Viharsarok népe, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-01 / 230. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Vasárnap tartotta a DISZ megyei választmányi ülését Minden erővel harcoljunk az őszi munkák gyors elvégzéséért V______________________| AZ M­DP BÉKÉS MEGYEI PÁRTBIZ­OTTS­ÁGÁNA­K LA­P­JA 1953 OKTOBER 1. CSÜTÖRTÖK Ara 50 fillér IX ÉVFOLYAM, 23­. SZÁM Virágzó termelőszövetkezetekért -Döntő szakaszába léptünk az őszi munkáknak. Itt az ideje, hogy teljes erővel hozzákezdjünk a búza vetéséhez. Természe­tesen ehhez el kell végezni a szántást, s ezt megelőzően, le kell takarítani a termést. Megyénk ma utolsó helyen áll ezekben a munkákban. Az öregek úgy hívták a búzát: célét­. Találó elne­vezés, hiszen az emberek kenyeréről­­van szó. És most, amikor a jövő esztendei kenyérről van szó, van-e joga bárkinek is kockáztatni azt, azzal, hogy Pató Pál módjára halogatja a vetést? Mi, békésmegyeiek sokszor emlékszünk vissza büszkén és jogosan arra, hogy az elnyomatás sötét éveiben megyénk szinte köz­pontja volt a forradalmi mozgalmaknak, száz és száz viharsar­ki­ áldozata életét a dolgozók ügyéért. Kétszeresen szégyen te­hát, hogy most, amikor mienk ez az ország, akkor nem egy he­lyen az ellenséges elemekre hallgatva halogatják a vetést, saját maguk elé raknak gátat a magasabb eredmények eléréséhez ve­zető útra. Számos termelőszövetkezetünkben van példa arra, — sokszor egy szövetkezeten belül is, — hogy míg az egyik táblán, ahol korán vetettek, 14-15 mázsás termést arattak, a későn vetett táb­láról alig került le C—7 mázsa, vagy még ennél is kevesebb. Ahol pedig kevés terem, ott kevesebb a jövedelem is. Vájjon gondol­nak-e arra például a dombiratosi «Előre» tsz tagjai, mikor ha­logatják a vetés megkezdését, hogy szinte az ablakon dobnak ki egy csomó pénzt, saját jövedelmüket kisebbítik. De még ennél is többről van szó. A késői vetésnél 2—3 mázsás terméski­eséssel kell számolni. 11a csak 100 hold vetésterületet számolunk, egy csoportnál, ez 2 —300 mázsa búzával jelent kevesebbet, 100-150. ember évi kenyerét. Van-e joga a, dombiratos! Előre le­­tsz tagjainak ennyi ember kenyerét kockára tenni? És van-e joga a többi szövetkezeti tagnak, akik ma sok esetben egyene­sen gátolják a vetést, me­rt még nem döntötték el, a szövetkezeti úton haladjanak-e, vagy az egyéni gazdálkodás rögös útját vá­lasszák? Ehhez senkinek nincs joga! Kormányunk rendelete le­hetővé teszi a kilépést azok számára, akik azt gondolják, így ta­lálják meg számításukat. De egyszer és mindenkorra meg kell értenie mindenkinek, hogy erről csak az őszi vetés befejezése után, a gazdasági év végén lehet szó, így kívánja ezt az egész ország, az egész dolgozó nép érdeke, s nyilvánvaló, hogy az egész nép érdekét nem lehet kockára tenni néhány ember miatt. Termelőcsoportjainkban ma ismét számolgatnak a tagok. Mérlegre teszik, hogyan érdemes tovább dolgozni. És ezek a számvetések természetesen a közös út előnyét mutatják. Pártunk és kormányunk számtalan kedvezménye nagymértékben növelte a szövetkezeti parasztok jövedelmét A kamuli «Lenin» tsz-ben az eddig nyújtott kedvezmények átlagosan 1600 forinttal növelték egy-egy család jövedelmét. A rövidlejáratú hitelek elengedése újabb négy forintot jelent munkaegységenként. Ez további 1000 1200 forinttal több jövedelmet jelent egy-egy jól dolgozónak. Vagy nézzünk egy «kisebb» kedvezményt. A háztáji tehén után kivetett tejbeadás elengedése egy-egy szövetkezeti család jövedel­mét a következő három hónapban mintegy 000 forinttal növeli. Ezek a tények mindezt szónál ékesebben bizonyítják: a jobb élet, a felemelkedés útja a közös út­. És éppen ez a felismerés, ingerli egyre élesebb támadásra szövetkezeti mozgalmunk ellen­ségeit. Válogatás nélkül, minden eszközzel igyekeznek a helyes úttól eltéríteni a szövetkezeti parasztokat. Céljuk kettős: vissza­vinni a szépülő jövő előtt álló szövetkezeti parasztot az egyéni gazdaság ezer gondja, baja közé. Egynémelyikük annyira el­­szemtelenedett, hogy