Viharsarok népe, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

t9S£ sztmuár* 1., cadtör Mtk A takarmini«­készletek helyes felhasználásai »I ax állatállomány jó átteleltetéséért Bevezettük a szál­ni a fel tárást A kondoros! Dolgo­zd* , teruH'KrMövelkrxtdben­ *tol«Ba«fc * szovjet nuMsOTl. a vzalnwtel tárást Ig en­ jól bevált, jóízűen fa­gyasztják a jószágok A gödörbe szecskázott szalmát teszünk s ezt sós vízzel nedvesítjük Rásíőrünk egy-egy nani adagra 10 kg korpát is, majd deszi,apa 11 óval lefedjük s négy napig hagyjuk állni. Most m­ár azt a búzaszalmát is­­szecskázzuk, ami a komb­ájn­­aratásból maradt s nem lesz különösebb fennakadás a takar­mány körűt. Mohn'jut ígyin­’,fiy Kowloros, Dolgozók tsz. A „rejtett“ tartalékok feltárása Az kiéi rassz lakeruiánytenncs következtében nálunk a. Pe­tőft « Isz­ tien is komoly gim-d »/. állatok teli takaruiánx szükség­letének biztosi­tása Azonban s«-u;itsés*.anius- szete II a hosszú ősz s mi egy kis szervező munkával, kevés munkaerő beállít­ásával le­­kaszáljuk e­lciártani litereken a repcét, így a maglévő tefear­­mánykészletüid­höz a pelyva és tövek kivételével, nem is nyúltunk hozzá. Ha lefcu­száljuk a repcét s a takarmányosok leszocskáz­­zák, szalmával vagy lőrékkel keverjük, szarvasm­arhaál­lomá­­s­unknak, sőt még téállom­ánys­tóknek is biztosi­thatjuk a takar­mány­t a fagyok beálltáig- Az igazgatóság megbeszélte ezt s úgy ha­tároztak, hogy a juh­hodály felépítése után, míg be nem áll a fagy, a silózást is folytatják, így minden befektetés nélkül biz­tosaivá lesz 150 darab számosállatunk részére :* takarmány. Halik István Dombegyháza, Petőfi 1 1.sz. Solt még ít tennivaló Méhkeréki, hogy teljesítsék a elmult évi tervet Beköszöntött az újesabeotlő. Sok. kSaeegi­eu mod. boldogan köszöntik «» 38-as évit, telj'fizthettek tervüte'* « már felkészültek az 33-a­s évi munkák sikeres elvégzésére is. ET- kétj­itettek a. gu­adatej .stromok it, a begyűjtési terv januárra­ érő sza­kaszáról is szferélgfetenek: «• tolgo- Kokkuil. Ellenőrizték, híznak-e a ser­tések, amelyeket januárban kell be­adni,-Jiotrys. 8,iíi!­s9éar -a januári ter­vet is te.Íjé,ollte--e­ .De vannak olyan községek is, ahol isez 52-es évi terv teljesítésével bizony lemaradtak és suéfigens/coire adósságot visznek át az 53-as évi, mint pl. Méhkeré­kén is. A község napraforgóból 90.4, kukoricáb­ól 67.3, baromfiba­ 165.1, tojáb­ól 86.2, «értésből 93, vágómarhából 115, horgonya­ból 30, tejből 80.1 szfentolibait teljesítette évi tervét. De nemcsak, hogy nem teljesít­ették beadási ter­ülelet, ha­nem még az 53-at, évit?­tem készül­tek fel. A gazdalajstromok elkészí­tésénél kom­oly lemaradások vannak. Hiszen ennek határideje december 24-ével lejárt. Méhkerék*u taeg mindössze 1700 dolgozóval beszél­gettek el és vették a nyilvántartás­­ba. A népnev­elő elvtársai­ is, ami­kor kintjártak a­ hátralékos dolgo­zóknál, csak az 511-fes évről beszél­­gették el, de arról fiam, hegyan ké­­szü­ltek fel az új esztödön. Pe­dig (Merő elvtárs a Köz­ponti Tete­tőség ülésén mondott tertén­éhem felhívta figyelmünket arra, hogy fokozottabb gondossággal kell felkészülnünk az 53-as eszten­dőre. Hiszen a begyűjtés nem olyan munka, amit csak november 7-én, meg december 21-én és az év utol­-------------- i.... -t