Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-01 / 102. szám
A Magyar Függetlenségi Népfront programmja: béke, munka, jólét, felemelkedés! Előre a Népfront győzelméért! Urbán Ilona sztahanovista szövőnőt jelölték, aki példamutató munkával jár élen a békecsatában, a többtermelés frontján. Urbán elvtársnő kommunista, példamutató munkával dolgozott tervének teljesítésén. Első negyedévi tervét 110,8 százalékra teljesítette, 7,2 nappal van előre éves tervével. A választási békeversenyben is jó eredményeket tudott elérni. A mai napig átlagteljesítménye 117 százalék. Termelő munkája mellett azonban dolgozó társai neveléséről és tanításáról sem feledkezett meg. Mint DISZ-fiatal a társadalmi munkából kivette részét és általa Gurcsó Sándor kétszeres sztahanovista, a békési kosárfonó dolgozója. 1908-ban születettIlkésyn. A kosárfonó szakmát tanulta...Apja is munkás ember volt,kovácssegéd. Jól emlékszik a harmincas évekre, amikoraz iparosok is szinte verekedtek, hogy alkalmi munkára, inségmunkára mehessenek. Végtelen volt a sok munkanélküli, szakmát tanult emberek száma, akik nyáron mezőgazdasági munkára akartak menni. Az sem sikerült mindenkinek. Garcsó Sándor életében is a felszabadulás utáni évek azok, amelyekre úgy gondol, hogy boldogságot jelentettek életében. Békésen az egyban jó munkát végzett e téren is. A rábízott feladatot helyesen elvégezte. Ezt a munkáját tovább fejlesztette, amikor pártunk tagjai sorába került. Urbán elvtársnő Békéscsabán született, nyolc elemi iskolát végzett. Szülei szegény eseléd és napszámos emberek voltak, így ő is, mint anynyi, sokszáz és ezer szegény ember gyereke, korán megismerte a nyomort, a szenvedést. Már iskolás korában feltűnt neki, hogy milyen különbség van a dolgozók gyerekeiés a kizsákmányolok, vagy az úri Magyarországot kiszolgálók gyerekei között. Ennek okát gyermekésszel természetesen nem tudta, ha mióta a párt megtanította erre, kemény, szívós harcot folytat azért, hogy a múlt soha többé vissza ne térjen. szerű kis kosárfonó üzem megbecsült munkája. Nem tagja a pártnak, de a párt politikáját magáévá tette. Becsülettel hajtotta végre a reábízott feladatokat. Mint minden dolgozónak, munkáját, kifolgalmát Héja demokratikus kormányunk megbecsüli. Őt is nagy megtiszteltetés érte. A hetedik szabad,május elsején, a dolgozók legszebb ünnepén kapta meg a sztahanovista oklevelet. A kitüntetés után nem bizakodott el, hanem megmaradt olyan egyszerűnek, mint volt, csak úgy érezte, hogy még nagyobb értelmet kapott munkája. Egyre emelkedett a százaléka, aminek eredménye az lett, hogy 1952 augusztus 20-án másodszorra tüntették ki. Munkalendületét átvitte a brigád tagjaira is. Az 5 brigádja jár élen az üzemben. Megértette most is a választási harc új formáját. 1953 június végére vállalta, hogy teljesíteni fogja ötéves tervét. Most, amikor képviselőket jelöltek az üzemben, őrá esett a választás. Nem csalódtak benne- A jelölés óta állandóan 200 é/a a teljesesítésének átlaga. Az egész üzem dolgozói a jelölés óta fellelkesülve azon, hogy maguk közül választhattak képviselőt, még odaadóbban dolgoznak. Eredmény: az üzemátlag 120 százalékról 130 százalékra emelkedett. elvtárs, pártunk békésmegyei Bizottságának titkára képviselőjelölt. Korán megtanulta, mit jelent a nélkülözés, a nyomor. Mint földmunkás Szülők gyermeke, ő sem juthatott tovább a Horthy-rendszerben, mint hosszú esztendőkre elszegődni tanoncnak. Géplakatos és vasesztergályos szakmát tanult. 1945-ben, a felszabadulás után felismerte, hogy a a párt az, amely az ő és a többi egyszerű munkások érdekeit védi, 1945-ben belépett a pártba. Megnyílt előtte is az út, hogy tanulási szomját pótolhassa. Az ifjú kommunistát a párt harcai naprólnapra edzették, acélózták. Egyre többet bízott rá a párt. Igyekezett a pártmegbízásnak eleget tenni. Tanult, hogy megfelelően elláthassa ezt a nagyszerű megbízatását. 