Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

r~---------------------------- Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja ! Éljen népünk bölcs vezére, a béke első magyar harcosa, Rákosi Mátyás! V J A Z HD P B­ÉK­É­S M­EGYEI PÁR­T B­­IZOTTS­ÁGÁ­NAK LAPJA­I 1953 MÁJUS 1., PÉNTEK Ára 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1953 május 1-ére a világ dolgo­zói a békéért,a demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmus­ért vívott harc jegyé­ben ünnepük. Ezen a napon a dolgozók számlát tartanak erőik felett, összegezik a megvívott csaták eredményeit. Az újabb harcokra és újabb győzelmekre, az előttük álló feladatok eredmé­nyes végrehajtására gyűjtik erői­ket. Május elseje a békéért harcoló népek seregszemléje, a profétánnem­­­zetköziség nagy ünnepe! Vladivosz­­toktól Berlinig, az északi Molotov­­­októl Szófiáig magasra emelik ma a szabad népek a munkásosztály győzelmes vörös lobogóját. De ki­bontják e­­mpóra a harci zászlót Pá­rizs, London, Róma munkásai, In­dia elnyomott népei, Egyiptom és Tunisz, Japán, és Afrika emberi életet követelő népei. Május 1. ünneplése különös je­lentőséget kapott a győztes Októ­beri Szocialista­­Forradalom után, amely áttörte a világimperializ­mus frontját és létrehozta a világ első szocialista államát. A világ minden pontján úgy ké­szültek­ a dolgozók az idei május elsejére, mint a békéért harcoló százmilliók nagy seregszemléjére, a háborús gyújtogatók elleni tünte­tés napjára. A népek békét követelő kórusában ,legnagyobb erővel a szov­jet nép hangja zeng. A Szovjet­unió az emberiség világító fáro­­lyája, a bék­e m­egingathatatlan szi­lárd védelmezője. A Szovjetunió to­vábbra is tántoríthatatlnul foly­tatja a háború elhárítására és a bék­e megőrzésére irányuló politiká­ját. A Szovjetunió­­ legyőzhetetlen erejével, a volgai, dnyeperi, amu­­darjai, Don-menti vízierőműveket építő dicső szovjet nép a minden­napi mun­ca hőstetteivel, a­ kommu­nizmus építésének új győzelmeivel áll őrt az emberiség békéje felett. A Szovjetunió nyomában, az ő ve­zetésével az első sorokban menetel­nek — mitolt a béke szilárd, meg­ingathatatlan bástyái — a népi - demokratikus országok, köztük a mi országunk is. A magyar dolgozó nép kilencedik szabad május­i ünnepe­­alkalmával hálatelt, szívvel gondol a nagy Szov­jetunióra, amelynek szabadságát köszönheti és korunk legnagyobb alakjára, akinek nevéhez a magyar szabadság és felemelkedés hatáala fűződik: Sztálin elvtársra. Ma a kilencedig szabad májust, a sztá­lini eszmék, a sztálini tanítások, a sztálini gondoskodások jegyében ün­nepeljük és áthat minket az az ér­zés, hogy örökre hűek maradunk a sztálini eszmékhez. Vájjon, van-e olyan dolgozó, aki­nek hálás gondolata ezen a nagy "ünnepen elsőnek nem a nagy Sztá­lin felé "száll? Vájjon, van-e olyan dolgozó, aki nem órai át újból a mai napon, hogy mit köszönhet Sztálin elvtársnak s ne gondolna is­mét mérhetet­e­s szomorúsággal nagy tanítónk eltávozására? Ha i kimond­juk: felszabadulás — Sztálin elv­társra gondolunk. Ha kimondjuk: szocialista Magyarország — ismét Sztálin elvtársra gondolunk, Ila számot teszünk eddig elért eredmé­nyeinkről, sikereinkről és győzel­meinkről — Sztálinra gondolunk. A világ munkásosztályának nagy ünnepén, a békéért harcoló népek seregszemléjén tegyünk számvetést az eddig elért eredményeinkről, ha­zánk gazdasági és kulturális fejlő­déséről. Négy esztendővel ezelőtt az ötéves népgazdasági terv jóvá­hagyását kérte tőlünk népi demo­kratikus kormányunk. Ma már lát­juk, hogy ami négy évvel ezelőtt programm volt, az ma valóság. Programotként tűztük