jó napjaiban kell enorg­amazni, ha- UiSin állandó. Ezért a népnevelők­nek, az, állandó bizottság tagjainak, aktíváinak már el kellett volna be­szélgetniük »■ község dolgozó pa­rasztjaival, hogy a januári terv teljesítésével ne maradjanak el. Azokban a községekr«», ahol ilyen sok adósságot vittek át »­, új esztendőie, most fokozottabb munka vár a néni levelükre, meg az állta­dé Inzníisiga fabokra. Hi­szCh*­ január első hetében rendezni kell az adósságot és a községnek ré­s­zteteiben is tel­jesíteni kell 1­952. évi tervét. Méh­keréken d em­ber denekán az egyik vb-ülésest arra hoztaA ha­tározatot, hogy az évi terv teljteíteténese ér­dekében az ál­tandó bizottságok ak­­tívahátóaltát kiszétesítik­, , hásíten m­indössz*s * begyűjtési állendó bi­­zottsáii*na k vadl 8 aktívája. Db fez Csak határozat maradt. Am­i való.­s­tottá­k meg. Beállg "vamvak « téte­­ségű­en többen olyanok, mint: Ar­­gytóen­­­siszló, vagy Furaó Mi­hály dol­gozó parasztok, akik min­­den beadásukat­ határidő előtt telje­sítették, illetve túlteljesítették. Az ilyeneket kelten© bevonni az aktí­vák köz­é, akik saját példájukon bi­zonyítják be, hogy lehet teljesíteni sőt túltel­rissíteni a beadási tervet. Igen tonte-­ feladat. Méhkerék költ­ség­ lüti is, hogy undt lámb­Ufl­t bfefepárcdk temara­dásaicat a gazdatej sírom elitész­ítésével. A jó, pontos adatok nyíl­vántartásba­ vételével tudják biztosítani Csak a j­övő évi tervük m­aradéktalaai teljesítését. Így tudjáik csáfc elérni, hogy *A 53-as évi­én­ye *z utelseje között k­i­­­lóg j­anatk a szeadási tervefc telje*­­sítésével. Lipcsei Mária. Álljunk m­ajd egy tixiva ... Helyes ez így, Márton elvtárs? Almáskamarás köz­­ség nem tartozik ép­pen e­z felsők közé a­z adófizetési terv telje­sítésében. A legutób­bi értékelés szettet va­lahol az ötvenedik he­lyen állt a kötségek­ versenyében. Pedig mz­­adófizetési terv is igen fontos ötéves ter­vünk teljesítésé leik­e. Az adófillérek tszánsapro- Bft­ visszatérőinek kü­­lönféle­­ femi házérté­k­ ­bán. S természetesen nem egészen véletlen, hogy a község elma­radt, hiszen maga a tanácselnök ,elvtárs, ifj. Márton József sem tartozik épp­en­ a 16­­jobb adófilletők közé. Nagykamaráson négy hold földje van, de bi­­zony ttete fizetett adót ntánsa már 1946 óta. Az évek delén fel is szaporodott a tartofcá­­■sa. Amikor megkérdez­ték tőle kkifeykansára­son, miért­ nem fizeti ki »a «déjk-t, arra hi­vatkozott, nem is tud­ta, hogy­ a föld után adót is kell fizetni !AB Sa Valóban így áll a helyzet, vájjon­­ak le*­­régében hogyan szor­galmazza a földadók rendezését. Nyilván sehogy. Erre mutat a község teljesítése is. Változtatni kellene esen­ni ártam elvt­árs! Mert nem jól van az Agy, hogy a közré isenyeselszött m­aga Sie adósa az árlamnak, im­­­­m­ár hatodik éve sosem fizeti az adóját. [/lUoAsa­ttk Hcn* :1 Akinek nem inge.. — A dolog velejét én abban lá­tom, hogy meg kell ksiusulnak a hiteik gyökerét. Üzemünk lennmdt a tervtektesítésben. Egyesek jönnek, mások meg csak 80—90' sszázal­ékot teljesítenek. Hiába igyek-' asik a dolgozók 86 százaléka, hagy-­ ha. 29 százalék meg visalakáan őket­. Kemény kézsel k­sll hozzá­látnunk » fervietjeaitóslisz, mert, k fel önben nem k tudom, mi tör-, téni­k ? Sseb­es Menyhért, a vállalat egyik