vitték el a sza­badságot Szeghalom dolgozóinak is. Nyolc év múltán három új híd szeli át a Köröst Szeghalom határában A községet új vasútvonal köti ösz­­sze Kertészszigettel. Az egykori nyomortelep büszkén viseli Rákosi elvtárs nevét, új házak sorakoz­­nak a roskadozó viskók helyén. Ezenkívül új iskolát, kultúrotthont kapott Szeghalom. Az elm­últ hó­napban lett szövetkezeti község, beláthatatlan darabban húzódnak az ősziek alá traktorokkal felszántott földek. Szeghalom lakói jó módban él­nek. Ezt mi sem bizonyítja job­ban­, hogy a legutóbbi piaci napon 227.000 forint értékű ruházati cik­ket vásároltak az egy héttel ez­előtt megnyílt Ruházati Boltban és a Népboltban. Mindezeket elmond­ták a népnevelők felvilágosító mun­kájuk során a község dolgozóinak, akik megértették a béke ügyének jelentőségét, örömmel adják forintjaikat a hazának, mert­ jól tudják, hogy mi­lt­­a jövő esztendőben sokszorosát kapják vissza. Rákosifalván, ahol túlnyo­mó részt sokgyermekes dolgozói­ laknak, a jövő évben 200.000 fo­rint beruházással új napköziérte a honos óvoda épül. Három isko­lába vezetik l­e a vízvezetékeit, am­t 100.000 forintba kerül. Szülőot­­­hont építenek 100.000 forint költ­­séggel. Az új egészségházat 3­0.000 a bölcsődét 30.000 forintos költ­­séggel építik fel. A község főterein szemléltető ábrákon láthatók a jö­vő évi beruházások. A Szeghalom dolgozói vasárnap eki­lig 574.800 forint­­tE békeköl­csönt jegyeztek. Ebből az összeg­ből az egészségház és a napközi­otthonos óvoda építésére telzik. A kölcsönjegyzésben a párttagok mu­tattak példát. A párt tagjainak 50 százaléka vasárnap estig már le­jegyzett. (Szenes)

Next