azt ajánlgatja a szövetkezeti parasztnak: «Aztán eljöhetsz hozzám negyedében kapálni». De ugyanakkor arra is számítanak, hogy a zavarosban halászva, széjjelhurcol­ják a szövetkezeti vagyont, a többéves kemény munka gyü­mölcsét. A szövetkezeti mozgalomhoz hű parasztságnak most kétsze­res erővel kell harcolni ezek ellen. A szövetkezeti vagyon nem Csáki­ szalmája! Védjék meg a becsületes szövetkezeti tagok s ebben a harcban minden erejével hátuk mögött áll kormányunk és a párt. Legyen a következő felek munkára csattanó válasz minden ellenséges törekvésre- kerüljön a földbe minden szem­vetésre váró búza, hogy meglegyen jövő évi kenyerünk, hogy ebből a harc­ból megerősödve, megszilárdulva kerüljenek ki termelőszövetkeze­teink. Gyermekeik jobblétéért jegyeznek a ruhagyári anyák A Békéscsabai Ruhagyár hom­lokzatán csillogó élüzem jelvény­re százágra süt a nap. Az üzem díszbe öltözött, zászlók lengnek a magasban. A bejárati kapu fe­lett felirat! Harcolj a békéért, jegyezz békekölcsönt! A szerda délelőtti műszakban dolgozókat csasztuskabrigádok üdvözlik. Az üzemrészekben röp­­gyűlések vannak, megkezdődik a negyedik békekölcsönjegyzés. A 111-as gépteremben éppen most jegyez V­arga Györgyné, aki havi keresetének felét, 550 forintot jegyez. Elmondja, hogy üzemré­szükben többnyire asszonyok dol­goznak. Neki három gyermeke van. Nagyon sok segítséget adott neki az üzem napközije azzal, hogy gyermekét­ ott helyezhette el és ő a napi munkaidejét min­dig nyugodtan dolgozhatja le. Ez a nyugodtság segítette elő mun­kájában azt, hogy szeptember harmadik dekádjának átlaga 184 és fél százalék. A párt és a kor­mány az árleszállítással tovább növelte keresetét. Ezért tudott egy kályhán és két paplanon kí­vül venni gyermekeinek még ru­hát is. Azért jegyez szívesen és az elsők között, hogy hozz­ájáruljon­­— jó munkája mellett — meg­takarított­­forintjaival is a kor­mányprogramos megvalósításához, gyermekei még jobb életéhez. Jó munkával, békekölcsönnel *. * Az újkígyósi «Dózsa» tsz ku­koricatáblája a ricinustábla mel­lett van. Most, hogy mind a két táblán dolgoznak, ebédidő alatt összeülnek beszélgetni. Így volt ez szerdán délben is. Horváth József elvtárs, a szö­vetkezet párttitkára ebéd közben hozta szóba a negyedik békeköl­csönjegyzést. Beszélt arról, mi mindent kapott a szövetkezet az utóbbi időben is. Meg arról, hogy az eddig lejegyzett pénz is visz­­szatérült a szövetkezet tagjainak, többen voltak, akik több száz fo­rintot nyertek a szövetkezetben. Szujó Jánosné először magának töltötte ki a békekölcsön jegyzé­­ket. ő maga 100 forintot jegy­zett, a férje is annyit. Pedig az elsőséget a jegyzésnél Bús Jó­zsefné akarta megtartani. De így második lett.­Száz forintot jegy­zett ő is. Gera elvtárs is bele­elegyedett a beszélgetésbe. Ő sem akar kimaradni a jegyzés­ből. Hiszen az elsők között van a munkában is. Most is arról be­szélt, hogy a jegyzés mellett to­vább kell igyekezni a betakarí­tással, meg a vetéssel. — Igaz, hogy a­­búzán kívül minden őszi mag a földben van már, de nem lehet, hogy a búza vetésével elmaradjunk — mon­dotta. — Ha jobban igyekszünk, még határidő előtt tíz nappal, október 20-ra elvetjük. Ehhez csatlakozott Frankó György is. Termelési fogadalmát még­­100 forint jegyzéssel tol­dotta meg. Mazán János 400 munkaegysége mellé 100 forin­tot jegyzett. Boros Jánosné nem fiatal asz­­szony, de tudja, hogy most min­den dolgos kézre­ szükség van a szövetkezetben. Kora hajnaltól késő estig dolgozik kint, hiszen ami kukoricát nappal letörnek, annak a szárát éjjel letakarít­ják.. Jó munkája mellé még 100 fo­rintot jegyzett. Egymás után itták alá ott, ebédidő alatt a békekölcsön-jegy­zéseket. Horváth elvtárs 200 fo­rintot és így tovább. Az ebéd­idő egy óránál nem tartott to­vább, aztán újra munkába indul­tak, hogy az itt lejegyzett ösz­­szegeket további jó munkájukkal megerősítsék. Az őszi kalászost keresztsorosan vetik A füzesgyarmati «Vörös Csillag» termelőszövetkezetben ez évben alkalmazták a gabonánál