vezető SB'vmélyná.fck szavai voltak ezek az új esztendőt megdőző hó­nap) 9. napjlübsmy A vá­llalírt- v©»« tűjének azáherítáirá plÚBnusa mag­­hatódott e KMB vakró!. Egye- e­k rézin­­tée. elérzékí'nyültak 8 szipogva sut­togták maguk elé: mi lesz » teiT­­vfeit, mi les­z a tervvel? rtzöv-'-htak Ödön nem szipogott, hanem­ azon Mól k­örhitt.. kivörösiödött »teiwürtfek hogy az igasgkré átható tekintette teid. felrejts a kártintusét. Míg«*pít­lte ő mir n^ig év e­lején: «magas a diktált terv, midi-*sülteit b­el­lane ki­dolgozni. Mi a fenenek feszíteni úgy a munkáit? Tele vannak az üz­­lettec kész áruval.» Kolumpir Gyu­lának, akin azelőtt fegyetlen új ru­ha sert akadt meg, most öt öltö­nye van. Beszélt in vele jánélré By­­atar, míg kötéla is át áll: «Mi a fe­nének töröd magad Gypnis? Egyél, figyrál, az a tied!» Aztán egynéhányszor »­ is csalta különböző mulató hely akire, rás­zok­­tatta arm, hogy a­ forintodokért nó­táikat hozasson, aztán salimú ‚mmlst® brigád» ® bkuh­at ni­­los körül. így történt­ hogy TtxUáik Senyi tótfőn ivgpfe-i ® majd i »­­esett » Bumtopadi«, elszmxtlzott. Görgi tótyű? Ittsd­ meg olyanokat, uri­­tntt, minilti« be *1»irt.« vulii* kapni az -ept-'K­­gflptermtit. ' _ Meg kfel.1 ez»rtiE««in|irk « m­ p­­nrvfelenuwjkat, — adneset-ji te fel «* artwWzlftt. bi­*fakte réményit Ci- szoló Károly művezető hangja. Egy jó rohammal végzünk a tervvel, mi­előtt az új év ránkköszönt­— Lássák, ez jó lesz! — szólalt meg az igazgató. —■ Ig­én, van !.'-ui­­szoló kantársnak. Ugye, titkár elv­társi, — ferdítet­ a fejét jzíbbra —­, te is helyeslőd ezt az indítványt?... Mi «te, hol van Kászonyi »tetters? Saövöstnek kantáta nem fej­tesíte­tte « titkár el­vtáraát, hogy haditanácsot ülünk ? — fitr­ ? Ilán­ mást hagyna ért­eí­­tettem Volna, v­agyis hogy akar­tam­ . „ . No, MMH baj, majd köröljük « tübhdre elvtárassal, hogy •­aépnnetel se­­mmiit­ a tolegjavitóréeban Iwi-juk­ « ie­­th»radé­s okát és a tervteljesítőt egyik legfontosabb előfeltátelét, Kászotevi llvtá­rs fe efebéh látta­. El fe hete rosta, hogy Hkagjav­itják * népn»­fe­l­őm t­nkai. Mér ' jó így né­­hányszor jegyzőkönyvbe is fellal­­tik e shaggjatés után kutatta is az­­iromátag rengetegben i­nfsmerelők trévad­át, de nem került elő. Bánt a városi titkárságon arról­­számolt be, hogy elég jó «lépnevelőminka" folyik, különösen a­zza­l dicsekentt, mkit a patrom­ás terü­leten végeznek. Igaz, hogy legtöbb esetben a mű­vészeti csoport tagjait tudta csak népnév élőmunkára mozgósítani, meg néhány olysan ak­tívát,­­akik mindig kéznél voltak. No, de­­majd meg­javul az — biztatta önmagát. S miután­­ összefut'korászta a munk­a­­termeket,­­ pártv­eze­tőség­­tagjait keresve, nekiült, hogy új névsort készítsen a népn­evelőkről._ — Szabadság! — köszörítött rá Darányi Teréz, a kultúrfels­őn. — Tit­ter elvtárs, én má­r nagyon m­eg­­mntami a ilsul tbrmankáért való ál­landó köhyöngést. Segítsem már végire, hogy össze tudjam hoztá a­ csoportot, s hogy fölkészülhes­sünk a versenyre. — Mit segítsek? Talán menjek Veled Hívogatni kiflihi-külön mind­­fegyildUM.? — Nem úgy értettem én. Be­széljen a miívsz-­rtőkkel, logy vala­hogy egy műszakra osszák­­ be a szemeglőtet.