Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!! 1953 NOVEMBER 1., VASÁRNAP K.: Ára 50 fillér A minisztertanács határozatai Az 1953—54-es pártoktatási év eddigi tapasztalatai IX ÉVFOLYAM, 257. SZÁM A kötcégáni példa Megyénk az utolsók között van az ország kenyeréért vívott harcban. Már letelt a búzavetés határideje s nálunk még mindig «jócskán» van vetnivaló. Egészen világos: voltak és vannak ne­hézségeink az őszi munkákban. De éppen a nehézségek leküzdé­sénél fő nehézségeink az emberek magatartásában vannak. A dolgozók maradisága, az ellenség hazug hírverése, helyi vezető­embereink rossz munkamódszere — ezek a legfőbb akadályok. Az ellenség fő érve: «száraz a föld, nem lehet vetni* — ez azonban lelepleződött. Számos más példa mellett a kötegyáriak esete kétségbevonh­atatlanul megmutatta: igaza van a pártnak, a kormánynak, lehet és kell is útmutatásaikat, tanácsaikat teljesí­teni Kötegyán dolgozói a határidő lejárta előtt túlteljesítették bú­zavetési tervüket, befejezték az őszi vetést.. Mire tanít a kötegyáni példa? Mi a magyarázata a kötegyáni sikernek? Semmiképpen sem azzal kezdték Kőhegy­ánban, —­ bár ők is mondhatták volna, — hogy: «száraz a föld...» Az bebi­zonyosodott, hogy ahol így vélekedtek, ott semmiképpen sem a vetési terv határidő előtti teljesítése következett be. Csalás az ilyen, •elméletek c­sutbadobásával kezdődhetett a harc. Mert harc volt, hiszen Kötegyánban sem esett több eső,mint máshol a megyében; középkötött és nem laza a talaj. Voltak ott is bővében maradi gondolkodásúak. Az ellenség sémiül hallgatva, ölhetett kézzel. Kiss Géza egyénileg dolgozó parasztot és a lobbi élenjárót pél­dául nem a kulák, nem az ellenség «biztatta fel» arra, hogy ha­táridő előtt példamutatóan vessék el búzájukat Nem is valami varázsszóval, vagy csodálatos módszerek következtében követke­zett be mintegy önmagától a siker. Sokak által teljesen ismert, úgymond: «hétköznapi módszerekkel» vívták ki az eredményt igaz, a dolgozó parasztok szorgalma megvolt, ami másutt sem hi­ányzik. Akarat a többtermelésre, jobb életre, szintén megvolt, ami megint csak másutt sem hiányzik. Ez mind elengedhetetlen a győzelemhez, de önmagában nem elég. Ha jó a vezetés, minden­kit megmozgat, magával ragad, ha rossz, az ellenség még a jól dolgozókat is visszahúzza. A kölegyáni tanács vezetőinek meg kel­lett állni helyüket, hiszen a pártszervezet irányítása által, a ta­nács jó munkájával kellett a dolgozókat harcba szólítani. A ta­nács kommunistáinak kellett munkájukon változtatniok s a dol­gozók­ között elhintették: bátran bírálják a tanácsot. A rendsze­res kisgyűléseken hallgattak is a tanács vezetőinek, tagjainak sza­vára, javaslatára. A hangoshiradóból reggelenként és esténként jól megismerhették a rendeleteket, azok jelentőségét s a vetési ha­táridőket. Érthető, hogy ezek után követték is a község terme­lőszövetkezeteinek és az élenjáró egyénileg dolgozó parasztok­nak példáját a lemaradók. Az egyéniek többen összefogva ásták a cukorrépát, hogy mielőbb vethessenek. A szárrészeket a föld vé­gére hordták. Délben etetéskor a kocsit megrakták és este szárat, vagy terményt vittek haza. Igavonóállataikat is összefogták a dolgozók. Kötegyánban jól dolgoztak, az kétségbevonhatatlan tény, nem kitalálás, megfogható dolog. A lélektelen, bürokratikus pa­rancsolgatással szemben a sokoldalú, meggyőző, a tömegekre és a példamutatásra támaszkodó vezetés módszerének érdeme ez. Aki kételkedne benne, azt kérdezzük tőle: «Lehet-e a vezetés ja­vítása nélkül ilyesmit elérni? És ha ez így van — mert hiszen a példa szerint csak így lehet — akkor, ahol oly igen lemaradtak a vetésben, vájjon nem a vezetés hibái miatt történt? Nem kell bizonygatni, hogy ahol nem ve­tettek el, ott a dolgozó parasztok mulasztottak és a kulákok szabotáltak. De helytelen lenne azt mondani, hogy ilyen helyen minden hiba a dolgozó parasztokban van és semmi hiba, vagy kevés a lába a község vezetőiben. Köte­­gyán példája ellenkezőleg bizonyít: a vezetők megfordíthatják a rossz úton induló kocsi rúdját, a sikertelenséget, sikerre vál­t­­oztathatják.