először a keresztsoros vetést. Holdanként 2,5—3 mázsával termett több. A vezetőség és a tagság elhatározta, hogy az őszi kalászosokat mind keresztsorosan vetik. Eddig elvetettek 200 hold búzát, 340 hold őszi árpát, 50 hold rozst, 20 hold takarmánykeveréket. A talajelőkészítésnél jó magágyat készítettek, továbbá nemesített vetőmagot biztosítottak. A tagság véleménye az: csakis tiszta, egészséges mag után várhatunk jó termést. Ezért ügyelnünk kell a csávázásra, szelekto­­rozásra. . A körösladányi «Zalka Máté» termelőszövetkezetben az Egressi-brigád is alkalmazza az ag­rotechnikai módszereket. Még e héten befejezik az őszi vetési munkákat. Ebben az évben az Eg­ressi-brigád járt élen minden munka elvégzésében. Hiba volt azonban az, hogy a brigád nem adta át munkamódszerét a többi tíz dolgozónak. Pásztor Ferenc eié Szeghalom, járási tanács agroprop. Nem lehet büntetlenül akadályozni fejlődésünket A szebb és gazdagabb élet meg­teremtésének feltétele a mezőgaz­dasági termelés fellendítése, a szö­vetkezeti gazdálkodás fejlesztése, ami­­természetesen egyúttal dol­gozó parasztságunk felemelkedését emberibb életét is jelenti. Felis­,­merte ezt az ellenség is. Céljai ■elérésére minden módszert, éber­ségünk minden gyengébb pontját felhasználja. Ártani mindenhol, ahol tehet, ez a jelszava. Íme a példa: Kondoroson PETROVSZKI JÁ­NOS 33 holdas kulák befurakodott a termelőszövetkezetbe. Kezdetben igyekezett megszerezni a tagok bi­zalmát, titkolta igazi érzelmeit, gyűlöletét, de a kormányprogram­­ után neki is szarva nőtt. Szervezte, fűtötte a kevésbbé jól dolgozókat, a még ingadozókat a termelőszö­vetkezet ellen, a közös munka, a szántás-vetés ellen. A hazug hí­veitől, ostoba rágalmaitól megtí­­vott tagokat elégedetlenségre, a tsz feloszlatására ösztönözte. Vis­o­sza a régibe, amikor a kulák volt az úr, a cselédek, a szolgák nyo­morúságán­a, ez volt a terve, a célja. RAK ANDRAS kulák (42 holdja volt és 12-őt bérelt) ugyancsak a termelőszövetkezetbe igyekezett, h­ogy belülről, végezzen bomlasztó k­rinkát. Mint Petrovszki komája, úgy ő is szervezte az elégedetlen­séget, a kormá­nyprogramm ellen ágált, buzdította a tagokat, trak­torosokat, hogy­ ne szántsanak, ne vessenek. Ahol »szép szóval«, aljas rágalmaival nem tudott eredményt elérni, a fenyegetéstől sem riadt vissza, így akarta rávenni a mag­táréit is, hogy ne adjon k­i vetőma­got az időszerű vetéshez. Hogy n® legyen gazdag aratásunk, ne legyen fehér kenyerünk jövőre — ez volt a célja, ezt akarta. KLIMAI PÁL is közvetlenül részt vett a vetés akadályozásá­ban, az egységes tervszerű ter­melőmunka bomlasztásában. Szer­vezte a tagokat a termelőszövet­kezet ellen. Arra buzdította a könnyen hívőket, hogy mindenki vigye, amit lát , akár a fasisz­ták. Persze, maga is elvitt két lovat. Széthordani, tékozolni a gazdag eredményt, a nagy csa­lád sok fáradsággal szerzett kö­zös vagyonát. Visszafelé a régi átkos rendszer felé, a kulákuralom, a csendőr­szurony korszaka felé szerették volna taszítani a becsületes em­bereket. Tévedtek! A dolgozó nép államában nem lehet büntetle­nül garázdálkodni. Termelőszö­­vetkezeteink — ma jobban, mint eddig bármikor — az önkéntes­ség elvén alapszanak. Nem kény­szerítünk senkit a termelőszö­vetkezetbe, de nem engedhetjük meg, hogy ellenséges elemek az új útra lépőket hazug szavakkal, aljas rágalmakkal, felelőtlen jö­vendölésekkel félrevezessék s a közös munka gazdag eredményét eltékozolják, szétrombolják. Ezért ítélkezett teljes szigorával a szarvasi járásbíróság a három el­lenség felett. Petrovszki Jánost három és fél­évi börtönre, ezer forint pénz­­büntetésre­­ ítélte és a küz­­ügyektől öt évre eltiltotta. Rák Andrást 3 évi börtönre, 2000 forint vagyonelkobzásra, 5 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. Klim­ai Pált kétévi bör­tönre, 2000 forint pénzbünte­tésre, 1000 forint vagyonelkob­zásra és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Megérdemelték. A nép igazság­szolgáltatása lesújt a­ nép ellen­ségeire.

Next