Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-02 / 127. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!-------------------------------------------­ . -AZ MDP 11 ÉK ÉS ME­­G­Y­EI 1953 JÚNIUS 2. KEDD: Levelezők harca az újért — felmérhetetlen segítség Mit jelent a levél, melyet valamely újság szerkesztősé­gébe küldenek? Egyesek szerint feltétlenül izgága, közösség­ellenes, árulkodó ember van mögötte, akit lehetetlenné tenni minden dolgozó érdeke. A párt szerint a szerkesztőségbe kül­dött levél politikai tevékenységet jelez. Leveleiket a dolgo­zók önkéntes elhatározásukból írják, nem rendelésre. Azt az óhajukat fejezik ki velük, hogy beleszóljanak a közösség ügyeibe. Segít­eniakarásuk­ megnyilvánulása ez. Aki levelet ír a sajtóhoz, az egyben az öntudat új fokára is lépett. Fel­tétlenül előbb áll annál, aki nem levelez a sajtóval. A megye dolgozói előtt állást foglalni valamely kérdésben — nagyobb felelősségérzet ez, mint szőkebb körben szólni róla. A párt központi, vagy megyei lapját — ezen keresztül az állam­­szerveket tájékoztatni bejelentésekkel — jóval nagyobb fele­lősségérzet és hűség a párthoz, a néphez, mintha valaki csak magának tartogatja fontos észrevételeit. Egy levél értéke nem önmagában van. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy min­den esetben a közösség problémáit mutatja meg, mint a tü­kör, — vagy­ azokhoz vezet el. A közösség véleményét tolmá­csolja a párt és államszervek, de az egész dolgozó nép, felé is. Mi foglalkoztatja legjobban egy-egy időszakban egy-egy munkaterület dolgozóit? — mi a dolgozók állásfoglalása, vé­leménye a mindennapi élet legfontosabb kérdéseiről? — mind több levelező helyezi ezeket munkája középpontjába. Ez az, ami megyénk levelezőmozgalmának fejlődésében az utóbbi időben a legkiemelkedőbb. Kecskeméti László Pusztaszente­­tornyáról, Csonka Mihályné Csabacsüdről, Bolnyját György és Józsa B Balázsné levelezők Kondorosról és még sokan mások megyénk levelezői közül már erre az útra léttek. Senki sem szabhatja meg, hogy miről írjon valaki a Baj­iénak. Természetesen mindenki arról ír, ami szerinte a leg­fontosabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne segítsünk­ a levelezőknek megmutatni: saját maga, közvetlenül mellette lévő dolgozó társai s az egész nép szempontjából mi a leg­fontosabb? Minden dolgozó, aki levelet ír, vagy akar írni, sok olyan fontos dolgot papírra vethetne, amelyeket, ha mind meg akarna írni, nem jutna rá elég ideje. Éppen ezért jó, ha mind az ipari, mind a mezőgazdasági levelezők a levélírásra felhasznált idejükben elsősorban a leghasznosabb dolgokról ír­nak. Például több levelezőnk helyesen írt a tszcsék­ből, állami gazdaságokból a területek egyéni művelésre való felosztásá­ról. Kétségtelen, ha például levelezőink a többszöri kapálás, vagy bármely­ más új agrotechnikai és állattenyésztési mód­szer bevezetése érdekében folytatnak soha nem lankadó har­cot bírálataikkal,­­ ennek gyakran rövid idő alatt komoly any­agi előnyei is lesznek. Termelésünk növelése, a dolgozók életszínvonalának emel­kedése, hazánk erősödése, a béke védelme szempontjából nagy­­jelentőségű lenne, ha megyénk többszáz levelezője egy pil­lanatra sem