­­ Hát elvtársam, cserélj velük,­­majd megyek én is. Mintegy végszóra Pálosi Dezső, MSZT-sitkér k­^rrtt be: — He, Eáseneyi elvtárs, k­ür- nél, hog­y magk­-réljük az MSZT- szervíi -t vezet«-fegenek újjáváte-iz­­tásátó? • —­ Hát biauiy ez is ágat» kér­dés, hogy is állunk csak az MSZT-vel? Megvan még a régi taglót­­iszápi? — Hát az igazat mogvífil­a már cnak 170 van a d-jO-be). Bn «•'» tatom, mi történt, pedig elhih­e­ ted, mind©« tői*na telhetőt infegtet­­t«»« ’ — Mikor tenne az a vezü­őség­­vá­­r-zl­ó t­ag'gyuilés? — Máim* egy hétre, délután 2 órakor. — Akkor váj'batníink m.-g nzztó. Cnkáhh --aits. Kiket vfek­rtttünk szá­­mitréba a ilávin.-vvshVmnilkán­d? Te is t­i»ds,z javasolni néttányírt ugye, Dobányi elvtános? —­ Hát éppen tudni fcadok. Ha már j»aui fiáénnipelneji, akkor legalább végezZenek pár munkát. — Lgyan ne bosszankodj már, azt a szereplést megtalálják még, d© most a t»rv ... a terv. .. ez mindennél fontosabb most. — .'V.* Imdl­án- titkár i&lvtán, cnak­­hilgy n­anatstálein rácra — köszönt éléteke­n Lövéséi, * moai l'il­ifiiropa­­gandászija. Kászonyi nagyon hűvösen fogad­ta, tőt egy kissé ingerlékenyen. Ez a Lovászi mindig erőszakoisan köb­etette a filmpropagandát' aa frae­­ui-in belül és azt, hogy minél Wb­­-bai járjanál: » cMgoasbt­­a laozilw. 1%,\ ittiáuínyseor még lúcsooayiit is siktaült neki biHva­rvaea». — Hi újság, elvtárs? — kér­­flizts a -titkár «-••ab úgy oda'-‘tv­- a aznvakot. 4' — Ejipera én i* azért jöttem. Öt­száz látóg'itóm kötöttek: eiramlődést és alig harmincan voltak eddig a moziban. Mi tervbe vettük és ha es így megy továbbra is, egyfonan lemaradunk a t'rvteljesítés­ben. — Ugyan, hagyjon már békémet a maga­ terveivel — intette te dü­hösen Kászonyi. — Éppen eléggé fáj as én fojer­a a sajált tee’vsunk­­tól. Ti-ot is hagytok m­ajok? — kér­dezte Pálcáitól, mimltegy f­iaust­ára ad­va i«vtvántóc, lirigy­ vele mar vé­­gtotok. IjsvísSí egy kicsik morgott tangá­ l.iBii, aztrin fcastait kárt mozi­­jegyek e­rusitásah­oz, de csak egy hokedlit kapott tó moh kupergat, járat egy kot­­és. A titkárt­ a könyvtáros is raeg­­zavar­ta. tnolly munkájátoam., de ha­mar ki is fordult­­az ajtóirj «. T­ilfc­­kútral mwet nem telirt-att beszélni nemintótó­l-tmdiékk«Toléaréla. Majd. tesz arra »Ik­atem tó idő is. — Így • Id'n Wir. Hadig­row«k tréhán­y Szekrénytól Tolna szé, hogy tor®«i­­kön­yvtanakat­­hozzanak lét­re a s­­zent részekben. A* ijg­angaté meg is ígérte már jóntb-árnyszor. — Mr­g*^­rSir,gi- farmegjfe,k­urtiztó — evőató «­ magáé 'a könyvtáras. — knbtek fedíd tagaik, Széniére rév­társ, intézkedni fogok, mondta a* már — jelentette ki az igazgató kopasz fejét vatengatva. — Lágyen csak türelemntel, belálttatja, hogy most nem­­foglalkozhatok a könyv* szak^pnyielvvel, mikor a nyakamba «nini » terv nemfel­j .’dicsének fele­lőssége­. Mondani akart 'ing néhány 'el­utasító szót, de csengett a telefon. Ettől kiendvre napokig annyira gyö­törte őket a terv­ben, hogy szánt:­' alig tudtak tenni valamit, teljesítő**» érdekében. Be­vöttek, vitáztak, d­e főként a wxntuk egymás közül*. Szövetnek Ödön csak mosolygott magabiztosan. Meddőnek tartott minden erőlködést. Bezzeg Inda De­zső, a volt nyilas, in Hínár Ki ■­­­mér, a Volt bortkytó» tíssít vr-szeke­­dett a terv nemteljesítése érd.