ki, hogy öt év alatt 35 milliárd forintot fek­tetünk be a népgazdaságba. Ez­zel szemben nem öt év, hanem há­rom év alatt 40 milliárd forintot fektettünk be. Hogy acéltermelé­sünket­ öt év alatt 800.000 tonná­ról másfél millió tonnára emeljük — teljesítettük. Hogy széntermelé­sünket 1954 végére 18 millió ton­nára emeljük, ma már széntermelé­sünk messze túlhaladja a 18 millió tonnát. Hogy öt év alatt 300.000 új ipari munkásnak adunk kenyeret — tervünket nem öt, hanem három év alatt hajtottuk végre. Hogy a m­unkané­lk­ül­iséget megszüntet­­j­ük­hazánkban, Magyarországon a mun­kanélküliség ma már a múlté. Az egészségvédelmet a dolgozók száz­ezreire terjesztjük ki. 1949 óta 3 millió 800 ezerről 5 millió 450 ezer­re nőtt a társadalombiztosításban résztvevők száma. Törvényt hoz­tunk az anya- és csecsemővédelem­ről. Jelentősen felemeltük a szülő nők állami segélyét. A többgyer­mekes szülők családi pótléka az 1949-es évi 240 millió forintról 1952- ben 150 millió forintra emel­kedett. Az ötéves tervünk első h­á­­rom évében több mint 20.000 falusi és üzemi kultúrotthont, 1600 mo­zit, közel 3000 falusi könyvtárat és több mint 4000 üzemi könyvtá­rat létesített kormányzatunk. Az ötéves terv gyümölcséből bő­ven jutott megyénkbe is. A felsza­badulás előtt megyénkben mindösz­­sze 30 normál és 6 keskeny mozi állt a szórakozni vágyók rendel­kezésére, ma már 40 normál és 30 keskeny mozi áll Békés megye dol­gozóinak rendelkezésére. Megyénk egészségvédelme is jelentősen meg­javult, már alig van község, ahol ne lenne orvosi szolgálat.­­Megyénkben eddig 18 szülőotthon működik. Az 1953- as évre kormányzatunk Bé­kés megye területére 4 millió fo­rint anya- és csecsemővédelmi jut­tatást irányzott elő. Megyénkben csupán tanácsvonalon az egészség­ügy céljaira 5 millió 175 ezer fo­rintot, az oktatás és népművelés cél­jaira 9 millió 584 ezer forintot­, községfej­les­ztésre 12­­millió 904 ezer forintot költöttünk. Mindezen túl községeinkben épülnek az üzemek, pl. Sarkadon a kendergyár felépí­tésére 22.000 forintot fordított kor­mányzatunk, az Orosházán felépülő hatalmas gimnázium költsége több mint 8 millió forint és így lehetne tovább sorolni azokat a hatalmas létesítményeket, amelyek pártunk és kormányunk szerető gondosko­dásával, népünk odaadó, szorgal­mas mini­ái­­ával megvalósultak, vagy megvalósulóban vannak. Négy év alatt­ közel százezer ipari munkás és dolgozó paraszt vált az üzemek és a vállalatok éléin, a köz­ponti és helyi kormányhatóságok­nál, a Néphadsereg tisztikarában népünk új vezetőivé. Törvényre­l ik­tattuk Népköz­társaságunk Alkotmá­nyát, amely biztosítja népünk em­beri és polgári jogait, melyben ér­vényesül a sztálini nemzetiségi po­litika elve hazánkban. Az itt élő nemzetiségeknek is teljes egyenjo­gúságát biztosítja az alkotmány. A megyénkben élő szlovák, román és délszláv dolgozók is bő lehető­séget kaptak a dolgozó nép államá­tól arra, hogy általános iskolai ta­nuláson kívül a középiskolában is saját anyanyelvükön tanulhassanak. Sorolhatnánk tovább az elért ered­ményeket, melyeket elsősorban a harcokban edzett munkásosztályunk tapasztalt vezetésének, dolgozó pa­rasztságunk szorgalmas munkájá­nak, a Magyar Dolgozók Pártja s Rákosi Mátyás elvtárs biztoskezű irányításának köszönhetünk. Május elsejét ebben az évben az elért döntő győzelmek alapján ha­zánk és népünk felemelkedésének, a választásra való felkészülésnek jegyé­ben ünnepeljük. Választások előtt a régi Magyarországon csak úgy zuhogtak az ígéretek, melyeket az­zal a szándékkal tettek, hogy nem tartják be őket. Népünk «úri hun­cutságnak» nevezte a