1947- ben függetlenített pártfunkcionárius lett, 1951-ben egész megyénk dolgozóinak ügyét, a megye kommunistáinak nevelését és vezetését bízta rá a párt. Erejét nem kímélve, fáradságot nem ismerve, a munkatársakkal legszorosabban együtt dolgozva harcolt, hogy pártunk célkitűzéseit, Rákosi elvtárs útmutatását maradéktalanul megvalósíthassuk egész megyénk felvirágoztatásának érdekében. Szorgalmas munkájának megbecsüléseképpen Szeghalom község dolgozói országgyűlési képviselőjükké jelölték. Orosz Sándor, a »Rákosi« termelőszövetkezet tehenésze, 1928-ban született. Már mint ifjúmunkás is mindig becsülettel megállta a helyét. Apjának négy hold földje van, azon dolgoztak mindannyian. Egész fiatalon köszöntött rá a felszabadulás, amelynek jelentőségét ő úgy értelmezi: nap, mint nap jobban dolgozik. Nem tagja a pártnak, de mint pártonldvani, dolgozó társai között elsősorban munkáján keresztül, de szavaival is jó agitációs munkát végez. 1949-ben megnősült, majd feleségével együtt belépett Méhkeréken a »Rákosi« termelőszövetkezetbe. Sokat beszéltek ők arról együtt, az egész termelőszövetkezet dolgozói, hogy a román nemzetiségűeket is csak most, a felszabadulás után becsülik meg. Régen, azon Magyarországon még akkor is követelték, hogy magyarul beszéljen, ha mint román nemzetiségű egy szót sem tudott magyarul. Ma saját anyanyelvükön tanulnak, olvasnak a méhkeréki fiatalok. Orosz Sándornak a »Rákosi« temetőszövetkezetében végzett munkája egyre nagyobb megbecsülést váltott ki számára a dolgozók között. Mint tehenész, a termelőszövetkezetben tervét mindig teljesíti. Pártunk és kormányunk biztosította, hogy a képviselők jelölése mindenhol a dolgozók akarata szerint, legjobb belátásuk szerint történjen. Méhkeréken a választás őrá esett. A »Rákosi« termelőszövetkezet tagjai nagy lelkesedéssel jelölték Orosz Sándort képviselőjükké. Ünnep volt az a nap, amikor saját soraikból ők, azégykor kétszeresen elnyomott méhkeréki román dolgozók képviselőt jelölhettek. A jelölés után még jobban fellelt,,csalva indult mőleg a hajrá a tavaszi munkák elvégzéséért. A termelőszövetkezet minden tavaszi munkát elvégzett. A nép j ápris 22-ig megyénk városaiban, üzemeiten, falvaiban, termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban, gépállomáson megtörténtek a képviselőjelölések. A legjobbakat választották is maguk közül úgy, ahogy szívük diktálta, úgy, ahogy legjobbnak látták: ki képviselje őket a nép parlamentjében. Pártunk nyolc esztendő kemény harca során, mindennapi nevelőmunkájával nevelte ki azokat a dolgozókat, akiket most az ország dolgozóinak ügye intézésére országgyűlési képviselőkké, vezetőkké jelöltek. Az úri Magyarország képviselői, az Ul man bárók, az Andaházi Kasnya Bélák, a Csizmadia Andrások, pénzen megvásárolt képviselők helyébe már 1949-ben választott a nép képviselőt. Az 1949-es választás óta eltelt idő ismételten bebizonyította, hogy a dolgozó nép nem választott rosszul, mi sem bizonyítja jobban, hogy a négy évvel ezelőtti programul ma valósággá vált. Új üzemek, újkultúrházak, napköziotthonok és iskolák, járdák és kutak, stb. meghamisítatlan bizonyátékai annak, hogy a párt vezetésével a Népfront képviselői valóban a dolgozó nép képviselői. Alig két hét választ el május 17-től. Ezen a napon, mint a mondatra a pontot, teszik megyénk dolgozói is, amikor egyemberként állnak szavazataikkal is a Népfront mögé. Már szavaz megyénk dolgozó népe akkor, amikor a választási békeversenyben vállalt kötelezettségeit nap mint nap teljesíti, amikor újabb felajánlásokat tesz, hogy elsősorban a termelés frontján bizonyítsa be, hogy egyetért a Népfront, a nép programmjával. Megyénk dolgozói 23 képviselőt jelöltek, őrájuk adják szavazatukat május 17-én, mert ők a nép jelöltjei. Népköztársaságunk választójogi törvénye alapján tudjuk, hogy aki választó, az választható is a mi hazánkban. így vált lehetővé az, hogy a békéscsabai Pamutszövő üzem dolgozói Nagy Antal Mezei Pál, a mezőhegyesi állami gazdaság sertéstenyésztő brigádvezetője.. 