*k - bréft illetékes helyen: a tolgocsik költütt. Nem is b­emélve Eo­iyon­­«I«í Garasonájától, áld oly gyakran látogatja a­ templomok mintha min­den falatja unalm adódna. A népnevelők is l»s­,él­gettek egyik­ mánk dolgozóval, ntdványnap alatt felszéb­te .Bökkent a tarvtel­­j-sító*. fafejámlácok és v­nramvteihi­­váoak is fia,filgszott­arv­el. Htetál m­ég sok volt a tennivaló. Egyik ropsal asivetook vérotlami­ betel­ajiozot. az­ ú­jságba,. El­röhögte macát, m­er­t az, égjük cikk kéményén bírálta a viil­­lalsit­kezítőjét a moréval kötött ranssedós elmnyagolása miatt. Su­nyi, káromsndő ábrázsttal adta *it az újságot a titkárnak, aki beterk­­­önödött m őt ért bírálatba. N­in a legszebb szavak kitérőkében *'m­. legelte a­ filmpropagandieta ne vét, aki nagy azivóssággal meg is je­lent a délután folyamán. — Vegye tudmná­ul. — förntedi rá a­ tit­kár, — hogy könnyen kitill­­inttom. az üs*sim 1.*rit,!H *r­il. Aa­hgangato, aki föl- és «-/ontta­nú­ja volt­ a stóenfetoak, «nak mi­­solrgiott ártatlan álnázattat, hig­gadtságot £*í uteki.1. — Nem addig van, az, elvi ár» repliké­ntt Lovászi, a filmprop­ i­­gen­di­l". — Ha i­.én is sokat, de azt már megtanultam, hogyan k­i­ a birá­lintot elfogadni . .. . Szemem, a könyvtáros azóta is a könyvszekrényekről kesereg. A kult­úrfelelős meg szégyenkezik, hogy fiz, irzen­ művész.-li csoport iU még egy hitvány dombot sem tud előadni. Szövetnek meg­ a kezét, dörzsöli. Inda Dezsőt, veaetörégi tagnak vib­rattetidk ne MSZXrti­­. Hin­ás­ Elemér te­ttezitégre került. Folyondár G­orz­oviné-t is tr-i al.i­z­, torták volna már y s m­ás helye­e, to még kojiíbh.iM ,inarakra foszi.i a nyakába a légé korasy.i'i és csiiri?­­pélyesen mege­sküdöm­, hogy ő ne­m politizál. N­apjainkban már 9.» száz.i­­l. isi tornászták léd a. dolgozók az évt tarost. Oroszoló ja,.ro.ly. Bokányi kérése és több és mások münd kem­é­­nyebban bírálják az üzem vezető­­ségét, Szeniare, «. könyvtáros, nvig is jegyezte valai»elyik nap: n*í­­lástéteke, nagy gyomlál®,s lesz itt az ütemben. »— Hogy-h­ogy —• csodálkoztak a többiek. — JEféh? gyoml­lási’ól­­le­szólsz? —­ Hát arról, hogy kigyomlál­ják a Szövetniket, az Indát, a Hínárt, ré-eg­ a Folyondárt­. — Hitt ami azt Oltóig ez már n­aglven időszerűvé vált — jegyez­ték meg többen. kukk rum.. •Itft pri‘«k­afnyi‘k”*( én­fink ›‘l­öhzi iferirth t­or*»! *tm 5t;» n örsotntos tréonta», hogy Orosháza MÁV állomás ksresfeddml dolgozói vállatotmilkat rtúlteljesítittték­ és deem­aber 20-ra H'E5 szá­­zalékot értük­­át a vállait 115 «nazaridikal eaambext. A m­ásodik va­­«Otes nap allkailirtából !Bárcosi révtársnak tett fogadalmunkban vál­lalták a hontisatam­ány kátéstk­ények 9,3 tanuárti 10 tonnára tráló eszte­ letét. Ezt 12,2 tormáira teljfesítettük. A darabánygyű­jtó kocsi kihasználását 4 tonnáira Tállattedő és 4,8 tonnára telj-atet-sátták. Az­ át­lagos rakodási időt 3*2 órára csökkenttetik le. Az őszi forgalom ideje •a látó végzett jó m­unkájáért­­0®tó Sándor 'tárétól» munkás,­­párt­­titkár elvtátott rélamsző •o­klevéllal és 300 forinttal, Szandrcs János.in­téző forgalmi .sz.algíllattevőt sói tanerő oklevéllel és 1000 forintta­l, Tóth József vezttő-váltókezelőt tó­nknágádjá­t résamerő oklevéllel­­tó Xöttó forinttól jatottatoták. Jó nunkájéért Gazsó Tibor ánirényító is 200 forint jutalmat beajxstt. ~Pataki MÁV -áll­om­á­s, cimilioaa.

Next