politikát­, mert tudta, hogy az urak úgyis becsap­ják. Nyugaton ez ma is így van. A magyar népi demokrácia, amit ígért­, meg is valósította és amit jelenleg programjául, célul tűzött kd a Magyar Függetlenségi Nép­front választási felhívása, azt a párt vezetésével, munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk és a népünk­höz hű értelmiség támogatásával végre is hajtjuk. A Népfront felhí­vása kimondja, hogy az új or­szággyűlés feladata lesz, törvénybe iktatni a második ötéves tervet. A második ötéves terv minden eddi­ginél nagyobb feladatok terve. Az acéltermelésünket évenként mintegy 3,5—4 millió tonnám, széntermelé­sünket 45—50 millió tonnám, ke­nyérgabona termelésünket 35—40 millió méter mázsára kell emelnünk. A második ötéves terv nagyszerű alkotások terve. Folytatjuk a Bu­dapesti Földalatti Gyorsvasút épí­tését, megépítjük a dunai vízierő­mű­vet, az öntözött mezőgazdaság területét 650—700 ezer kát.­holdra emeljük. Mintegy 250 ezer új la­kást fogunk építeni. A második öt­éves terv a jólét nagyarányú emel­kedésének terve. Végleg meg kell oldanunk a közellátás problémáit. Nagy lépést kell tennünk előre a fogyasztási cikkek bősége felé. A dolgozók reálbérét legalább 50 szá­zalékkal kell eme­lni és rá kell tér­nünk a fogyasztási és ipari cik­kek árleszállításának útjára. Őszintén és fenntartás nélkül részt kívánunk venni a népek nem­zetközi együttműködésében s ezért ragaszkodunk a békeszerződésben foglalt jogos igényünk teljesítésé­hez. Békét akarunk, mert alkotó, építő munkánkhoz békére van szük­ségünk, mert a háború pusztulást, nyomort, szenvedést jelent. De tud­juk, pusztán az akarat nem bizto­sítja a békét. Tudjuk, hogy a bé­ Icetábor békevágyával szemben áll az imperialista háb­orús gyújtoga­tók h­ada. Tudjuk, hogy déli hatá­rainkon a béke egyik legdühödtebb ellensége, Tito és bandája készü­lődik hazánk ellen. Ezért továbbra is szilárdítjuk megbonthatatlan örök barátságunkat a nagy szovjet nép­pel, a kínai néppel és a testvéri népi demokratikus országokkal. Minden becsületes, hazáját sze­rető ember, aki az elért eredményét- Joet s a felsorolt programmot szol­gálja, szívvel és lélekkel a Nép­front mellett, e programmok vég­rehajtása mellett kell, hogy álljon. De szabadságunk nyolc esztendeje alatt megtanultuk, hogy minden eredményért, ami a népünk érde­keit szolgálja, keményen harcolni kell, hogy a győzelem nem hullik magától ölünkbe. Dolgozó népünk évszázadokon keresztül reménytle­­nül áhítozott szabadságára. A Vi­harsarok tradíciói, a Viharsarok pa­rasztságának dicső múltja is er­ről tanúskodik. Számos dicső pa­rasztmegmozdulást jegyzett fel tör­ténelmünk, amikor a Viharsarok dolgozói elhatározták, hogy maguk tesznek igazságot. Békés megyében fogott szikrát először: Endrődön, Gyom­án, Gyulaváriban kaszára, vas­villára l­ap­tak­ a parasztok, elker­gették az ispánokat, intézőket és nekiláttak földet osztani, másnap Szarvason és Békéscsabán követték a példát. Majd a láng áttérjett Orosházára, onnan Füzesgyarmatra, Kétegyházára, majd az egész me­gyében tombolt a lázadás. Ingyen házhelyet, földet követeltek. A Szov­jetunió dicső győzelmével a dolgozó parasztok évszázados vágya telje­sült. E sok vérrel áztatott föld a dolgozó parasztoké lett. Legyünk hűek ehhez a dicső múlthoz. Pár­tunk azt bízta ránk, hogy gondoz­zuk és védjük meg ezt a földet. Elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk? Nem mondhatjuk el. Megyénk egy ideje elvesztette azt a becsületét, melyet a Viharsarok dicső múltja hagyott ránk. Elvesz­tette, mert nem tett eleget min­denben és maradéktalanul az állam iránti