felejtené szem elől az új módszerek alkalmazásá­ért folyó harcot. «TNem lehet közömbös számotokra, hogy va­lamely agrotechnikai intézkedéssel csak egy kis területen, vagy ezer és ezer hektár területen emelik termőföldünk ter­mékenységét. Nem tűrhetitek el a szabotázs, bürokrácia, lus­taság, vagy pazarlás semilyen megnyilvánulását sem, lehető­ség van arra, hogy a jó példa erejét megszázszorozzátok, ha az élenjáró példákat elterjesztitek a dolgozók széles tömegei­ben. Ezerszeres erővel harcolhattok minden ellen, ami káros és rossz, millió szemmel figyelhetitek az ellenség t­zelmeit, hogy idejében felfedjétek és megsemmisítsétek őket. Ezt a lehetőséget a nép érdekeit szolgáló sajtónk adja meg nektek» — így szól Románia munkás-paraszt levelezői kongresszu­sának felhívása a dolgozókhoz. A mi megyénk levelezőinek kezében is olyan eszköz van, mint a Viharsarok Népe, mely­nek segítségével harcba szállhatnak az újért, a maradiság és az ellenség hazug nézetei ellen. Sok levelezőnk van, aki már felismerte, milyen nagy segít­séget jelent a faliújság is. Ha még több faliújságot írnak a levelezők és azokon is mindenekelőtt az újért harcolnak — egybekapcsolva ezt a megyei sajtóval való levelezéssel, új, nagy­ eredmények születhetnek. Akkor hamarabb övezi megbe­csülés, elismerés, dicséret a sajtólevelezés munkáját. Egyre kevesebb lesz akkor a panasz afelől, hogy nem becsülik a le­velezőket. Ellenkezőleg, mind többen írnak majd a dolgozók, amikor saját kamrájukon, zsebükön, jövedelmükön is lemér­hetik a sajtólevelezés eredményeit. Levelezőmozgalmunk középpontjába állítani az új terme­lési módszerek bevezetéséért folyó harcot, ez jelenti egyben, hogy a legjobban küzdünk az ellenség ellen. Mert itt válik el legjobban: ki a barát és ki az ellenség? — ki küzd a népért és írt ellene? Itt színt kell vallani: vagy az új mellett, vagy az új ellen áll ki valaki — harmadik út nincs. Ipari termelésünk emelkedik, aszály nem fenyeget — mégis feladataink ma sem kisebbek az új termelési módsze­rek alkalmazásánál. Pártunk, népünk bízik abban, hogy egy­­re több levelező válik az újért folyó harc következetes élen­járó harcosává, egyre több dolgozó használja majd fel segít­ségül a sajtó mérhetetlen erejét. TÓTH GÉZA. Ára­dó fillér Iskoláink előtt álló közvetlen feladat A nagyobb kereset útja... V._____________________________A PÁ R T B­IZOT­T S­ÁCZ A N­NA­K LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM A békéstarhosi gépállomás is felelős a szövetkezetek terméseredményeiért,­­ végezzenek jobb munkát! Már számtalan példa volt arra, hogy a két közeli szomszéd nem min­dig jó szomszéd. Ehhez hasonló példa van Békéstarhoson is. A gépállomás és a »Petőfi« termelő­­szövetkezet közeli, de nem jó szom­szédok. A gépállomástól a »Petőfi« terme­l­ős­z­ö­vet­kezet központja csak párszáz méterre van. Igaz, sokért nem adnák a tsz tagjai, ha a gépállomástól kissé távolabb len­nének­, mert akkor talán több se­gítséget kapnának, mint így. Pél­dául "körzeti mezőgazdászt azért nem osztottak be a »Petőfi« termelő­­szövetkezethez, mert közel van(?) és úgy határozott a gépállomás vezetősége, hogy­ majd Lovas elv­­társ, a vezető mezőgazdász patro­nálja, segíti a »Petőfi« tszt. Lo­vas elvtárs meg éppen azért, mert közel van a szövetkezet, nemigen járt sem a csoportgy­űlésre, sem a brigádértekezletekre, inkább azokhoz megy, akik messzebb van­nak (ha éppen azokhoz is el­megy). Így­ történt meg, hogy a »Petőfi« tsz tagjai mindennap ke­resztül mennek a gépállomás udva­rán, a gépállomás dolgozói minden­nap járnak a szövetkezet központja felé, a kapcsolat mégis rossz, nem segítik egymás munkáját Az aranyat érő májusi eső segíti a­ növények fejlődését, de elősegíti a gy­omok növekedését is. A gyo­mok aztán elszívják a tápanyagot, a nedvességet, elveszik a napfényt a növényektől. Ezért kell minden erőt mozgósítani, hogy megtisztít­sák a növényeket ezektől a »kár­tevőktől«. A szövetkezetnek 784 hold szántóföldje van. Ehhez bi­zony elég kevés az 52 tag, akik a növénytermesztésben dolgoznak. A tsz-nek, — éppen úgy, mint a többi szövetkezetnek — gépi segítségre van szüksége, enélkül nehezen tud a növényápolással megbirkózni. Kellene a gépi segítség, mint a falat kenyér. A szövetkezetnek 140 hold kuko­ricája van, ebből 100 holdat négy­zetesen vetettek. Ezenkívül 17 és fél hold napraforgó, 5 hold rici­nus és még több ipari növény, amelyek mind arra várnak, hogy legalább először megkapálják, mert bizony­ még semmit sem­ ka­páltak meg előszerte sem. Pedig hamarosan itt van az aratás és a kukoricát is legalább háromszor kellene addig megkapálni. Van még 20 hold cukorrépája is a tsz-nek, aminek az egyez­ése nincs még be­fejezve. A nyolc hold takarmány­­répából is másfél hold egyeletlen. Nem beszélve arról, hogy a cu­korrépa elejét már újra kellene kapálni. Tehát, ha egy embernek tíz keze lenne is, mindegyikre jut­na munka. Látták ezt a tsz tagjai még a télen, hogy nehezen tud­nak megbirkózni a feladattal, ez­ért akarták, hogy legalább 100 hold gépi kapálásra szerződjenek hogy segítsék a szövetkezetek munkáját. Lovas elvtárs a hozzá­tartozó »Petőfi« tsz-nél ősz óta sem volt. Pedig a tsz tagjai sze­retnék elmondani vé­lem­ényei­ket, észrevételeiket a gépállomásnak. Kevés a szakmai­­segítség is. A minisztertanács határozata előírja, hogy a gépállomások felelősek a termel­őszövetkezetek terméseiért. Tehát a mezőgazdászok feladata az, hogy a szövetkezetek tagjai­nak bebiztonyítsák mit jelent az, ha idejében elvégzik a növény­­ápolást, mennyivel jelent ez több termést. De az olyan segítségtől, amilyet a gépállomás is nyújt, — hogy május 30-ig egyetlen sor gépi kapálást sem végzett, holott lehetett volna csinálni — nem lesz több a szövetkezetnek a termése. Tudják a szövetkezetben is, a gépállomáson is, hogy rossz a kap­­e a gépállomással. Persze azok akkor még nem vállalták, mivel kevés volt a gépü­k, csupán 450 holdra szerződtek le a szövetkeze­tekkel. De kora tavasszal a gép­állomás új gépeket kapott , most annyi növényápoló gépe van a gépállomásnak, hogy 2500 holdon tudnák elvégezni a kapálást. Mikor a­ gépállomás vezetői lát­ták, hogy gépeik megszaporodtak, »nagylelkűen« felajánlották, hogy a tervbe vett 450 hold helyett 700 holdon végeznek növényápolást. Persze csalat, de egy­ik sem igyekszik, hogy azt megjavítsák, pedig ez a termés rovására megy és a szövetkezet tagjainak, népgazdasá­gunknak okoznak