1922-ben született Nagybánhegyesen. Ki tudná megmondani, hányszor feküdt le éhesen az egyszerű mezőgazdasági munkás gyermeke. Legszebb álmai sem jutottak odáig, hogy arra gondolhasson: valaha ő is, mint egyszerű mezőgazdasági munkás a parlamentbe kerüljön, mint képviselő. Iskoláit — csak az elemiig jutott — sem végezhette el egészen, mert sarkalta a családot a kenyérgond. Egész fiatalon, apjával együtt, kora reggeltől késő estig ■robotolt a horthysta urak gazdaságában. Hiába volt gazdag termés, az ő kamrájuk mindig üres maradt. A tarisznyában kenyér és vöröshagyma mellett »ünnepet« jelentett a szalonna. Megtanulta becsülni, szeretni a dolgozókat. Nem feledkezett meg egy percre sem, hogy a felszabadulás nyitotta meg előtte is a korlátlan. Lehetőséget. Szorgalmas munkájáért a mezőhegyesi állami gazdaságban sertéstenyésztő brigád vezetője lett. 1952-ben 152 százalékra teljesítette évi tervét. A csatókamarási üzemegységben mindenki tisztelettel adózik a szerény és szorgalmas Mezei Pál brigádvezetőnek. Munkában szerezte becsületét és munkájával védi azt. A gazdaságban becsülettel végzi munkáját. Gondosan kezeli a reábízott 160 darab kocát.. Ennek eredményeként a maac szaporulati tervet 544 darabbal tűrtel lrjesített be. A választott malacok tervszerinti súlya 14 kiló, Mezei Pál pontos gondozással 16 kiló 53 deka átlagsúlyt ért el. A csatókamarási üzemegység dolgozói nem választottak rosszul, amikor soraikból Mezei Pált jelölték képviselőjükké. Mint pártonkívül a párt iránti szeretet©, szorgalma, munkája egyvonalba emelte a párttagokkal. * ülüllik inkább magas" kitüntetésnek. Előbb még a tsz tagsága sem akarta elhinni. Főleg azokat értő meglepetés, akik már a múltban is együtt dolgoztak és a maguk módján harcoltak Konyecsin elvtárssal a földbirtokosok intézői, a csaló vállalkozók mérnökeivel szemben. Mert hát a szegényembert hol ide, hol oda vetette a kenyérért való küzdelem. A munka utáni örökös csavargós élet. Szóval az úgy volt, amikor a jelölőgyűlésen megválasztották Rákosi elvtársat képviselőjelöltnek a kondorosi dolgozók, a másik jelölés Konyecsni György elvitársra esett. — Konyecsni Györgyöt, a mi elnökünket is jelölhetjük képviselőnek! — Elfutott a jelenlévő tsz-tagok előtt a közelmúlt évek küzdelmes harca és az elért eredmények. Milyen határozottan és ingadozás nélkül állt az élen és mutatta meg a helyes utat! Most tagja lehet annak a törvényhozó testületnek, amelynek legfőbb vezetője Rákosi elvtárs. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futottak végig a jelenlévő dolgozókon. Néhány pillanat múlva felzúgott a taps és az éljen. Másnap a tsz valamennyi dolgozója a nagy eseményt vitatta. — Sok mindenre gondoltam a múltban és a jelenben is, de arra sohasem, hogy egyszer még Konyecsni elvtársból képviselőjelölt lesz, — vélekedett Hronyecz Mihály —, mert mi már akkor együtt dolgoztunk vele. Szentesi György, meg Hronyecz Márton is így vélekedett beszélgetés közben. Már kora tavasszal jól végezték a munkát. Dehát semmi sem lehet olyan jó, hogy ne lehetne még jobban elvégezni. Így adódott aztán az, hogy már április 25-én befejezték a kukoricavetést, 27-én pedig a répa kapálását .— De mi lesz mostmár — aggódtak egyes dolgozók. A Konyecsin elvtárs itthagy bennünket? — Dehogy — mondogatták a párttagok. Továbbra is ittmarad, csak eljár majd az országgyűlésekre. ő továbbra is vezeti a csoportot. Nem úgy van most, mint a múltban, amikor a képviselő «méltóságos úr volt». Ma a képviselő tovább dolgozik, előbbi munkahelyén. Ez még nagyobb lendületet adott a munkához. Bakos Andrásné 200 négyszögöllel több gyapotot vállalt. Azt is elmondta, három gyerekét is bevonja majd a könnyebb munkába, mint például kapcsolás és a szedés. Kovács Pál konyhakertész brigádjával három nappal hamarabb elvégezte a munkát, de mivel őket is még jobb munkavégzés gondolata fűti Konyecsin elvtárs jelölése óta, így felajánlották, hogy csatlakoznak a kukoricavetéshez és a répa kapálásához. A takarmányozók azt mondták: ele minden nap új szecskakeveréket készítenek, mert a zöld takarmány hamar bemelegszik és el is romlik, így alig három nap alatt 10 literrel emelkedett az átlagos tejhozam, az őszi malacok spóratifuszt kaptak. A hizlalóban dolgozó sertésgondozók azt mondták, átviszik az őterületükre, mert a nagy jószágra ez a betegség semminemű veszéllyel nem jár. Vállalták napi munkájuk mellett a malacok gondozását is, így adnak kifejezést a kondorosi «Dolgozók» tsz dolgozói örömüknek, hogy soraikból képviselőt jelölhettek.