kötelezettségének. Sok he­lyen dús, zöld a vetés, de vannak helyek, ahol üresen állnak a földek, várják, hogy burgonyát, ku­koricát vessenek bele. Minden be­csületes dolgozónak e napon egy fogadalma lehet: megyénk dicső tra­díciójához hűen szívvel és lélekkel dolgozni azon, hogy megyénk is­mét az elsők közt legyen a ver­senyben. Jobb munkára, kitartóbb és keményebb helytállásra kötelez bennünket az, h­ogy egész megyénk dolgozóinak a nép parlamentjében való képviseletét hazánk első em­bere, népünk forrón szeretett vezé­re, Sztálin legjobb magyar tanítvá­nya, Rákosi elvtárs viseli szívén. Első képviselőjelöltünk Rákosi elv­­társ. Ez az előlegezett bizalom ar­ra kötelez, hogy jól dolgozzunk. A Viharsarok dolgozói megértik, hogy az a megye nem dolgozhat rossz­ul, amelynek listavezetője, első képvi­selőjelöltje: Rákosi elvtárs. A mi feladatunk az elért eredmé­nyeket tudatosítani a dolgozók kö­rében, mozgósítani dolgozó népün­ket a feladatok végrehajtására. A Népfront-felhívás világító fáklya, zászló, amely maga köré tömöríti az ország minden becsületes embe­rét. De a zászlót magasra kell emelnünk, hogy­­minden dolgozó láthassa, el kell vinni minden dol­gozóhoz, hogy saját szemével győ­ződjön meg arról, hogy ez a zászló az ő zászlója, ezért érdemes kül­deni, ezért kötelesség küzdeni. Fel­adatunk most ezt tudatosítani. Mé­lyen megismertetni pártunk, kor­mányunk politikáját minden dolgo­zóval. Harcra buzdítani minden dolgozót békecéljainkért, ötéves tervünk nagy céljaiért. Feladatunk a választási békeversenyt gazdagí­­tani, továbbra is még jobb ered­ményekkel, iparban és mezőgazda­ságban egyaránt. Megyénk dolgozói tudják, hogy a választás győzelme elsősorban a ter­melés frontján dől el és hogy a vá­lasztási harc elsősorban a maga­sabb termelésért, a tervek teljesí­téséért folyik. Hogy ezt az új harcot megértik dolgozóink, mi nem bizonyítja jobban, mint hogy a választási békeversenybe, a­mely Ihm megyénk üzemeinek nagy többsége részt vesz, bekapcsolódott a falu dol­gozó parasztsága is. Idáig 55 ter­melőszövetkezet, 183 termelőszövet­­kezetben dolgozó brigád, 443 mun­kacsapat, 1655 termelőszövetkezeti tag kapcsolódott be a választási békeversenybe, ötezerki én, százöt­­ven­hárman tettek vállalást a be­gyűjtési tervük idő előtti teljesíté­sére. Ezek a számok azonban még mindég nem érték el a felszaba­dulási hét nagyszerű eredményeit. Pártszervezeteinkre az a nagyszerű feladat hárul most, hogy különös gonddal irányítsák figyelmüket a falu dolgozóira. Szervezzük meg, hogy csatlakozzon minden dolgozó a választási békeversenyhez, mely­nek célja: biztosítani az 1953-as első félévi terv maradéktalan telje­­sesi térét, túlteljesítését. Termelő­szövetkezeti csoportjaink, a honi gazdaságaink, gépállomásaink és egyénileg dolgozó parasztjaink szé­lesítsék ki példamutatásuk­kal még jobban a választási békeversenyt, végezzék el időben a növényápolási munkákat, szorgalmazzák az áll­am­ iránti kötelezettségek teljesítését, biztosítsák a gazdag, bő termést az idei esztendőben. ■ Amikor a Népfrontra szavazunk, eddigi eredményeinkre, további fej­lődésünkre, nehézségeink leküzdésé­re, szabadságunkra és békénkre, az egész világ dolgozóinak testvéri barátságára szavazunk. Minden Népfront szavazat — kalapácsütés a háborús uszítókra, egy-egy tégla a szocialista Magyarország építésé­hez. Minden Népfront-szavazat hoz­zájárulás a béke megszilárdításá­hoz,­ melynek legelső harcosa ha­zánkban, a mi szeretett vezérünk és tanítónk, Rákosi Mátyás elv­ére. A NAGY SEREGSZEMLE írta: Klaukó Mátyás, az MDP Békés megyei Bizottságának másodtitkára

Next