­­ gépünk, hazánk kenyeréről van most szó. Azok kenyeréről is, akik­ nem, vagy alig vettettek eddig. És még, ami az életmód állandó javításával szorosan összefügg: a dolgozó parasztok ru­hájáról, iparcikkeiről­ A gyár dolgozói csak úgy adhatnak ipar­cikket a falunak, ha ők is egyre több kenyeret, élelmiszert kap­nak. Mindezt megértik a dolgozó parasztok, ha megértetjük ve­lük. Mindezt megértethetjük, ha az ellenséget kíméletlenül le­leplezzük. Az őszi búzavetés határideje ugyan már lejárt, de a munka­­nagy része hátra van- Megyénk élenjáró dolgozói elvárják­, hogy a lemaradók a következő napokban követik példájukat és­­gyorsan behozzák a lemaradást \ * Kötegyán után Pusztaottlaka dolgozói is határidőre befejezték a vetést Megyénkben több termelőszövetkezet befejezte az ősziek vetését. Becsülettel állták meg helyüket a több termelésért vívott harcban azok a termelőszövetkezeti tagok, akik igyekeztek ha­táridőre elvégezni az őszi árpa, búza vetését, mert tudják: ezzel nagyobb terméseredményt ér­nek el. Nagy gondot fordított az agrotechnika alkalmazására a­­kaszaperi »Lenin« termelőszövet­kezet, ahol 420 hold búzát keresztsorosan vetettek el. Jónéhány vagon búzával nagyobb lesz a jövedelmük az 1954-es gazdasági évben. Büszke örömmel jelentették a gerendás­ »Petőfi«, a pusz­taföldvári »Dózsa«, a gádorosi »Új Élet«, a nagyszénási »Petőfi« termelőszövetkezetek, hogy tel­jesítették vetési tervüket határidőre. Pusztaottlaka község a m­ezőkovácsh­ázi járás egyik legszorgalmasabb községe. Mindig, min­den munkában példamutatóan élenjár. A község dolgozói, vezetői vállalták, hogy az őszi kalá­szosok vetését október 31-re befejezik. Vállalásuknak eleget tettek, 30-án az utolsó holdon­ is földbetették a búza-vetőmagot. A begyűjtési hét hírei Továbbra is az orosházi járás érte el a legnagyobb napi ered­ményt a kukoricánál. A járás területén eddig 42 kisgyűlést tartottak meg. Különösen jó munkát végzett Gerendás köz­ség, ahol 29-ig az állandó bizott­ság 10 kisgyűlést tartott meg. Ugyancsak Békéssároson és Kon­doros községben is jó munkát végeztek az álandó bizonság tag­jai. Aktívan szervezik a vsgyír­­téseket, politikai nevelőmunkát végeznek a hátralékosoknál. A kukoricabegyűjtés átlaga javult a gyulai, békési, szeghalmi és sar­kadi járásokban is. Visszaesett a gyomai, mezőkovácsházi járás és Békéscsaba város eredménye. A békési járás eredményét visz­­szahúzza Békés község. Koncos elvtárs a begyűjtési hét elején ígéretet tett, hogy a községben a hét végére nem marad hátralé­kos. Azóta mindössze csak 20 fő­vel csökkent a hátralékosok szá­ma kukoricából, de napraforgó­ból inkább emelkedett. Jelenleg Békésen kukoricából még mindig 490 hátralékos van. A gyulai já­rás eredményét Gyulavári húz­za vissza. A község még csak 66 százalékra teljesítette kukoricabe­adási tervét A begyűjtési hét ér­­­­dekében semmiféle mozgósító in­tézkedést nem tettek. Eltűrik, hogy hetek óta nem teljesítik kö­telezettségüket. Ugyanakkor a népnevelő munkát sem végzik. Gyulaváriban a begyűjtési hét első három napjában mindössze 10 mázsa kukorica gyűlt be. A járási tanácsok fokozzák az ellen­­őrzési munkát tovább, szigorúan követeljék meg a községi taná­csoktól a kiadott utasítások vég­rehajtását. A járások begyűjtési tervtelje­­sítése október 29-i kiértékelés sze­rint * ­ Csordás Sándor zöldelő | j vetése bizonyítja: j az esőre várni I♦ Tanácsaink belenyugsza- | nak abba, hogy vannak dol- | gozó parasztok, akik nem vet-­í | nek, várják az esőt, pedig a minisztertanács határozata | szerint október 31-ig el kell | vetni a búzát. Lemaradását- | tatában az egyéni gazdálko­­­­dóknál van. De azért nem­­ egy példát hozhatunk fel,­­ hogy az egyéni parasztoknak | sem kell a vetéssel az esőre I várniok. Sarkadkeresztúron j | Csordás Sándor egyéni dől- L­a­gozó paraszt minden évben I I első a vetésben. Az idén is j­ó idejében elvégezte őszi gabo­­j­­­nája vetését; már nemcsak | | az árpája zöldei, a búzája | I is. Mike István 11 holdas | | dolgozó paraszt négy hold, | | Horváth Pál öt hold búzát I ♦ 2 | vetett. K. Fazekas Albert csa­­j | lád­ja még egy barázdát sem | szántott a legutóbbi napokig | | Szekeres Sándor, | | a sarkadi járás agró-propagaadistája t Gyapotszüret a felsőinyaalási állami gazdaságban A jó munka és a megfelelő időjárás következtében rohamo­san érik a gyapot a felsőnyomási állami gazdaságban. A 700 hol­das gyapottáblán mintegy hét nappal ezelőtt kezdték meg a fe­hérarany szünetelését Képünk­ két derűs gyapotszedőnőt: Ba­­gyinka Máriát és Vid­án Máriát ábrázolja. (Magyar Fotó: Be­r­fk Ferenc felvétele.)

Next