ezzel kárt. A gépállomási tanácsüléseken a szö­vetkezet elnöke bírálja a gépállo­más vezetőségét és követeljék meg, hogy a gépekkel segítsék a tsz tagjainak munkáját, hiszen a »Petőfi« tsz-ből is 11-en dolgoz­nak a gépállomáson. A gépállomás mezőgazdászaina­k pedig az a feladatuk, hogy taná­csaikkal segítsék a tsz tagjait. Az agronóm­usok feladatai közé nemcsak az tartozik, hogy az iro­dákban kimutatásokat, jelentéseket gyártsanak, hanem elsősorban az, hogy kimenjenek a szövetkezetek területére és ott a munkákban ad­janak szakmai tanácsokat, útmu­tatásokat. LipCSei MáléU a gépállomás mezőgazdászai nem tesznek meg mindent. még­sem kötöttek pótszerződést a szövetkezetekkel, pedig ezt rendelet is előírja. Szó­ban ugyan megegyeztek a »Petőfi« tsz-szel is, hogy majd annyit­­amennyit elvégeznek, de szerződés­be nem foglalták ezeket. Bizonyo­san úgy gondolja a gépállomás ve­zetősége, hogy minek kössenek szerződést, hiszen az kötelezi, őket a munka elvégzéséin, így szerződés nélkül pedig minden hold kapálá­sát »terven felül« végzik. Az elmúlt héten, szerdán vezető­ségi ülésre hívták Nagy elvtár­­sat, a »Petőfi« tsz elnökét is, mi­vel éppen arra járt. Nagy elvtárs elmondta, hogy nagyon jó lenne, ha megkötnék a pótszerződést, mert legalább úgy ők is tudnák, milyen munkát végeznek el a gé­pek. Ezt a javaslatot a gépállomás vezetősége úgyszólván a füle mel­lett elengedte. Későn vetették a kukoricát, nem lehet korán kezdeni a kapálást —­ mondja a főgépész elvtárs.­­ De arról a gépállomáson senki sem beszél, hogy pontosan a gépállomás hibájából maradtak el a kukorica vetésével is. Például az egyik 26 holdas táblának a vetés előtti tár­csázását kereken három hétig csi­nálták. És ehhez hasonlóan dolgoz­tak más munkában is. De Harc a Rosenberg-házaspár életéért! Hamburg­ (ADN) Különböző hamburgi szervezetek szombaton a hamburgi lakosság széles körei­nek nevében élesen tiltakoztak a Rosenberg házaspár tervezett ki­végzése ellen. A hazafias szerve­zetek közös felhívásban szólítot­­ták fel Hamburg lakosait,­­for­duljanak Eisenhower elnökhöz és a hamburgi amerikai főkonzulá­­tushoz azzal a követeléssel, hogy adják vissza szüleiket Michael és Hobby Rosenbergnek. * * * Berlin. (ADN) Az amerikai re­akció áldozatainak védelmére ala­kult bizottság a Rosenberg házas­pár életét fenyegető legnagyobb veszély pillanatában felhívott minden német embert: egységes tiltakozásukkal akadályozzák meg a tervezett jogtiprást és a két ártatlan hazafit szabadítsák ki az imperialista hóhérok kezéből. ** * * Berlin. (MTI) A Német Demo­kratikus Köztársaságban lévő col­li­nsi staab­e-Ko­witz-gyermekott­­hon ifjú úttörői a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából levelet írtak Hobby és Michael Rosen­­bergnek, az ártatlanul halálraítélt amerikai békeharcos házaspár gyermekeinek. Levelükben a többi között a következőket írják: »Bár játékkal és tánccal tölt­jük el a Nemzetközi Gyermeki napot, gondolataink nálatok jár­nak. Megfogadjuk nektek, hogy akárcsak a felnőttek a Német De­mokratikus Köztársaságban, mi is minden erőnket megfeszítjük, hogy kiszabadítsuk a börtönből ártatlanul elítélt szülötteket és ezzel visszavarázsoljuk a mosolyt arcotokra.«

Next